Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 22., KEDD J3 Magyar módra? Bevallom nem repes a szívem az örömtől, hogy immáron harmadszor vagyok kénytelen erről a jelenségről írni. Ennek ellenére kijelenthetem, hogy nem adom föl a küzdelmet az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások ellen. Miről van szó? A Pest Megyei Hírlap június 12-i számában megjelent egy cikk „Kriminálexpo" '93 — Százhalombattán" címmel Sza- niszló József tollából. Ennek a cikknek vastagbetűs alcíme a következő: Ipartelepítés magyar módra. A szövegből kiderül, hogy az első oldalon szereplő alcím onnan származik, hogy Újhelyi Géza, a Du- namenti Erőmű Rt. vezérigazgatója a rendezvényen beszélt az egykori ipartelepítés súlyos hibáiról. Ugyanezen cikknek a negyedik oldalon megjelent szintén vastagbetűs alcíme: Százhalombatta levegője. Ez utóbbi alcím teljesen helyénvaló, mert arra utal, hogy az egykori ipartelepítés következménye milyen súlyos gondot okoz mind a mai napig Százhalombatta lakóinak, hiszen kénytelenek szennyezett levegőben élni. Az első oldalon szereplő alcím viszont fölháborító. Hogy lehet egy ilyen újságban, amelynek jelmondata: „Nem csak nyelvében magyar” , azt állítani, hogy az elmúlt 40 évben végzett, egyébként is elhibázott ipartelepítés magyar módra történt?! Nem tudom, ki adta az ominózus alcímet, de szeretném az illető figyelmét fölhívni az előző számban, június 11-én megjelent kis írásra Jendras- sik úr nemzedékéről. Ez a nemzedék korszerű gyárakat tervezett, amelyek nem tették tönkre a környezetet. Ezek vajon nem magyar módra készültek? És a jövőben, amikor komoly lendületet kap az új ipartelepítés, amely figyelembe veszi a környezetet és a lakosság érdekeit, az nem magyar módra lesz? Szokjunk már le a magyarság önbecsülésének ilyen alattomos megtépázásáról, amelyet a „puha” diktatúra ideológusai fundáltak ki abból a célból, hogy az úgynevezett deheroi- zálással együtt a magyar népet megfosszák példaképeitől és elhitessék vele, hogy minden rossz, ami magyar. Igen, az önérzetétől megfosztott népen könnyen uralkodik az internacionalista világpolgár. Nem kell hozzá kemény diktatúra, elég a puha is. Nem csodálkoznék, ha ilyen címet vagy vastagbetűs alcímet a Kurírban vagy a Magyar Narancsban látnék. Ércnél maradandóbb emlék Szervezett segítség Az alábbi tanulmány „A Magyar Katolikus Egyház és az emberi jogok védelme” (Szent István Társulat, 1947) című könyvben jelent meg először. A kötet szerkesztője: Meszlé- nyi Antal. Az isteni és emberi törvényekkel egyaránt szöges ellentétben álló rendelkezések, melyeket a nyilas és megelőző kormányok a zsidóság ellen hoztak, nem találták készületlenül a katolikus egyházat és intézményeit. A kétezer éves egyház Krisztustól kapott örökségként őrizte az igazságtalanul elnyomottak és üldözöttek védelmét. Az egyház soha nem ismert különbséget ember és ember között, élesen elítélte a faj és vér mítoszát, minden lélekben Isten országának örökösét látta. Az első, majd második zsidótörvények már előrevetítették árnyékukat, s a német megszállás alatt lejátszódott szomorú események gyors cselekvésre ösztönözték az egyház intézményeit. Csak most, ha visszatekintünk, láthatjuk, milyen emberfeletti és veszélyes feladatokat vállaltak az egyház papjai és szerzetesnpi, mikor kitéve magukat a legsúlyosabb következményeknek, igyekeztek menteni a hozzájuk fordulókat. Nem tettek különbségeket megkeresztelt és meg nem kereszteltek között, senkitől sem kérdezték, honnan jön; ha nem voltak iratai, szereztek számukra; ha nem tudtak tartásdíjat fizetni, nem kértek tőlük. S mikor kitört a Szálasi-té- boly, megnyíltak az intézmények és zárdák kapui, és több ezerre tehető azoknak a száma, akik intézményeink útján menedéket találtak, s igen kis százalék azoké, kiket az egyház védelme alól hurcoltak el. Négy vértanúja és igen sok megkínzott mártírja volt ennek a megmozdulásnak, mely félretéve minden előítéletet, elfeledve minden vélt vagy fennálló sérelmet, egyedül a krisztusi és humanista gondolattól vezérelve segített a német és nyilas téboly üldözöttjein. Nem volt 1944 őszén-telén Budapesten intézmény vagy rendház — néhány rendkívüli esetet kivéve, mikor az épületet katonaság vagy nyilasok szállták meg —, ahol nem találtak volna az üldözöttek menedéket. A plébániák pedig, ahol nem volt mód a rejtegetésre, valóságos titkos közvetítőállomásokká lettek, ahol az áldozatos világi hívek jelentkeztek az üldözöttek befogadására. Az alábbiakban minden színezést és riportszerűséget mellőzve, pusztán statisztikai adatokra támaszkodva soroljuk fel az egyes egyházi intézményeket, amelyek bekapcsolódtak ebbe a munkáEzeknek az újságoknak a szellemisége ugyanis az előbb említett ideológusokéval rokon, vagy talán azzal egybeesik. A Pest Megyei Hírlap szellemiségétől viszont ez idegen: legalábbis nagyon remélem, hogy így van és a továbbiakban is így lesz. Tarnóczi Tivadar Budapest A pomázi Nádas-tó • •• //• jovoje ® A pomázi Nádas-tó (Susnyár-nádas) Po- máztól északra, Po- máz és Szentendre között helyezkedik el. A mélyfekvésű területen gyűlik össze a környező hegyek vízmosásainak csapadékvize. Az árvízvédelmi töltés megépülése előtt a Duna árterülete volt. Az állandó vízborított- ság következtében alakult ki a jellegzetes növényzet és a gazdag állatvilág. A vizenyős területek, sajátos élővilágukkal fontos részei a fajok sokféleségét biztosító vizes élőhelyeknek. Ezért is elengedhetetlen megőrzésük, melynek kézenfekvő módja lenne, ha a területet védetté nyilvánítanák. Ez helyi döntés kérdése, de az ön- kormányzat a tapasztalatok szerint a terület másfajta „értékesítésében” érdekelt. Hiábavaló a környéken lakók tiltakozása, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom minden megmozdulása, gyengének bizonyultak a vállalkozókkal szemben, akiknek hasznos tervékenységüket nem a ritka természeti értékeket hordozó területeken kellene kifejteniük. Működik itt autóbontó, sót tárolnak, folyik a szippantott szennyvíz illegális ürítése a tóba és félő, hogy a joghézagokat kihasználva a tendencia folytatódik. A korábbi, erőltetett nagyüzemi mezőgazdasági művelés idején az Óbuda Tsz a használatába adott Susnyár- nádast megpróbálta meliori- zálni és megművelni. A talaj- csövezés azonban nem járt sikerrel és a tsz felhagyott a műveléssel. Nem azért mert belátták, hogy az ilyen vizenyős terület szántásra alkalmatlan, hanem azért, mert a mélyfekvésű területről a víz csak szivattyúzással lenne elvezethető és az átemelő működtetése rendkívül költséges. A szántó besorolásban maradt területeket a rendszerváltás után pénzzel meg lehet váltani és így a földhivatal e művelésből kiengedi. így törHISTÓRIA az üldözöttekért I. ba. A megmentettek neveit nehéz volna közölni, mivel legtöbbször érthető okokból fedőnevet használtak, de igen sok esetben meg sem kérdezték, ki az, aki bebocsátást kér. Ugyancsak mellőzzük az egyes plébániák mentési akcióinak felsorolását, mivel teljességgel lehetetlen megállapítani azoknak pontos számát, akik a plébániai papság és a különböző munkakörben működő lelkészek útján menekültek meg. így tehát felsorolásuk végén csak hozzávetőleges adatok közlésére vállalkozhatunk. Ismételten ki kell emelnünk, hogy a segíteni akarókat, egyháziakat és híveket egyaránt, egyedül a keresztényi szeretet soha, egy pillanatra sem a hála, vagy köszönet várása, vagy elfogadása vezérelte. Mindenesetre ezeknek a „Modem Pimpemeleknek” „monumentum aere perenni- us”-t, ércnél maradandóbb emléket kellene állítani mint a felebaráti szeretet, s a humanizmus áldozatos, vértanúságra és meghurcoltatásra kész hőseinek. Amit őt végeztek, igazán elsővonalbeli, hősies ellenállás volt. Nyílt szembe- helyezkedés a felkoncolással fenyegető rendeletekkel és az egész rendszerrel. Egyes intézmények mentési akciói Lazarista atyák Lelkigyakorlatok ürügye alatt 30 férfit rejtegettek rendházukban. Mindvégig épségben maradtak, mindnyájan megmenekültek. A rendház tagja, P. Köhler a leghősiesebben állt ki az üldözöttek mellett, valóságos vezérkari főnöke volt az egész városra kiterjedő mentési akciónak. Mint a Nuncia- túra megbízottja, rengeteg üldözött számára szerzett pápai menlevelet, majd amikor a zsidókat gettóba zárták, külön engedéllyel állandóan velük volt, 14 szükségkórházban és két kápolnában viselve gondjukat, de az irgalmas nővérek által odajuttatott élelmiszerekkel sorsukat is enyhítette. Irgalmas nővérek anyaháza 1944 augusztusában már megkezdték az embermentést. Az elhurcolt deportáltak gyermekeit vették magukhoz és több felnőttet, 150 gyermek és 50 felnőtt talált náluk tént ez a Kara-Rákos Kft. esetében is. A társaság megvett egy földterületet megáncélra, „kereskedelmi” tevékenység folytatásához. (Az autók forgalmazásához nem szükséges szakhatósági engedély!) A kft. a saját területén zavartalanul szedi szét a roncsokat, tárolja a veszélyes hulladéknak számító akkumulátorokat, terheli a környezetet. Amikor az ügyek ilyen stádiumba jutnak, és már a jó vagy rosszhiszeműen adott, illetve „szerzett” jogok létéről is muszáj vitatkozni, akkor nagyon nehéz fellépni és visszaállítani az eredeti állapotot. Az intézményes megoldás a megelőzés lenne, például a helyi védelem alá helyezés kimondásával. Ennek elérése érdekében dolgozik nagy lelkesedéssel a jövő, a gyerekek érdekében a fiatal tanárnő: Orgoványi Anikó, a Zöld Szív pomázi vezetője. Címe: 2013 Pomáz, Mátyás király u. 2. Nemcsak a természetvédelem, hanem az általános környezet- (víz) védelem szempontjai is a tó eredeti állapotának megőrzését teszik szükségessé. A vizek kedvező állapotát ugyanis ez a potenciális „wetland” tudja csak a völgyben biztosítani. A vízminőség romlása a terület iparosításával összefüggésben bizonyosan bekövetkezne. Az iparterület (gazdasági övezet) tulajdonosai és munkavállalói pedig környezet- és közegészségügyi indokok alapján (!) nyilvánvalóan fellépnek majd a túlterhelt wetland, azaz a „bűzös mocsár” megszüntetése érdekében. A „végső megoldás” ilyenformán előre megjósolható: a tó fölszámolása, radikális vízrendezés, azaz felgyorsított vízlevezetés mélymederrel, meredek, magas részük építésével vagy csővezeték fektetése révén. Követezménykép- pen a völgy kiszárítása. A kör bezárul. Egy intenzív termelő-szolgáltató jellegű hasznosításra alkalmatlan terület ésszerűtlen iparosítása, értékesítése csakis a hosz- szabb távú (környezeti, gazdasági és társadalmi) érdekek sérelmére valósítható meg. A környezetvédelem területi szerve nem rendelkezik kellő hatáskörrel a folyamat megakadályozására. Mint any- nyiszor: most is a mozgalmak fellépésében és ezzel ösz- szefüggésben a nyilvánosság erejében, a választott képviselőkben látja az egyetlen esélyt, tőlük kell várnia azt a beavatkozást, ami egy jólszervezett közigazgatás napi rutinfeladatának kellene lennie. így hát S.O.S. Somlói Istvánná Budapest menedéket. Főként a szegény, mindenkitől elhagyottak számára nyíltak meg a rendház kapui. Noha a nyilasok többször akartak házkutatást tartani, csodálatos módon a portán egy-két irat átnézésével megelégedtek. A bújtatottak mindnyájan megmaradtak. Sándor Dénes (Folytatjuk) A tetétleni halmon A Nagykőrös határában fekvő Tetétlenről a legkorábbi tudósítást Anonymusnál találjuk. A Névtelen Krónikás Gestája 38. fejezetében a következőket írta: „Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindullak a Zagyva folyótól, és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig.”E történelmi nevezetességű tájon volt birtoka az 1850-es években Tanárky Gedeonnak, Nagykőrös jeles fiának, a város főjegyzőjének, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a híres tanári kar a városba került. 1855 tavaszán Tanárky a gimnázium néhány tanárát meghívta vendégségbe birtokára. Arany János Szilágyi Sándor és Szabó Károly kíséretében érkezett Te- tétlenre. A költő azokban az években a nemzeti eposz megírásának bűvöletében élt, nem csodálható, ha a nevezetes hely felgyújtotta képzeletét. Ekkor született meg híres verse, A letétleni halmon. A költemény 1855. június 22-én jelent meg nyomtatásban a Pesti Napló hasábjain. A krónikás szűkszavú utalását a költő fantáziája hatalmas látomássá egészítette ki: „Innen tekinte szét uralkodó / Szemekkel a vitéz honalkotó.” Árpád szemével látjuk a honfoglaláskori életképet: „Itt ó'si dal zeng bújdosó Csabárul, / Bús vigalomban a szív öble fájul; / Ott kancatejnél, mely borrá megerjed, / Harsány mulatság nyers lármája gerjedek költőt ábrándozásából kürt szava ébreszti, akkor döbben rá, hogy nem Lehel kürtjét hallja, „csak a szomszéd Abony vagy Törtei / Kanásza múlató magát a kürttel”. „De te virulj lábuk nyomán, Tetétleni”— fordul versében a költő a jelenhez. Pogány György
