Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK 5 Növényvilága Bugacéval vetekszik Itt is parcelláznak? Kétségbeesett hangú üzenet várt nemrégiben a szerkesztőségben. Régi ismerősöm — igen közel lakunk egymástól Csepelen, a Királyerdőben —, egy tanárnő keresett. Nem tudtam elképzelni, mi a baj, hiszen eddigi találkozásaink alkalmával csak jó hírekkel szolgált. A csepeli Kék Ökosuli nagyszerű kezdeményezéseiről mesélt többször is. Egy alkalommal például arról, hogy a So- roksár-Ráckevei Duna-ág vízminőségi és a szigetcsépi űszólápvilág vizsgálataiból is részt vállaltak. Mint kiderült, tényleg nagy a baj. Felfedezték, hogy a Királyerdőben két olyan térség is van — a 7a- mariska domb és attól nem messze egy rét —, ahol igen gazdag a növényvilág, olyanynyira, hogy még Bugacéval is vetélkedik. Sűrűn látogatták ezeket a helyeket a gyerekekkel, s megtisztították az oda hordott szeméttől. S most kiderült, hogy a helyi önkormányzat fel kívánja parcellázni. A gyerekek s pedagógusok, valamint a környékbeli lakosok tiltakoztak — aláírásokat is gyűjtöttek — a terv ellen. Hogy ennek mi lesz az eredménye, azt még nem tudhatjuk. Azt azonban igen, hogy e terület felszámolása környezetvédelmi szempontból igen nagy károkat okozna. Arról nem is beszélve, hogy diákok százait, sőt ezreit fosztaná meg az olcsó — s ez egy cseppet sem utolsó szempont manapság — tanulmányi kirándulások lehetőségétől. Árpási Mária Rosszallja a vendéglős Az utcáról jobb a diszkó Csatatér a vendéglő, a klubhelyiség a botrányokkal gyakran tarkított diszkós estek után. Azonban a rongálások okozta kár kisebb a bevételnél, ezért hétről hétre megrendezik a gépzenés murit a nagykőrösi Kőrisfa presszóban is. Mintegy háromszáz tizenéves gyűlik itt egybe, hogy hetente egyszer kiszórakoz- za magát. Lüktet a ritmus, viliódzik a fény, hullámzik a tömeg, fogy a kóla, a sör, a bor. Akár elégedett is lehetne a harmincöt éves Nyit- rai László üzletvezető. Hogy mégsem az, annak a fiatalokért való aggódása az oka. — Sajnálom ezeket a gyerekeket — mondja Nyitrai László. — Nem tudják, hogyan kell ízlésesen felöltözni, kulturáltan szórakozni, viselkedni. Lehet, hogy senki nem tanította meg nekik tizennyolc, húsz év alatt? Mi annak idején öltönybe bújva, nyakkendőt kötve jártunk a zenés helyekre táncolni, s ha berúgott közülünk valaki, annak nem volt maradása. Most meg? Elhanyagoltan, otthonra se való holmikban állítanak be ide fiúk, lányok. Gyakran illumi- náltan, s persze itt is isznak. S mit gondol, ki a menő közöttük? Az, aki a legszakad- tabb, a legnagyobb botrányt csinálja. — Milyen botrányra gondol? — Nézze meg a mosdót, a tánctermet a diszkó után. Hányadék, üres üvegek, csikkek szanaszét; a törülköző felszabdalva, a kilincsek kirángatva, a kövezet összeköpködve. Elfog a rosszul- lét, amikor végignézek az üzleten. — A felelősség a magáé is, hiszen itt isznak. — Kedvelt italuk a vörös bor kólával és a whisky. Szomorú, hogy a lányok nem maradnak el a fiúk mögött a mennyiséget tekintve. Olykor meg is előzik őket. Gusztustalan látvány egy részeg fiatal lány! Kétségtelenül kiszolgáljuk őket, ám nem tehetünk mást, hisz soha nem a részeg rendel, így is előfordul, hogy valaki elől elvesszük a poharat, ami persze nem veszélytelen tett egy pincértől. Főként, ha nő. — Volt már, hogy mentőt, orvost, rendőrt hívtak? — Ritkán kerül rá sor, mert aki nagyon beivott, azt a társai kiviszik a levegőre. — Mennyi a belépődíj? — Száz forint, és legalább kétszázat elköltenek még itt. Elcsodálkozom, miből futja nekik whiskyre, borra, sörre, amikor nem keresnek és szüleik között szép számmal van munkanélküli. Úgy látszik, egy héten egyszer kiszorítanak háromszáz forintot a gyereküknek, hadd tombolja ki magát, jobban bírnak vele hétközben. — Nincs valami jó véleménye a fiatalokról és a szüléikről. — Fáj a szívem, amikor látom, hogy fiatal lányok dülöngélnek, feltűnősködnek, hangoskodnak, fiúk ölébe ülnek, csókolóznak váltott partnerekkel, rosszul lesznek és úgy érzik, szórakoznak. Neheztelek arra a szülőre is, aki azt hiszi, ha zsebpénzt ad, foglalkozott a gyerekével. — Miért rendez mégis diszkót? — Vendéglős vagyok, s nem mindegy, milyen a forgalom. Tudom azt is, hogy e diszkó híján rossz kocsmákban vagy az utcán töltenék el a szórakozásra szánt idejüket ezek a fiatalok. Itt még mindig jobb helyen vannak. . Bízom abban is, hogy idővel elmaradnak innen a ’’diszkókirálynők”. Azok a lányok, akik a hozzájuk hasonló fiúkat is idecsalják. Novák Gábor Horthytól pár lépésre álltam Gyula bácsi ötven éve Vannak emberek, akiken nem fog ki az idő, hajlott, idős korukban is megőrzik fiatalos tartásukat. Czank Gyulán sem látszik meg a kor, pedig akkor született, amikor Trianon Bánátot is odaítélte Romániának, s a Bega-parti Temesvárból Timisoara lett. A kisebbségi sorsot egy gyerek könnyebben éli meg, vagy észre sem veszi. A Bega mentén snúrozó srácok nem tartották számon, hogy ki magyar, ki német és ki román. A kis Gyula úgy nőtt fel, hogy közben három nyelvet tanult meg anyanyelvi szinten, aminek később nagy hasznát vette. A vállalati tűzvédelemről A Tűz- és Kataszt- rófaelhárító Karita- tív Társaság tegnap fórumot rendezett a MÓL Rt. Dunai Finomítóval közösen Százhalombattán a Vállalati Tűzvédelem jövője címmel. A tanácskozáson jelen voltak az érintett vállalatok vezetői és tűzvédelmi szakemberei, valamint dr. Kara Pál, a tűzvédelem felügyeletét ellátó helyettes államtitkár. A Társaság már régóta kezdeményezi hazánk tűzvédelmi rendszerének reformját, most, hogy készül az új törvény, fontosnak érzik a tegnapihoz hasonló fórumok szervezését, amelyeken tisztázzák a kérdéses pontokat, ütköztetik a véleményeket, átmeneti, vagy végleges megoldásokra tesznek javaslatokat. A mostani tanácskozáson a vállalati tűzoltóságok gondjairól esett szó. A negyvenes években ugyanis ezeket is államosították és központosították. Az országban még mindig van tizenhárom ilyen tűzoltóság — főleg nagyvállalatoknál —, amely ilyen rendszerben dolgozik, s a központi keretből kapja a tevékenységéhez szükséges pénzt. Ez senkinek sem jó: így az állampolgárok adóját költik rájuk, a vállalat igazgatója azonban nem szólhat bele a parancsnokság munkájába. Három vállalati tűzoltóparancsnok számolt be arról, hogy ők hogyan, milyen körülmények között teljesíthetik feladatukat, amely sok tanulsággal szolgálat a résztvevőknek. A tanácskozást vita követte. Á. M. A Bega mellől elkerült a Szamos partjára, első éves volt a Kolozsvári Római Katolikus Tanítóképzőben, amikor Eszak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. — Ott voltam, amikor Horthy kormányzó bevonult a legendás fehér lován Kolozsvárra, mint önkéntes rend- fenntartó alig néhány lépésre álltam tőle. Frenetikus volt a magyarság öröme, bár másnak sem volt oka panaszra. Szemtanúként állítom, a visz- szacsatolás atrocitások nélkül, rendben zajlott le, a bevonuló magyar katonaság, majd az új közigazgatás nem molesztálta a Kolozsváron maradt románságot. — Mi foglalkoztatta azokban az időkben a fiatalságot? — Mi, tanítóképzősök egy kiskocsmában jártunk össze a Mátyás-szobor környékén. Nagyokat daloltunk, akkortájt az a nóta járta, hogy Édes Erdély, itt vagyunk. Szavaltunk is. Többnyire Somogyvá- ri Gyula és Reményik Sándor verseit. Ezekről egy időben azt állították, hogy nacionalista eszméket sugallnak. Közülünk senki nem volt soviniszta, a tanítóképzőben arra neveltek, hogy minden ember egyforma, ne tápláljunk gyűlölködést azok iránt, akik más nemzetiséghez tartoznak. Czank Gyula 1943-ban kapta kézhez a tanítói oklevelet, s ezzel egy időben a Kincsesvárost fel kellett cserélje Zálka-Csunenypusztára. — Ez egy kisközség Dézs mellett, vegyes lakossággal. A húszéves együttélés már éreztette a hatását, mint néptanító mindenekelőtt arra törekedtem, hogy a magyar gyerekekben felébresszem az identitás érzését. Kevés idő jutott rá, Gyula tanító urat behívták katonának, hegyivadászként szolgált Naszódon, a Kárpátok rengetegében. — Az oroszok ott is megleltek. A háború végén hadifogságba kerültem, levittek a Fekete-tenger mellé, Szuho- miba. Akkor áldottam a sorsomat, hogy Temesváron megtanultam németül. A láger német orvosai mellé rendeltek tolmácsnak. Mire hazajött, a határok újra megváltoztak, s ő úgy döntött, nem Temesvárra megy, hanem Üllőre, egy rokon családhoz. — Nemcsak jöttem, de meg is telepedtem. 1947-ben álltam újra katedrára, s egy kis kecskeméti kitérőt leszámítva, mindvégig Pest megye falvaiban tanítottam. Táborfalván, Pusztavacson, Tápió- szelén, majd 1962-től a nyugdíjaztatásomig Gyömrőn. — Negyven év alatt hány nebuló ment át a kezén? — Egyszer már kérdezte ezt valaki. Pontosan nem tudom, de ezernél többen voltak. Gyula bácsi 1982-ben letette a krétát és elbúcsúzott a fekete táblától. — Nem egyhangú az élet gyerekzsibongás nélkül? — Nyugdíjasként is találtam magamnak elfoglaltságot, kivált a rendszerváltozás után. Harmadik éve szerkesztem az önkormányzat lapját, s mint ilyen, minden eseményen jelen kell legyek. Túl ezen, ott a kert. Tavasztól őszig van benne matatnivaló. A gyermekzsi- bongást pedig pótolják az unokák és a volt tanítványaim, rámköszönése. Sokan még manapság is megosztják velem a gondjaikat, s nemegyszer eljönnek tanácsért. Gyula bácsi, Czank Gyula a közelmúltban vette át az Aranydiplomát abból az alkalomból, hogy kerek fél százada vállalta a néptanítók nehéz, de gyönyörű sorsát, s egyike azon keveseknek, akik csupán Pest megyében harmincöt évig álltak katedrán. Matula Gy. Oszkár A Semmelweis-ünnep számvetésre késztet A Rókus hű marad elődeihez (Folytatás az 1. oldalról) —Ha már az elődöknél tartunk, kérem, említsen olyan orvosi eljárást is, melynek bevezetése, meghonosítása szintén a Szent Rókus Kórházhoz kötődik. — A Semmelweis nevével fémjelzett kórházban került elsőként bevezetésre 1890-ben a Koch Róbert által felfedezett tuberkulin a tüdőgümőkóros betegek gyógyításában. A kórház egyik intézménye volt igazgatás szempontjából az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet is, amelyben Magyarországon először vezették be a sugárterápiás eljárásokat. Még hosszan sorolhatnám azokat az új eljárásokat, melyeket a Szent Rókus Kórházban vezettek be és alkalmaztak a betegek javára elsőként hazánkban. A nagy tradíciók, a nagynevű elődök példája nem hatástalan a Szent Rókus Kórház jelenlegi gyógyító gárdájára sem. A múlt ösztönző eredményei segítették át az itt dolgozókat a tizenöt évig tartó rekonstrukció megpróbáltatásain. Amikor az elmúlt hónapokban, egyéves szünet után ismét napirendre került a korábban képtelennek tartott ötlet az, hogy a patinás intézetet, amely hosszú rekonstrukció eredményeként az ország egyik legmodernebb kórháza lett, eladják. Elemi erővel törtek ki az indulatok az itt dolgozókból. A letargia, az elkeseredés azonban csak rövid ideig tartott: az itt dolgozók egy emberként sorakoztak fel elszántan a kórház védelmében az intézmény igazgatása mellett. Mélységes elszántság és Sem- melweiséhez hasonló megszállott ragaszkodás lett úrrá az embereken: annak érdekében, hogy megakadályozzák a gyógyító intézet más célra, esetleg bevásárlóközponttá történő átalakítását. Az itt dolgozók bizonyították, hogy szívükön viselik az intézetben gyógyított betegek sorsát, visszautasították a kórház elidegenítésének gondolatát is. Kinyilvánították, hogy amint a Parlamentet vagy a Bazilikát, úgy a Szent Rókus Kórházat, mint a magyar orvoslás egyik kiemelkedő múltbeli és jelenlegi fellegvárát sem lehet pusztán kufár- szellemtől vezéreltetve elkótyavetyélni, lerombolni. Nem lehet ez utóbbit tenni azért sem, mert a kórház még a legzordabb időkben is megtartotta azt a szellemiséget, amely Semmelweis működéséből jellemző rá: a humánus, betegcentrikus gondolkodást és a kollegiális légkört! Lichtenberger Péter: A nagynevű eló'dök példáját nem felejtik az intézet dolgozói — Hogyan sikerül ma hűnek maradni egy hagyományaiban töretlen szellemiséget képviselő kórháznak elődje. Semmelweis tudósi, emberi, orvosi alakjához? — A Szent Rókus Kórház a modem kor felszereléseinek és ismeretének birtokában működik. Az orvosok, a betegek és a betegségek iránti alázattal, de emellett a legteljesebb mértékű tudományos igényességgel dolgozunk. Utóbbit bizonyítja az is, hogy a kórház számos osztályvezető főorvosa a gyógyító munkán kívül oktatóként vesz részt az orvos- tanhallgatók képzésében, az orvostovábbkézésben, és az egyetemi hallgatók oktatásában. Orvosaink közül többnek is van nemzetközileg is alkalmazott találmánya, eljárása. A főorvosok többsége tudományos fokozattal rendelkezik, s van köztük címzetes egyetemi tanár. A kor követelményeinek, kívánságának megfelelően az ismeretek, a felszerelések változnak. Az intézet szellemiségét tekintve az igény azonban most is az, amit közel kétszáz évvel ezelőtt, az alapításkor volt: „a betegek felvételét illetően semmiféle megkülönböztetés nem volt, sem a betegek lakóhelye szerint, sem foglalkozásuk vagy vallásuk vonatkozásában. Nemcsak Pest városából, hanem a környező megyékből is ápoltak betegeket a legkorábbi időszakban.” Ez jelenti számunkra a Szent Rókus Kórház mai gyógyító és vezető szakemberei számára Semmelweis és az őt követő — nekünk elődöknek számító — nagy tudósok által hagyományozott örökséghez való töretlen hűséget, az általuk képviselt szakmai és emberi szellemiség megmásíthatatlan követését, s méltó igazodást az előttünk járt, s nekünk példát, utat mutatott kollégákhoz. Mallár Éva
