Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 23., SZERDA 5 Leendő izraeli testvérváros Givataim Vácot választotta A testvérvárosi kapcsolatok szorgalmazói, balról: Alex Ko- polevici, Regina Kopolevici és Andor Simon A szerzó' felvétele Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedben erősen divatba jöttek a testvérvárosi kap­csolatok. Jómagam hasznos­nak tartom ezeket a kontak­tusokat, hiszen más országo­kat, más kultúrával, gazda­sággal, szokásokkal rendel­kező népeket hoznak egy­máshoz közelebb. Ezért is örültem annak, amikor kide­rült, hogy Vác és az izraeli Givataim egymással erre a kapcsolatfelvételre készül. A közelmúltban Tel-Avivban járván, sikerült telefonon elér­nem a szerződés előkészítésé­ben aktívan részt vevő ottani polgárok közül hármat. Kész­séggel vállalták a személyes találkozást, amelyre a férfi ju­nior kézilabda-világbajnoki selejtező mérkőzések egyi­kén, a holoni csarnokban ke­rült sor. — Városunknak már több testvérkapcsolata van, így pél­dául a romániai Araddal, a né­metországi Esslingefinel vagy éppen a franciaországi Milou- se-zal — mondta elöljáróban Simon Andor, aki az erdélyi Balázsfalván született, s a Ko­lozsvárott töltött fiatalkori évei után, 1962-ben vádorolt ki Izraelbe. — Nagyon szeret­tük volna a kört magyarorszá­gi településsel bővíteni, s ezért Izrael magyarországi nagykövetét, Aron Kraus urat és Magyarország izraeli nagy­követét, Görög János urat egyidejűleg kerestük meg ké­résünkkel. Miután szíveseb­ben kötődnénk egy kisebb vá­roshoz, mint Budapest vala­melyik kerületéhez, ezért a nagykövet urak konzultációik után Vácot javasolták. A két helység számos jel­lemzőjében hasonlít egymás­ra: mindkettő országa főváro­sához közel fekszik, s lakossá­guk létszáma is nagyjából azo­nos. Egy szó, mint száz, az első lépések megtételén már túljutottak a leendő partnerek, amit bizonyít az a szándéknyi­latkozat is, amelyet ez év má­jusában, Givataimban írt alá Bartos Ferenc, Vác város pol­gármestere és Iczhak Yawn, Givataim városának elöljárója. — Jómagam és polgártársa­ink is rendkívül fontosnak tartjuk ezeket a kapcsolatfel­vételeket — hangsúlyozta Si­mon Andor, aki egyébként Gi­vataim város polgármesteri hi­vatalában három önálló osz­tálynak, magyar kifejezéssel élve, a főosztályvezetője. — A gazdasági, oktatási, kulturá­lis és sportterületeken tervbe vett kölcsönös utazások részt­vevőinek személyes benyomá­sai ugyanis bizonyosan segíte­nének egy, a hírekből kiálakít- hatónál jóval reálisabb és sok­rétűbb képet formálni Izrael államról, annak négy és fél millió lakosának életéről, min­dennapjairól. Szeretnénk, ha leendő vendégeink ne csak a háborúról halljanak, hanem lássák, hogyan élünk, valójá­ban mennyire foglalkoztat minket a béke, a különböző népek egymás mellett élése, hogy mennyire nem létele­münk a mindenáron való há­borúskodás. Az ilyen és ha­sonló kérdésekre csak a sze­mélyes benyomások adhatják meg a választ. Ezért is igyek­szünk minél több ország fiai­val oda-vissza alapon testkö­zelbe kerülni, megismerni partnereinket. A kezdet tehát biztató, a kö­vetkező lépést a végleges megállapodás aláírása felé ve­zető úton a július végén, Vá­cott esedékes nemzetközi né- pitánc-csoportvetélkedő je­lentheti, amikor is a Givataim- ból érkező együttest városi elöljárók is elkísérik. , (jocha) Almási bajor napok Kialakult a már korábban beharangozott „almási bajor napok” programja, amelyet jú­lius 17-én és 18-án rendeznek meg Tóalmáson. A München közeli testvér­községből, Feldafingból nyolc­van bajor vendéget várnak a fa­luba. Kovács Magdolna polgár- mester örömmel újságolta, hogy a tóalmásiak készsége­sen felajánlkoztak fogadásuk­ra, így minden hozzájuk érke­ző németet családoknál helyez­nek el. Az ünnepélyes megnyi­tó 17-én, szombaton délelőtt 10 órakor lesz az almási stran­don, ahol egyébként a kétna­pos találkozót lebonyolítják. Beszédet mond itt Katona Ta­más miniszterelnökségi állam­titkár, Adamecz Miklós kon­zul, Németország magyar nagykövetségének képviselő­je, s természetesen a két telepü­lés polgármestere, így Günter Gerhard is Feldafingból. A programban szerepel a bajorok fúvószenekara, bajor népitánc­együttes és a nagykátai -Tápió- mente együttes. Délután négy órától a Budapesti Korona Pó­dium ad elő „ajándékkosarat” a vendégek tiszteletére: közöt­tük lesz Oszvald Marika, Ber­ki László és több más ismert művész. Vasárnap a bajor fúvószene­kar ébreszti Tóalmás polgárait, majd kilenc órakor kezdődik a templomkertben az ökumeni­kus istentisztelet, ahol felszen­telik a falu zászlóját. Szentmi­se után zenés kísérettel érkez­nek a felvonulók a rendezvény színhelyére, ahol mindenkit ba­jor ínyencségek, ételek, italok várnak. Az „almási bajor na­pok” vasárnap este tábortűzzel és tűzijátékkal zárul. (tóth) Ha per, hát legyen per... Tartsuk tiszteletben a törvényeket! Egy esztendeje nyílt arra lehe­tőség a hazai joggyakorlat­ban, hogy bírósági úton köz- igazgatási ügyeket is megtá­madhatnak az állampolgárok. Ezt egy 1992-ben hozott tör­vény tette lehetővé. Az amúgy is megterhelt bírósá­gok elé azóta gyakran kerül­nek ilyen perek. Talán a tör­vény meghozatala óta eltelt viszonylag rövid idő az oka, talán az, hogy a közigazgatás­ban jártas bírák száma még elég alacsony, de tény, hogy -az eljárások sokszor elhúzód­nak. Kevés esetben teljesül az az elvárás, hogy a vitás ügyekben gyors ítéletet hoz­zon a bíróság. Ez kissé megnehezíti a má­sodfokú hatóságok, így Jász- Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye Köztársasági Megbízotti Hivatalának mun­káját is. Ahogy Goda József­től, a hatósági osztály vezető­jétől megtudtuk, általában jogértelmezési különbségek adódnak hivataluk és a bírósá­gok között. Tavaly közel négyszáz pe­res ügy volt megyénkben, amelyek egy része erre az évre is áthúzódott. Miközben idén is közel kétszáz per in­dult. — Első fokon az önkor­mányzatokhoz kerülnek az esetek — mondotta az osz­tályvezető —, vagyis a jegy­ző dönt. Ha ezt az érintettek nem tartják kielégítőnek, hi­vatalunkhoz fordulnak. Má­sodfokon mi hozunk jogerős határozatot, amit hatálytala­níthat a bírósági ítélet. Per­vesztes ügyeink aránya szinte változatlan, nagy részüket ép­pen a jogértelmezési különbö­zőségek miatt veszítjük el. — Ilyenkor mit tehet a hi­vatal? — Fellebbez, ami újabb tár­gyalást jelent. Közben múlik az idő, ami néhány esetben az egyik fél számára kedvező is lehet, mert ezalatt rendezni tudja tartozását, lejár egy szerződés, és így tovább. A múltkor azért találta törvény- sértőnek egyik ítéletünket a bíróság, mert az államtitkár nem személyesen írta azt alá. Szerintünk viszont hivatalon belül a köztársasági megbí­zott az aláírás jogát átadhat­ja. Ez apróságnak tűnik, de emiatt tovább bonyolódik egy per. — Milyen nézetkülönbsé­gek adódhatnak még? — A hatásköri szemlélet­ben is lehetnek eltérések. A bíróságok általában ügyfél- centrikusak. Volt olyan eset, hogy az egyik községben élő idős asszony úgy vélte, a szomszédban épülő családi ház rádőlhet, ha a födém is a helyére kerül. Hiába állapítot­ta meg szakértő azt, hogy ez a veszély nem áll fönn, még akkor sem, ha nem alapozzák alá az épületet. A bírósági íté­let az volt, hogy alapozni kell. A másik eset egy szobi cserelakással kapcsolatos. A szolgálati lakásért ajánlottak egy másikat valakinek, aki azt nem fogadta el, mert sze­rinte nem lakható. Korábban ugyanis egy árvíz miatt a la­kásban történtek bizonyos ká­rok. A szakértői vélemény az volt, hogy ez könnyen helyre­hozható, az ingatlan átvehe­tő. Mi ezt elfogadtuk, a bíró­ság nem. Végzés, fellebbe­zés, folytatódik az eljárás, las­san negyedik hónapja. Ilyen­kor merül fel az érintettekben az, nem érdemes bírósághoz fordulni, mivel nagyon lassú az ügymenet. Pedig azt kelle­ne elérnünk, hogy az állam­polgárok jogkövető magatar­tása erősödjön, tartsák tiszte­letben a törvényeket, bízza­nak abban, hogy ezek orvo­solják gondjaikat. — Nem várható az, hogy a jövőben valamivel gyorsabb lesz az ítélethozatal? — Dehogynem, a közel­múltban épült meg Budaör­sön a bíróság, ezzel feltehető­en javulnak a bírák munka- végzési feltételei. Várhatóan megszűnnek majd a nézetkü­lönbségeink is, amiben szere­pe lehet az egyértelmű jogsza­bályok megalkotásának. A je­lenlegi törvénykezésben ket­tős szándék figyelhető meg. Az egyik, hogy az avult jog­szabályokat kisöpörték, a má­sik, hogy az újabbak igyekez­nek megfelelni a ma elvárása­inak. Végül is ezek amolyan belső gondok. A legfonto­sabb az, hogy az önkormány­zatok, a hivatalunk, a bírósá­gok együttesen a törvényessé­get, a szabályok betartását és betartatását tartsák szem előtt, ezt valósítsák meg mun­kájuk során. J. Szabó Irén Felújították a dabasi rendőrkapitányságot Térségi összefogással — kétmillió forint értékben — felújí­tották a dabasi rendőrkapitányságot. Az akció példaérté­kű, annál is inkább, mert az így megtakarított pénzből a kapitányság számítógépes központját bővítették, ami újabb lépés a közbiztonság megszilárdításában, könnyíti a bűnügyi adminisztrációt. Tavaly félreérthetetlen meg­jegyzést tettem a dabasi rend­őrkapitányság állapotáról. A hatvanas évek közepén épült, amúgy sem tetszetős intéz­mény alaposan rászolgált a felújításra. Minárcsik András rendőrkapitány egyetértett az észrevétellel, de mint mond­ta, a műszaki háttér fejleszté­se égetőbb probléma, s ha vá­lasztani kell, inkább erre for­dítják a rendelkezésükre álló keretet. A napokban megkeresett és jelezte, befejezték az épü­let belsejének felújítását, mégpedig rendhagyó módon. A BM támogatásától függet­lenül, önerőből és lakossági támogatással — a Serpico Alapítványon keresztül. A közléshez meghívás is tár­sult: jöjjön el, nézze meg, mire jutottunk. A helyszínen mindenek­előtt az iránt tudakozódom, mit jelent az a szó, hogy Ser­pico. Dr. Megyeriné Takács Mária BM-alkalmazott kész­séggel elmondja, Serpico egy amerikai krimiregény főhőse, amolyan Columbo. Őt válasz­tottuk névadónak ahhoz a közbiztonsági alapítványhoz, melynek az a célja, hogy fej­lessze a dabasi rendőrkapi­tányság és a területileg hoz­zánk tartozó rendőrőrsök mű­szaki hátterét, függetlenül a BM-től. Ehhez felzárkózhat­nak a testület tagjai, a lakos­ság és az önkormányzatok. Pénzzel, tárgyi adományok­kal és társadalmi munkával. Megyeriné, bár nem tagja a kuratóriumnak, jelentős sze­repet vállalt az alapítvány­ban. Ő szervezte meg a rend­őrség felújítását, illetve az eh­hez szükséges anyagiak előte­remtését. — Hónapokba telt, amíg minden összejött. Ugyanis az volt az elképzelésem, hogy ne nyúljunk az alapítvány ré­szére eddig beérkezett pénz­hez. Azon számítógépeket szerettem volna venni, s eb­ben egyetértettünk Minárcsik őrnaggyal. Figyelemfelhívónak — az alapítvány égisze alatt — jó­tékonysági estet rendeztünk, majd Újlengyelben, a térség polgármestereinek tanácsko­zásán alkalmat kaptam, hogy kifejtsem az elképzeléseimet. Nevezetesen azt, hogy a mun­kák elvégzéséhez meg kéne nyerni a térség iparosait, s eb­ben sokat segíthetnének a pol­gármesterek. A visszajelzé­sek alapján sikerrel szerepel­tem, a végén több iparos je­lentkezett, mint amennyire szükség volt. Az akcióhoz fel­zárkózott az Örkényi Máder- Hungaria Festékgyártó Kft. is, tőlük 860 kiló festéket kap­tunk ajándékba százezer fo­rint értékben. — Nem jelent ez bizonyos lekötelezettséget a segítőkkel szemben? — Először is nem a rendőr­ség, hanem az alapítvány kért segítséget. Túl ezen, min­den érdekelttel külön elbe­szélgettünk, értésükre adtuk, hogy a segítség fejében nem remélhetnek elnézést, ha ne­tán összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. Konkrét példa: az egyik szobafestő ellen gyorshajtásért eljárás indult. Pedig egyike volt azoknak, akik a legtöbbet dolgoztak. Meg sem próbált protekció­ért kopogtatni, szó nélkül vál­lalta a következményeket. — Milyen célra szánják a felújítás során megspórolt pénzt? — A befizetett pénzek egy részéből — annyi összegben, amennyit a felújításra fizet­tünk volna — már meg is vá­sároltunk tizenöt munkaállo­mást. Ezek kapcsolódnak a központi számítógéprendszer­hez. Most már összesen hu­szonhárom munkaállomá­sunk van, s ezzel sikerült a Pest megyei rendőrkapitány­ságok élvonalába kerülnünk. Ma már számítógép nélkül el­képzelhetetlen a korszerű bűnügyi adminisztráció, na­gyon örülök, hogy ezt nem csak a feletteseim, de a tér­ség önkormányzatai és a la­kosság is megérti, támogatja. (matula) Pletscher Zoltán szigetújfalui pékmester felajánlotta, hogy a település vendégeként jelenleg Balatonakaliban üdülő er­délyi gyerekeket hazainduláskor egy-egy kenyérrel ajándé­kozza meg Hancsovszki János felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom