Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚLIUS 21., SZERDA 13 Vajszlón zászlót bontott az MDF Szerény körülmények között, de bensőséges hangulatban 17-en nyilvánították ki szándékukat szerda este (július 14.) a Dráva menti Vajszlón, hogy a Magyar Demokrata Fórum tagjai közé kívánnak lépni. Lezsák Sándor ügyvezető elnök nevében Csallóközi Zoltán, az MDF Országos Hivatalának munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket, beszélt az MDF történelméről, munkájáról és céljairól. A vállalkozókat és munka- nélkülieket egyaránt tömörítő szervezet első ülésén az Ormánság legégetőbb kérdéseiről, az agrárhitel megoldásáról, a munkanélküliségről és a cigányság problémáiról esett szó. Az Országos- és Baranya megyei Választmányt Fodor Zsuzsa képviselte, és biztosította a vajszlóikat az MDF szakértőinek segítségéről. A szervezet ügyvivőjének Tihanyi József 36 éves vállalkozót választották. Az új tagok ünnepi hangulatban vették át tankönyveiket és a megyei szervező által felajánlott MDF-lobogót. Nemrég alakult szervezet Gilvánfán, s a közeli jövőben várható több Tolnai és Baranyai MDF-szervezet megalakulása. S. P. Vajszló Lerágott csont Közel egy éve, hogy Csur- ka ad kenyeret számtalan újságírónak Amerikától, Európán át talán Eurázsiáig. A róla, a vele összefüggő, az őt taglaló írásoknak se vége, se hossza! A tv és a rádió műsora is Csurka Istvánnal van tele! Oh, milyen sekélyes színvonal! Kicsikarták már belőle jelenét, múltját, jövőjét! A jövőjét ugyan nagy szeretettel jósolják úgymond jelentéktelennek, meg elhanyagolhatónak, de azért róla, és nem másról, másokról írnak! Pedig mások múltbéli és jelenlegi cselekedetei is érdekelnek bennünket. De arról csend! Síri csend! Még azt sem tudhatja meg a legjobb szándékú polgár, hogy az ellenzék soraiban ülő, autóbalesetet szenvedett képviselő asszony állapota ja- vult-e már? A „mucsa” még a jókívánságait se juttathatja el e körökbe! Várjuk meg, míg ismét a Parlamentben ül! Nos hát ott ül, kívánunk neki jó egészséget! Csurkáról pedig rengeteget és főleg mindent akarunk tudni: a múltjáról, hogy III/III- as volt (egy a sok százezer kényszerű beszervezett közül), a jelenéről, hogy renitens alak, a jövőjéről azt, hogy az nincs is, mert már ki is készítette magát. írnak hát róla összevissza mindent, kiki vérmérséklete szerint. Nem is tartanak tőle, ugyan miért is, ő ugyanis rosszul ítéli meg a belpolitikai, meg az egész nemzetközi helyzetet, meg hát leginkább hülyeségeket beszél. De róla, jelentéktelen figuráról ír mégis hazánk (és a világ) tehetséges, és tehetségtelen tollnoka. Én biz’isten szégyellném magam, ha a tanult szakmám az újságírás volna, és közel egy évig rágnám ugyanazt a „csontot”! Ez lenne hát a biztos jövedelem forrása?! Magánéletéről is sokat tudunk: fiatalember korában úgy ítélte meg, hogy az élethez tán neki is van joga, három leány- gyermek apja (elhallgatják a fiát, mert én úgy tudom, hogy az is van), válófélben van, és így tovább. Ezek fontos, nagyon fontos tudnivalók! De ami még ettől is fontosabb: nem ismerjük csecsemőkorát, nem tudjuk meddig élt anyatejen, tápszeren, amikor ült és mikor állt fel?! Mikor kezdett járni, és mi volt az első szava a világhoz stb. így hát lesz még mit megírni a magunkat jó tollúnak nevezett újságíróknak. Csurká- ban van még néhány tíz, vagy százezer forint! (Én ugyanis nem tudom, hogy a nem „olvasói” rovatokat hogy díjazzák?) Szóval én már lapoznék! Hiszen ugyanis nagyon sok más embertársammal e'gyütt, hogy igazán nekünk nem a spiclik, és a besúgók megnevezésére van szükségünk, hanem annak a rendszernek a feltárására, amelyben mindezek a cselekedetek létrejöhettek, vagyis hát törvényszerűen létre kellett jönniük. A besúgók közül legfeljebb csak azok tarthatnának nagyobb érdeklődésre számot sorainkban, akik ezt a feladatot nem kényszer hatására, hanem önként és dalolva vállalták. De még csak nem is ez az igazi nagy kérdés! Hanem az, hogy miféle rendszer volt az, ahol az emberek százezrei kerülhettek olyan helyzetbe, ahol bármivel is — nevezetesen ügynöki feladat vállalásával — zsarolhatókká váltak. Kik működtették ezt a rendszert? Kik voltak az ötlet kiagyalói, a beszervezők, meg az elszámoltatok? És ezeket az információkat mire használták fel? További százezrek egzisztenciális tönkretételére, anyagi, vagyoni, fizikai felszámoltatásukra? Vedres Józsefné Budapest Néhány pontosítás # Bartos Csillának a szentendrei református gimnázium ügyével kapcsolatosan a Pest Megyei Hírlap június 29-i számában megjelent tudósításba néhány pontatlanság csúszott. Ezek között vannak olyanok is, amelyek valószínűleg az újságírónő velem való telefonbeszélgetése során történt félreértések vagy pontatlan fogalmazás következményei, ezért a téma után érdeklődők jobb tájékoztatása érdekében szeHISTÓRIA retnék ezúttal néhány pontosítást tenni. A református egyházközség első beadványa a gimnázium elindítása ügyében nem tavaly, hanem 1991 februárjában született. Nem a képviselő-testület, hanem a szakigazgatási szervek találták alkalmatlannak a régi épülethez kapcsolódó terveket. A képviselő-testületnek az iskolaépület biztosítására vonatkozó második határozata csak a szakmunkásképző és a Móricz Gimnázium számára kedvezőbb az elsőnél, a református egyház részére rendelkezésre álló központi keretből viszont közel háromszor akkora összeget igényel. Végül a kollégiumért nem az egyház, hanem az ön- kormányzat kapná idén a 2 millió forintot, hogy elkezdhesse előkészíteni a földhivatal jelenlegi épületének felszabadítását. Sikolya Zsolt, a Szentendrei Református Egyházközség gondnoka * A pontosításokat köszönjük, a hibákért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük. A Szerkesztő Savanyú szél fúj Ma induló sorozatunkban hét ártatlanul elítélt székelyföldi — oroszhegyi és zetelakai — magyar kálváriájával ismerkedhetnek meg olvasóink. Lapunk részleteket közöl Kosa Csaba Savanyú szél fúj című riportkönyvéból, amely a közeljövőben jelenik meg a Püski Kiadónál. I Udvarra néző emeleti szoba a székelyud- • varhelyi városházán. 1989. december 22-én költözött ide Katona Ádám udvarhelyi tanár. Lefoglalta az irodát — a román kommunista párt egyik funkcionáriusa üldögélt benne —, az ajtóra kitette a táblát: „MDSZ”. Magyar Demokrata Szövetség. Azóta az MDSZ elé odakerült az R betű is. Katona Ádám az RMDSZ egyik szárnyának, az Erdélyi Magyar Kezdeményezésnek a szóvivője. Vékony termetű, beesett arcú férfi, elnyűt- ték a hajnalig tartó tan- nácskozások, a vonatutak. Szerencsével érem Udvarhelyen; hétfőtől szombatig úton van Bukarest, Kolozsvár, Budapest, Székelyföld között. Az utóbbi hónapokban Szamosújvár- ra és Nagyenyedre is eljár. Börtönlátogató lett. Nyúzott arc, égő szempár. Katona Ádám iratcsomókat vesz ki a páncél- szekrényből, az asztalra teszi. Az udvari szobában délelőtt is félhomály van, felkattintjuk a villanyt. Huszonötös égő, ennyire telik. Takarékoskodni kell. Vaskos iretcsomók: százezer aláírás. Tiltakozás a magyarokat és cigányokat sújtó romániai jog- tiprások ellen, a bebörtönzött székelyföldi férfiak szabadon bocsátásának követelése. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés tiltakozó kiáltványa, amelyet elküldték Ion Iliescunak, Románia elnökének, a román i- gazságügyi miniszternek, Románia legfőbb ügyészének és a világ több nemzetközi emberjogi szervezetének. „1989 decemberében, Ceausescu bukását követően, különösen akkor, amikor híre ment a kommunista erőszakszervek sokféle pusztító akcióinak, az any- nyiszor megalázott székelyföldi nép dühe is föllángolt: 3 román és 3 magyar közismerten népnyúzó rendőr, szekus meg hasonszőrű cinkosuk vált a népharag áldozatává... Bár a ’89 decemberi népitéletben részt vevők számára 1990. január 4-én a Nemzeti Megmentési Front által kibocsátott 3. számú törvényerejű rendelet közkegyelmet hirdetett, mégis több székelyföldi település számos lakosát — alig néhány héttel a közkegyelem közzététele után — a régi kommunista időkre emlékeztető módon befogták, majd többnyire teljesen esetlegesen közülük néhányat kiszűrtek. Ezeket az embereket aztán népünk megfélemlítésének és megalázásának nyilvánvaló szándékával törvénysértő és rendkívül súlyos ítéletekkel börtönbe vetették. így például az oroszhegyi AMBRUS PÁLT 15 évre NAGY ISTVÁNT 15 évre NAGY IMRÉT 18 évre VASS-KISS ELŐDÖT 18 évre a zetelakai BOLDIZSÁR FERENCET 19 évre KARSAI LÁSZLÓT 19 évre ILLYÉS ISTVÁNT 20 évre ítélték. ...A román—magyar megbékélés feltétele a népünk ellen elkövetett durva jogsértések orvoslása! Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Szervező Bizottsága” A dátum: 1992. május 1. — Eltelt azóta több mint egy esztendő. Volt-e foganatja a felhívásnak? — A fiúk, a férfiak börtönben vannak. Szamosúj- váron, Nagyenyeden, Po- arta Albán. Történni csak akkor történt volna valami, ha kiengedik őket. A román igazságügyi szervek erről hallani sem akarnak. Olyannyira nem, hogy időközben az ugyancsak ártatlan marosvásárhelyi Cseresznyés Pált is elítélték tíz esztendőre. Katona Ádám iratai — kérelmek a rabok ügyében, levelek, válaszlevelek, felhívások, újságcikkek, az aláírások aktái — elborítják az íróasztalt. — Az aláírásgyűjtést a zetelakai RMDSZ kezdte, csatlakozott hozzá a helyi, az oroszhegyi polgár- mesteri hivatal, csatlakozott a két község iskolája. Folytattuk mi, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Százezer szabadon bocsátást követelő aláírás kevés. Nem a szám miatt, óriási szám ez Erdélyben, de akkor is kevés lenne, ha háromszázezer lenne. Lenne, persze, annyi is, ha nekiveselkednénk. A számok nem nyitják meg a börtönkaput, az erdélyi magyarság fohásza nem nyitja meg. Mi arra kérjük a Magyar Köztársaság kormányát, hogy vállalja a védőhatalmi státust az utódállamokban élő magyarság felett. A történelmi példáért csak a szomszédba kell menni: Ausztria sikerrel oltalmazza a Dél-Ti- rolban élő német anyanyelvűeket. Ha Magyarország minden lehetséges külpolitikai fórumon felhozza a jogsértéseket, ha szót emel a börtönbe zártakért, akik értünk, szabadlábon élőkért szenvednek, akkor kinyílnak a börtönkapuk. {Folytatjuk) Kosa Csaba Vác népessége a török alatt Evlia Cselebi török utazó 1663. július 21-én indult el Budáról északra. Vác városába is eljutott. A település fontos török vár volt, ahol fürdő, fogadó, százötven bolt volt és szolgálta a megszálló „hitharcosok” kényeimét. A törökök lakta negyeden „kívül szintén a várral összefüggőben van a magyar ráják külvárosa, amely egyszeres kerítésű külváros, minden oldalon törésekkel. Köröskörül árok övezi, mely a Duna vizével van tele; magyar külváros.” Vác ekkori magyar lakóinak lélekszámút csak nehezen lehet meghatározni. Annyi biztosan állítható, hogy a 16. század közepétől a következő század végéig mintegy felére csökkent a város lélekszáma. 1546-ban 2177 lakója volt Vácnak, 1562-ben 2422. A kutatók megállapítása szerint 1653-ban — a közbeeső évekre nincs semmilyen megbízható adat — 1498 fő élt a városban, de ez a szám 1761-ben már csak 973 volt. Nem volt sokkal alacsonyabb a török helyőrség száma: 1629-ben 464 katona állomásozott a várban. Mivel a kereskedők és családtagok létszámát nem ismerjük, még az is elképzelhető, hogy a török népesség létszámban a 17. században felülmúlta a magyart. Az itt élő magyarok ebben a korszakban szinte kivétel nélkül református vallásúak voltak, Pongrácz György váci püspök 1673-ban összeíratta egyházmegyéjét, és a városban egyetlen katolikust sem találtak. A váciak adóhiteleiről kevés adat maradt fenn, a 17. században évente kb. 16 forintot tartozott fizetni egy job- bágygazdaság, ebből 11-12 forint a törököt, 3-4 forint pedig a magyar urat illette. Pogány György
