Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-13 / 161. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚLIUS 13.. KEDD J3 Van miért aggódni! Az én korosztályom átélt egy szörnyű ymsztító II. világháborút. Eveken és évtizedeken át szemünk előtt ment minden végbe, a fiatalok vallás és hit nélkül nevelkedtek. Volt időszak, amikor egyszerűen nem volt szabad a vallásra tanítani a gyerekeket. Kisdobosok, úttörők, és KISZ-esek lettek, a párt igyekezett megnyerni a fiatalokat. Eljött 1990. Jött egy űjabb korszak. Nem akarok senkit megbántani, felelősségre vonni, de én szégyellem magam mint idős férfi, hogy a gyerekek micsoda mostoha életet élnek meg. Koldulnak, lopnak, betörnek, rabolnak, gyilkolnak, csavarognak az utcán, és a leánygyerekek erkölcstelen életet élnek, mindez a szemünk láttára történik. Aggódom, és szégyellem magam, mert felnőtt vagyok, és bűntudat ébredt fel bennem, hogy a gyerekek ilyen kegyetlen sorsra jutottak. Törődünk a világ politikájával, törődünk sok mindennel, de egyről igencsak megfeledkezünk, mégpedig a gyerekek sorsáról. Bizonytalan a jövőjük. Nyáron régebben dolgozhattak üzemekben, könnyű munkahelyeken, hogy kis pénzt tudjanak keresni. Ma a gyerekek 5 százalékát tudják foglalkoztatni. Nem állítok valótlan dolgokat. Nézzünk szét, ha kilépünk a lakásunkból. Mit csinálnak a gyerekek. Koldulnak piacokon, üzletekben lopnak, rátörnek idősekre, kirabolják, és sokszor testi sértést is elkövetnek. A Balaton környékén nyüzsögnek a bűnöző gyerekek. Lássuk be, kedves felnőttek, hogy hibát követtünk el, amikor kezdtük elhanyagolni a gyermekeket. Igen, felelősek vagyunk, mert egyszerűen az utcára kerültek, és vannak jómódú gyerekek, akik a bűnözésben lelték meg a szórakozásukat, a pénzt, amivel esetleg vágyaikat ki tudják elégíteni. Gyermeklányok szülnek, eldobják a csecsemőt. Igen nehéz lesz az egyházaknak mindazt behozni, amit 45 év alatt nem volt alkalmuk megtenni. Isten és ember előtt kell felelni mindazért, amit mi felnőttek elfelejtettünk, és most látni, micsoda bűnt követtünk el azzal, hogy a jövő generációra nem figyeltünk kellően. Pohl Ferenc Budapest * Levélírónknak igaza van abban, bogy vannak olyan gyerekek is, akik az írásában foglaltak szerint viselkednek, de hála Istennek, vannak szép számmal olyanok is, akik sokkal több örömet szereznek szüleiknek, mit bánatot. Ne feledjük, az általánosítás soha nem fedheti a teljes valóságot. így most sem. A szerkesztő' Mi lesz belőletek? Az elmúlt héten írt Jfck levelemben már je- Wvy/ leztem, hogy a harmadik nyáron vagyok Lajosházán „A gyerekek táborozásáért Alapítvány” gondnoka. Amiért ismét tollat ragadok, annak az az oka, hogy megérkezett a táborba a Gyermek és Ifjúsági Átmeneti Otthon csoportja. Most már szégyellem magam, de félelmet, idegensé- get éreztem jövetelük hírére. Ma csak a szánalom, és a szeretet maradt bennem. Lányok és fiúk érkeztek, vegyesen 10—16 éves korig. Eldobták őket a szüleik, sőt némelyik azt sem tudja, hol van az anyja, apja. Megérezték, hogy szeretettel, szép szóval közeledek hozzájuk, elkísértek, ha mentem vízért, elvették tőlem a kannát. Mindezt azért tették, hogy beszélgethessenek, koldulták a kedves szót. Beutaztam a kis vonattal a faluba, a megállóig csatlakozott hozzám Attila. Félcigány, 13 HISTÓRIA John Paget magyarországi útirajza 1835-ből V. Csaknem este volt már, amikor megláttuk a Balatont. Partjait erdőkkel borított dombok szegélyezik, és erről a helyről nézve, szép és jellegzetes tavi panorámában gyönyörködhettünk. Füred néhány év alatt fejlődött fürdőhellyé, és a nagy Horváth- ház és néhány, kevésbé feltűnő épület kivételével, még mindig oly természetes, amilyet romantikus hajlamú emberek csak óhajthatnak. A Horváth-ház tulajdonképpen nagy szálloda, illetve még inkább szálláshely, amelynek szobáit igen mérsékelt áron adják ki a vendégeknek. Egyenest a szálloda elé hajtattunk, és érdeklődtünk, kaphatunk-e szállást, de a portás igen határozott „nem”-mel felelt, hozzátéve annyit: nem hiszi, hogy az egész fürdőhelyen találunk majd üres szobát. Miközben elindultunk szobát keresni Füred mindösz- sze fél tucatnyi házában, a lakosság összegyűlt a kocsink körül, hogy jól megnézze az angolt, aki tető nélkül marad Füreden. Ezzel egy időben csillogó szemeket figyeltünk meg, amelyek a szálloda zsalui mögül az utcára kandikáltak. Ez még inkább arra ösztökélt bennünket, hogy a visz- szautasítások ellenére, megpróbáljunk itt szobát szerezni. A tömeg egyre népesebb lett, és miután nemigen szeretem. ha bámulnak engem, szigorú pillantásokkal néztem a bámészkodókra, mintegy figyelmeztetvén őket neveletlenségükre. Nemsokára kiderült azonban, hogy csak a megfelelő nyelv hiányzott, amelynek segítségével szóba állhatták velünk. Végül egyikük odajött, és francia nyelven, igen udvariasan felajánlotta szolgálatait. Ezzel egyszeriben megtört a jég. A magyar őszinteség néhány pillanat alatt otthonossá tette a helyzetet. Rövidesen szobát is találtak számunkra, sőt akik jelenleg lakták, arra is hajlandók voltak, hogy miattunk szobát cseréljenek. Legjobb segítőtársunk, azt hiszem, a női kíváncsiság volt, mert amint később hallottam, B. grófné kijelentette, hogy három angol egy vidéki fürdőhelyen — az elsők, akik egyáltalán idejöttek — oly al1 kálóm, amilyet nem szabad könnyelműen elszalasztani; ragaszkodott hozzá, hogy szobát találjanak számunkra. Miközben szállásunk előkészítésére várakoztunk, kérdésekkel ostromoltak bennünket, oly könyörtelenül, mint egy inkvizíciós kihallgatás szegény áldozatait. Ezer furcsa kérdés röpködött nevünkről, címünkről, hazánkról. Amint az érdeklődők szétszéledtek és széltében-hosszá- ban elterjesztették a híreket, melyeket oly szorgosan gyűjtöttek be tőlünk, magunkra hagytak bennünket. Késői vacsorát fogyasztottunk, és sokat mulattunk kalandos megérkezésünkön, amely kellemes időtöltést ígért látogatásunk napjaira. Nem is hagytak sokáig magunkra, mert még mielőtt levethettük volna poros ruháinkat, már kezdődött a színház, ahol is — mint megígérték — közelebbről szemügyre vehetjük a zsákig átérek mögött csillogó, fényes szemek tulajdonosait. Az est nem is hozott kiábrándulást: a szépasszonyoknak tökéletes koszorúja gyülekezett össze a kis színházban. és kárpótolt minket azért a borzalomért, amelyet itt operának neveznek. Magyar darab volt, témáját a magyar történelemből merítették, és ezt igen rosszul illesztették hozzá a teljesen idegen, német operazenéhez. Erős fejfájás nemsokára szobámba kény- szerített, de egyik társam, S. még maradt, és megismerkedett az előkelőbb vendégek egész sorával. Valósággal ex- tatikus hangulatban érkezett aztán szállásunkra. Horváth úr egyébként a következő napra meghívott minket vacsorára. Reggel, amint körültekintettünk, láttuk, hogy egészen a tó nádassal bontott partján áll a házunk, a másik oldalon pedig alacsony dombok zárták le a kilátást. Dél felé, bizonyos távolságból a tihanyi félsziget valóban gyönyörű látványt nyújtott. Jól látszott innen az apátság és a templom. Másik útitársam, H. vázlatot is készített a tájról. Elhatároztuk, hogy Füredet nem hagyjuk el addig, amíg el nem látogatunk Tihanyba. Angol embernek nehéz elképzelni, hogy az ilyen kitűnő és nagy kiterjedésű tavat miért nem használják fel kereskedelmi és komolyabb üdülési célokra. Azt hiszem, nincs rajta egyetlen kereskedelmi hajó sem; bizonyos hogy az egész tavon egyetlen vitorlást sem láttunk. Nincs nép, amelynek kevesebb természetes hajlama lenne a hajózáshoz, mint a magyarnak. Folyóikat és tavaikat inkább befagyott állapotban használják. Amikor egyik szomszédos birtokosnak megjegyeztem, hogy mennyire különös a tó ilyen kihasználatlansága. ezt válaszolta: „Télen közlekedünk rajta. Áthajtunk egyik partól a másikra.” A Balaton igen gazdag halakban; igen sok fajta található benne. Legtöbbet a pesti és bécsi piacokra szállítanak. A legismertebb hal a fogas, amelyről azt mondják, hogy csak a Balatonban él. (Bár Csaplovics szerint a Nílusban és Szibéria néhány folyójábán is él ez a fajta.) Húsának kitűnő íze miatt Európa legjobb édesvízi halának számít. Vacsoránk oly kellemes és vidám volt, amilyenné csak jó humorú és vendégszeretetéről közismert házigazdánk tehette. Mint Magyarországon szokás, két órakor kezdődött, és az ételek mind meny- nyiségüket, mind minőségüket tekintve, elsőrangúaknak bizonyultak. A meghajlás szertartása a rokonok közötti csókolódzás, majd a visszavonulás a nappali szobába, újdonság volt nekünk. Azt hiszem, ez a szokás Németországban is sok helyütt dívik. Emlékszem, Berlinben részt vettem egy ebéden, amely után a férfiak, nem kis rémületemre, összevissza csókolták egymást. A férfiak közötti csókolódzás egyébként csaknem olyan ritka Magyar- országon, mint nálunk. Korán elváltunk egymástól, de csak azért, hogy öt órakor ismét találkozzunk Füred előkelőivel, Horváth úr nagy nappali szobájában. Visszatértünkkor már hatvan vagy hetven ember gyűlt össze, akik között, mint megállapítottam, több csinos asszony volt, mint amennyit hasonló nagyságú társaságban bárhol is láttam. A magyar nők csinosak — ez kétségtelen; de ami éves fiú, újra ismétli a 6. osztályt. Leültünk a padra és kíváncsian megkérdezte: Még Pesten vagyunk? Meséltem neki a Mátráról, az erdő fáiról, állatairól. Ő elmondta, hogy 11 éves koráig nagyanyja nevelte, azután anyja felhozta Pestre, de nem vele törődött, hanem gyakran változó élettársaival. így lett csavargó, gyermekbandába került, csoportos rablás van a számláján. Nagy, fekete szemével ártatlanul nézett rám. Este odakuporodott mellém és megkért, dugjam el a cigarettáját, nehogy meglássa a csoportvezető tanára. Ránéztem, egy pillanatig gondolkoztam: Magyarázzam neki a nikotin káros hatását a fiatal szervezetre? Szó nélkül elvettem tőle, és eltettem a szobámba, majd reggel elviszi. Bízott bennem és így váltam „bűntársává”. Egy alapítvány gondoskodik róluk, 3 hónapig lehet egy gyermek ebben az otthonban. Mi lesz azután? Anyák, akik felelőtlenül megszülitek az ártatlan kicsinyeiteket, nincs lelkiismeretetek, nem gondoltok arra, hogy valahol él és kallódik gyermeketek, akit soha nem öleltek magatokhoz? Nem meséltek neki, nem tanítottátok őket a becsületes életre. Hit, erkölcs, tisztesség, ezeket a szavakat alig ismerik, de ti sem! Sodródnak a társadalom perifériájára, nevelő- otthonok, Aszód, majd a börtönök nyelik el őket, ahol a nehéz fiúk „tanítják” meg a dologtalan, könnyű életre és bűnre. Gondolkozzanak el mindezen azok a politikusok, városi- és falusi képviselők is, akik annyira harcolnak az egyházak befolyása ellen az iskolákban, állandóan lelkiismereti szabadságot szónokolva. Statisztika bizonyítja, hogy egyre nő a gyermek, és ifjúkori bűnözés. Fizikailag fejlődnek a fiataljaink, de ki törődik a lelkűkkel? Szerintük mi adja a tiszta, emberi tartást, a jóságot, a szeretetet és az erkölcsöt, ki tanítja meg a tízparancsolatot? Talán a pártállamból ránk maradt „szocialista nevelés”? Kárteszi Istvánná Cegléd most itt csillogott, az még Magyarországon ki különlegesség számba mehetett. Nem sok értelme lenne olvasóim számára felsorolni a nevüket. Szépségüket leírni csaknem lehetetlen; jobb ilyesmit a festőkre és olvasóim képzelő erejére bízni. Any- nyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy a magyar szépség jellegzetessége a nagy, kifejező szem, sötét haj, kissé szabálytalan vonások, igen finoman formált száj és áll, amely egyáltalán nem olyan kemény, mint általában az angolszász fajtáé. De találkoztam egy szőkével, akiről mégis külön kell megemlékeznem. Egészen különlegesen bájos és ritka szép jelenség volt. Vonásainak szabályossága, kék szemeinek édessége és kifejezésteljessége és alakjának tökéletessége valóban ámulaton keltett. Ez az M. grófnő volt az egyetlen, akiről azonnal a Cenci fej jutott eszembe. Mondhatnék-e ennél többet? (Folytatjuk) Kaplai Dezső, Nagykőrös birtokosa A 14. században, a többszörös dinasztiaváltozások egyik következményeként az ország sorsát irányító főúri családok egy része kicserélődött. A Rátát nemzetiségben Kaplai-család a század második felében, Nagy Lajos királyságának végén és Mária királynő, illetve Zsigmond uralkodásának elején volt hatalma csúcsán. A család egyik tagja, llsvai Leusták egészen a nádori tisztségig jutott, Kaplai János Szörényi bán, majd országbíró lett, és Kaplai Dezső' nyitrai ispán, királynői tárnokmester és a „királynál kunok bírája” volt. Kaplai Dezső 1390-ben szerezte meg Nagykőrös birtokának a felét. Nagykőrös az Anjouk idejében királynéi birtok volt, llsvai Leusták kapta adományként, és ő 1390-ben eladta rokonának, Kaplai Dezsőnek. A birtokvásárlás abban a korban még meglehetősen ritka ügylet volt, ezért Mária királynő külön bizonyította, hogy „hozzájárulásával llsvai Leusták udvarmester és felesége, Anna Kóros felét (...) eladta 1650 forintért Kaplai Dezső'mesternek”. A királynő utasítására a budai káptalan 1390. július 13-án állította ki a beiktatását igazoló oklevelet. Érdemes utalni arra is, hogy a Kaplaiak szerencsecsillaga hamarosan lehanyatlott. A régi arisztokrácia 1397-ben Zsigmond ellen fordult, és az uralkodó a Kaplaiak birtokában levő hat vár közül ötöt elvett. Kaplai Dezső később visszajutott a befolyásos személyek csoportjába, mert 1407—1412 között Borbála királyné tárnokmestere volt. Pogány György
