Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1993. JUNIUS 23., SZERDA Földárverés egyezséggel Összefogtak a szigetcsépiek Végelszámolás a kisnémedi mgtsz-ben Hová lett a nagy Jogilag nem egyértelmű helyzetben született meg az a vita­tott döntés, amely szerint a Kisnémedi Aranykalász Mgtsz a nyár folyamán végelszámolás alá esik. A hét végi, Püs­pökszilágyiban megtartott közgyűlés nem egyhangúlag sza­vazott a téesz felszámolása mellett, illetve — többek véle­ménye szerint — helyesebb lett volna egy új típusú szövet­kezet megalakítása. A törvénytelenségek, a sérelmek sorát az egykori mgtsz budapesti ipari melléküzemágának több­szörösen is kisemmizett képviselői sorolják... Igen sikeres volt a közelmúlt­ban tartott első földárverés Szi- getcsépen. Azok után, hogy a földrendező bizottság és a szö­vetkezet közötti vita miatt csaknem bíróság elé került a földalapok kijelölése, senki nem gondolta volna, hogy a községben egyezséggel fog­nak földhöz jutni az emberek. Bonhardt Lászlótól, a föld­kiadó bizottság elnökétől, a földrendező bizottság tagjától megtudtuk, hogy hosszas szer­vező munka előzte meg a föl­dárverést. A földrendező bi­zottságnak kezdettől fogva az volt az elképzelése, meg kell győzni az embereket, hogy ne licitáljanak. A bizottság tagjai mindenkivel külön elbeszélget­tek, s egy hosszú folyamat eredményeként a kárpótlásra jogosultak számára összehí­vott gyűlésen mindenki az egyezség mellett szavazott. Az egyezségben azok is részt vettek, akik még nem kapták meg a kárpótlási jegyü­ket. Az érintettek ugyanis egyetértettek abban, hogy őket sem szabad kihagyni, ezért fenntartottak számukra területeket azokból a táblák­A száraz időjárás követ­keztében a tervezett cu­korrépa-termőterület egy­negyede megsemmisült az országban, ami a Ká­bái Cukorgyár Rt. szak­emberei szerint veszélyez­tetheti a belföld piac el­várható színvonalú cukor­ellátását. A gyár vezetői ezért ból, amelyek iránt a legna­gyobb volt az érdeklődés. Er­ről a Pest Megyei Kárrendezé­si Hivatal árverezési bizottsá­gával is sikerült magállapod­ni, amelynek szakemberei kez­dettől fogva támogatták a szi­getcsépi egyezséget, és pozi­tív hozzáállásukkal nagy segít­séget nyújtottak a helybeliek­nek. Még az árverés előtt aláír­ták a kárpótlásra jogosultak azt a nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy a földrendező bizottsággal egyeztetve, meg­egyezéssel szeretnének föld­höz jutni. Ennek köszönhető, hogy bár az árverésen részt vevő 65 embernek kilencezer aranykoronája volt, ebből ösz- szesen 980 aranykoronát hasz­náltak fel. A földkiadó és a földrende­ző bizottság ezt a munkát sze­retné folytatni a jövőben . is. Ezért várják, hogy akik menet közben megkapták a kárpótlá­si jegyüket, időben jelezzék az árverésen való részvételüket, hogy az ősszel várható követ­kező földárverés lebonyolítása is ilyen színvonalú legyen. H. Cs. válságkezelő intézkedése­ket dolgoztak ki: nyers­anyagellátó körzetükben a költségek részbeni átvál­lalásával ösztönzik a répa­termesztőket, hogy a te- nyészidő még hátralevő részében végezzék el az aktuális, s mindenképpen termésfokozó hatású mun­kálatokat. — A legmegdöbbentőbb a hét végi közgyűlésen az volt — mondja Németh János, a Kisnémedi Aranykalász Mgtsz egykori budapesti ipa­ri melléküzemágának vezető­je —, hogy az alig egy esz­tendeje nyilvánosságra ho­zott szövetkezeti vagyon a legfrissebb becslés szerint legalább harmadára csök­kent. Hová lett a szövetkezet vagyona? — háborodtunk fel, azoknak a tagoknak a képviseletében, akik — egy­koron kétszáznál is többen — Budapesten dolgoztak egy ipari melléküzemágban. — Minket amúgy is több­szörösen kisemmiztek — ve­szi át a szót a névrokon, Né­meth Tibor, az ágazat egyko­ri dolgozója. — Vagy leg­alábbis megpróbáltak kifor­gatni jogos jussunkból. Elő­ször egy azóta jogtalannak ítélt, s így visszamondott til­tás eredményeképpen kizár­tak a téesz tagjainak sorából. Pedig mindenki jól tudja: an­nak idején nem lehetett még melléküzemági dolgozó sem senki anélkül, hogy be ne lé­pett volna a téeszbe. Aztán amikor a vagyonnevesítés ügye húzódott az Aranyka­lásznál, mindössze harminc „budapesti” részesült vagyon­jegyben. Azok, akik gyakrab­ban lejártak a szövetkezet ügyeit intézni Váchartyánba, a központba, vagy a téeszhez tartozó Kisnémedibe, illetve Püspökszilágyiba. Egyszóval a többiekről szó sem esett a vagyonnevesítéskor. Pedig minden egykori dolgozónak jár(na) az időarányos érték... — Ezekért az emberekért, az ő jogos jussáért harco­lunk — szól ismét az ágazat­vezető. — Ezért sem fogad­hatjuk el azt magyarázat­ként, amit a hét végén ránk kívántak erőltetni a mostani téesz vezetői, miszerint csak 85 millió forintja van a szö­vetkezetnek, s ebből, lássuk be, mondják, nem juthat mindenkinek. Azt is fel pró­bálták hozni érvként, hogy hagyjuk inkább a vidéki em­bereknek meg a vagyont, hi­szen nekik csak egy válasz­tásuk lehet: a gazdálkodás. Erre a következő a vála­szunk. Mi magunk is a szö­vetkezet megmaradása mel­lett voksoltunk: azzal, hogy ellene szavaztunk a végel­számolásnak, hitet tettünk egy új típusú gazdálkodási egység létjogosultsága mel­lett. Másodsorban, bár ez itt és most nemcsak anyagi kér­dés, nem szabad(na) elfelej­teni, hogy az évtizedeken át veszteséges Aranykalászt megannyiszor kisegítette a jól menő ipari ágazat... A váchartyáni polgármes­ter, Juhász István, hasonló­képpen vélekedik a történ­tekről. Levelét, melyet a hét végi közgyűléshez írt, nem is akarták nyilvánosság elé vinni a címzettek, nevezete­sen Csemák István, a szövet­kezet igazgatója (akit saját kérésére a fórumon le is vál­tottak megbízatásából). Pe­dig ez az üzenet akár vádirat is lehetne. „A vagyonjegyekkel kap­csolatos taggyűlésen a tsz ve­zetősége megerősítette azt, vagyon? hogy ez a vagyonjegy stabil fedezetű, s a teljes vagyon 50 százalékát teszi ki. A kiosz­tott vagyonjegy könyvértéke­ket és nem forgalmi értéket ta­kart. Tehát a vagyonjegy leér­tékelése nem jogos.” A továb­biakban azt kérdezi a polgár- mester a közgyűléstől, hogy készült-e tételes leltár az Mgtsz s a helyi Zöldmező Kft. közötti adás-vételekről, il­letve felelősségre vontak-e va­lakit a kipusztított szarvasmar­ha-állomány és az eltűnt ser­tésállomány miatt. A szemmel látható valóság még ennél is megdöbben­tőbb: üres, parlagon hagyott táblák, bevetetlen szántók, munka nélkül álldogáló arató­gépek... s emellett — aho­gyan a váchartyáni polgármes­ter is célzott rá — a lakosság egy része segélyen él. Pedig éppen ott, Váchartyánban je­lölték ki először a térségben a földalapokat... — Zömében idős, megfá­radt kezű és lábú, meggyen­gült egészségű öregek ülték végig a hét végi közgyűlést — idézi fel a viták hangulatát az egykori ágazatvezető. — Olyan emberek hallgatták a sokak számára érthetetlen, parttalan vitát, akik már úgy­sem képesek a földdel gazdál­kodni. De a jussukat, a részü­ket ők is elváiják a téesztől! Miként az a kétszáznál is több „budapesti” tag, akik éveken át tetemes értéket ter­meltek az Aranykalásznak, s most a megvetettség, a kiutált- ság, a kisemmizettség állapo­tában vátják hiába (?) a részü­ket! A vagyon pedig, az az ösz- szeg, melyből mi is részesed­ni szeretnénk, fokozatosan csökken. S ekképpen nem­csak nekünk nem jut pénz, ha­nem kétségessé válik egyálta­lán az is, lesz-e hol, min, s mi­vel termelnie a váchartyáni, a kisnémedi és a püspökszilá­gyi parasztembernek! Forintos hírek A TEMPUS-program költ­ségvetéséből — amely 1990- ben 25 millió, 1991- ben 70,5 millió, 1992- ben 103,6 millió ECU volt •— a magyar felsőokta­tás fejlesztésére 1991-ben 6,2 millió, 1991—92-ben 12 millió, 1992—93-as év­ben 16 millió ECU-t költöt­tek. A program keretében évente mintegy 1000 hallga­tó és 750 oktató vesz részt részképzésen az EK egyete­mein. A genfi Világgazdasági Fó­rum 13. alkalommal tette közzé 38 ország adatait fel­ölelő jelentését a világ orszá­gainak versenyképességéről. A sor végén helyet foglaló 14 ország közül csupán Ma­gyarország helyzete válto­zott. Hazánk 1992-ben a 14 ország közül a 13. volt, je­lenleg a 12. Alaposan megváltozott a bankközi devizapiacon a helyzet azt követően, hogy a múlt héten az MNB 1,9 százalékkal leértékelte a fo­rintot a konvertibilis valu­tákhoz képest. A kereskedel­mi bankok inkább eladnak, mint vásárolnak devizát a piacon. A nemzetközi számviteli módszerek mihamarabbi el­terjedése elengedhetetlenül fontos Magyarországon is, azért, hogy a menedzserek, a kis- és középvállalkozók, illetőleg mindazok a gazda­sági szakemberek, akiket ez érint, azonos fogalmakat ért­senek a kifejezések alatt. Most megjelent a .Pénz­ügyekről nemcsak pénzügyi szakembereknek” című két­nyelvű, tükörfordításos szakkönyv. A kiadványban egyebek kö­zött a számviteli fogalma­kat, a pénzügyi elemzést, il­letőleg a vállalati belső el­lenőrzést ismerhetik meg az érdeklődők. Várhatóan június 27-én, 545 napig tartó Föld körüli uta­zás után érkezik vissza Ma­gyarországra a Glob-Ex-Pe- dition, amelynek tagjai * 1991. október 23-án egy át­alakított Ikams-busszal in­dultak útnak. Céljuk az volt, hogy egy sorozatgyártású, ám az utazás céljaira speciá­lisan átalakított autóbusszal megkerüljék a Földet. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! V alutaárfolyamok Pénznem vételi árfolyam 1 egységre, eladási forintban angol font 134,65 137,45 ausztrál dollár 61,42 62,66 belga frank (100) 261,72 266,38 dán korona 14,03 14,29 finn márka 15,95 16,35 francia frank 15,98 16,26 görög drachma (100) 39,48 40,32 holland forint 47,87 48,73 ír font 131,11 133,71 japán yen (100) 82,11 83,31 kanadai dollár 71,16 72,56 kuvaiti dinár 301,00 306,50 német márka 53,69 54,65 norvég korona 12,72 12,96 olasz líra (1000) 59,10 60,38 osztrák schilling (100) 763,38 776,98 portugál escudo (100) 56,48 57,58 spanyol peseta (100) 70,13 71,65 svájci frank 60,16 61,24 svéd korona 11,95 12,21 USA-dollár 90,74 92,30 ECU (Közös Piac) 105,25 107,21 Mailár Éva Magyar találékonyság A két paci nem versenyló, nem derbire mennek. De akkor hová furikáznak az ARO plató­ján? A magyarázat egyszerű. Munkába viszik őket. Gazdájuk új gazda, akinek még nem telt traktorra. És mert a föld távol esik az otthontól, idővel és a lovacskák erejével spórol­va, gépkocsin szállítja a „munkaeszközt” a helyszínre. Történik mindez napjainkban egy Pest környéki településen, bizonyítva a régi igazsá­got: a magyar parasztnak mindig van ötlete, találékony, ha nem is vágtatva, de poroszkál- va megindul a magángazdálkodás rögös útjain. (gyé) Válságkezelő cukorgyár Támogatják a termelődet

Next

/
Oldalképek
Tartalom