Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 24., CSÜTÖRTÖK Biatorbágyiak a bábfesztiválon A tizedik alkalommal sorra kerülő békéscsabai nemzetközi bábfesztiválon — amely június 26-án, szombaton kezdődik és 30-án, szerdán zárul — hat magyarországi, s hét külföldi együttes szerepel. A hazai bábjátszást a békéscsabai Napsugár Báb- együttes, a miskolci Csodamalom Bábszínház, a halászi Marionett Bábegyüttes, a bia- torbágyi Prospero Bábegyüttes, a veszprémi Kabóca Bábstúdió és a Szombathelyi Bábszínház képviseli. A háromévente megrendezett bábos találkozó Európán kívüli résztvevőinek a sorát az idén az Amerikai Egyesült Államokból érkező együttes növeli. A szakmai bemutatókon kívül több egyéb rendezvény gazdagítja a nemzetközi bábjátékos-találkozó műsorát, például a fesztivál színhelyein a bábművészek bábkészítésre tanítják a bemutatók gyermekközönségét, a Meseházban Lenkefi Konrád bábművész alkotásait láthatja majd a nemzetközi publikum. A jubileumi fesztivál egyik különleges produkciója lesz a záróműsor, amelyben a vendéglátó Napsugár Bábegyüttes Szergej Prokof- jev „Hamupipőke” című művének báb-balett feldolgozását adja elő. ri/k: Ifjú tehetségek Szigetszentmiklóson Művésztábor és díjkiosztás Véget ért Szigetszentmiklóson a nyári képzőművészeti tábor, kedden megnyitották a Városi Könyvtárban a tábor résztvevőinek műveiből készült kiállítást, díjakat osztottak szét közöttük. Erre az eseményre érkeztem, de jövő nyáron feltétlenül elmegyek magába a táborba is. Ugyanis helyszíne egy Du- na-parti faház és környéke. Mi tózkodik alkotójuk is, így felvilágosíthat, miből készültek. Az „Átváltozás” címűnek, mely Kafka novellájának ,diósét”, az óriási rovart ábrázolja, egy fatuskó az alapja, a fatuskóra gipsszel átitatott újságpapír került. Az .Alligátor” figura felszíni zsákszövet anyagát fűzfaágakkal tömte ki. Papírból hajtogatással készültek a „Dar- vak”, ezek a nagy madarak, Balázs Katalin rajza mindent lehet ott csinálni! Lefesteni amit látnak maguk körül. Több kiállított képen megjelenik a dunai világ, a víz, a nádas, horgászstég, csónakok. Fel lehet használni a természetben található anyagokat, érdekes alakú faágakat, gyökereket szoborkészítésre. A tábort — a tavalyi első tábor után idén is -— a Városi Könyvtár és az Insula Alkotóház szervezte, utóbbi tagjai, Somogyi György és Puha Ferenc festőművészek vezették. Somogyi Györgytől megtudom, hogy az idei táborban huszonnégy fiatal vett részt, s szerte Pest megyéből érkeztek, így például Ráckevéról, Nagykátáról, Zsámbékról. Legtöbben középiskolások voltak, mert a szervezés során a megye középiskoláit értesítették a képzőművészeti tábor lehetőségeiről. Kivételt jelentett a kilenc éves Kiss Gábor és a huszonöt éves Garai Szilvia. Garai Szilvia szobrai felhívják magukra a szemlélődő figyelmét. Mikor nézegetem őket, éppen a közelükben tarHancsovszki János felvétele melyek a kiállítóterem mennyezete alatt „szállnak”. Faágból alkotott szobrot a kilencéves Kiss Gábor is — egy kígyót. Képén Duna-parti tájat festett meg. A díjkiosztás során ő kapta a Városi Könyvtár különdíját. Díjat adott a Palásti és Társa Kft. Detre Tibornak Smidu Boglárkának és Szilvási Gabriellának A Zen- ner Kft. díjazottjai Molnár Erzsébet és Kovács Edit. Végül Úri József, Szigetszentmiklós polgármestere Balázs Katalinnak gratulált, aki a város ösztöndíját nyerte el — mely öszöntdíj a jövő évi képzőművészeti táborra szól. Balázs Katalinnak két képe látható a kiállításon. Mindkettő szép is, egyéni is. Finom, színezett ceruzarajzok. Az egyiken virágos ág, a másikon dunai táj. Különleges tájképet képzeljünk el. Már a kép alakja sem szokványos. Magasabb, mint amilyen széles. Rajta ceruzával rajzolt csónakok sora. Nádas. A part. A színe kék: kék kép. (Nádudvari) Pest megyei népszokások Szent Iván-napi tűzugrás „Mitsoda Babonák mennek ezen véghez? Néhol a gyermekek ifjak tsontot, szemetet, kaptzát, egybeszednek a rút büdös füstöt támasztanak. Amely szokás maradott a pogányoktól, kik olyan vélekedésben voltának, hogy a Sárkányok ez idő tájban nem szenvedhetvén a meleget, a kutak és források körül szárnyalnak s oda hullatják mérgeket: az aféle büdös füstéi akarták azért elűzni. Tüzeket tsinálta- nak a mező széliben és égő üszögökkel a vetéseket kerülték...” — így emlékezett meg Szent János napjáról az egyko- rónikás, Bőd Péter. Minden bizonnyal igaza van Bőd Péternek, hogy a Keresztelő Szent János, illetőleg Szent Ivánhoz kötődő tűzgyújtás szokása „maradott a pogá- nyoktól”, elvégre Ibn Rusz- tah, és más források is megemlékeznek a pogány magyarok „tűzimádásáról”. Északi nyelvrokonainknál is találunk bőséges párhuzamot. A finnországi Vilamninnenben Szent Iván napján tüzet gyújtottak, és a tűzbe áldozati ajándékokat dobáltak. A Lappföldön egykor egy háromcsúcsú hegyet imádtak, ahol a tűzgyújtás éjjelén áldozati szertartást végeztek. Tehát minden valószínűség szerint egy eredetileg pogány szokás megkeresz- telkedett változata él évszázadokon keresztül a magyar nyelvterületen. Egyébként a napéjegyenlőség ünnepéhez fűződő rítusokat csaknem egész Európában ismerték. Hazai forrásunk először az 1016 körül tartott esztergomi zsinat kapcsán említi Keresztelő Szent János ünnepét, amelyet illő fénnyel kell ünnepelni. Idézzük most fel megyénk egykoron víg és csodálatra méltó tüzes, táncos, énekes népszokását. . Ivansko cvece A századforduló tájékán a po- mázi szerb férfiak bő gatyá- juk szárát feltűrve ugrották át a tüzet. A szentendreiek a dalmát búcsú napján, június 24-én ünnepeltek. Hosszú ideig az ünnep megrendezése a Benkovics család privilégiuma volt, lévén ők „hegyi dalTűzugrás mátok”. A szeszfőzde mellett felállított diadalkapu tövében a város legöregebb, Iván keresztnevű polgára egy kulacs borral a kezében felköszöntöt- te minden János, Iván és Jo- ván nevében a város elöljáróságát és a megjelenteket. Közben már lángolt a rőzsemág- lya, és amikor már csak a parázshalom izzott, elkezdődött a tűzugrálás. A jólábú emberek a mulatságot végül valamelyik kocsmában fejezték be. A Buda környéki szerbek Iván napjának legjellegzetesebb attribútuma az Iván-napi koszorú, melyet vadon nőtt, ún. Iván-napi virágból kötöttek. Az asszonyok és lányok Iván-nap előtti délután szedték a virágot, s közben az Ivansko cvece kezdetű dalt énekelték: „Iván-napi virág Szed téged az Iván Anyjának ad téged Én Ivánom.” A leszedett Iván-napi virágot hazavitték, és estefele, énekszó mellett koszorúba fonták. Elhelyezésük a házigazda feladata volt, aki az esti órákban a ház kapujára, az istállóra, a kútra, az ólakra akasztotta az Iván-napi koszorút. Régente a háztetőre is került virágos koszorú. Oda az eladósorban lévő lányok dobták. A tetőről leeső koszorú a pártában maradást, a fennmaI. Sándor Ildikó felvétele radó pedig a féijhezmenést jelezte. A Buda környéki szer- bek koszorúfonással ünnepelték Szent János megszületését, és azt tartották, hogy a koszorún keresztül Szent János megóvja a házakat a szélvihartól. Akár a szentiváni ének A Tápió mentén Szent Iván napját elsősorban mint egyházi ünnepet tartották számon. Mindössze Tápióságon emlegették az öregek, hogy egy alkalommal „nagyon régen” volt a gyepen tűzugrálás. Tápi- ószentmártonban azt mondták, hogy ha valaki Szent Iván-nap előtt gyümölcsöt eszik, és annak kiskorában meghal a gyermeke, az a másvilágon nem kap majd gyümölcsöt. Az asszonyok, akiknek gyermekhalottjuk volt, ezért nem ettek cseresznyét, meggyet, piszkét egyáltalán, mert az Szent Iván-nap előtti volt. Túrán a szentiváni tűzugrás- nak ma már semmiféle emléke nem él, hiszen egy 1864-es feljegyzés is „csak valaha élt” szokásként említi: „Nagyhalom, ezen valaha a Szt. Ivány tüzét ugrálták esténkint egy hétig énekszó mellett.” Nyilván az a közmondás, hogy hosszú, mint a szentiváni ének e népszokásra vonatkozik. A tüzet szalmából élesztett, és az ugrálok szalmacsóvával a kezükben, „ha ugrás közben elcsaphatták, megta- postattak, és nékik jót jövendölve megdicsértettek: a leány azon évben férjhez ment, a menyecske legszebb, legmagasabb kendert nyőtt.” Az ötvenes évek elején Schram Ferenc találkozott még egy idős adatközlővel, aki még az apjától hallotta, hogy a nagy homokos Csontos partnál volt a tűzgyújtás. Túra fiatalsága nádat, szőlővesszőt hordott össze, Szent Iván-nap előestjén meggyújtották és keresztülugráltálc. „Tűzvész” Galgamácsán A pünkösd utáni legjelesebb nap szokását így idézi fel a galgamácsai Dudás Juli: „...én már csak láttam vagy háromszor, nészer, de nem volt a mi időnkben. Láttam, hallottam az utána járó zsörtö- lődéseket, amiket a kárt szenvedett gazdák rendeztek. »Elhordták azok a bitang lányok a sövényem«, a »Juhász gátam«, a »Kerítésem« — ki minek nevezte. Ellopták a kukoricaszáram, az ízékem.” Este a gazdák — főleg azok, akik közel laktak a tűzrakáshoz — féltve őrizték dolgaikat, mert ahogy fogyott a tüzelő, úgy merészkedtek elő a lányok. Ä tűzugrálás közben heccelő szavakat kiabáltak. Amikor a fiatal Dudás Juli barátnéja édes szülejét arról kérdezte, hogy miért ugrálták a lányok a tüzet, az kedvesen ezt válaszolta: „A tűz a hamu árka, az mindent felfal. Aki bánatát akarja eltaposni, átugrani, azt veti rá ezzel. Aki boldogságát látja úgy szikrázni, azért ugorja át. De ezt minden lánynak át kell ugomi! így tudja átlépni a száz tő hosszát!” — vagyis az életben adódó megpróbáltatásokat át tudja vészelni. Hogy mennyire egyedivé lett, de talán mégse kihalásra ítélt népszokásról van szó, bizonyítják a Galga völgyében kuporgó falvak, ahol azt hitték Szent Ivánkor, hogy tűzvész pusztít a pár kilométerre fekvő Mácsán, pedig csak a júniusra már jól megszáradt Kukoricaszár táplálta feledhetetlenné a szentiváni tüzet. Repiszky Tamás Népművészek Zsámbékon Nemrég népművészeti kiállítás nyílt Zsámbékon. A Zsámbéki Szombatok rendezvénysorozat keretében ezúttal Vándor Klára iparművész szőnyegeiből és az erdélyi Hétfaluból érkezett György Margaréta népművészeti munkáiból állítottak ki. Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta a zsámbéki rendezvény fontosságát a magyar nyelvterület nép- művészeti kincseinek a feltárásában és közzétételében — különös tekintettel az erdélyi csángók arhaikus kultúrájára, amelynek a Brassó mellől érkező György Margaréta egyik igen eredeti képviselője. Képünkön: Csángó mátkapárt ábrázoló bábfiguráit láthatjuk. Hancsovszki János felvétele Új Sütő-dráma Gyulán, a várszínházban megkezdődtek a Magyar írószövetség által Nobel-díjra javasolt Sütő András új műve, „Az ugató madár” próbái. A megalkuvás erdélyi (művész-)tragédiá- ját ábrázoló történelmi dráma rendezője Sík Ferenc, a főszereplő Koncz Gábor, s az ősbemutató július 8-án lesz a Gyulai Várszínházban. Ősztől Budapesten a Nemzeti Színházban játsszák Sütő András új művét. Az évek óta készülő dráma a Bach-korban játszódik, hőse Bodor Péter székely ezermester szobrász, akit kétszer is börtönbe zárnak politikai hajthatatlansága miatt.
