Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-04 / 128. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. JÚNIUS 4.. PÉNTEK 3 Mit tehet a krónikás? Nem eredeti, ám kétségtelenül igaz megállapítás: az idő felgyorsult. A századvég embere soha nem tapasztalt iramban éli napjait. Szűk esztendők, hónapok, napok alatt annyi minden történik bennünk, velünk, körülöt­tünk, mint ennekelőtte hosszú évtizedek során. Eközben természetesen mi is változunk. Nem csoda, hogy csak ne­hezen ismerjük ki magunkat a világban, amikor egy­mást, de még önmagunkat illetően is hiányosak az isme­reteink. Honi társadalmunk életében ez a lépés — és ritmus- váltás már a rendszerváltozást megelőző két-három év­ben elkezdődött, a rendszerváltozással pedig még na­gyobb sebességre váltott. Ez az átalakulás mára szinte követhetetlen. A legutóbbi párt-kataklizma óta különö-' sen. Ha eddig gesztusokból is következtetni tudtunk egy­más szándékaira, ágy ma már társunk szavát sem ért­jük. A szót magát talán igen, de értelme mindenikünk számára mást takar. Mit tehet ilyen helyzetben a krónikás? Sok mindent, de nem válhat zavarodottá. Végképp nem mondhatja azt, amit egyik kortárs dráma főszereplője: Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni. A kortársak soha nem rendelkeztek a tisztánlátás ado­mányával tulajdon korukat illetően. Túl közel állnak az általuk felfestett élet-freskóhoz, semhogy egységében és összefüggéseiben tudnák szemlélni; csak részletekbe ve­rik orrukat. Az egységes kép látáshoz perspektíva, távla­tok kellenek. A felgyorsult idő egy-kettőre megteremti ezeket a távlatokat. Rövidesen látni fogjuk, mit rajzol­tunk el, s mit helyesen. De addig is a tévedések és tévely­gések elkerülése végett szükségünk van valamiféle tájé­kozódási pontra. Amikor hajdani bajtársak punica fldest kiabálnak, ál­noksággal és rosszhiszeműséggel vádolva egymást, a krónikás feladata figyelmezni rá, hogyha a bajtársi köte­lékek meg is lazultak, azért ők, mi, valamennyien sors­társak maradtunk. A krónikás feladata ma megtalálni azokat a tájékozó­dási pontokat, nemzeti és keresztényi kutúránk sarokkö­veit, amelyek pontos eligazítást nyújtanak értékeinket il­letően. Paizs Tibor Parlament előtt a pótköltségvetés Emelkedik a tervezett hiány Hétvégi országos választmányi ülés Napirenden az MDF egysége Az MDF 139 fős Országos Választmánya szombati ülé­sén nemcsak a testület hatás­körébe utalt szabályzatok és tervezetek jóváhagyását tűzi napirendjére, hanem — bizo­nyára a legnagyobb érdeklő­désre számot tartó pontként — az MDF egységével ösz- szefüggő kérdéseket is. Ez derül ki a párt szóvivője, He­rényi Károly által a sajtó ren­delkezésére bocsátott előze­tes programból. Mint ismeretes, a képvise­lőcsoport kedd éjszakai ülé­sén kizárta tagjai sorából Csurka Istvánt, Zacsek Gyu­lát. Balás Istvánt, Király B. Izabellát, valamint Elek Ist­vánt és Debreczeni Józsefet. Az országos elnökség szerda éjszakai ülése utáni sajtótájé­koztatón Herényi Károly utalt arra, hogy a választmá­nyi ülésen fontos határozati javaslatok várhatók. A balatonföldvári Klub Hotelben megrendezésre ke­rülő választmányi ülés máso­dik napján, vasárnap a részt­vevők megvitatják a választó- jogi törvény módosítását, a választási előkészületeket, valamint beszámolót, hallgat­nak meg a VI, Országos Gyű­lés szekcióhatározatainak végrehajtásáról. Végezetül a költségvetés helyzete és az országban tervezett beruházá­sok szerepelnek a napirendi pontok között. A kereszténydemokraták nem szabnak feltételeket A KDNP vállalja a koalícióban való részvétel további felelősségét és a konstruktív együtt­működést az MDF-fel — jelentette ki Surján László, a KDNP elnöke a párt elnökségének szerda esti ülését követően. Az ülésen a ke­reszténydemokraták vezető tetsülete az MDF- en belüli változásokról, a két párt közötti vi­szonyról, illetve a privatizációról tárgyalt. Surján László nem kommentálta az MDF- frakcióban történt kizárásokat, jelezve, hogy ezt a kormánypárt belső ügyének tekinti. Az MDF, illetve a koalíció jövőbeni parlamenti erőviszonyainak alakulásával kapcsolatban egyértelműen leszögezte: a KDNP semmikép­pen nem akar visszaélni a kialakult helyzettel, nem kíván feltételeket szabni az együttműkö­déshez. A pártelnök azonban nem hagyott két­séget afelől, hogy a KDNP határozottan fogja képviselni álláspontját, így például a közeljö­vőben a költségvetési kérdésekben. Amennyiben sikerül olyanná formálni a költ­ségvetést, hogy az hosszú távon az ország érde­keit szolgálja, akkor lehetséges további terhek vállalását kérni a lakosságtól, de ellenkező eset­ben nem — mutatott rá Surján László, hangsú­lyozva, hogy a pótköltségvetés parlamenti vitá­ja során megfelelő kompromisszumkészséget kell tanúsítaniuk a politikai erőknek. Habsburg Ottó az ELTE díszdoktora Az európai eszméért tevékenykedett A pénzügyminiszter juttatta el a Parlamentnek az ez évi pót­költségvetés tervezetét. A tervezet a költségvetési törvényt számos ponton módo­sítani kívánja. A leglényege­sebb változtatás, hogy az elő­irányzott hiány 185,3 milliárd forintról 214,7 milliárd forintra emelkedik. Korábban a pénzügyminisz­ter már többször beszámolt ar­ról, hogy a változtatásra első­sorban azért van szükség, mert a bevételek elmaradnak a terve­zettől, a kiadások pedig rugal­matlanok, azokat nem sikerült ilyen mértékben csökkenteni, így ,a hiány a vártnál nagyobb lesz. A bevételi oldalon túl sok változás nincs. A fogyasztási jellegű adóbevételek kismérték­ben még emelkednek is. Leg­alábbis erre számít a kormány, így az általános forgalmi adó­ból 6 milliárd forinttal és a fo­gyasztási adóból törvénymódo­sítás révén — szintén 6 milli­árd forinttal több folyik be a költségvetésbe. Az elképzelés szerint a gazdálkodó szerveze­tek befizetései, valamint a la­kossági befizetések a prognó­zisnak megfelelően alakulnak. Kevesebb lesz viszont 19 milli­árd forinttal a pénzintézetek adója és osztaléka. Eredetileg 25 milliárd forintos bevéltellel számolt a törvény, ez azonban csak 6 milliárd forintot tesz majd ki. Ugyancsak csökken­nek az adósságszolgálattal kap­csolatos bevételek. A csökke­nés 19,33 milliárd forint. En­nek megfelelően a bevételek fő­összege 26 milliárd forinttal lesz kevesebb. A kiadásoknál már jóval több változás lesz, amennyiben a parlament áldását adja az el­képzelésre. A gazdálkodó szer­vezetek támogatása a tervezett 56 milliárdról 55 milliárdra csökken. Nem változik a fo­gyasztói árkiegészítés előirány­zata, viszont többet fordít a költségvetés a felhalmozási ki­adásokra. A központi beruházá­sok költésgvetési fedezete 1,8 milliárd forinttal növekszik, s így a felhalmozási kiadások ösz- szege 55,4 milliárd forintról 57,2 milliárd forintra emelke­dik. A tervezett áfaemelés 6 mil­liárd forinttal növeli a költség- vetés bevételeit, ám kompenzá­cióra 3 milliárd forintot kíván fordítani a kormány. Ez a költ­ségvetésben a társadalombizto­sítás közreműködésével folyó­sított ellátásoknál a kiadási ol­dalon jelentkezik. így ez a tétel a tervezett 119,9 milliárd forint­ról 122,9 milliárd forintra emel­kedik. A minisztériummok, or­szágos szervek támogatása is növekszik, mégpedig 8,5 milli­árd forinttal, a védelem és egyéb fegyveres testületeké pe­dig 5,2 milliárd forinttal. így a központi költségvetési szervek támogatása 13,7 milliárd forint­tal nő, és összesen 281,3 milli­árd forintról 295,1 milliárd fo­rintra emelkedik. Az elkülönített állami pénza­lapok támogatása egymilliárd forinttal nő, adósságszolgálatra és kamattérítésre viszont közel tízmilliárd forinttal kevesebbet fordít a költségvetés. Csökken az általános tartalék is, mégpe­dig 6 milliárd forinttal. Ugyan­is az IMF-fel történő tárgyalá­sok során megállapodás jött lét­re arról, hogy a kormány zárol­ja a költségvetés 13,5 milliárd forintos általános tartalékának 6 milliárd forintos részét. Mind­ezek alapján a kiadások fő ősz- szege 3 milliárd forinttal emel­kedik meg. Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem Tanácsa dr. Habsburg Ottónak „honoris causa doctor” (tiszteletbeli doktor) kitüntető címet ado­mányozott tegnap, az ELTE ünnepi közgyűlésén. Az avató ünnepség meghí­vott vendégei között helyet foglalt MádI Ferenc művelő­dési és közoktatási minisz­ter, az NSZK nagykövete, Ausztria követe,, a Páneuró­pai Unió magyar bizottságá­nak képviselői, a társegyete­mek rektorai, volt rektorok, díszdoktorok, az egyetem ok­tatói, hallgatói és a Pázmány Péter Baráti Társaság tagjai. Az egyetem rektora, Vé­kás Lajos elmondta: az egye­tem régi hagyományai közé tartozik, hogy a kiemelkedő tudományos és közéleti tevé­kenységet kifejtő személyisé­geket tiszteletbeli doktorrá avatják. Éppen ezért az egye­tem Tanácsa úgy döntött, hogy dr. Habsburg Ottónak, az európai eszme és az egy­séges Európa valóra váltásá­ért, mindenekelőtt a szabad és demokratikus Magyaror­szágnak Európába történő in­tegrálódásának érdekében ki­fejtett tevékenysége elisme­réseként a „honoris causa doctor” kitüntető címet ado­mányozza. Az egyetem rektorának felkérésére dr. Harmathy At­tila professzor, az ÉLTÉ Ál­lam és Jogtudományi Kará­nak dékánja méltatta dr. Habsburg Ottó életútját és munkásságát, majd azt köve­tően tiszteletbeli doktorrá avatta. Habsburg Ottó meleg sza­vakkal köszönte meg a dísz­doktori kitüntetést és méltat­ta Magyarország jelentőségét abban a harcban, amely a hi­degháború befejezéséért folyt, és amelynek döntő csa­táját Magyarország vívta 1956-ban. Beszélt még a ma­gyarságtudatról, a nemzeti kultúráról, amely nélkül el­képzelhetetlen lenne az egysé­ges magyar nemzet. Ugyanak­kor hangsúlyozta, hogy he­lyet kell biztosítani a nemzeti­ségeknek is a magyar parla­mentben és reményét fejezte ki, hogy az európai országok hamarosan ratifikálják Ma­gyarország társult tagságát az Európai Parlamentben. Tárgyalt az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága / Uj törvénycsomag az energiáról Ha a parlament is jóváhagy­ja, kárpótlást kapnak mind­azok az állampolgárok, akik 1980. és 1992. között önerős gázhálózat-építésben vettek részt. A törvényjavaslatot szerdai ülésén tárgyalta az Országgyűlés Gazdasági Bi­zottsága. A kárpótlás oka, hogy egy régebbi kormányrendelet ér­telmében gázvezetéket ma­gánerőből is lehetett építeni, ám elkészülte után azt állami tulajdonba kellett adni. Mint az ipari tárca jelenlévő képvi­selője kifejtette: precedens­től nem kell tartani, hiszen a közműfejlesztések esetében többnyire csak valamilyen la­kossági hozzájárulásról, illet­ve részvényvásárlásról volt szó, egyedül a gázvezeték építésénél kellett a megvaló­sítás teljes költségét az állam­polgároknak fizetni. A villamos energia fej­lesztéséről, átviteléről és el­osztásáról szóló törvényhez beérkezett módosítással az előterjesztők azt az ellent­mondást kívánják feloldani, ami a jelenlegi szabályozás és a gyakorlat között tátong. A törvény betűi szerint ugyanis a teljes hálózat kizá­rólagos állami tulajdon, ho­lott ma már az önkormány­zatok és kárpótlás címén a lakosság is tulajdonrészhez juthat a villamostársaságok­ban. Egy további képviselői javaslat arra vonatkozik, hogy a jövőben a villamos­társaság és azon mezőgazda- sági területek használói, me­lyek felett távvezetékek fut­nak, közös felelősséget vál­laljanak a veszélyelhárítás­ban. Az ülésen elhangzott: mind a villamos energiáról, mind pedig a gázenergiáról készülőben van az új komp­lett törvénycsomag, ám a munkát komoly érdekviták kísérik. A mostani módosítá­sok a végleges szöveg kidol­gozásához is segítséget nyújthatnak. Az építőipar túljut a válságon A magyar építőipar túljut a válságon, miután tavaly meg­állt az ágazat termelésének 12 éve tartó folyamatos csök­kenése — hangzott el az Épí­tési Vállalkozók Országos Szakszövetségének tájékozta­tóján. Az ágazat jövőjét nagy­ban meghatározza, hogy az állam komoly szerepet kíván vállalni az infrastruktúrális fejlesztésekben. A karaván halad... A Kanadából nem túl sűrűn hazalátogató há­zaspárral járom a vá­rost immár hetek óta. Legutóbb Óbudán az Újlaki templom fölötti kék ház előtt estek ámu­latba, ám ámulatba esé­sük szinte folyamatos. Akkor is, amikor Pes­ten vagyunk, akkor is, amikor kimozdulunk a fővárosból. Lépten-nyo- mon észrevesznek vala­mit, ami számukra új, ami jóérzéssel tölti el őket. Érdeklődnek min­den iránt, ám egy do­log, nevezetesen, hogy mely pártból kiket zár­tak ki és erről mely po­litikusok hogyan véle­kednek, az valahogy hi­degen hagyja őket. Sőt, a feleség a minap e dol­gokra legyintett is, mondván: „Teljesen mindegy, hogy a pár­tok mint falják egy­mást, ami végül is fel­adatuk, a lényeg az, hogy ezt úgy csinálják, hogy közben a polgá­rok ilyen óbudaihoz ha­sonló házakat újítsa­nak fel, hogy mint Pest megye szinte összes fal- vában — csatornát épít­senek, vízvezetéket fek­tessenek, víztisztító be­rendezéseket telepítse­nek, az útpénzből utat alapozzanak, az M 0-ást hosszabbítsák, s a boltokbban mindig leg­alább annyian legye­nek, mint ahányan van­nak”. Amióta ezt el­mondta, azóta a hoz­zám politikai kérdések­kel forduló ismerőseim­nek őt idézem. Valószí­nűleg kitűnően látja a hölgy a helyzetet, azt, hogy Magyarországon igenis jelentős fejlődés látható szinte minden téren. Annak ellenére is, hogy a parlament­ben feladatuknak meg­felelően „civakodnak” a pártok és az egypárt- beliek, annak ellenére, hogy az ellenzéki sajtó ennek pont az ellenke­zőjét kívánja az agyak­ba döngölni. Úgy tű­nik: a messziről érkező néha élesebben lát, mint az, aki nyakig ben­ne van a mindennapok eseményeiben. Vödrös

Next

/
Oldalképek
Tartalom