Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 25., PÉNTEK 13 Veszélyes hulladék Május 22-én „Lerakótelep Aszódon — Közellenség a veszélyes hulladék?” címmel megjelent egy cikk a Pest Megyei Hírlapban. Mint a cikkből is kiderült, a lerakótelepet 1989 májusától használják. Feltételezzük, hogy azt körülbelül 3-5 évés építési munkálatok előzték meg, annak függvényében, ahogy azt az akkori technológiák lehetővé tették. A sok millió köbméter hulladék néhány ezreléke kerül megnyugtató helyre, mint a cikk írója is említi. A szakszerű lerakás drága, a gazdaság pedig szegény. A föld mélye valóban mérgeződik, de megítélésünk szerint nemcsak a Galga menti telep alatt. Felvetődik a kérdés: valóban olyan megnyugtató-e az a tény, hogy nem látni, mert távol fekszik a várostól, falutól és a szomszédos településektől?! Nem értünk egyet a cikk címében írt — Lerakótelep Aszódon — írással. Ugyanis a lakótelep ténylegesen Galgamácsán van, s elsősorban az ott élőket érinti. A környéken termő búzában például PCB található, ami most rakódik le a májunkban. Szeretnénk megemlíteni, hogy ez a lerakótelep megítélésünk szerint legalább annyira, illetve oly mértékben érinti Galgagyörk községet is, mint a cikkben nevezett településeket — Aszódot, Galgamácsát és Ik- ladot. Galgamácsa és Galgagyörk községben működő téeszek termőföldjeit csupán egy földút választja el. Szerény megítélésünk szerint, mi, a levél írói nem vagyunk teljesen nyugodtak afelől, hogy az úgynevezett szigorú technológia révén semmilyen szennyezés nem juthat ki a telep kerítésén. A kerítésen valóban nem, de a földben igen. A kérdés csak az, hogy ez a szennyeződés a föld mélyéből milyen mértékben éri el a föld felszínét. Galgamácsa és Galgagyörk település egymástól körülbelül 8 kilométerre fekszik, míg ellenben Aszód Galga- mácsától körülbelül 15-20 kilométerre. Igaz ugyan, hogy Galgagyörk közigazgatásilag Vác városhoz tartozik, de úgy érzem, hogy ez esetben ennek nincs jelentősége, hisz lakóhelyem a lerakótelep szomszédságában van. Most pedig engedjék, hogy idézzünk a cikkből: „— A galgamácsai döntés nyomán az aszódi önkormányzat sem támogatja a bővítést, viszont kéri az elmaradt kompenzációt — szögezte le Bagyin József aszódi polgármester hozzátéve: — Mácsán a korábbi megegyezéssel szemben már az esetleges kárpótlás 90%-ára tartanak igényt.” Eddig az idézet. Nos, érthetetlennek tartjuk azt, hogy miként kerülhette el ez az érintett vezetők és a potenciálisan veszélyeztetett Galgagyörk lakosságának figyelmét az üzemeltetés megkezdésétől napjainkig? Úgy érezzük, hogy mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük: Szomszédunk a halál! Végezetül még annyit szeretnénk írni, hogy a jelenlegi polgár- mester Matejcsok János a múlt rendszerben tanácselnök volt (legalábbis tudomásunk szerint). Azonkívül, eddig ami beruházás a mi részvételünkkel együtt létrejöhetett volna Galgagyörkön, meghiúsult, miután fény derült a szomszéd községben lévő lerakótelepre. Galgagyörktől földúton körülbelül 5 kilométerre lévő Püspökszilágy településen tudomásunk szerint szintén van lerakótelep. Feltételezésünk szerint a helyi lakosság két dolgot tehet: 1. elfogadja az egészet úgy, ahogy van, s együtt él vele, 2. elköltözik. S még egy fontos dolog, miután a lakóhelyem is érintett, úgy érezzük Galgagyörköt is megilleti az esetleges kárpótlás esetén az elmaradt kompenzáció, mert feltételezzük, hogy ahogy a döntés jogából, úgy ebből is kimaradt, kimaradna Galgagyörk. Klenner Marianna Ordasi Imre Galgagyörk * Nehéz feladat elé állítják az olvasók a szerzó't, amikor rosszul olvassák és rosszul is idézik sorait. Hiszen — az Aszód—galgamácsai Veszé- lyeshulladék-lerakótelepról írva — éppen azt hangsúlyoztam, hogy mivel kevés veszélyes hulladék került megnyugtató elhelyezésre. HISTÓRIA Az üldözöttek szervezett segítése IV. Próféta utcai Szent Teréz Intézet Magában az intézetben 30-an kaptak menedéket. De helyközvetítő is működött itt. Több százan kaptak itt menleveleket, iratokat, és 500-ra rúg azok száma, akik ezúton jutottak magánhelyeken rejtekhelyhez. A nyilasok többször próbáltak beférkőzni, de mindig sikerült elhárítani a veszélyt. Mindnyájan megmenekültek. Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete Központi Székhaza Az intézetben 26-an kaptak menedéket. Egy egész emelet volt számukra fenntartva. A székházban működött Sándor Dénes hittanár és titkos megbízással Budapesten tartózkodó holland katonatisztek irányítása alatt lelkes katolikus fiatalemberek ellenállási szervezete, mely a katonai vonal mellett az üldözöttek mentésében is — gyakran rémregényeket megszégyenítő módszerekkel — teljesítette emberi kötelességét. Több száz üldözött kapott itt menlevelet, iratokat, és így tovább. Noha december végén egy német autósosztag szállásolta be magát a házba, mindnyájan épen érték meg a megszállást. Szatmári Irgalmas Nővérek Hám János Otthona Noha az otthon meglehetős kicsi, mégis 20 zsidót rejtettek el. A ház lakói — az otthon egy nagy bérházban van — csak akkor tudták meg, hogy zsidók rejtőzködnek a nővéreknél, mikor az óvóhelyre németek jöttek, és a rejtőzködők emiatt nem mertek lejönni. Ennek ellenére senki nem árulta el őket, mindnyájan megmenekültek. Szent Szív Zárda (Ajtósi Dürer sor) 200 nő és gyermek talált menedéket, azonkívül a szomszédos gimnáziumban levő munkásszázad teljes egészében pápai mentességet kapott általuk. Amikor a századot elvitték, sokan szöktek meg és jutottak elhelyezéshez a nővérek közbenjárása által. Az elrejtetteket nemcsak élelmezték, de ruhaneművel is ellátták. Az ostromot mindnyájan túlélték. Karitász Központ Nyugdíjas Otthona Noha az otthon igen kicsiny, mégis 11 üldözöttet rejtettek el. Az otthon vezetője iránt a nyilasok gyanút fogtak, éjjel elhurcolták, vallatták, internálással fenyegették, mégsem árulta el, hogy kik az otthon lakói. Josephinum (Száz Mária Társasága) 60 gyermeket és 20 felnőttet, köztük két jugoszláv állampolgárt rejtegettek otthonukban, mely az Andrássy úti Nyilasház tő- szomszédságában volt. Ennek ellenére senkinek semmi baja nem történt, az ostromot mindnyájan túlélték. Unió Eucharistica nővérek Az Apponyi téren volt intézetük egy magánlakásban, hol kis kórházat rendeztek be. Itt 20 üldözött kapott betegség címén menedéket. Árulás folytán éjjel rájuk törtek a nyilasok, az elrejtetteket, akik nem rendelkeztek elég jó iratokkal, elhurcolták. A vezető nővért a tolonc’názba vitték, a legdurvább módon bántak vele, kivégzéssel fenyegették, s azzal engedték el, hogyha mégegy- szer rajtakapják zsidóbuj- tatáson, azonnal felkoncolják. A vezető nővér tehát új lakást bérelt, először az Andrássy úton, majd a Benczúr utcában, és 30 üldözöttet fogadott be. Azonkívül mintegy 40-et magánlakásokban helyezett el. A társaság alapítója, Pataky Arnold egyetemi tanár, prelátus saját négyszobás lakását is erre a célra engedte át. Igen sok üldözöttnek szerzett a társaság menkültiratokat, melyeket egy nyilas hozott bizonyos juttatásokért. A szegények ezt is ingyen kapták. Pataky professzor, aki felsőházi tag volt, részt vett a Szálasi által egybehívott egyetlen felsőházi gyűlésen, ahol bátran kikelt a rendszer embertelen intézkedései ellen. Az Andrássy úti, illetve a Benczúr utcai üldözöttek és a magánlakásban elhelyezettek mind életben maradtak. Szalézi atyák óbudai „Szent Alajos” háza 12 felnőttet és 40 gyermeket vettek oltalmukba. A veszély kezdettől fogva igen nagy volt, a kerületi nyilasház közelsége miatt. Háromszor törtek rá a házra, mindig éjnek idején. Az első razzia alkalmával a bújtatottak felét vitték el, miután a legdrasztiku- sabb formáját választották az igazolásnak. Néhányat ezek közül azonnal agyonlőttek. Másodszor öt férfit hurcoltak el, harmadszor karácsony éjszakáján törtek be a nyilas brigantik, és 13 kisfiút vittek le a Du- napartra. Tizenkettőt agyonlőttek, a tizenharmamérgezó'dik a talaj. De nem a Galga menti telep alatt! Természetesen nem az az igazán megnyugtató, hogy a telep lakott területtől távol, „láthatatlanul” fekszik, hanem az, hogy a szigorú technológia révén semmilyen szennyezés nem hagyhatja el a kerítését. Levélíróink azt olvasták ki a cikkből, hogy a lerakótelep miatt található a környék talajában a PCB. Az igaz, hogy ha a szervezetünkbe jut, lerakódik a májunkban — legalábbis ez hangzott el a fórumon, melyről tudósításunk íródott —, de ez egy korábbi környezet- szennyezés következménye. Ha az olvasók „mindenfélte túlzás nélkül” kijelentik, hogy szomszédjuk a halál, ennek megítéléséhez megjegyzem: Matejcsok János polgármester nem volt tanácselnökként vezeti az ön- kormányzatot. Balázs Gusztáv Vendégünk Pohl Ferenc Evekkel ezelőtt megcsodáltam azt a gyűjteményt, amit Pohl Ferenc úr állított ki Szegeden a Juhász Gyula Művelődési Központban. Éppen akkor Szegeden volt a Szent Jobb, és nagy csoporttal meg is látogattuk a kiállítást, és adakoztunk a mozgássérültek javára. Ahogy meghallottam, hogy Pohl úr vendégünk lesz Pilisz- szentivánon, nagyon vártam a megnyitót, amire június 19-én került sor. Itt tudtam meg, hogy Pohl úr Pilis- szentivánon született. Elvittem erre a kiállításra a lányomat, unokámat. Stössel Mán- da szobrászművésznő is csodálatos szobrait mutatta be, és két héten át megcsodálhattuk mindkét kiállítást. Pénzes Gábor polgármesterünk azon fáradozott, hogy a kiállítás és maga a vendégfogadás sikeres legyen. A megnyitón tudtam meg, hogy Pohl úr az 58. kiállítást érhette meg az utolsó 10 év alatt. A művész sokat tett a magyar egészségügyért, jótékony célú kiállításokat szervezett, gyűjtött, azoknak akik arra rá voltak utalva. F. Gyula Pilisszentiván dikat nem találták el, és mivel tudott úszni, látszatra belezuhant a Dunába. Ő mesélte el a borzalmas éjszaka történetét. Ezalatt a házfőnököt és helyettesét bevitték a nyilasházba, utóbbit véresre verték, letartóztatták őket, és csak a nuncius közbenjárása mentette meg a két pátert. A nyilasok „büntetésből” kifosztották a ház több szobáját és elemelték a házipénztárt. Sándor Dénes (Folytatjuk) Gyóni Géza születése Az I. világháború érlelte nagy költővé Gyóni Gézát, aki a Pest megyei Gyón községben született 1884. június 25-én. Eredeti neve Áchim; édesapja, Mihály volt a község evangélikus lelkésze. A költő szülőfaluja iránti tiszteletből vette fel annak nevét. A községhez nemcsak születése kapcsolta. 1905-ben félbehagyta tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai főiskolán, és édesapja kívánságára Gyón község jegyzői hivatalának lett gyakornoka. A hivatalnoki pálya azonban nemigen vonzotta, az irodalom, az újságírás kötötte le érdeklődését. Gyóni Géza már 1905-ben próbálkozott lapalapítással a községben. 1908 elején végül siker koronázta erőfeszítéseit: megindította a Dabas és vidéke c. újságot. A programadó vezércikkben társadalomformáló szándékát így fogalmazta meg (G. Sin Edit tanulmányából): „Hát — ismét bevalljuk — harcba indulunk. A fegyvertárunk modern. A fegyverünk a betű, amelynek lelke van. Komor és elszánt, ahol be- mohosodott, megszenesedett rögeszmékkel áll szemben, — vidám és könnyed, ahol csak gyengeség az ellenfél.” A hetente megjelenő újság csak néhány hónapot élt meg; a helyi közönség bizony nem nagyon vette. Gyóni is elhagyta szülőfaluját, és megkezdte nehéz újságírói életét az ország különböző városaiban. Szabadkáról került a frontra, majd 1915-ben a szibériai hadifogságba, ahol 1917-ben, éppen születésnapján, június 25-én ragadta el a halál. Pogány György
