Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-21 / 168. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JULIUS 21., SZERDA Gorbacsov a tévében A szocializmust nem lehet megvalósítani Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök hétfőn este csaknem egy órán keresztül válaszolt az újságíróknak és a nézőknek a peresztrojkával, s az új orosz vezetéssel kapcsolatos kérdéseire az orosz televízió egyes csatornáján. Arra a kérdésre, mi az a legfontosabb, amit életében megvalósított, az egykori elnök elmondotta: elkezdett egy folyamatot, aminek eredményeként az orosz nép szabaddá vált. Saját hibáiról szólva megemlítette: nem élt azzal a lehetőséggel sem 1985-ben, sem 1987-ben, hogy a jelentős társadalmi támogatást, amit élvezett, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megreformálására fordítsa, és teret engedjen a piacgazdaságnak. Gorbacsov az ITAR- TASZSZ által idézett nyilatkozatában arra a következtetésre jutott, hogy a gyakorlati életben nem lehet megvalósítani a szocializmust, mert az utópisztikus, és nem alkalmazkodik a valósághoz. A politikus egyebek mellett annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy Oroszországnak nem a kapitalizmus és a szocializmus között kell választania, hanem két rendszer kedvező vonásainak egységét kell megteremtenie. Ugyancsak hibaként könyvelte el Gorbacsov, hogy nem volt összhangban a régi rendszer lebontása az új intézmények és az új közeg megteremtésével, amiben megformálódhatott volna az „új típusú” egyén és közösség. — Elszámítottam magam — vallotta be a volt elnök. — Hamarabb kellett volna megszüntetni a Szovjetuniót és megreformálni a pártot. A jelenlegi hatalom hiányosságaként rótta fel a volt elnök azt, hogy a jelenlegi politikusok nem rendelkeznek elég vezetési tapasztalattal, így egyik vereséget a másik után szenvedik el. A politikai életben nincs jelen a tapasztalat, a fiatalság és az energia nélkülözhetetlen kombinációja. Gorbacsov végül hozzáfűzte: nincs értelme a változások útjába állni, inkább segíteni kell azok megvalósulását. Tél volt, hideg tél, amikor ezeken a hasábokon olvashatták fejtegetéseimet — persze még a jó öreg ólomszedésben — a politikai közvélemény-kutatásokról. Néhány ellentmondást, illetve érthetetlen ösz- szefüggést igyekeztem felvázolni némileg könnyed stílusban, épp azért, mert a Sonda Ipsos tevékenységét soha nem vettem komolyan. Ebben persze nem állok egyedül, hiszen a közvéleményen kívül az érdekeltek is óvatosan fogalmaznak. Kinek-kinek a hiúságát birizgálja, jólesően vagy némi bosszúsággal állapítja meg, ezek még nem a választási eredmények. Most nyár van, meleg nyár, egymillió hazánkfiához hasonlóan kinyitom legnépszerűbb napilapunkat, s előttem sorakozik a legutóbbi felmérés képes végeredménye. Eszem ágában nem volt újabb elemzésbe kezdeni, de valami furcsa érzés elragadott. Kevés asztrológiai ismeret is elég ahhoz, hogy tudjuk, mikor és miért vált ketté az asztronómia és az astra logos, hogy ez utóbbi, nem először az évezredek alatt, eredeti komolyságát és mélységeit feladva vásári prédává váljon. Akár a középkor piacterein, akár napjaink számítógépein. Decemberi cikkemet a téli napforduló, a Bak nulla után írtam, most némi késésben vagyok, hiszen hol van már Szentiván, órákon belül az Oroszlán jegyébe lépünk. Mintha a kozmosz állandóságát látnám a mostani közvélemény-kutatás arcképcsarnokán. Nem lehet, hogy az élet, napjaink drámaian változó eseményözö- ne ennyire statikus, márványba is véshető mozdulatlanság legyen — gondolom naivan, közben tudom, látom, hogy lehet. Elég az agymosásból, az agydöngölésekből, mosóporok, fogpaszták és hajsamponok diktatúrájából, de hiába, a Sonda mélységesen lenéz. Magyarán hülyének tart. Még egyszer ugorjunk neki e költséges és nagyívű felmérésnek, melynek során 982 személyt kérdeztek meg, akik az ország 17 éves és ennél idősebb népességét repre- zen tálják. Bár nem válik ínyemre, a következőkben sok nevet kell felsorolni, természetesen nem a személyek bűvköre, hanem az agydöngölő módszer miatt. Kicsit töprengtem, hogy a standard élmezőny vagy a szintén állandó sereghajtók csoportja legyen-e a kiindulópont, ám jobb a salamoni döntés: kezdjük középen. Kirakójáték ez, passziánsz. Választások után Bajban a japán kormányfő' Felerősödött a Mijadzava Kiicsi elleni bírálatok hangja, számos politikus és a sajtó is a kormányfő távozásában látja a mostani bizonytalan politikai helyzet stabilizálásának lehetőségét. A vasámpi választásokon abszolút többségét elvesztő Liberális Demokrata Párt fiatal képviselőinek húsz fős csoportja követelte a pártelnök-kormányfő lemondását. Nyilatkozatukban „a párt felbomlásáért és a politikai reformok kudarcáért felelős vezető azonnali távozását” követeli. A képviselők egyben azt javasolják, hogy az LDP következő elnökét ne a frakcióveA boszniai elnökség hajlandó részt venni a genfi béketárgyalásokon, bár kételkedik a megbeszélések értelmében, amíg a szerbek folytatják Szarajevó elleni támadásaikat és háborús fegyverként használják a boszniai főváros közműveit, a víz- és áramszolgáltatás. zetők színfalak mögötti alkudozásával jelöljék ki, ahogyan eddig mindig tették, hanem az elnök személyéről az LDP törvényhozók titkos szavazással döntsenek. Mijadzava Kiicsi hétfői sajtóértekezletén ugyan elismerte a párt kettészakadása és a kormánypárt választási visszaesése miatti felelősségét, lemondani azonban egyelőre nem szándékozik. Valamennyi japán újság is kifogásolja keddi számában, hogy Mijadzava „nem vonta le a következtetéseket”, és egyelőre nem hajlandó távozni. „Igaz, hogy az LDP a legnagyobb parlaA szarajevói rádió szerint a tíztagú boszniai elnökség hétfőn tanácskozást tartott, kialakították a béketárgyalásokon képviselendő közös álláspontjukat _ és megállapodtak a genfi küldöttség összetételében. Alija Izetbegovic boszniai államfő vasárnap kijementi párt maradt, de a pártra nemet mondó erők együttesen több szavazatot szereztek” — írja az Aszald Simbun, amely magától értetődőnek tartja, hogy ilyen körülmények között Mijadzavának távoznia kellene. Ugyanezzel érvel a Jomiuri Simbun is. Ha Mijadzava hatalmon marad, akkor ezzel „semmibe veszi a választók ítéletét” — hangsúlyozza a Nihon Kei- zai is. A japán újságok szerint a pártelnök lemondása lenne az egyik előfeltétele annak, hogy beindulhassanak a következő kormány létrehozásáról a tárgyalások. lentette, hogy nem utazik el Genfbe, ha a szerbek nem szüntetik meg az előrenyomulást. Ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy — korábbi álláspontját feladva — a béke érdekében elfogadja Bosznia nemzetiségek szerinti felosztását — emlékeztet a Reuter. A nagyvilág hírei Bili Clinton amerikai elnök hétfőn felmentette tisztségéből William Sessionst, az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetőjét. ♦ Dél-Korea üdvözölte azt az észak-koreai döntést, hogy Phenjan hajlandó felújítani a tárgyalásokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel atomlétesítményei ellenőrzéséről, illetve kész felvenni a párbeszédet Szöullal egy olyan szerződés megkötése céljából, amely kitiltaná az atomfegyvereket a Koreai-félszigetről. % A harmadik világbeli országoknak eladott fegyverek száma az elmúlt évben a legalacsonyabb volt 1985 óta. A csökkenés elsősorban a múlt évi orosz fegyvereladások soha nem tapasztalt visszaesésének a következménye. ♦ Az afgán kormány értesítette a tádzsik és orosz külügyminisztériumot: kész háromoldalú tárgyalásokra, hogy minden problémát és szembenállást megoldjon a tádzsik— afgán határ mentén. Izetbegovic mégis Genfbe megy VÉLEMÉNY Csillagok, csillagok A 24-es mezőny tizenkettedik tagja Surján László. Miniszter, pártelnök, mi több, ő az első kormánypárti a rangsorban. Őt Zwack Péter előzi. Bármennyire is finom az Unicum. volt ő nagykövet, önkéntes tűzoltó, vállalkozó, hogy miért most jelölték a titokzatos 982-ek, a jó ég tudja. Mellesleg így is kenterbe veri az egész kormányt. A 10. hely jól ismert megyei képviselőnké, Kuncze Gáboré. Pontosabban nem is az övé, a nagy bajuszu, főpásztort kioktató egykori piarista diáké, hanem a beosztásáé. A Sonda Ipsos — akarom mondani a tisztelt megkérdezett magyar társadalom szegmentuma — mindig kínosan ügyelt arra, hogy a szabaddemokraták soros parlamenti frakcióvezetője rakétastarttal indulva mindig jelen legyen a közvélemény-kutatás élmezőnyében. így volt ez Tölgyessy, Tar- dos esetében is (apropó, hol vannak most ők, 982-ek?), csupán szegény Pető Iván felejtődött örökre a frakcióvezetők közül az élbolyban. Eme automatizmus jegyében mérget rá, hogy ha ősszel Darvas Iván, Mécs vagy akár Haraszti lenne a frakcióvezető, bármelyikük a Sonda-lista elején landolna, mint hirtelen népszerűvé vált politikus. Emelkedjünk. Demszky úr a kilencedik. Hiába drágulnak a buszjegyek, megépül a médiaközpont, aláássák a Hősök terét, a kaszinóváros kialakítása népszerűbb a napi gondoknál Pető—Király—Horn következik. Egy sikeres párt sikeres elnökét igazán megilleti a nyolcadik hely. „Halk szavú, barátságos, empatikus ember. Mérsékelt politikus. Afféle meditativ alkata fontolva haladó, nem hagyja, hogy akár csak percekre is elragadják az érzelmei, indulatai” — festette róla a minap liberális akvarelljén a Magyar Hírlap. Ezt a barátságos fontolva haladást eggyel megelőzi Király Zoltán (7. hely), aki hónapok óta a szociáldemokráciát akarja összekovácsolni. Egy mondatot feltétlenül megérdemel e politikus: nem felejthető, amikor a régi parlament bátor szószólójaként, Kádárt, Bereczet, Korom Mihályt (nem tudtam Koromot írni) meghökkentette. Persze az akkori bátorság — melyet sokan képviseltek a maguk lehetőségi szintjein — ma már édeskevés. A hatodik, tehát pontszerző hely Horn Gyuláé. Emlékezni a gazdag múltra a pufajkától a határmegnyitásig, nem érdemes. Sokkal inkább feltűnő, hogy ő az egyetlen MSZP-s sondáék felmérésben. A következő hármas (Orbán—Fodor—Deutsch) már önmagában is érdekes, a drága 982-es és a felmérők komolyságát fémjelzi. Még ebben a kis szakaszban is — mint cseppben a tenger —az egész rendszerre jellemző visszájára fordított logika érvényesül. A pártelnök, a legtöbb felelősséget viselő prominens személy a hatodik, őt megelőzi a szakmailag szintén befolyásos bizottsági elnök, míg a narancstriász vezetője a diáklevelezések titkosságáért interpelláló Vencel téri hős. S egyben ő, Deutsch Tamás a Magyar Köztársaság harmadik legnépszerűbb politikusa. Nem én találtam ki, Ipsosék mondják. Megijedve, hogy a csúcsokhoz értem (Göncz Árpád és Palotás), elfelejtkeztem, hogy középről indultam. Az említett Surján Lászlót a 13. helyen Kövér László követi (vajh ki tudja, miért), majd a honvédelmi miniszter, az MDF lemondott ügyvezető elnöke, Für Lajos következik. A 15. Pozsgay Imre után a szabadon választott felelős kormány tagjai következnek, Katona, Boross, Szabó Iván, Jeszenszky és végül természetesen a miniszterelnök, Antall József. Ennél a pontnál kissé zavarban vagyok, ugyanis nem tudom, hogy a nagytekintélyű Sonda Ipsos vagy a Népszabadság tévedett-e, ugyanis a huszadik helyen tanyázó miniszterelnök népszerűségi indexe 33, míg az őt a 21. helyen követő Kónya Imréé 34. így — végignézve az egész sorozatot — a számok magabiztos ismeretével úgy vélem, számítási vagy sajtóhiba történt. Persze egy ilyen listán, ahol Deutsch bronzérmes, teljesen mindegy, hogy a miniszterelnök huszadik vagy huszonegyedik. Ezért fölösleges belekötni eme számtani vagy szerkesztési hibába. A Csurka—Torgyán—Thürmer Uldözőbolyt nézve mind a Sí, mind a névtelen kilencszányolcvankettek szerepe érthetetlen. Csurka István mindig is a lista végén tanyázott, az elmúlt hetek eseményeit, kiválását új párt alakítását, önvallomását akár pozitív, vagy negatív arányban ne érzékelné a felmérés — több mint nevetséges. Bár márványba írt adatokról lévén szó, sokkal inkább maga a kőbevésett fájdalom. /■ ff (Székelv Ádám)
