Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. JÚLIUS 21., SZERDA 3 Rakétalövészet a Hortobágyon Magyar—román kapcsolatok Tárgyalás és határtalálkozó Kedden hajnali négy órakor felröppent az első jelzőrakéta a Hortobágy fölé, s ezzel a Karcag és Nagyiván között elterülő egykori szovjet bombázótéren megkezdődött a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak és légvédelmi parancsnokságának közeli hatótávolságú légvédelmi rakétalövészete. A lövészeten — amelyet Cserjési János alezredes, az I. Katonai Kerület légvédelmi főnöke vezetett —, tizennyolc alakulat vett részt. A katonáknak „Igla” illetve „Sztrella” típusú, úgynevezett föld-levegő rakétákkal kellett a mozgó célpontot, ez esetben az egykori szovjet „katyusa” lövedékeket megsemmisíteniük. A keddi lövészeten — A munkanélküliség mérséklése miatt is fontos lenne a bedolgozók nagyobb arányú foglalkoztatása — hangzott el az Érdekegyeztető Tanács Bér- és Munkaügyi Bizottságának keddi ülésén. A testület áttekintette a bedolgozói munkaviszony szabályozására kidolgozott jogszabálytervezetet. Az állandó foglalkoztatottak számának csökkenésével együtt a bedolgozók száma is csökkent — hangzott el az ülésen. A korábbi 25 ezer helyett számuk ma már alig több mint 2000-re tehető. A munkavállalói oldal a vita során megjegyezte: a bedolgozói díjazásnál a munkaadók ne minden esetben a minimálbérből induljanak ki. Ha a munka bonyohajnali négy és reggel hét óra között — huszonnégy sikeres rakétaindítást regisztráltak a szakemberek, ebből tizennégy kiválóra sikerült. A rakétalövészetet — amely mintegy negyven- ötmillió forintba kerül —, szerdán hajnalban fejezik be a Hortobágyon. A gyakorlatot megszemlélte Wekerle József vezérőrnagy, a szárazföldi csapatok parancsnokának első helyettese. Az MTI tudósítójának érdeklődésére sajnálatosnak nevezte, hogy korábban a rakétalövészet okozta esetleges károkról felelőtlen nyilatkozatok láttak napvilágot. Mint mondta: ő maga tíz éve vesz részt a mostanihoz hasonló lövészeteken, de soha olyan károkozás nem lultsága, speciális felkészültséget, gyakorlatot igényel az állandó alkalmazásban lévő dolgozók béréhez igazodjon a bedolgozói díjazás is. A munka- vállalói oldal emellett olyan megoldást sürgetett, amely minden bedolgozónak biztosítja a munkaadói társadalombiztosítási befizetést, így az alapvető egészségügyi ellátást. Munkaadói részről többek között arra is felhívták a figyelmet, hogy több garanciát várnának arra az esetre, ha a bedolgozó nem teljesíti a vállalt szállítási határidőt. A kormányzati oldal rámutatott: a bedolgozót alapvető felelősségi kötelezettség terheli, de gazdasági erejét meghaladó garanciák vállalására nem kötelezhető. történt, mint azzal előzetesen megvádolták a honvédséget. Ugyanakkor nekünk az a dolgunk — hangsúlyozta a tábornok —, hogy minél magasabb szinten kiképezzük a katonákat, s ezt meg is tesszük. A rakétalövészet zavartalan lebonyolítása érdekében mindent megtett a honvédség. A lövészetet azért tartották hajnalban, mivel a harmatos fűben kisebb az esélye, hogy meggyullad a tarló. A felvonulási utakat előzetesen elegyengették, s hat helyen — együttműködve a karcagi és a nagyiváni tűzoltókkal — szervezték meg az oltási ügyeletet. A keddi lövészeti napon semmilyen beavatkozásra nem volt szükség. Lemondott Forgách Pál Felháborodásának adott hangot, és egyúttal a tb nyugdíj- biztosítási önkormányzatában viselt tagságáról is lemondott Forgách Pál, a Liga tiszteletbeli elnöke. Döntését azzal indokolta, hogy egyes sajtóinformációk szerint a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselői a miniszteri fizetésekhez hasonló magas díjazást szavaztak meg maguknak. Simsa Péter, az egészség- biztosítási önkormányzat alel- nöke a távirati irodának elmondta: az elnökségek múlt heti ülésükön valóban javaslatot tettek az önkormányzati tagok díjazására, ám a testület a törvény előírásait vette alapul. A további együttműködés és kapcsolattartás érdekében .a privatizáció területén egy közös bizottság felállítására tett ajánlatot Szabó Tamás privatizációért felelős miniszter lylisu Negritoiu román állam- miniszternek, akit tegnap fogadott Budapesten. A megbeszélésen a magyar privatizációért felelős miniszter részletes tájékoztatást adott a gazdasági reformokért és privatizációért felelős román miniszter kérdéseire a magyarországi privatizációs folyamatokról. Beszámolt az eddig elért eredményekről, a liberalizáció által eredményezett előrelépésről, a különféle privatizációs technikáról. Szabó Tamás hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben 10 ezerről 80 ezerre nőtt a vállalkozások száma Magyarországon, s jelenleg már 12 ezer külföldi vegyes vállalat működik az országban, miközben az egyéni Már csaknem 12 millió aranykorona értékű föld talált gazdára az eddig megtartott kárpótlási földárveréseken, amelyek eredményeképpen mintegy 130 ezer kárpótolt jutott földhöz. Az elmúlt heti 189 megtartott árverésen 400 916 aranykorona értékű földet szereztek meg az árverezők. Elmaradt 3, és eredménytelenül végződött 18 árverés. Az 5207 árverező közül 3956 távozhatott új földek tulajdonosaként az árverésekről. A legmagasabb licitárat ezúttal Zala megyében jegyezték fel, ahol 40 000 forint értévállalkozók száma a kétszeresére nőtt. és eléri a félmilliós nagyságrendet. Kiemelte szintén, hogy az 1992-ben elfogadott törvények megteremtették a magyar privatizáció új, átfogó jogi szabályozását, átalakítva az ÁVÜ feladatkörét, és létrehozva az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot. Magyarországon évente körülbelül 4000 külföldi követ el bűncselekményt, s az elkövetők közül 1989-ben 5, 1990- ben már 24 és 1991— 1992-ben 34 százalék volt a román állampolgár. Zömük gyorshajtás, ittas vezetés, lopás, betörés és rablótámadás miatt került összeütközésbe a törvénnyel — tájékoztatta tegnap Túrós András, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazgatója Nicole Nitut, a román országos főkapitány-helyettest, Bukarest főkapitányát Gyulán, a magyar—román határkő kárpótlási jegyet adtak egy parcelláért aranykoronánként. A legtöbb föld Békés megyében talált gazdára, mintegy 65 000 aranykorona értékben, itt a legmagasabb licitár mindössze 1000 forint volt. A legalacsonyabb árakat ezen a héten Komárom-Esztergom megyében regisztrálták, ahol a legmagasabb ár, amit aranykoronánként a földekért fizettek, nem haladta meg az 500 fo- rint/aranykoronás minimálárát. Majdnem hasonló volt a helyzet Heves megyében is, ahol a legmagasabb licitár mindössze 600 forint/aranykorona volt. találkozón. A főigazgató a találkozó alkalmából részletesen ismertette a Magyarországon 1993. március 1-jétől megváltozott szabálysértési törvény, valamint a hétvégekre és ünnepnapokra érvényes kamionközlekedési korlátozás kormányrendelet-tervezetét. A találkozón jelen volt Bodrácska János, Budapest főkapitánya, aki közölte, hogy hazánkban a szervezett bűnözés kivételével örvendetesen csökken a bűnesetek száma az 1990-es mélyponthoz képest, s növekszik a felderítések száma. A találkozó résztvevői a magyar rendőrség nevében elismeréssel szóltak a román határőrizeti szervek erőfeszítéséről, amellyel meggyorsítják a határátlépéseket. A tárgyaló felek megegyeztek abban, hogy a személyes kapcsolatokat rendszeressé teszik. Nem történt semmi, csak... Idézet tegnapi számunk negyedik oldaláról: „Ga- rádi István elmondta, hogy ezen a területen 16 éve nem volt példa hasonló beruházásra”. Ga- rádi István Gyömrő polgármestere, a terület alatt tehát Gyömró' és a hozzá igazán nem messzi Üllő értendő, mint az a tudósításból kiderült, amely végül is egy vízmű átadásáról szól. De nemcsak vízmű van, hanem Pest megye szinte minden falvában feltúrták az utakat, merthogy valami készül. Van, ahol telefont vezetnek, van, ahol víz- és szennyvízcsatornákat fektetnek, van, ahol utat építenek... Gyöm- rőn 16 éve legalábbis ötmilliót érő beruházás nem volt, ám ez a mostani minden bizonnyal jó minőségű ivóvízzel látja el az említett településeket. Mindezt azért érdemes külön is hangsúlyozni, mert ezekről a fejlesztésekről általában megfeledkeznek azok, akik olyannyira visszasírják a Kádár-rendszert, amikor a hasonló beruházások átadására nem egy egyszerű hétvégén, hanem általában április 4-én vagy november 7-én került sor, s nem egyszerű beruházásként emlegették, hanem úgy, mintha a párttól, a kormánytól kapott volna a falu vagy városka valamit. így kaptunk metrót, meg embertelen lakótelepeket... S azoknak is tanácsos odafigyelniük az ilyen apró vízmű-átadásokra, akik nagy előszeretettel hangoztatják: a rendszerváltozás óta Magyarországon semmi sem történt, történik. (Vödrös) Sándorfí György emlékére Ma délután 3 órakor helyezik örök nyugalomra a nemrég elhunyt országgyűlési képviselőt a Farkasréti temetőben Kedves Gyuri barátom! Most — napokkal a végzetes szívműtét után — sem tudom elhinni, hogy már nem vagy köztünk. Nem értem, miért döntöttél ilyen hirtelen, miért vállaltad a hihetetlen kockázatot. Gondolataimat egyre megszakítja az emlékezés, gyermekkorunk képei. A kispesti szülői ház, nagyapád — a dalárda karnagyának — díszsírhelye, a Ka- zinczy-cserkészcsapat, nagybátyád — a háború utáni szabad parlament kisgazda képviselőjének poltikai példája — már akkor köteleztek, amikor erre még nem is gondolhattál. Sándorfí György könyv alakban megjelent publikációi: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai (Budapest, 1979) Korai helyneveink vizsgálata (Miskolc, 1989) A történeti Borsod megye várai (Budapest, 1992) Mérnökként végeztél a Budapesti Műegyetemen. Munkád emlékét a magyar vidék több létesítménye őrzi, köztük a tihanyi híd és a kompkikötő. Szakmai sikereid ellenére érdeklődésed idővel humán terület, a régészet és a történelem felé fordult. Jóllehet, a korai magyar várak feltárását amatőrként kezd- ted, kivívtad a hivatásosok (László Gyula, Gerő László, Györffy György) elismerését. A mérnöki rálátással és a számítógép alkalmazásával már évekkel ezelőtt olyan szemléletet vittél a területre, amely — ma már tudjuk — távlati lehetőségeket nyit meg a történetkutatásban. Az ős- és középkori földvárak, a Börzsöny és Borsod megye feltérképezése voltak munkád legjelentősebb állomásai. Utolsó nagy célul kitűzött feladatod korai helyneveink feldolgozása volt. Az adatállomány — sok átdolgozott éjszaka eredménye — a számítógépben pihen, de a kérdések és a válaszok megfogalmazása már más feladata lesz. 1956 a Te életedben is villanásnyi reményt jelentett. A névtelen, egyetemista hősök közé tartoztál, azok közé, akik a rendszerváltás után nem tartottak igényt elismerésre. Amit akkor tettél, számodra természetes volt. A kor és fiatalságod sajátja. A vitákkal terhes, nyomasztó éjszakák során egy pillanatra sem merült fel Benned a távozás gondolata — ebben a kérdésben a Szózatot tartottad hitvallásodnak. Lassan kezdtünk mindenbe beletörődni. Szinte boldogan mondtad, hogy szívpanaszaid miatt korábban mehetsz nyugállományba, és minden idődet a tudományos munkának szentelheted. Habozás nélkül vállaltad az akkor, tizenkét évvel ezelőtt még úttörőnek számító első műtétet: teljes értékű életet akartál élni. Soha, egy percig sem kerített hatalmába a betegségtudat. A változás első jeleinél láthattunk minden jelentős — akkor ellenzéki — megmozduláson. Hihetetlen tenni akarással vetetted bele magad a közéletbe, 1988 őszén ott voltál Lakiteleken, majd megalapítottad az MDF V. kerületi szervezetét — lakásodon, nyolc kerületi társunkkal. A szervezetben, amelynek első elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lettél, szerettek és tiszteltek, mert éreztük benned az elhivatottságot. Nem a személyes ambíció — az ügy volt a fontos. Politikai pályád során, országgyűlési képviselőként, a Külügyi- és a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjaként a megfeszített iramban egy pillanatig sem tartott vissza szíved időnként szabálytalan dobogása. 1991 szeptemberében megcsapott a tűzzel élők sorsa, az infarktus. A második figyelmeztetés. Decemberben, a költségvetés maratoni szavazásakor már ott voltál, nem akartad cserben hagyni a társaid, az országot. A kívülről jövő támadásokat, kritikákat józanul, tárgyilagosan fogadtad, de az elmúlt egy év belső harcai, vádaskodásai mélyen érintettek. Ezt a ciklust még Végigcsinálom — mondtad —, s utána visz- szatérek a váraimhoz. Tele voltál tervekkel — húsz év is kevés lett volna a megvalósításukhoz. Eljöttél búcsúzni. Talán csak Te tudtad, milyen messze vihet ez az út. A harmadik esélyt már nem kaptad meg — nem adtak választási lehetőséget. Az utolsó leveledben azt írod: „remélem, hamarosan látjuk egymást — és ha nem, egyszer majd újra találkozunk, és akkora nagy tüzet rakunk, hogy bevilágítsuk vele az egész eget!” Gyurikám — kezdd el gyűjteni az ágakat! — Szükségünk lesz a világosságra. Barátod dr. Harangozó József azMDF V. ker.-i tagja ÉT-ülés Kevés a bedolgozó Kárpótlási földárverések
