Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JULIUS 1., CSÜTÖRTÖK Kusza történet a földekről Kárvallott kárpótoltak? Képtelennek tűnő történetet hal­lottunk Majosházán és a közeli Dunavarsányban. Néhányan részarány-tulajdonosként föld­höz jutottak, egy bányató mel­lett. A földet elkezdték művelni, ám egy reggel, mély megdöbbe­nésükre, a zöldségek helyén mély túrásokat és munkagépe­ket találtak. Kérdésükre, hogy ki adott engedélyt erre, azt a vá­laszt kapták; a kavicsbánya foly­tatja a kitermelést — a tsz bele­egyezésével. A kárvallottak jogosan kér­dik, miként lehetséges ez, hisz a területeket hivatalosan kapták meg. Szerettünk volna tisztán látni az ügyben, ezért felkerestük a dunavarsányi polgármesteri hi­vatal jegyzőjét, iMdjánszky Lász­lót, aki elmondotta, ez esetben két szálon fut a történet, az egyik a kárpótlásra jogosulta­kat, a másik a részarány-tulajdo­nosokat érinti. Tisztázandó kérdések A megértéshez néhány dolgot tisztázni kell. A törvények ér­telmében a földosztás az önkor­mányzat és a földrendező bi­zottság bevonásával történik. A kárpótlásnál a földrendező, a részarány-tulajdonosoknál a földkiosztó bizottságoknak ad­nak le a téeszek bizonyos föld­területet, meghatározva arany­korona-értéküket is. Ezt határo­zat formájában közlik, s ebből indulhat ki a földosztás. Csak­hogy a téeszeknél folyhatnak a földeken olyan tevékenységek, amelyek befolyásolják értékét, ilyen például a talajjavítás. Ezt a földhivatalokban is bejegy­zik, ami azt jelenti, hogy újabb határozat szükséges az adott földterülettel kapcsolatban. Mert az, ami korábban száz aranykorona-értékű volt, a javí­tás után százötven aranykoro­nát ér. így viszont a kárpótlás­ra jogosult járhat rosszul, hi­szen lehet, hogy a kárpótlási je­gye csak száz aranykorona-ér­tékre szól. A községben a földrendező­bizottság az egyik esetben nem kívánta elfogadni az aranykoro­na-érték megváltozását. Bírósá­gi eljárást kezdeményeztek, az ügy még nem zárult le. Ez az egyik vonulata a történetnek. A másik az, hogy a részarány­tulajdonosok sorsolásán kide­rült, a téesz adatszolgáltatása sajnálatosan pontatlan. Ugyan­is a kijelölt területek között volt olyan, ami nem is a szövet­kezet tulajdona. Ráadásul egyes bányatavak vízfelszíne is belekerült a sorsolásra kije­lölt földek közé. Azt is tapasz­talhatta a bizottság, hogy a föld­nyilvántartásban szereplő terü­letek sem felelnek meg a való­ságnak, az eltérés olykor har­minc százalékos. Vagyis, a pa­pírokon szereplő tizenkét hek­tár a valóságban csak nyolc hektár. A földek kimérésénél a legutolsónak nem jutott sem­mi. Ez táblánként egy-egy em­bert érint, összesen talán félszá­zat. Ebben születhetett volna egyezség, csak hát mindehhez társult a bányaügy. Csak idői veszítenek Érvényes engedélyek birtoká­ban, a téesszel kötött szerződés értelmében folytatnak kavicski­termelést ezeken a területeken. Korábban a vezetők nem fog­lalkoztak azzal, hogy pontosan mekkora az a föld, amin dol­goznak. Ha éppen nem művel­tek egy területet, hagyták, hogy azt a részt a szövetkezet használja. Ebből adódhatott az a félreértés, hogy ezeket a terü­leteket is kijelölték földosztás­ra. Viszont a bánya ragaszko­dott a meglévő területéhez. A mérési adatok igazolják, a terület a bányáé. A kialakult helyzet oka arra vezethető visz- sza, hogy a téesz, amikor lead­ta a földterületeket, nem egyez­tette az adatokat. Nem a bánya ütközik tehát a lakossággal, ha­nem az adatszolgáltatás, a nyil­vántartás kuszaságai. A jegyző azt is hozzátette az eddigiekhez, hivataluk elrendel­te a bánya felülvizsgálatát, a te­rületek újrafelmérését. A föld- kiosztó-bizottság tagjai azon a véleményen vannak, hogy jogi úton kell tisztázni az esetet. Ügyvéd közreműködését kér­ték, és elindították a bírósági el­járást. Egyébként, a földkiosz­tás továbbra is folytatódik. Felelősök nincsenek Az, hogy régebben ki vezette a földek nyilvántartását a szövet­kezetben, mára Szinte kideríthe­tetlen. Nincs is rá szükség, az embereknek föld kell és nem bűnbak. Az viszont gond, hogy a ha­marosan megkezdődő felmé­rést százezer forintért végzik, amit az önkormányzatnak kell megelőlegeznie. Nem ártana persze az összes földterületet felméretni, de erre nincs pénz. Marad tehát a másik megoldás. A tárgyalás, a bírósági per. Va­lószínű, hogy előbb-utóbb tisz­tázódik minden, csak időt ve­szítenek a részarány-tulajdono­sok és a kárpótlásra jogosultak. J. Szabó Irén Egy tanintézet gondjai Gőzt a Toldinak! Kedvezőek a fejleményei a nagykőrösi Toldi Miklós Élel­miszeripari Szakközépiskola és a szomszédos Bonduelle konzervipari cég között hetek óta folyó párbeszédnek. La­punk június 3-i számának, Egy szál csövön függ a Toldi című írásában beszámoltunk arról, hogy a Bonduelle, mint az iskola gőzszállítója az idei évtől oly mértékben megemel­te a fűtőgőz egységárát, hogy ezáltal kétségesnek tűnt az in­tézmény gőzenergia-ellátásá- nak finanszírozhatósága. Nem kevesebb mint 20 millió fo­rint többletkiadás terhe nehe­zedett volna az iskolára ebben az évben. Külső források hí­ján annak a teljesítése irreali­tás, annál is inkább, mivel a konzervüzemi kazánháznak a kiváltása egy új iskolai hőköz­pontra, amely beruházás mint­egy 40 millió forintba kerül, ugyancsak mostanában került napirendre. Azóta több alkalommal leül­tek tárgyalni az érintettek. Legutóbb az önkormányzat képviselő-testülete külön is foglalkozott a Toldi problémá­jával. Kiss Imre a szakközépis­kola igazgatója ma már sok­kal derűlátóbb. — Nos, mind az iskola, mind pedig az önkormányzat szempontjából kedvező cso­magtervet fogadtak el a felek — mondja az igazgató. A Bonduelle könnyített a fizeté­si feltételeken, sikerült kedve­zőbb árban és fizetési határ­időben megállapodni. Úgy vé­lem, olyan kompromisszum jött létre, amelyben a koráb­ban egymástól igen távol eső álláspontok közel kerültek egymáshoz. Az iskola jövő év május végéig garantáltan meg­kapja a gőzt. Addig minden­képpen meg kell építeni az új kazánházat. Szerencsére egy elnyert pályázatból annyi pén­zünk már rendelkezésre áll, hogy a tervezést, engedélyez­tetést el tudtuk indítani, a be­ruházást pályáztatjuk. A meg­építés határidejét februárig szabtuk meg, de az lenne min­denkinek a jó, ha minél hama­rabb megvalósulna, hiszen az új gőzüzemű energiarendszer­rel egyszersmind függetlenít­heti magát az iskola a külső szolgáltatótól, méghozzá meg­ítélésünk szerint a korábbinál jóval olcsóbb működtetésű rendszert nyerve cserébe. A polgármesteri hivatal, az iskola, valamint a Bonduelle a legutóbbi megbeszélésen egyezségre jutott abban, hogy ha az önkormányzat testületé is beleegyezik, a Bonduelle megvásárolja az önkormány­zati tulajdonban lévő kazánhá­zat tartozékaival, valamint a gőzvezeték egy részét, a hoz­zá tartozó földterülettel együtt 3 millió forintért. Ez esetben a cég további 2,6 millió forin­tot ad az iskolai korszerűsítés­hez közérdekű kötelezettség­vállalás címén. A testület jóvá­hagyta az adás-vételt, ami ál­tal közel 6 millió forintot érő forrás nyílt meg a Toldi ener­giarendszerének korszerűsíté­se javára. A beruházás teljes költségé­nek ismeretében azonban, most még korai lenne a pénzügyi fe­dezet meglétéről beszélni. A is­kola további pályázatokon pró­bálkozik pénzhez jutni, ami mondani sem kell, nem olyan egyszerű, amikor az állami szervek költségvetésében alig- alig lelni soron kívül kipasszí­rozható milliókat. Az állami fő­hatóságoknál gőzügyben folyta­tott megbeszéléseknek — noha eddig nem sok konkrét ered­mény született — annyiból biz­tatóak a tapasztalatai, hogy egyes hivatalok részéről meg­nyilvánult az őszinte segítő­készség. Különösen a földmű­velésügyi tárcáról mondható el, minden követ megmozgat an­nak érdekében, hogy megoldód­janak egy vidéki, ám országos beiskolázású tanintézmény nem mindennapos gondjai. M. J. Szabad a gazda Kistestvérünk született, újabb helyi lapocska jelent meg az egyik Pestközeli aglo- merációs községben. Maga az esemény közel sem rend­hagyó, a legutóbb közreadott statisztika szerint évente ezer napi, heti, havi vagy idősza­kos sajtóorgánum születik — melyek többsége idővel meg­szűnik. Hogy a szóbanforgó lapocs­ka hány kiadást fog megérni, az még a jövő titka. Az min­denesetre elgondolkoztató — és aggasztó —, hogy a telepü­lésnek már van egy lapja, mely legjobb esetben is null­szaldós. Ezt a lapot egy helyi vállalkozó finanszírozza, aki egyben képviselő is. Az új la­pocska már a beköszöntőben jelzi, nem kíván független de­mokratikus fórum lenni, az írások pártosak lesznek, kötőd­ni fognak egyéni érdekekhez és politikai hovatartozáshoz is. Hogy ez alatt mit kell érte­ni, nem elég világos, azt vi­szont lehet sejteni, az ellenzé­kieskedés sem kizárt, sőt. En­nek megnyilvánulását már az első számban észlelni, egy rö­vid glossza, a konkurens lap tulajdonosát támadja. A demokrácia velejárója a sajtószabadság s ezen belül a lapalapítás joga is. Az orvos­tól, tanártól, mérnöktől diplo­mát kémek, a cipésztől, szabó­tól, fodrásztól szakmunkás bi­zonyítványt. Úgy látszik Ma­gyarországon egyetlen szak­ma nem kötődik képesítéshez. Az újságírás. Tollnoknak bár­ki felcsaphat. (gyé) Megkérdeztük Szükséges módosítani a szövetkezeti törvényt? Még nem került általános vitára, mégis komoly politi­kai hullámokat vet az úgynevezett Zsíros Géza-féle, a szövetkezeti törvény módosítását célzó tervezet. Dra­gon Pál Pest megyei országgyűlési képviseló't — hason­lóan a beterjesztőhöz, ő is a kisgazda 36-ok csoportjá­hoz tartozik —, arról kérdeztük, mit vár az esetleges módosítástól. — Alapvetően különbsé­get kell tenni a mezőgazda- sági és az ipari jellegű szö­vetkezetek között. Az előb­biek esetében feltétlen tá­mogatója vagyok a javas­latnak. Egyrészt, miért kel­lene olykor 30-40 falunak egy szövetkezetbe tömörül­nie. Az én elvem: többsé­gében az egy falu egy szö­vetkezés az életképes tömö­rülés. Ebből következik, hogy túlnyomóan a csopor­tos kiválást tartom célsze­rűnek. Vagyis egy-egy köz- igazgatási egység illetve termelési ág önállósodását. Számomra elfogadhatatlan az az érvelés, hogy a té- esz-vagyon elhordatása a célunk. A mezőgazdasági szövetkezetek többsége már jó ideje csődbe ment — főként a keleti piacok összeomlásának következ­tében —, nem a koalíciós kormányzás szűk három éve hozta lehetetlen hely­zetbe őket. Másrészt arról sem szabad megfeledkez­ni, hogy a téeszeket annak idején erőszakos úton, ad­minisztratív eszközökkel, szinte egy tollvonással hoz­ták létre. Ma megfontolt, törvényes lebontásuk csak javíthat a mezőgazdaság helyzetén. Az ipari szövet­kezeteknél más a helyzet. Itt nehezen kivitelezhető­nek tartom a kiválást. Lét­rejöttük körülményei is in­kább emlékeztetnek bizo­nyos szerves gazdasági fej­lődésre. Azt még el kell mondanom, hogy mélysé­ges megütközéssel vettem tudomásul, hogy bizonyos képviselői körök a tervezet plenáris ülésre kerülését is meg akarják akadályozni. Én természetesen igennel szavaztam a gazdasági bi­zottság ülésén. Minden képviselőtársamnak tudnia illik, hogy a szövetkezeti törvény annak idején túlsá­gosan rövid időt szabott a kiválásra. Sokan nem él­tek, mert nem is élhettek — tájékozatlanság, félreve- zetettség miatt — törvé­nyadta jogukkal. Adjuk meg nekik ismét a lehetősé­get a megfontolt, törvé­nyes döntésre. N. Zs. OLCSÓ FÁT I ÍGÉRTEM, I ÍME, ITT VAN] mCCflYÍlT az M3-as út mellett, Gyöngyös előtt, a MEGAMORV „Megafa" fatelepe! Kicsiben és nagyban, szibériai, szlovák és román, szélezett és szélezetlen fűrészelt fenyőáruk, gerendák, minden méretben, a megszokott 25-30 000 Ft helyett köbméterenként 15-17 000 Ft-os átlagáron KÉRÉSÉRE HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! Érdeklődjék a helyszínen vagy Nagyrédén, a Kossuth u. 4. szám alatt! Tel.: (37)-312-245, 311-866, 311-556, fax: (37)-313-089, telex: 285-363. A MEGAFA Kft. közvetlen telefonszáma: (37)-311-748. A MEGAMORV Jiouv-í nem csak rgér! morvái ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom