Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-21 / 168. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JULIUS 21.. SZERDA Ecseri villanások Ha a forrás elapad, a patakmeder is kiszárad Egy 1344-ból ránk maradt írás említi először Ecsert, pontosabban egy legendát, mely szerint Árpád vezér és kí­sérete itt pihent meg, a cserfák árnyékában, vadászat után. Hogy volt-e már település a körnéyken, arról a króni­kás nem tesz említést, de ettől függetlenül egyes helység- névkutatók a község mái nevét a cser szóból származtat­ják. A későbbi leírásokban számos utalás van a halban gaz­dag lápokról és a nagy kiterjedésű erdőkről. Ma a legöre­gebb fák a Széchenyi út két oldalán sorjáznak, s a jege­nyék életkorukat tekintve készülnek a halálra. Mert bár szépek, színfoltjai a községnek, félő, hogy egy szélvihar ki- dönti őket. Persze, Ecseren nemcsak a Széchenyi úti jegenyék létez­nek; csupán az utóbbi három évben ötszáz gömbjuhart, ber­kenyét, vérszilvát, nemes­Blazsek János: Mi tettük rendbe a falu utcáit nyírt, hétezer tő sövényt és négyezer feketefenyőt ülte­tett ki az önkormányzat az ut­cák széleire, a közterekre. Mintegy megerősítve a köz­ségrendezési terv ama passzu­sát, miszerint Ecseren adot­tak azok a feltételek, amit egy kertvárostól elvárnak. — Kivéve az építkezésre alkalmas területeket. Azzal szűkiben vagyunk — mond­ja Harazin István, a község polgármestere —, mind ke­vesebb ház épül, illetve egy­re több házra húznak emele­tet. Kényszerűségből felfelé terjeszkedik a falu. Befelé fordultak az emberek Ecser a rendszerváltás után lépéselőnnyel indult. 1972 óta van vezetékes vize és 1989-től gázellátása. Vi­szont folytogatta a szemét-, a szennyvízprobléma, s noha Pest egy kőhajításnyi- ra van, telefonon elérni Ecsert olyan nehéz, mint Szabolcs megye legeldugot­tabb csücskét. — A szeméttel megbir­kóztunk, felszámoltuk a régi telepet és betársultunk a re­gionális szemétbányába, me­lyet Maglód, Üllő, Gyömrő és Ecser közösen épített. Van egy kis szennyvíztisztí­tó állomásunk, bár szűkös a kapacitása. Ennek bővítése s a szennyvízhálózat megépí­tése alighanem az utódom feladata lesz, a hátralévő egy évben már nem kerül rá sor. — Nem akar indulni a kö­vetkező választásokon, vagy olyan rosszul áll a szénája, hogy biztos az őrségváltás­ban? Harazin István kitérő vá­laszt ad, helyette az édesap­ja mondja ki: belefáradt egy kicsit a csatába. Sok itt még a pártállam idejéből vissza­maradt kerékkötő, s az em­berek is furcsák. Befelé for­dulók, nem érdekli őket ami a portán kívül történik. A nyugdíjasok kivételével úgy­szólván senki nem hajlandó a közösségi munkára. Lehet az apa elfogult, mentséget keres a fia fáradt­ságára. De ugyanezt mondja a helyi MDF-szervezet alapí­tó tagja, Fogd Gábor is.-— Még mindig sok a volt MSZMP-s. Ne értsen félre, azok közt is van rendes em­ber, akit nem a meggyőző­dés, hanem a kényszer vitt rá a felzárkózásra. Én a hangadókra gondolok, akik a pártállam idején jól éltek, s most nosztalgiáznak. Ha úgy vesszük Fogd Gá­bor sem szenvedett hiányt, gépésztechnikusként dolgo­zott hosszú évekig egyazon munkahelyen. Nem mindenki megértő Tisztességesen dolgoztam, mégis az elsők közt menesz­tettek. Nem ártana utánanéz­ni, kik maradtak meg az ef­fajta vállalatoknál, kivált a vezetőgárdában. Például a maglódi Mavas Rt-nél... A régi prominensek. Különben nem sokáig voltam munka- nélküli. Aki nagyon akar, ma is lel munkát magának. Fogdák találtak. Leválasz­tottak két helyiséget a házuk­ból, az egyikből műhely lett, a másikból papírbolt. Ä férj felcsapott gumivulkanizáló- nak, a feleség — tanári diplo- vával — kereskedőnek. (Ügy látszik az iskola sem mentes a konfliktusoktól...) — Mindkettőre volt keres­let a községben. Nem élünk nagylábon, de nincsenek anyagi gondjaink. És ez a fon­tos. — Mit szól a számlaadási kötelezettséghez vagy a jöve­delmi törvényhez? — Első voltam, aki beve­zette a számlaadást Ecseren. A számla ellen csak azok ágálnak, akiknek takargatni valójuk van. A jövedelmi tör­vényt hallva mi is felhördül­tünk. Aztán elkezd az ember gondolkozni és belátja, egy államháztartást csak az adók­ból lehet fenntartani. Vegyük példának Ecsert. Évi ötven­millió forint állami támoga­tást kapunk. Vajon honnan van ez a pénz? A befolyó adókból. — Mindenki ilyen megér­tő? — Én csak a magam nevé­ben beszélek. Adó vonatkozá­sában, meg másban is. Elége­detlenek mindig lesznek, a megértés nem túl jellemző az emberekre. Amikor megalakí­tottuk az MDF-et, huszonné­gyen voltunk. Időközben le­morzsolódtunk tizennégyre. Mert egyeseket nem Lakite­lek szelleme kötelezett el, ha­nem a maguk pecsenyéjét akarták sütögetni az új tűz mellett. Az ilyenekért nem kár, legfeljebb ott a baj, hogy az ilyenfajta emberek még ma is felelős posztokon áll­hatnak. A 3100 lélekszámú Ecser- nek több mint tíz százaléka nyugdíjas. Blazsek János a nyugdíjas klub elnöke. János bácsi lábadozik, még bottal jár. — Az utóbbi másfél évben jött elő a Don-medencében el­töltött három év, annak iszom a levét. Különben meg­volnék, ami hibádzik a nyug­díjból, azt pótoljuk virággal. Krizantémot, margarétát és őszirózsát nevelek, a felesé­gem meg behordja eladni Pestre. Az ecseri kertek alatt — De mit tegyen az, akinek nincs kertje? — Anélkül is megélnénk. Nekem az a tapasztalatom, hogy a hetvenen felüli generá­ció szerényebb, mint akik most mennek nyugdíjba. És több bennük a tenniakarás is, mint a fiatalokban. A polgár­mesternek igaza van. Csak ránk számíthat, öregekre. Ta­valy és az idén egymillió fo­rint értékű társadalmi munkát végeztünk, mi tettük rendbe a falu utcáit. — Úgy igaz, ahogy Jani bácsi mondja — szól közbe Dinnyés Sándorné, aki az ut­cáról lép be egy kis beszélge­tésre. — Nekünk, időseknek közelebb áll a szívünkhöz a község sorsa, és nem va­gyunk restek, ha dolgozni kell. Utcát rendezni, fákat ül­tetni. Blazsekék házától nem messzi folyik a Szerelem-pa­tak. Erről jut eszembe az Ecseri lakodalmas, mely Rá­bai Miklós jóvoltából vált vi­lághíressé. Abban van egy dal ami úgy kezdődik: „Az ecseri kertek alatt folyik el a Szerelem-patak.” — Az együttes is a múlté — legyint Jani bácsi és Diny- nyésné egyszerre. —- A törzstagok kiöregedtek, a fia­talokat meg csak a diszkó ér­dekli: Pedig a mondás is úgy tartja, ha a forrás el­apad, a patakmeder is kiszá­rad. — Széjjelszéledtek — is­meri el a polgármester is. — Pedig a művelődési ház ve­zetője a lelkét is kitette, de kötéllel nem rángathatja be a fiatalokat táncolni. Felkészítés az életre Jártam az iskolában, mely­ben háromszáz gyerek tanul, talán jobb körülmények közt, mint egy pestlőrinci vagy kispesti iskolában. Az osztályok létszáma alacsony a tanárok több időt fordíthat­nak egy-egy gyerekre. Nyel­veket, számítástechnikát ok­tatnak, felkészítik őket az életre. De kapnak-e elég út- ravalót a községi szellem­ből, táplálják-e bennük a szülőhely iránti vonzalmat? Az osztályok kihaltak, nyár van, nincs kitől választ kap­nom a kérdésre. Egyébként Harazin István is fiatal, mindössze harminc­öt éves. Eredetileg gépész- mérnök, a polgármesterség­nél jóval zsírosabb stallu- mot hagyott ott, hogy vállal­ja a község gondjait. Elkelne még néhány hozzá hasonló Ecseren — mondja Dinnyésné, Blazsek Jani bácsi, meg Fogd Gábor. Visszafelé megállók tan­kolni. — Maga szerint milyen ember a polgármester? — kérdem a kutastól. — Belevaló. Különben miért választottuk volna pol­gármesternek. Matula Gy. Oszkár Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Ecser a középkori eredetű, de a török után új­ratelepült község. Földesura a XVII. században többször is változik, mig 1729-ben Grassalko- vich Antal 1700 forintért megvásárolja, majd 1732-ben III. Károlytól patronátusi jogot (ius patronatus) kér a községre. A ma is álló katoli­kus templomot is ő építtette az 1730-as évek­ben, egy régi kápolna helyén. Grassalkovich 1771-ben kelt végrendeletében sem feledkezett meg a templomról és minden szombaton az érette mondott mise fejében évenként harmic forintot hagyott a templomra (a sződi plébáni­án található História Domus adatai szerint). Grassalkovich 1740-ben Ecseren plébániát szervezett és paplakot is építtetett. Az általa emelt templom szabadon álló, középtomyos, egyhajós barokk épület, amely a község köz­pontjában kis magaslaton áll. Gazdagon tago­zott kőkeretes kapuja zárókövén 1765-os év­szám olvasható. Éz feltételezhetően az építke­zés végső befejezésének az évszáma. Belül a csehsüveg-boltozatos bejárati szakasz után a templomhajót sík mennyezet fedi, amelyhez diadalívvel csatlakozik a félkör alaprajzú, bolto­zott szentély. Főoltárán az aranyozott keretbe foglalt Paduai Szent Antalt ábrázoló oltárkép XVIII. századi ismeretlen festő jó kvalitású munkája. Figyelemre méltó még az ugyancsak XVIII. századi keresztelő kút, márvány utánza- tú kőből, igen szép faragott és aranyozott díszí­téssel. A templomot többször renoválták, így 1911 -ben is, amikor külsejét részben módosí­tották. Az épület művészettörténeti jelentősé­gét emeli, hogy Grassalkovich Antal építtette, aki mint a Kamarai Építészeti Hivatal elnöke a barokk építészet egyik nagy támogatója és irá­nyítója volt és több neves barokk kastély és templom építtetője. A templom műemlék jelle­gű. Pamer Nóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom