Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 7., HÉTFŐ Szabadságra ment az igazgatótanács elnöke? A Szitás napjai meg vannak számlálva (Nyílt) levél a szövetkezet elnökéhez! A cinkotai gazdák nevében megszólítjuk Önt. Az egykori Tsz sorsa közös volt az Ön munkájával, hiszen szinte a kezdetektől, a 60-as évektől együtt dolgozott velünk. Pontosan tud arról, amikor elkezdődött a közösben való munka, mindnyájunknak kötelezően be kellett vinnünk a szövetkezetbe minden termelőeszközt: a saját illetve családunk földjét, azt, melyért őseink is valaha verejtékes munkával megdolgoztak. Valamint a két kezünket, és az összetört lelkünket is. Az utóbbiról nem írunk többet, mert kiben-kiben ez a történet másképp játszódott le. Mikor a lovainkat a leendő közös cinkotai major területén lévőföldre kivezettük, az ott lévő dúló'út szélén sorakozó fákhoz kötöttük, hiszen az istállóépületeket csak akkor kezdtük építeni. A cinkotai major területén lévő épületeket is összefogva, nehéz munkával építettük fel, gépeink javítására műhelyeket építettünk. Ezen időszak alatt nagyon keveset kerestünk, mert szinte minden pénzt ezen épületek felépítésére, valamint a szükséges mezőgazdasági gépeink megvásárlására költöttünk. Mégis most miért küldünk levelet Önnek? Azt szeretnénk, ha segítene nekünk, hogy ne legyünk másodszor (harmadszor?) is kifosztva. Az újságból értesültünk róla, melyben ön is nyilatkozik, hogy a jövőben kft.-kként fognak dolgozni, mert ez így előnyösebb a szövetkezet tulajdonosai számára. Halottuk, hogy a szövetkezetbe bevitt földjeink egy részének eladásából származó bevételekből, valamint hitelekből épített Aroma- és gyógynövény-épületeket kénytelenek eladni. Gondolja-e Ön és pénzügyi munkatársai, hogy ezzel a szövetkezet többi vagyonát és a munkahelyeket meg tudják menteni? Mi azt tapasztaljuk, hogy egy-két nem régen idekerült, a cinkotai majorban dolgozó mezőgazdasági vezető, az újabb hitelt olyan épületek megvásárlására akarja fordítani, melyekben semmilyen mezőgazdasági tevékenység nem folyik. Az utóbbi években ugyanis a major területén a mi általunk felépített istállókban, műhelyekben szinte kivétel nélkül idegen bérlők dolgoznak. A leendő kft. -nek pedig esze ágában nem lesz ezeknek az idegen ipari bérlőknek felmondani, hisz az évi 15-18 millió forintos bérleti díjakból szándékozik visszafizetni a mezőgazdasági kedvezményes hitelt. Ez a vagyonmentés csak egy-két fő számító ötletéből származik, hogy az idő folyamán a cinkotai épületek egy szűk kör tulajdonába kerüljenek, kijátszva azt a több száz embert, aki az alapítás óta eltelt 33 év alatt itt dolgozott, és tulajdonosává vált a szövetkezeti vagyon részének. Cinkotai gazdák, Tsz-tag tulajdonosok (Folytatás a: I. oldalról) Az alábbi írás egy minap megtartott igazgatótanácsi ülésen elhangzottak alapján készült. A beszúrásokat az érintettek írásban juttatták el lapunkhoz arra reagálva, hogy több alkalommal is helyet adtunk a Szilas Szövetkezet ügyeinek. „Jelenleg betegállományban vagyok. Itt lakom Kistarcsán. 1963 óta dolgozom a tsz-ben mint traktoros. Kezdeti feladatköröm után két évvel tehergépkocsi-vezető lettem. Utoljára egy billent s Kamazzal jártam. Ma gerinckopásom és egy sor járulékos gkv. problémám van, ami a korral jár. Most leszek ötvenéves. Tönkrement a cég. mi lesz most velem? Nem mondtak fel, de ahogy kiír az orvos, felmondanak nekem is. Mihez kezdjek? A törvény értelmében kapott üzletrészemre szeretnék számítani. Tavaly már nem kaptunk háztáji juttatást sem. Úgy látszik, a vagyonjegyünk is csak egy darab papír. Várjuk a kiválási törvényt, és én is beadom a kiválási szándékomat. Csak magamra számíthatok, az igazgatók. a kft-vezetők iránt nincs bizalmam... Nem tudok megbízni ebben a vezetésben. Titokban, suba alatt történnek a döntések. s nem ismerjük az eredményeket, a veszteséget. Úgy döntenek, hogy mi mindig csak rosszul járunk. Mi a kilátásunk, harminc év munka után mire számíthatunk? Bellus József, Kistarcsa” A Szilas Szövetkezet igazgatótanácsa hét főből áll. A legutóbbi ülésen hatan jelentek meg: Újvári Miklós, a mezőgazdasági főágazat vezetője (ez a részleg a leginkább érdekelt a reorganizációs hitel miatt) nem jelent meg. Elsőként az ipari főágazat vezetője, Boros György kért szót. — A legnagyobb gondunk az, hogy a csődhelyzet miatt, illetve a bankok felé esedékes tartozás miatt nem tudunk folyamatosan anyagot vásárolni. Tulajdonképpen a decemberi közgyűlés óta egyetlen kérdés, az életben maradás foglalkoztat bennünket. A megoldást tisztán látjuk: csak kis egységekben, egyszemélyi felelősséggel bíró társaságokban maradhat meg a Szilas. Ami az elbocsátásokat illeti, főágazatunk kedvező helyzetben van: 220 dolgozónk 80 százalékát a főágazatunkból alakuló hét kft foglalkoztatni tudja. Nem vagyok nyugodt Visszatérve az átalakulásra, magam is azt tartom a leglényegesebb elvnek, hogy meg kell őrizni a Szilas vagyonát, egyben kell tartani ezt a nagy értéket. Ami a működtetést illeti, annak csak egy ésszerű útja lehet: teljesen önálló üzemeket kell alakítani, hogy azok önálló vállalkozásokként dolgozzanak. Elvetünk mindenféle vagyonkimentést: a leendő kft-k csak bérelhetik a Szilastól a helyiségeket, a felszereléseket. „Én, But ik László, a központi TMK volt lakatosa, ugyan miért lennék nyugodt, ha úgy értesültem, hogy az engem illető törvények által szavatolt pénzhe- ni járandóságaimat az igazgatók jóvoltából nem akarják fizetni? Miért higyjem el, hogy az eddigi, többnyire sikertelen gazdasági vezetők most majd Ifi-vezetőként nagyobb eredménnyel dolgoznak? Hitetlen kezdek már lenni, mert a nagyfőnökök kedvére szavazó tagság érdekeit eddig jó értelemben nem szolgálták az utóbbi másfél év során történtek. Mindig csak csöbörből vödörbe a nagy lehetőség. Mi. falusiak már unjuk a minket eddig csak felhasználó vezetői variációkat. Eddig is csak azért nem történt meg a létszámleépítés, mert akkor a főnökök hatalma került volna veszélybe. A mostani nagyarányú leépítés megint csak a vezetők érdekeit szolgálja és nem a dolgozókét! Burik László, Kerepestarcsa” Haupert József, a felügyelőbizottság elnöke: — Számunkra, a Szilas- ban dolgozók számára, illetve az igazgatótanács tagjai számára egyértelmű volt, hogy a régi szerkezet tovább, nem tartható. Ezt az elavult működési formát mihamarabb fel kell váltsa egy érdekeltségen alapuló rendszer, olyan, amelyik képes eredményeket produkálni a hosszú ideje likviditási gondokkal küszködő szövetkezet számára. Ennek szellemében hozta meg döntését az igazgatótanács arról, hogy elsősorban az eddig rosz- szul működött egységeknél kell megkezdeni az átalakítást. Ehhez pedig, bármennyire is fáj, a létszám- leépítést is kezdeményeznünk kellett. Majd a jövőben egyéni vállalkozási formában működő egységek eldöntik, hogy az érdekeltségükhöz hány és milyen képzettségű munkaerőre van szükségük. A felügyelőbizottság fo- lyamtosan figyeli az átalakulás ügymenetét: ismeri a szövetkezet pénzügyi gondjait, birtokában vannak a megváltozó működési formához szükséges ismeretek. Arra a vádra, hogy a leendő kft-k alakításában elsősorban a mostani főágazatvezetők játszanak főszerepet, csak azt felelhetem: emögött nem a hatalom, illetve a pénzek valamiféle átjátszása húzódik meg. Az indokolja ugyanazon vállalati vezetők megbízását erre az új feladatra, hogy nekik van meg a szakirányú végzettségük, a vállalkozáshoz szükséges ismereteik. Mindezek szem előtt tartása mellett kijelentem, hogy a felügyelőbizottság naprakészen nyomon követi a szövetkezet átalakulásának folyamatát. Megállapítottuk, hogy e körül szabálytalanság, törvénytelenség nem történt. Kátyúban a tsz „A Szilasmenti Mgtsz ipari ágazatánál dolgoztam 13 évig. Az 1992-es közgyűlésen megválasztottak küldöttnek. Ismerem az emberek véleményét a tsz vezetőségéről, arról, hogy több éven keresztül milyen munkát végeztek. Nem tudták kivezetni a tsz-t a kátyúból, most mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy ők irányítsák továbbra is a sorsunkat. Ha kell, félrevezetik a társaságot is, csak a vagyon maradjon meg nekik. Saját tulajdonú kft-ket alakítanak... Féltjük az üzletrészünket, mert értékük a nullára fog csökkenni... Zomboriné Márta, Kerepes” Szendró'i Zoltán elnökhelyettes: Egy biztos: tartozásunkat a termelésből visszafizetni lehetetlen. Az elmúlt évtizedekben a korábbi vezetők olyan beruházásokat végeztek el, melyek mérhetetlenül eszközigényesek voltak. Ezekhez a pénzt legtöbbször hitelből nyerték. Igen ám, de azóta megsokszorozódtak a kamatok, így kérdésessé vált a visszafizetés. Mindemellett eredménynek tartom, hogy a korábbi adósságunkat, a 600 milliót egyhar- madával sikerült letornáznunk. Egy másik vád is érte a szövetkezet vezetőségét. Történetesen az, hogy mind a mai napig nincs bejegyezve az új működési forma a cégbíróságon. Ez azonban csak egy technikai dolog: a pénzügyi, gazdasági tárgyalásainkat ez a késedelem nem gátolja. Mindemellett megértem a tagok jogos türelmetlenségét, de azok a jegyzőkönyvek, melyek az átalakulás tényét rögzítik, feltétlenül a működésünk törvényességét támasztják alá. A cégbíróság bejegyzése nélkül a közgyűlés által kapott felhatalmazásunkkal is tudjuk folyó ügyeinket intézni. „Egy évvel ezelőtt átadtunk 121 kiválási kérelmet. Ebből Porgányi Gyula (a szövetkezet elnöke — a szerk.) és helyettese „lefaragott" 27 személyt jogtalanul.... A 700 milliós csőd okát máig sem mondta el a tagságnak. Mikor, ki vette fel és hogy lett felhasználva a súlyos ősz- szeg... A csömöri részarány-tulajdonosoknak kijelölt táblából meddig fogja rabolni a kavicsot a tsz vezetése? A kívülállók tagviszonya azzal a nappal szűnik meg, amelyik napon a tsz elszámolt a csoporttal... Ez a 121 csömörivel máig sem történt meg, de a rosszindulatú elnök már az 1992. decemberi közgyűlésről is kizárt bennünket. Hiába dolgoztunk 20-25 évet a Szilasban és hiába vittünk a kényszer- házasságba 1977-ben 16 millió készpénzt. Porgányi Gyula gyűlöli a vagyont bevivő alapító tsz-tagokat. Ezt az egy éve tartó embertelen megalázó tárgyalások során állandóan érzékeltette velünk... Megalázó tettei között a csúcs az volt. amikor a csömöri földalapokat úgy jelölte ki, hogy az első helyen a legértékesebb Pest melletti kataszteri táblát a mostani tagoknak adta, súlyosan megsértve ezzel a 20-25 évet a tsz-ben dolgozó, vagyonukkal belépő részarány-tulajdonosokat és az ezzel azonos jogállású kárpótlásra várókat egyaránt. Fábián Ferenc, Krizsán György, Bátovszki György (Csömör nagyközség polgármestere) Csömör" / így tovább nem megy Erdős Gáhorné, a szövetkezet gazdasági igazgatója: — Magam is azt vallom, hogy úgy, ahogyan a szövetkezet eddig ment, tovább nem tartható. S itt most külön is utalnék a megszámlálhatatlanul sok bújtatott munanélkülire is. A hónap végén esedékes 205 millió forint visszafizetésére egyetlen módot látunk csak: két főágazatunknak fel kell vennie a mező- gazdasági reorganizációs hitelt. Mivel jár mindez? Számításaim szerint a jelenleg elbocsátott tagok 80-90 százaléka fog munkát kapni a szövetkezettől, s remélhetőleg 2—2 és fél év alatt nullszaldós lehet a Szilas. Ami pedig a tagokat leginkább érdekli, a vagyonjegyek, nos, várhatóan azoknak is az említett időn túl valós értékük lesz. A kivonatos jegyzőkönyv itt véget ér. Elfogytak (illetve az érintett téma hasonlósága miatt a nagytarcsai gazdák üzenete már ki is került az írásból) az egykori tsz területein élők, hajdani mezőgazdasági dolgozók panaszos sorai. Az igazgatótanács befejezte — ki tudja az utóbbi hónapokban hányadik — ülését. Mi lesz a Szilassal? Senki nem tudja megválaszolni. Egyesek abban bíznak, hogy a bankoknak alapjában véve nem is kell ez a szövetkezet, így ők ameddig csak lehet, halasztást fognak adni a visszafizetésre. Mások biztosra veszik, hogy a két főágazat már csak sajátos profilja miatt sem kapja meg a mentőövként szolgáló reorganizációs hitelt. A legtöbben, s még a szenvedő, károsodó tagok közül is sokan csak legyintenek, mondván: a Szilas napjai meg vannak számolva. Maliár Éva
