Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-22 / 143. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1993. JÚNIUS 22.. KEDD Egyházi és népi tanácskozások Szárszón Lóczy Lajos Balaton-tanulmányának településföldtajza szerint Szárszó a tó turzásaira épült kis halászfalu. Lakói mesterek a halászladikok készítésében, a kerítő- és merülőhálók, fűzfavarsák, szákok fonásában; tudnak fabrikálni véd- liket, timonyokat, csáklyákat, iszkábákat. De nem gondolhatták, hogy a századforduló második évtizedétől a Magyar Református Egyház, a keresztény-népi-nemzeti mozgalmak történelmet fognak írni számára. Töltéssy Zoltán, Soás Géza, Dohos Károly és még annyian, megalapítják a Magyar Református Diákok Solt Deo Gloria Szövetséget.Csendes, lelkiekben hitet erősítő, társadalmi kérdésekre is választ kereső nyári táborozásra alkalmas vízparti telket keresnek. Ezt Balatonszárszón találják meg. 1928-ban 1760, 1931-ben 487, 1932-ben 1425, 1936-ban 250, 1939-ben 424, 1943-ban 2053, összesen 6 ezer 399 n.öl telket vásárolnak. A 2008-as számú Telekkönyvi Birtoklap szerint Szántó-Pusztavölgytől a temetőig terjed. Kulifay Albert nagycsepelyi lelkész, mint a konferenciatelep gondnoka In Memóriám címmel megírja a Református Zsinati Levéltár részére a telep történetét. A vételárakat a diákok filléres tagdíjaiból, adakozók segítségéből, a telken konyhakertészettel foglalkozó diákok terményeinek értékesítéséből gyűjtik össze. Nyaranként 10—19 éves középiskolások, tanítóképzősök, egyetemi hallgatók, teológusok konferenciáznak itt. Előadóknak egyházi elöljárókat, közéleti személyeket, írókat hívnak meg. Az első, jelentősebb konferencia éve 1928. Elvi programot hirdet; „a Szövetség tagjai minden erejükkel küzdenek a jobb és igazságosabb társadalmi rendnek békés eszközökkel való megteremtéséért.” 1931-ben leány konferenciát tartanak Új nőtípusok címmel. 1934-ben a nemzetet szorongató társadalmi kérdések vitatására előadóknak Mester Miklóst, Szabó Pált, Kerék Mihályt, Pap Bélát hívják meg. Az utóbbi 1933-tól az SDG missziós titkára, a Magyar Út című hetilap főszerkesztője. Ebben az évben jelenik meg szeptember 1-jén Illyés Gyula felhívása a Nyugat-bim. felszólítva az ifjúságot a falukutatásra. Folytatásaként Fiilep Lajos művészettörténész, zengővárkonyi lelkész Memoran- dum-ot fogalmaz a kihaló református gyülekezetek megsegítésére, a nemzetpusztító „etyke” megszüntetésére, a radikális földreform végrehajtására, milliók nyomorának enyhítésére. Az „etyke” kákicsi Kis Géza vajszlói prédikációiban, Kodolányi János Földindulás című színpadi művében országos gondolatot kap. Ellene, mellette. Nagy Ferenc, a későbbi miniszterelnök a Kis Újságban kirohan Fülep Lajos ellen. Blaszfémiát emleget. Ravasz László kiadja a jelszót 1936-ban Magyar Út Társas Napokat rendeznek. Meghívott előadók: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Matolcsy Mátyás, Cs. Szabó László, Kovács Imre. Meghívást kap a debreceni baloldali ifjúsági szervezet vezetősége, Donáth Ferenc, Fehér Lajos, Újhelyi Szilárd, Zöld Sándor is. Itt rakják le az 1937. március Í5-én megalakult Márciusi Front eszmei alapjait. Felfigyel erre Ravasz László püspök, a Konvent elnöke, aki kiadja a jelszót: „Szárszót, eme változatával, ho- zsannázva ugyan, de meg kell szüntetni!” 1940-ben az egyházi énekek (Bállá Péter. Kálmán Lajos), baranyai népdalok és népszokások (kákicsi Kis Géza), és a népi színjátékok (Muharay Elemér) konferenciái. 1941-ben, az SDG-n belül megalakult a Kahay Márton Kör. Tagjai radikális, felnőtt korú, gyülekezetekben élő, belmissziós férfiak. Ők lépnek érintkezésbe a Magyar Elet Kiadóvállalat tulajdonosával, Püski Sándorral és vállalják az általa kiadott népi irodalom terjesztését úgy a gyülekezetekben, mint a konferenciákon. Róluk írja Veres Péter: „Egy nép a maga egészében lehet tehetetlen a külső erőikkel szemben, de egyes emberein keresztül mégis ura lehet sorsának.” Az 1942-es konferencia a Kabay Márton Kör közreműködésével részben a népi írók rendezvénye. Püski Sándor kiadója mellett már működnek jól hangolt, kiválóan irányított lap- és könyvkiadó vállalatok. Hartyányi István Turul Kft.-je már 41 népi író művét jelentette meg. De említhetjük a Bolyai Akadémia, az Exodus, a Misztótfalusi, a Mef- hosz kiadókat. A Református Diákmozgalom 12-es számában — Barcza Gedeon szerkeszti —, Zilahy József „Hogyan rendezzük jövőre a konferenciát?” címmel, írása előrevetíti az 1943-as, nem annyira vallásos, inkább politikai jellegű konferenciát. Egy vesztes háború biztos tudatában politikai nézetek ütköznek. Veres Péter középútjával kiegyenlítő, Németh László harmadik útja vitakeltő, Darvas József, Erdei Ferenc néha megütköző előadásaik bárhogy is tűnnek ellentéteseknek, egyben megegyeznek: keresik a kivezető utat. Mint résztvevőnek csak Kodolányi Jánosnak a szóinflációról, Németh László bushman-világképe, Karácsony Sándornak a magyar nevelésről mondott beszédei maradtak meg. Az írók a nagyobb szünetekben, lévén augusztus végi nyár, megmártóznak a Balatonban. Ha vitatkoznak is, azért „egy csónakban” ülnek. A reggeli csendben, a koránkelőknek bibliaórát, áhítatot, imát, igemagyarázatot tartottak. Az „oldalakban” vitatkozók ebben kivétel nélkül részt vesznek. Kiiktatják a népiség szellemét 1928-Jól 1951-ig bezárólag, az államosításig, mintegy 200 különböző előadáson 20 ezren vettek részt. Még ebben az évben megjelenik Kállay Gyula „Népiség, demokrácia, szocializmus” c. könyve a népi eszme „népiesnek” minősített lejáratával. Mindenki tudja, Révai József írta Moszkvából. A konferenciatelep végső állomása 1952. március 31. A Konvent nevében megjelenik Balatonszárszón Kis Roland világi elnök Finta István. P. Tóth István konventi tagokkal, SZOT képviselőkkel. Államosítottak! Csak később, ke-, zelési joggal kapja meg a telepet, épületekkel együtt a SZOT Údültetési és Szanatóriumi Főigazgatósága. Hogy milyen felületesen és sebtében történik mindez? Áz átírást csak 1965-ben vezetik rá a birtoklapra. A hivatalos kultúrpolitika Révai—Szirmai—Óvári— Aczél vonulata mint narodnyik irányzatot közgazdálkodásból kiiktatja Szárszó szellemét. Hosszú hallgatás után megindokolják a döntést. A Társadalmi Szemle 1958/6. számában az MSZMP KB mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása. (53. p.) Elsősorban Németh László „harmadik odala”, Féja Géza nacionalista szemlélete jelent társadalmi veszélyt. De kijut Kodolányi Jánosnak, Erdélyi Józsefnek, Sinka Istvánnak, Bibó Istvánnak, Jöcsik Lajosnak. De nem kíméli a népi baloldal társulatait sem, így Darvas Józsefet, Erdei Ferencet. Ilyen légkörben, ha a 43-as konferenciázók találkoztak is az utcán, többbségükben elkerülték egymást. A Győrjfy- kollegisták javarészt beépültek a felforgatott társadalomba, karriert csinálva. Kevesebben voltak azok, akik ezt a kegyet nem fogadták el. Ha találkoztak, vagy levelet váltottak, megmaradt a bizakodó búcsúszó: „Szárszó élni fog!” Az utóbbihoz tartoztam. Mint könyvtáros több fontos rendezvényem után 1972. április 29-én Vácott Darvas József születésének 60. évfordulóját ünnepeltük. Elkísérte őt Illyés Gyula, a napilapok főszerkesztői. (Pest Megyei Hírlap, Lökös Zoltán). Illyés Gyula a portához érve ezt kérdezi: „Kellünk-e itt mi valakinek?” A műsor irodalmi részébe szerkesztettem harminc év után a szárszói konferencia jelentős felszólalásait. Darvas József nem tiltakozott ellene. Vállalta! Válaszában kitért a közben elhunyt, vagy meghurcolt írótársaira — fel- emelően. (Magnófelvételem őrzi.) Poharazgatás mellett, a könyvtárban így szól hozzám Illyés Gyula: „Komám, itt te Szárszót szerveztél! A jövő évben a konferencia 30. évfordulójának emlékezésére felkértem Darvas Józsefet, a Hazafias Népfront alelnökét, tartsa meg!” Darvas József teljesítette, de néhány hónapra rá halott. 1982. december 22-én a Kossuth Klubban Győijfy Sándor kezdeményezésére megalakul a Szárszói Baráti Kör a HNF égisze alatt. Mint mondta, karácsonyi örömüzenetként. Itt említi azt is, a Szárszó c. könyv bővített kiadása megjelenik, bár sok a vita, hisz kimaradt belőle Karácsony Sándor magyar népnevelése. A könyvet Vácott mutattam be. A 40-es évfordulóra, 1983-ban hosszú tanakodás után mégis engednek Szárszóm emlékezni, de az országgyűlési választások keretén belül. Pozsgay Imre az emlékező. A lelkészelnök nem vállalta Az emlékezés 45. évfordulója, az 1988-as év a politikai változások kora. Két rendezvény is emlékezik Balatonszárszóra. párhuzamos idővel. A Szárszói Baráti Kör a szárszói tanácsházán, az általam ismeretlen kilétű ifjúsági szervezet Balatonlellén. Míg körünknek erre nincs semmi anyagi fedezete, a község beleszólása kikerülhetetlen. így következhet be, hogy a díszelnökségbe megyei pártkorifeusok ülnek. A Magyar Református Egyházat képviselő püspökhelyettesnek és nekem, a rendező ügyvezető elnöknek még a nézők között sem biztosítottak helyet. A balatonlel- lei ifjúsági rendezvényre a HNF és a KISZ együttesen 500 ezer forintot adományozott. Ennek az évnek tavaszán a Szárszói Baráti Kör ügyvezetői közül Mohácsi László, Rét- hey-Prikkel Lajos, Kulifay Albert és én arra vállalkoztunk, feltárjuk a konferenciatelep volt és jelenlegi telekkönyvi helyzetét és javasoljuk Tóth Károly zsinati lelkészelnöknek, tegyen lépést annak visszaszerzésére. Átadtuk, de nem vállalta, mondván, az egyháznak van ettől fontosabb feladata is. Még nem említettem a Magyar Református Egyház viszonyát Balatonszárszóhoz. Lévén függőségben az Állami Egyházügyi Hivatallal, nem közeledik a Szárszói Baráti Körhöz, csupán néhány személy által. (Merétey Sándor, Tenke Sándor, Horváth Erzsébet. Értő, áldozatkész személyek.) 1986-tól a református egyház önálló útra tér, kettős jelleggel. Egyszer az Úrasztala előtt beszél Berend T. Iván, Nagy Imre. az országos KISZ-hizottság titkára, Huszár István, a HNF főtitkára, másszor Benda Kálmán, Für Lajos, Glatz Ferenc. Több napra vendégül látja a volt konferenciázókat. Emléktábla is került a templom oldalára. Az új zsinat tán új szelet fordít. Reméljük. 1983-tól 1985-ig bezárólag az én kertes újpesti házamban adtam helyet a szárszói konferenciázóknak. Eljött a Püski, a Gombos és a Futó házaspár, Hőgye Mihály, Balczó András, Hartyányi István, Fitos Vilmos, Havas Gábor, Sebestyén László, Győrffy Sándor, Réthey-Prikkel Lajos és még annyian, mások. * Két meghívót tartok a kezemben. Az 1943-as balaton- szárszói konferencia fél évszázados emlékezéseire hívnak. Az egyik hívó a Reformátusok Lapja: Balatonszárszóra. Már júliustól kezdődnek a konferencia előadásai. A másikat a Püski Könyvesház küldte. Ez a konferencia augusztus 23-án kezdődik. Hová menjek, melyik lesz majd az „igazi”? Bízom benne, hogy mindkettő. Ahogy a latin mondja: „Dum spiro, spero!” Petővári Gyula A jobboldal védelmében Nem akarok a francia választásokra hivatkozni, mert ezt már megtettem egyszer, de azért elgondolkoztató, hogy a valamikor legerősebb nyugat-európai kommunista pártot produkáló Franciaország fölényes jobboldali győzelmet aratott pár héttel ezelőtt. Túlzás lenne ezt most az ötvenhatos magyar forradalom sikereként könyvelni el, de hogy a szovjet páncélosok durva budapesti beavatkozása az első komoly rést ütötte az egységes szocialista tábor sziklaszilárd falán, ez nem kétséges. A nyugati nagytőke kizsákmányolt munkásai egy kicsit elgondolkoztak azon, talán nem is minden olyan nagyszerű ebben a táborban. mint ahogy a szovjet propaganda terjesztői a világ minden részén hangoztatják. Amikor szót kívánok emelni a jobboldal védelmében, távol áll tőlem, hogy azonosítsam a fajgyűlölettel vagy az idejétmúlt jelképek használatának jogosságával, vagy a sírgyalázók otromba lelkületével, vagy a terroristák esztelen pusztításvágyával, vagy az elnevelt fiatalok erkölcsi nihilizmusával. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a baloldaliak egyetlen fegyvere manapság, hogy az igazi jobboldaltól távolálló, szélsőséges magatartást azonosítsák a jobboldallal. Nem kétséges, hogy Csurka idestova egyéves írása vitatható, sőt néhány szempontból megtámadható, de Csur- kát és nézeteit szélsőjobbnak nevezni ugyanolyan rövidlátó és rosszindulatú feltételezés, mint az ellenzéket en block lebolsevistázni. Bár én nem tartottam szerencsésnek, hogy Csurka nem szavazott, vagy épp a kormány ellen szavazott a parlamentben, de nevének hallatán azonnal fasizmust kiabálni olcsó propagandafogás, és csak azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a tényleges problémákról. Szerény véleményem szerint minden jobboldalinak, bármilyen pozíciót is tölt be a közéletben, támogatnia kell a kormányt, függetlenül attól, hogy döntéseit joga van bírálni vagy esetleg módja van befolyásolni. A baloldal várható előretörése a választáson éppen az annyit hangoztatott viszonylagos stabilitásunknak — amellyel kiemelkedünk régiónk többi államai közül — elvesztését jelenthetné. Pedig egy országnak, amely több mint négy évtizeden át szélsőbaloldali diktatúrát volt kénytelen eltűrni, nem lehetne más választása, mint a nem kívánt baloldaltól jobb felé távolodni el, de természetesen nem a minden eszmei alap nélküli szélsőjobbig. A legérdekesebb kérdés, hogy a nemrég alakult vagy az éppen alakulóban levő új pártok közül melyik mennyire kötelezi el magát bal felé, hányán jelentkeznek jobboldali köntösben, és döntésük csak a választásig érvényes, vagy egy esetleges koalíció megteremtésénél is számítani lehet rájuk. Mert nem szeretnénk úgy járni, mint a legnagyobb ellenzéki párt esetében történt, hogy a kampányban a legkommunistaellene- sebb hangot megütő csoportosulás a volt kommunistákat körömszakadtáig védő párt lett. A háborúban győztes hatalmak a háború után jóformán kivétel nélkül azonosították a jobboldalt a szélsőjobbal. Különösképpen érvényes volt ez a mi országunkra, ahol az erőteljes bolsevik propaganda a Szálasi-puccs kétségtelen negatív következményeit előtérbe állítva évtizedeken át kizárta egy jobboldali tömörülésnek még a fű alatti létezését is. A világ rendje, hogy mindennek van jobb és bal oldala, és az a naiv feltételezés, hogy valaminek csak egy oldala lehet, egyszerűen nevetséges. Nagyon örülnék, ha már a következő választáson, amely remélhetőleg nem lesz idő előtti választás, megjelenne a jobboldal is a maga sokszínűségében, és szerepet játszana a magyar politikai élet alakításában, akár mint erőteljes, a magyarság érdekeit szem előtt tartó ellenzék, akár mint ugyanezt a célt maga elé tűző koalíciós partner. Tiszay Géza
