Pest Megyei Hírlap, 1993. július (37. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JULIUS 1., CSÜTÖRTÖK Expo-pályázatok szűkebb hazánkból Egy ötlet sem késett még el A világkiállításhoz kapcsolódó rendezvények pályázatainak második beadási határideje má­jus 15-e volt. Megyénkből tizenhét pályázat ér­kezett, amelyeket a közelmúltban bírált el a vi­lágkiállítási pályázati bizottság. Egy kivétellel vala­mennyit elfogadták. Kosa Csaba kilépett Kósa Csaba az MDF Orszá­gos Etikai Bizottságának tagja az alábbi közleményt juttatta el szerkesztőségünk­nek: Ezennel megismétlem tegnapi közlésemet. Az MDF Országos Etikai Bi­zottságának hétfői ülésén Zacsek Gyula kizárására így szavaztunk: öt igen, ket­tő nem, egy tartózkodás. Más javaslatra nem szavaz­tunk, tehát a tagsági jog fel­függesztésére sem. Zacsek Gyulát a Bizott­ság öt-kettő arányban, egy tartózkodással zárta ki az MDF-ből. Nem értem, hogy ezt miért nem lehetett így elmondani, legalább má­sodszor. Tekintettel a történtekre június 30-án az MDF Orszá­gos Etikai Bizottságából ki­léptem. Ki legyen a rektor? A mai nappal lejárt a rektori megbízatásom, az új rektor kinevezése pedig egyeló're vá- at magára — jelentette be tegnap Mőcsényi Mihály a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem leköszönő rektora. Véleménye szerint utódlása azért nem történik meg zök­kenőmentesen, mert a föld­művelésügyi tárca miniszte­re, Szabó János nem az egye­temi tanács által javasolt Ka­rai János professzort kívánja a köztársasági elnöknél a rek­tori pozícióba felterjeszteni. Az előzményekről a szűkkö- rű sajtótájékoztatón megtud­tuk, hogy a pályáztatás alapján két egyetemi tanár indult ko­moly eséllyel a cím elnyerésé­ért: az említett Karai profesz- szor és Deák Tibor egyetemi ta­nár. aki jelenleg vendégprofesz- szor az Egyesült Államokban. (Folytatás a 3. oldalon) A jelentkezés első szaka­szán túljutott a többi között Józsa Lajos, Budakeszin élő szobrász ötlete, aki galériát, szoborkertet és alkotótábort kíván szervezni az expo ren­dezvényeként. Ugyanígy el­fogadták a fótiak, százhalom- battaiak, pilisvörösváriak és pátyiak pályázatát. Ahogy Hoppál Zoltántól, a Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye Köz- társasági Megbízott Hivata­la expo-biztosától megtud­tuk, azok, akik az első meg­mérettetésen megfeleltek, — Elsősorban nem szakmai okai voltak annak, hogy az 1899. június 30-án átadott egykori K.u.K. (császári és királyi — a szerk.) 16. számú Helyőrségi Kórházat 1945-től nem tekintették a je­lenlegi Honvédkórház töret­len elődjének — mondta ün­nepi megnyitójában az intéz­mény igazgatója, Birkás Já­nos orvos vezérőrnagy. — Politikai okok miatt kórhá­zunknak csaknem 50 eszten­dőn át egy meghamisított ala­újabb, immár részletesebb pályázatot nyújtanak be, amelynek már azt is tartal­maznia kell, hogy az ötlet megvalósítását hogyan, mi­ből és kikkel tervezik. Ezt követően már a szervezés munkálatai vannak hátra, persze akkor, ha a második fázisban is megfelelőnek bi­zonyul a pályázat. Az első fordulóban be­nyújtott munkákról július vé­gén dönt a bizottság. Ekkor dől el az, hogy a Pest Me­gyei Atlétikai Szövetség Bécs—Budapest Szuper Ma­pítási időponttól kellett szá­mítania létét. A négy évvel ez­előtt megindult belső politi­kai változás segítette hozzá intézményünket ahhoz, hogy ismét vallhassuk: kilencven­négy éves a Magyar Honvéd­ség Központi Honvédkórhá­za. Für Lajos, miniszter az eredeti alapításról szóló doku­mentum elfogadásával vissza­helyezte a történelmi hűség­nek megfelelő keretek közé kórházunkat. . Mint több szónok is hangsú­raton rendezvénye része le- het-e az expo-programoknak. Akinek még vannak ötle­tei, az szeptember 15-e és október 15-e között nyújthat­ja be pályázatát. Hoppál Zol­tán hangsúlyozta, hogy min­den beadási időpont egyenér­tékű, nem élvez előnyt, aki korábban jelentkezett. A má­sodik „lépcső” pályázatait folyamatosan bírálják el. A kapcsolódó rendezvé­nyek alapvető célja, hogy ál­taluk ne csak egyszeri ese­mény valósuljon meg, ha­nem azok beépüljenek a tele­pülések, térségek hosszú távú fejlesztési terveibe is. Továbbra is várja tehát a hi­vatal expo-biztosa a pályáza­tokat, ötleteket. lyozta: június 30. a jelenlévők számára többszörösen is ün­nepnap. E napon vehették ele­ik használatba az egykori Helyőrségi Kórházat: 94 évvel ezelőtt; e napon hagyta el ha­zánkat az utolsó megszálló szovjet katona: 2 évvel ez­előtt, s e napon emlékezünk meg előzetesen Semmelweis Ignác születésének 175., ponto­san július elsejei időpontjáról. A megemlékezők sorából is kiemelkedtek Radó György nyugállományú orvos vezérőr­nagynak, a kórház 1953—’57 közötti igazgatójának szavai. Visszaidézte azokat a forradal­mi napokat is, amikor nagy tö­megben érkeztek a kórházba a sebesültek. (Folytatás a 3. oldalon) J. Sz. I. Kilencvennégy éves a Honvédkórház Történelmi hibaigazítás Szomorúan gondolok arra, hogy az elmúlt évtizedekben a ka­tonaorvosok munkáját olykor — enyhén fogalmazva — nem becsülték meg kellőképpen — mondta Szendrei László a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára azon a teg­napi ünnepi ülésen, melyen — a tárca vezetőjének, Für La­josnak a jóváhagyásával — megemlékeztek a Honvédkórház 1899-ben történt alapításának elismeréséről. Kosárba és rekeszbe is szedik a meggyet Csornádon a Fóti Vörösmarty Termelőszövetke­zet gyümölcsösében. Harminc forintért bárki gyűjtheti, veheti. Naponta szállítják teher- utókon is a gyümölcsöt a nagyatádi konzervgyárba. Hancsovszki János felvétele Balsai István: Másról döntöttek Az Alkotmánybíróság június 29-én nem a kormány által ja­vasolt és az Országgyűlés 1993. február 16-i ülésén mintegy kétharmados arány­nyal elfogadott, de még ki nem hirdetett: az 1956. októ­beri forradalom és szabadság- harc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcso­latos eljárásról szól törvény­nyel összefüggő indítványról döntött. Ezt Balsai István igazságügyiminiszter hangsú­lyozta a kedden kihirdetett al­kotmánybírósági határozatok­kal ' kapcsolatban tegnap adott nyilatkozatában. NOBELlendrukkerek Összmagyar értelmiségi betegségnek tűnik már-már a ci­nizmus. Kóros magyarságnak — mondaná Kemény Zsigmond, ha közlünk járhatna. Az erdélyi Pusztakamarás temetőjében nyugvó Kemény nem véletlenül kerül most a képbe. Kemény Zsigmond sú­lyos sírkövét, szellemi hagyatékával együtt az a Sütő And­rás egyengette évekkel ezelőtt a helyére, akinek ürügyén most szólni szeretnénk. Nemrég az írószövetség, a magyar írásművészetet kép- vislendő, Sütő Andrást javasolta az idei Nobel-díj váro­mányosainak a sorába — mindazért, amit az erdélyi író a magyar literatúra nyelvezetének a megújításáért, a Tri­anon után önálló szellemi életet élő Erdély magyarságá­nak és kultúrájának a megmaradásáért tett. Drámában és regényben, és azon kívül. Mi sem természetesebb an­nál, hogy a Magyar írószövetség — a múlt tapasztalata­in okulva, amidőn sem Illyést, sem Weörest nem voltak hajlandók elfogadni a svéd fővárosban — egyfajta „ta- másiáronos” diplomáciai fogást is érvényesített (és na­gyon jól tett) akkor, amikor a Sütő alkotta életmű esetle­ges árnyalatlanságait a román diktatúra elleni (kö­zelharcot vállaló író magatartásával próbálta kiegészí­teni, árnyalni a javaslat megejtésekor. Kiegészíteni a vál­lalt művet a vállalt tettel. Erre elindult egyfajta suttogó ellenvetés, glosszázás, hogy a napokban már-már szervezett aláírásgyűjtésről halljunk — Sütő ellen, a döntést hozó írókollégák ellen. Úgy tűnik, az ellenzék — itt a politikai jószerint egybe­esik az irodalmival — szellemi lejáratásunkra törekszik, a nagyvilág előtt zajló vádaskodások sora személyeken és pártokon mutat túl, és az egy nyelvben, egy kultúrában élő és alkotó közösség lábraállása, felmagasodása ellen szól. A magyarság ellen. Sütőt nem kötelező szeretni. Magam sem fogadok el mindent az Anyám könnyű álmot ígért című regénye megelőző Sütő-munkásságból vagy magatartásból — de az személyes vélemény. Akkor, amikor A MAGYAR IRO­DALOM — és általa a magyar nép hatalmas szellemi erő­feszítéseinek, a kommunista diktatúrák alóli kitörésének — elismertetéséről van szó a világ előtt, akkor nem a ma­gánvélemények számítanak. Sütő ürügyén, Tőkés László ürügyén már sok mindent tud mirólunk a nagyvilág. Csupán azt nem, hogy összmagyar értelmiségi betegségben szenvedünk. Vajon mikor gyógyulunk már ki belőle! Bágyoni Szabó István A Semmelweis-ünnep számvetésre késztet A Rókus hű marad elődeihez Július elseje a magyar orvostársadalom számára minden év­ben a megemlékezés, az ünneplés és a tisztelgés napja: az anyák megmentője, a világhírű orvos, Semmelweis Ignác em­léke előtt. Az idén 175 éve annak, hogy a tudós megszületett. A Szent Rókus Kórházban, ahol a neves orvos az antiszepti- kus kézmosás jelentőségével kapcsolatos felismerésének iga­zát bizonyította, fáradhatatlan küzdelmet folytatott azért, hogy tanait más évtizedekben és más országokban is elfogad­ják, ez a nap még jelentősebb, mint más kórházakban — mondta Lichtenberger György, a Szent Rókus Kórház igazga­tója azon a beszélgetésen, melyen a szakma ünnepéről, a tu­dós ember máig ható ténykedéseiről, az egészségügyi intéz­mény jövőjéről esett szó. — A Szent Rókus Kórház orvosai nemcsak a Semmel- weis-évforduló napján gondol­nak nagyhírű elődjükre, ha­nem az év szinte valamennyi munkanapján — folytatta az igazgató. — Hála Istennek, a tudós ember csodálatos szobra immár hosszú évek óta a Szent Rókus Kórház főbejárata előtti téren áll, s emlékezteti az itt dolgozókat és az itt gyógyulni vágyókat az orvosra. Semmelweis áldásos mun­kássága minden bizonnyal ha­tással volt a következő orvos­generációk mentalitására, újat akarására is. Talán az ő példá­ja volt az egyik leghatéko- nyab ösztönzője annak, hogy ezen intézményben orvostörté­nelmünk olyan kiemelkedő személyiségei dolgoztak, gyó­gyítottak és oktattak, akiknek nevét a teljesség igénye nél­kül ugyan, de említeni illik. Ilyenek voltak többek között: Lumnitzer Sándor, Korányi Lajos és Korányi Frigyes, Fo­dor József, Nikán Lajos, Kre- kuska Géza, Hedry Endre, Entz Béla, Endesz Pongrác, Kubányi Endre, Lénárt Zol­tán, Götze Árpád, Réty Aurél és sokan mások, akik közül többen, munkájuk elismerése­ként, címzetes vagy nyilvá­nos, rendes egyetemi tanári ki­nevezést kaptak. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom