Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-18 / 140. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. JUNIUS 18.. PENTEK Dolgozatok a tanyarendszerről és Egyiptomról Kiváló eredmények földrajzból Bizonyára nem sokan tudják, hogy az OKTV rövidítés Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt jelent. Magyarország minden pontjából érkeznek be a megadott témakörből választott dolgozatok. Ez évben a 360 résztvevő közül, legnagyobb örömünkre: Polgár Tamás 2., Kis Vali 14. helyezést ért el földrajzból. Felkészítő tanárukat, Kiss Attilái kérdeztem a versenyről. Örömmel nyilatkozott: — Tanulmányi versenyeken Monor ritkán jut országos döntőbe. A gimnázium fennállása óta körülbelül 45-50 diák büszkélkedhet ezzel a sikerrel. Eddig a díjazottak közé 7 diák került. Köztük volt például Pártái Lucia, az országos hírű meteorológus. Ilyen sikerre nem számítottam. Tamás a maximális 800 pontból 761-et ért el, Vali pedig 731-et. Megmondom őszintén nem tartom kisebbnek Vali produkcióját, mint Tamásét. Vali édesapjával és húgával él, ő a család- fenntartó, emellett még volt energiája ilyen szép OKTV- dolgozatot írni. Ezek után megkerestem a két döntőbe jutott tanulót, hogy bemutassák nekünk a versenyt. — Miért éppen azt a témakört választottátok, amelyet beadtatok a pályázatra? (Minddketten nevetnek, majd Vali belekezd.) V.: Elnézést, csak azért nevettünk, mert ezt a kérdést már rengetegszer feltették nekünk. A versenyen, ahogy beléptünk az ajtón rögtön kérdezték, miért ezt választottuk, honnan készültünk fel, és így tovább. Ezek voltak a bemelegítő kérdések. Visszatérve a kérdéshez, a tanár úr elmondta mindhárom témakör előnyeit és hátrányait. A Nílus és Egyiptom-témánál sokan voltak. Az Éghajlatváltozások nehéz anyag és kevés a forrás hozzá, így hát maradt a középút, és érdekelt is a „Tanyakérdés Magyarországon 1838—1900.” téma. T.: Én a Nílus és Egyiptom címet választottam. A földrajz mellett magyon érdekel á történelem, így nem meglepő, hogy az ókori Egyiptom már elsőben magával ragadott. — Honnan, milyen forrásból készültetek fel? V.: Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének könyvtárában töltöttük az egész nyári szünetünket. Ezenkívül még Tápióbicskén és Nagykátán jegyzeteltem a könyvtárban. T: Én még voltam a Mező- gazdasági Könyvtárban és a Statisztikai Hivatalban, na meg persze a pilisi és monori könyvtárban. V.: Emellett nagyon sokat segített és magyarázott a tanár úr. — Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen munka? T.: Egy teljes évet. Négy hónapunk van rá, hogy megírjuk a pályamunkát. Ezután, ha sikerült behívnak tesztet írni. — Miből áll a teszt? V.: Az első teszt természeti földrajz. 3-4 hetünk volt rá, hogy bemagoljuk az elsős könyvet. T.: Ezután összesítenek és jön a második forduló. Erre a tesztre négy órát kaptunk. Ez- gazdasági földrajz végig, itt a másodikos könyvet kell tudni. — Milyen érzés volt belépni az ajtón? V.: Én azt hittem összerogyok. T.: Én csak arra emlékszem, ahogy beléptem, jó hangosan mondtam, hogy „Jó napot!” Erre az egész bizottság rám nézett. V.: Azután leültettek és elővették a dolgozatomat. Elmondták, hogy szép dolgozat, jó munka. Azután egy cetlit vettek elő, és elkezdték sorolni a hibáimat, hogy például a 23. oldalon ez és ez a hiba volt észlelhető. —A felkészítő tanárotok azt mondta, hogy ilyen szép eredményre nem számított. V.: Én a második forduló után lemondtam róla. Szinte el sem hittem, amikor a kezemben tartottam a táviratot, hogy készüljek a döntőre. T.: A második helyezésre azért én sem számítottam, de reméltem, hogy az első tíz közé bejutok. — Nagyon izgultatok előtte? T.: Én nagyon későn kerültem sorra, 29.-nek mentem be. V: Én 14.-nek mentem be és furcsa véletlen 14. is lettem. T.: Kint ültünk, vártunk a sorunkra. Mi a Valival majdnem lerágtuk az összes körmünket, annyira izgultunk, közben a tanár úr vicceket mesélt. V.: Na persze lehet, hogy idegesebb volt, mint mi. — Megmaradt bennetek valami jó sztori? V.: Az egész jó buli volt. Talán az amikor a második fordulóra mentünk, a dunakeszi csapattal karamboloztunk az úton. Amikor a döntőre mentünk az a csapat már ott volt, és a tanáruk, — Kárpáti Zoltán — így szólt: Amikor meghallottuk, hogy ti is bekerültetek a döntőbe inkább vonattal jöttünk. —A földrajzon kívül még milyen érdeklődési körötök van? T.: Nagyon érdekel a történelem és szeretek focizni. A pilisi KSK-ban fociztam, de a földrajz miatt nem maradt időm rá. Azt hiszem, megérte abbahagyni. Szeretek zenét hallgatni, a zenének is a keményebb fajtáját. V.: Én kosárlabdázni szeretek, bár nem nagyon tudok. Most készülök az angol középfokú nyelvvizsgára. Az Arches National parkról szóló folyóiratot fordítom. — Itt a gimnáziumban is sok mindenben részt vesztek. Tamás, te a diákdiri-választá- son Frédi és Bénivel indultál. Miért éppen te voltál Béni? T.: Hát én vagyok az osztály bénája! A nyelvi klubban a , Jónás a pácban”-nal indultunk. Én a jelenetben horgász voltam. Mindkettő jó buli volt. V.: A mi osztályunk a farsangi bált nyerte meg. A Piroska és a farkast, meg egy Hobo-számot adtunk elő. — Mi a tervetek a jövőt illetően? T.: Lehet, hogy jövőre megpróbálkozom a történelem OKTV-vel, majd a témától függ. V.: Én a nyelvvizsgámra készülök. T.: Mivel második lettem, felvettek az ELTE-re, ahonnan mint történelem-földrajz szakos tanár szeretnék kikerülni. V.: Szintén az ELTÉ-re szeretnék bejutni. V—T.: Köszönetünket szeretném kifejezni mind- zoknak, akik segítettek nekünk. A családnak, az osztálytársaknak, a szurkolóknak, akik bíztak bennünk. A könyvtárosoknak, a titkárságról Marika néninek, Kerekes tanárnőnek, Bakos tanárnőnek, Boblenc és Pavlyás tanár úrnak, de a legtöbbet Kiss Attila tanár úrnak köszönhetünk. — Sok sikert a továbbiakban, köszönöm a beszélgetést. Prepelicza Mónika A kakas, aki mindig éjszaka kukorékol Van egy domb és azon egy ház, lakója egy öreg kanász. az is lehetr hogy nem kanász, az is lehet, nincs is ott ház. Hol tartottam? Van egy kanász. annak barátja pedig a halász. Hol lakik hát ez a halász? Bizony nem ott, hol a kanász. (...hanem két faluval arrébb...) Szóval ezt a kanászt egyszer megölte valami vegyszer (legalábbis ő ezt mondta az eset után...) de lehet, hogy nem is vegyszer, talán majd kiderül egyszer... A lényeg az; nem történt semmi, (mindössze) valaki meg akarta enni, de lehet, hogy nem akarta megenni senki, mert ahogy mondottam, nem is történt semmi. Egyszer fölébredt; éjszaka négykor, ' arra, hogy valaki kukorékol. Ki volt az vajon, éjszaka négykor, A kakas, ki mindig éjjel kukorékol. Bölcső Bálint Sikeres versenyek Még márciusban Gödön tartották meg a megyei angol tanulmányi versenyt. Erre iskolánkból (Kossuth) hárman: Bölcső Bálint, Horváth Julianna és Bárány Andrea jutottak el. Bárány Andrea már másodszor lett első; Bölcső Bálint második és Horváth Julianna a hetedik helyen végzett. Csapatban szintén első lett az iskola. Ezt követte az országos megmérettetés, amelyre május 23-án került sor Budapesten. Bárány Andrea óriási meglepetésre a második lett, ezzel javított tavalyi nyolcadik helyezésen. Bölcső Bálint ugyan nem ért el helyezést, de csapatban a legjobbak lettek. Még egy hír az angol nyelvvel kapcsolatban: iskolánkból kilenc tanuló közül nyolc sikeresen lerakta az alapfokú szóbeli nyelvvizsgát. Felkészítő tanáraik: Vargá- né Pus Erzsébet és Reibach Jánosné voltak, akik nélkül ez az eredmény aligha sikerülhetett volna. Sajnos az írásbeli vizsgáról még nem kaptunk értesítést. Ezúton is sok sikert kívánunk mind a diákoknak, mind a tanáraiknak. Polinger Edina Czakó Szilvia * A tavalyi Széchenyi-verseny- hez hasonlóan zajlott a vetélkedő Kossuth Lajos életéről és munkásságáról a róla elnevezett iskolában. A döntőbe minden általános iskolából két csapat jutott be, az iskolai versenyek győztesei. A legjobbnak a Nemzetőri úti iskola fiú csapata bizonyult. (Brunner György, Kovács Zsolt, Zsombok Tamás.) A vetélkedő a Kossuth Iskolában egész évben tartó játék része volt, itt lehetett megtekinteni a Kossuthtal kapcsolatos rajzokat és egyéb alkotásokat is. Bölcső Bálint Révész nincs többé Ez egy szomorú történet. Még most is sírhatnékom támad, ha rá gondolok. Egy szomorú történet a sok boldog, gondtalanul eltöltött nap után. Történetem egy ember és egy állat barátságáról szól. Az állat egy ló, az ember... nos, az ember én vagyok. A mi barátságunk olyan volt, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Én mégis megpróbálom, hátha így könnyebb lesz nekem is. Nos, hogy az elején kezdjem, kiscsikó korában került hozzánk Révész. Attól kezdve én neveltem. Reggel, mikor felkeltem, az volt az első, hogy hozzá szaladtam ki az udvarra. Amint meglátott, boldogan szaladt felém, úgy üdvözöltük egymást, mint két igazán jó barát. Én megveregettem a nyakát (ami szemmel láthatóan jól esett neki) ő pedig hozzám nyomta a puha, meleg orrát. Ahogy telt-múlt az idő, Révész egyre nőtt, erősödött, és kétéves korára gyönyörű pej ló lett belőle. De ez nem változtatott semmin, még mindig olyan szoros volt a kapcsolatunk. Most Inár felültem rá, úgy mentünk ki a legelőre. Régen nem így volt, akkor csak vezetni lehetett, és pajkosan ugrándozott körülöttem. Kétéves korára komoly ló lett belőle. Egyre többet jártam már vele lóháton. Olyankor minden gond elszállt a fejemből, csak a lóra figyeltem. Hosszan elnyúlt testtel szinte úszott a levegőben. így történt ez egy szép áprilisi napon is, mikor kilovagoltam rajta. Almomban sem gondoltam, hogy ez lesz a vég... Már hazafelé ügettünk, mikor hirtelen beborult az ég, és elkezdett szakadni az eső. Mire hazaértünk jól átáztunk mind a ketten. Mikor bevezettem az istállóba, már láttam, hogy valami nincs rendben. Máskor mindig lefeküdt a friss szalmára és hempergett egyet. Most csak állt és nézett maga elé. Kiszaladtam az istállóból, és rögtön hívtuk az állatorvost. Hamarosan jött is. Megvizsgálta a lovat és komoran állt fel mellőle. — Tüdőgyulladás — mondta. — Nem biztos, hogy megéri a reggelt. Egyszerre, mintha szakadékba zuhantam volna. Kirohantam és nem tudtam, mi lesz, ha esetleg meg... nem, nem, ez nem lehet! Hisz olyan egészséges volt mindig! Borús, esős időre ébredtünk másnap. Ahogy felébredtem, rögtön rohantam az istállóba. Az állatorvos jött kifelé onnan. — Sajnos... — kezdte, de én nem vártam meg mit mond, már tudtam, hogy nincs többé. Akit én úgy szerettem, neveltem, tanítottam mindenre... nincs többé... Nincs! Ezek után sokáig nem tértem magamhoz. Ennek másfél éve már. A szívem még most is tele van szomorúsággal, ahogy eszembe jut pajkos pillantása, a futkározá- sok, a lovaglások emléke, majd az eső, az az átkozott eső. Elvitte tőlém... vége lett... Révész nincs többé! Csak ez a szomorú történet maradt. Kékesi Erzsébet Strázsa-hegy 2555-öt írunk. Ma van a monori vulkánkitörés 500. évfordulója. Hogy mi is történt ezen a napon, most elmondom. 2055 tavaszán Monorra érkezett egy amerikai expedíció. Feladata az volt, hogy bebizonyítsa, a monori Strázsa-hegy vulkanikus kúp, és bármikor feltörhet a mélyen alvó aranypiros, izzó láva. Az expedíció tagjai rögtön munkához láttak és felállították a mérőműszereket, amelyek a földbe hatolva homok- és kőzetmintákat hoznak fel a fekete mélységből. Ezeket a kőzeteket elvitték a Monori Tudományos Egyetemre, ahol két hónapi hosz- szas tanulmányozás után az egyetem professzorai kijelentették, hogy a Strázsa-hegy valóban vulkanikus eredetű kiemelkedés, és bármikor kinyújthatja a városra tűzpiros nyelvét. Ebben a pillanatban kirohant egy fehér ruhás ember az egyik teremből, és falfehér arccal elkiáltotta magát. — Elkezdődött a kitörés! Erre a professzorok egy emberként rohantak a receptorhullámokat mérő pulthoz, és megdöbbenve nézték, hogy a műszer égig érő rezgéseket mutat. A városban felbőgtek a szirénák! Mindenki hanyatt-homlok menekült, ki erre, ki arra. A tömeg úgy hullámzott, mint a hegyről lefele áramló lávaáradat. Az izzó, fortyogó lávatenger már elérte a hegy alját, és mindent elégetve maga előtt a város irányába tartott. Teljes volt a káosz. Mindenütt szirénázó autók robogtak a tömegbe, hogy a gyerekeket a Kenderes-reptérre vigyék. A reptértől nem messze a Safari parkból nagy erőkkel mentették az állatokat. Az öreg, idős emberek a templomokban imádkoztak teljes nyugalomban, mintha a templomtól menedéket kapnának. A házak között úszó láva ezreket temetett maga alá. Az ekkor félmillió főt számláló város lakosságának több mint a háromnegyede az izzó, senkit sem kímélő láva áldozata lett. Szinte megismétlődött a rég elfeledett pompeji katasztrófa. Varga Péter Az oldalt a monori diáklap, a Diákévek Diákívek júniusi számából válogattuk.
