Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-18 / 140. szám

S PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. JÚNIUS 18., PÉNTEK J5 Innen-onnan • A magyar labdarúgó-válogatott izlandi mérkőzése mellett további három világbajnoki selejtezőt ját­szottak Európában. Az 1. csoport­ban Írország 1-0-ra győzött Vilnius­ban Litvánia ellen, a 4. csoportban: Feröer-szigetek—Csehszlovákia 0-3, a 6. csoportban: Finnország— Izrael 0-0. • A korábbi megállapodásnak megfelelően, szombaton, 15 órai kezdettel kerül sor a labdarúgó NB I bajnoki címét eldöntő Diósgyőr— Kispest-Honvéd találkozóra, s ezt a Magyar Televízió is közvetíti. A többi hét találkozót 17 órai kezdet­tel rendezik. • Pénteken 15 órai kezdettel nagyszabású nemzetközi atlétikai dobógálát rendeznek Szombathe­lyen, a Városligeti Sportpályán. A kalapácsvetők 17.25 órakor sorra kerülő viadalán a helyi Gécsek Ti­bor mellett a kétszeres olimpiai baj­nok Jurij Szedih, a barcelonai ara­nyérmes tadzsik Andrej Abduvali- jev, s az ezüstérmes fehérorosz Igor Asztapkovics is indul. • Szombaton a budapesti Várne­gyed Tóth Árpád sétányán, a Had­történeti Múzeum előtt rajtol (a lá­nyok 17.30-kor, a fiúk 18.10-kor) a másodszor kiírt Vár Kupáért folyó ifjúsági gyalogló fesztivál. • A labdarúgó Copa America nyitómeccsén Ecuador 6-1-re verte Venezuelát, majd Uruguay 1-0-ra az Egyesült Államok csapatát, Ko­lumbia pedig 2-1-re Mexikó váloga­tottját. • Az Egyesült Államokban, Eu- gene-ben zajló atlétikai bajnoksá­gon az amerikai Andre Cason az előfutamok során kétszer is 9,79 má­sodperces eredményt ért el 100 mé­teres síkfutásban, s ez minden idők második legjobb ideje. • A BEK-győztes Olympique Marseille labdarúgócsapatának ve­zető edzőj'e, a leköszönő belga Ray­mond Goethals helyett a francia utánpótlás válogatott 59 éves eddigi mestere. Marc Bourrier lesz. A szak­ember éveken keresztül volt a nagy­válogatottnál Michel Hidalgo segítő­je. • Az amerikai kosárlabda-baj­nokság, az NBA play-off döntőjé­ben, az elmúlt két év győztese, a Chicago Bulls 111 - 105-ös győzel­mével már 3-1-re vezet a Phoenix Suns ellen, s már csak egy nyert meccs választja el a végső sikertől. A Bulls vezéregyénisége, Michael Jordan 55 pontot dobott, míg a pho- enixi Charles Barkley 32 pontja is kevés vojt. Meddig süllyedhet még a magyar labdarúgó-válogatott? Vége az álmodozásoknak Újabb dicstelen fejezet zárult le a magyar labdarúgásban: ha hinni lehet az előzetes beharangozásnak, az idó're kihirdetett megállapodásnak, úgy a négy mérkőzésre szerződtetett leg­újabb magyar labdarúgó-szövetségi kapitány, Puskás Ferenc is lelép a porondról. A Reykjavíkban szerdán este 2-0 (1-0) arányban elvesztett világbajnoki csoportselejtező végleg lezár­ta az álmodozások korát, hiszen a magyarok jelenlegi három (3) pontjával már a csoportharmadikság is álom. Azon lehet okoskodni, hogy az izlandi fővárosban pályára lé­pett kezdő magyar tizenegy (Petty — Telek — Simon, Lő­rinci — Pisont, Márton, Balog, Urban, Keresztúri — Orosz, Hamar), vagy a később pályára küldött Hámori és Sallói he­lyett sokkal jobb játékosokat bárki is meg tudna nevezni. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar labdarúgás jelenlegi állapotában nem jobbak az él­vonalban szereplő játékosok. Sem többet, sem kevesebbet nem tudnak, mint amennyit szerda este felmutattak. Évtizedek óta újra és újra el­hangzik, hogy a csapatsportá­gak mindenkori legjobbjai hűen tükrözik az adott ország­ban uralkodó társadalmi viszo­nyokat. Márpedig Magyarorszá­gon igazán sosem mentek jól a dolgok az elmúlt 40—50 év so­rán, beleértve az első, szabad választások óta eltelt három évet is. Amíg a II. világháborút követően — elsősorban 1956-ig — a sportot a legfelső állami vezetés tartotta minden áron világszínvonalon, addig ez az igyekezet már az ’56-os forradalom utáni években is je­lentősen esett. Az azóta eltelt évtizedekben — egyáltalán nem-véletlenül —elsősorban az egyéni sportágakban születtek a világraszóló magyar sportsi­kerek; egymásért „meghalni” a sport mezején — ez sokkal ke­vesebbszer hozott látványos eredményeket. Különösen így volt ez a leg­népszerűbb labdajátékban, a labdarúgásban, amelyre vala­miféle csoda folytán, de mindig összehasonlíthatatlanul több pénz jutott, mint mondjuk a ko­sárlabdára vagy éppen a labda­rúgókat messze meghaladóan eredményes női és fétfi kézilab­da-válogatottakra. Hogy miért, azt legfeljebb csak találgatni tu­dom: leginkább azért, mert sok vezető ragyogóan megélt a lab­darúgásból, így a különféle, elv­társi segítőkészséggel előterem­tett pénzekből nemcsak az „aranylábúak” kaptak, hanem a magukat elnöknek vagy éppen technikai igazgatónak, elnöksé­gi tagnak kinevezők is jócskán részesültek. A fiúktól pedig soha és sen­ki nem kért — de főleg nem kö­vetelt — akár csak két, egy­mást követő napon át sem igazi teljesítményt, profi hozzáállást. A játékosoknak mindig volt va­lakijük a vezetésben, aki elfo­gadtatta a szürkécske teljesít­ményüket országgal-világgal, miközben a pénzeket egyre fel­jebb srófolták. A magyar labda­rúgók a mindenkori átlag ma­gyar állampolgárhoz képest 5—10-szeres életszínvonalon éltek, miközben a nemzeti együttes a hatvanas években még megvolt élvonalbeli pozí­ciójához képest (az 1966-os vb-n szerepeltünk utoljára a tényleges rangot jelentő első nyolc között) szép lassan Euró­pa (s nem a világ!) leggyen­gébb együttesei közé zuhan­tunk. Ez önmagában még nem lenne egyenlő egy természeti katasztrófával, de ha azt is hoz­zátesszük, hogy mindezért a si­lány produkcióért a „legjob­bak” — és nemcsak a váloga­tottba is bekerülők, hanem vala­mennyi NB I-es játékos — év­ről évre, abszolút és relatív ér­tékkel számolva is többet és többet kapnak, akkor ez már több a soknál! A csőd pedig meccsről meccsre egyre nyilvánvalóbb. Amint a mellékelt ábra mutat­ja, még Puskás Ferenc sem se­gíthetett. Pedig ez esetben bizo­nyára nagyon sokan egyetértet­tünk „Öcsi bácsival”, azzal a döntésével, mely szerint Détári és a többi, úgynevezett profi sztár hazaédesgetése helyett a fiataloknak szavazott bizalmat. Legyen mindenki nyugodt, Dé- tárival vagy nélküle, mindez édes mindegy. A profi magyar labdarúgók ennyit tudtak az amatőrökkel szemben. ^nn^'É Jocha Károly Szabadidős sportlövőik Szombaton 9.30 órai kezdettel a Mexikói úti lőtéren rende­zi a Pest Megyei Sportlövő Szövetség a szabadidős klubok számára kiírt nyílt irányzékú puskás megyebajnokságát. A szövetségen belül 15 szabadidős klub dolgozik, s ezek ver­senyzői közül közel százan küldték el nevezésüket a hét végi viadalra. Egyéni és csapatverseny is lesz, utóbbinál kritérium, hogy mindegyik csapat köteles 1-1 20 éven aluli sportlövőt is szerepeltetni. László Attila: jöjjenek, buzdítsanak Még van esély az aranyra Bármilyen jelzővel lehet illetni a honi NB I-es futballbajnokságot, csak azt nem sütheti a sorozat fi­nisére senki, hogy unalmas, vagy éppen előre lefutott lenne. A szombati utolsó fordulóra ma­radt a döntés: a tabella első há­rom helyezettje közzül, ki mi­lyen színű érejnhez jut. Elvileg még a Kispest-Honvéd, a Vác FC-Samsung és a Ferencváros is befuthat. A Kispest diósgyőri és a Vác hazai veresége esetén, ha a Fradi mondjuk 7-0-ra győz Nyíregyházán, akkor az Üllői úton rendezhetnek a tavalyihoz hasonló, hajnalig tartó fiesztát. Persze, a „realitás talaján marad­va”, egyértelmű, hogy a Bozsik- stadionnak, vagy a váciak létesít­ményének lényegesen nagyobb az esélye arra, hogy aranyünnep otthonává váljék. Elgondolkodta­tó azonban, hogy László Attilá­nak, a Vác FC-Samsung techni­kai igazgatójának igencsak keser­nyés monológja szerint, ez utób­biban éppen a váciak, a város la­kói bíznak a legkevésbé. — Tény, hogy az utóbbi né­hány méritőzésen nem úgy ját­szottunk, ahogy azt elsősorban mi elvártuk magunktól. Éppen mi, játékosok és vezetők, tudtuk, éreztük a leginkább, micsoda óri­ási lehetőség kapujában állunk. A Ferencváros azonban egyértel­műen jobb volt málunk, s Újpes­ten sem úgy ment a játék, ahogy szerettük volna. De mindettől függetlenül, a bajnokság nagy ré­szében vezettük a tabellát, már biztos, hogy dobogón végzünk, s az is, hogy jövőre ismét indul­hatunk valamelyik^ nemzetközi kupasorozatban. Éppen ezért nem értem, miért temetnek min­ket, miért jelenik meg olyan új­ságcikk például a Sport Plusz Foci hasábjain, amelynek hatal­mas betűkkel virító címe a követ­kező: Összeomlás? De még en­nél is jobban fáj, hogy itt a vá­rosban is csak arról beszélnek, hogy kipukkadtunk, meg hogy el­adtuk a bajnokságot. Mi még igenis bízunk abban, hogy ara­nyérmesek lehetünk, s bár már messzemenően teljesítettük a baj­noki rajt előtt kitűzött célokat, nem laktunk jól, nem elégedtünk meg. Azt viszont állítom — folytat­ta László Attila —, hogy amit ed­dig elértünk, az igenis tiszteletre méltó. Hiszen a Vác kapott ki a legkevesebbszer, a Vác kapta a legkevesebb gólt, s az ország­ban, ha a város neve szóba ke­rül, azonnal a focicsapatra asszo­ciálnak az emberek. Sőt, Európa szerte is valamelyest ismertté vált a mi kis településünk, mert a mi eredményeinkről írtak hét- ről-hétre a lapok, a mi mérkőzé­seink összefoglalóját mutatta az Eurosport. S épp egy olyan vá­rosban kapjuk a kritikákat, amely közel száz évig csak me­gyei bajnoki szintű meccseket láthatott, mi pedig hatodik éve vagyunk NB I-esek, s már har­madik alkalommal indulhatunk a nemzetközi porondon. A mos­tani hullámvölgynek is megvan a szűk szakmai oka. Nem hi­szem, hogy szégyen lenne, hogy az a Kispest megelőzött minket, amelynek anyagi és egyéb kondí­ciói is, háromszorosa a miénk­nek. Ott Negrau és Fischer ül a kispadon, nálunk meg nincs mód a kezdőcsapat felfrissítésé­re a sok sérülés, valamint a jóval szűkebb játékoskeret miatt. Ami szerintem a legfonto­sabb: a Vác FC-Samsungnál, a klubelnöktől a szertárosig, min­denki nagyon szeretne bajnoksá­got nyerni, és bízik is az aranyé­rem megszerzésében az utolsó forduló előtt. De ha csak másodi­kok leszünk, akkor sem dől ösz- sze a világ, mert ezt is szenzáci­ós eredménynek tartjuk, a lehető­ségeinkhez, a körülményeinkhez képest. Éppen ezért, akkor is áll­janak ki mellettünk a szurkolók, amikor nehéz helyzetben va­gyunk, és buzdítsanak minket á Pécs elleni mérkőzésen, mert győzelemmel akarunk búcsúzni a publikumtól, s van is esélyünk az áhított bajnoki cím megszer­zésére. Jöjjenek a stadionba szombaton, válasszák meg az év szerintük legjobb váci labdarú­góját, s lehet, hogy a végén ünne­pelhetnek is... — fejezte be a technikai igazgató. (németh) Atlétikai bajnokság, kézilabda Szuper Kupa Focifinálé — rangadókkal A megyei labdarúgó-bajnokságban már befejeződött a küzdelem, a többi osztályban most lesz a kapuzárás. Az NB I-es Vác a Pécs együttesét fo­gadja, az NB II-ben kivételesen szombaton játszanak a csapataink. Ugyanekkor lesz az NB III Duna- csoportjának slágermeccse, a Százha­lombatta—Érd találkozó. A többi mérkőzést, köztük a bennmaradás szempontjából fontos Solymár— Dömsöd, valamint a Dabas—-Cegléd meccset vasárnap vívják. A Duna- csoportban előrehozták a Malév— Szentendre összecsapást. Pest megye atlétikai bajnoksága a kalapácsvetők küzdelmével ma kez­dődik Soroksárott, szombat, vasár­nap a szokásos színhelyen, a Bp. Honvéd Tüzér utcai sporttelepén lesz a verseny. A Pest megyei ifjúsá­gi kézilabdacsapatok Szuper Kupa­döntőjét is a hét végén vívják. PÉNTEK ATLÉTIKA. Pest megye pályabaj­noksága, kalapácsvetés (STE-pálya, Haraszti út, 16). SZOMBAT ATLÉTIKA. Pest megye pályabaj­noksága (Bp. Tüzér qtca, 9.30). KÉZILABDA. Ifjúsági Szuper Kupa-döntő. Férfiak Solymáron. 9 óra: Solymár—Vác, 10: Gyömrő— Pilisvörösvár, 11: Szigetszentmik- lós—Csömör, 12: Pilisvörösvár— Vác, 13: Csömör: Gyömrő, 14: Szi- getszentmiklós—Solymár, 15: Pilis­vörösvár—Csömör, 16: Vác—Sziget- szentmiklós, 17: Solymár—Gyömrő. Nők Gyomron. 9: Gyömrő—Vere­segyház, 10: Pilisszentiván—Tököl, 11: Göd—Terra Vác, 12: Tököl— Veresegyház, 13: Göd—Gyömrő, 14: Terra Vác—Pilisszentiván, 15: Veresegyház—Göd, 16: Tököl—Ter­ra Vác, 17: Gyömrő—Pilisszentiván. LABDARÚGÁS. NB I. Vác FC- Samsung—Pécsi MSC-Fordan (17. NB II. Keleti csoport: Bag—Ka­zincbarcika (17), Tamási). VASÁRNAP ATLÉTIKA. Pest megye pályabaj­noksága (Bp. Tüzér utca, 9.30). KÉZILABDA. Ifjúsági Szuper Kupa-döntő. Férfiak Solymáron. 9: Szigetszentmiklós—Pilisvörösvár. 10: Vác—Gyömrő, 11: Csömör— Solymár, 12: Gyömrő—Szigetszent­miklós, 13: Csömör—Vác, 14: Soly­már—Pilisvörösvár. Nők Gyömrőn. 9: Göd—Tököl, 10: Terra Vác—Gyömrő, 11: Vere­segyház—Pilisszentiván, 12: Gyöm­rő—Tököl, 13: Pilisszentiván—-Göd, 14: Terra Vác—Veresegyház. LABDARÚGÁS. NB III. (a mér kőzések 17 órakor kezdődnek). Du- na-csoport: Szigetszentmiklósi TK—Nyergesújfalu (Csema), Duna- varsány—Dreher Sörgyár (Krona- wetter), Solymár—Dömsöd (Csor­ba). Alföldi csoport: Dabas—Ceglé­di Kossuth Honvéd. Mátra-csoport: Karcag—Dunakeszi Vasutas, He­réd—Monor. Jótékony célú mérkőzés Diós­don (a pötbölyi buszbaleset áldozata­inak hozzátartozóit segítik a bevétel­lel). 15 óra: Pest megyei ifjúsági vá­logatott—Érdi ifjúsági válogatott. 17 óra: Budapesti öregfiúk válogatott— Érdi öregfiúk válogatott. R. L. Tápiószecsoi váci nebulók A Népstadion és Intézmé­nyei és a Grund Focialapít­vány pénteken és szombaton rendezi meg a Grund Grand Prix versenysorozat nyolca­dik tornáját, ezúttal az 1981. augusztus 1 -je után született (11 évesek) korosztály részé­re. Erre 16 klub küldte el a nevezését. Az indulók: Szek- szárd, Kispest-Honvéd FC, Tápiószecső, Vasas, UTE, Esztergomi Focisuli, FTC, MTK, Vác, FC Keszthely, Csepel, Góliát FC, BVSC, Debrecen, Tatabánya, Buda­pest Football Club. Pénteken reggel 8 órától rendezik a csoportmérkőzése­ket, s szombat reggel 10 óra­kor már csak a legjobb nyolc csapat folytatja a küzdelmet egyenes kiesési rendszerben. A helyosztók 14 órakor kez­dődnek, a döntőre pedig 15.40-kor kerül sor, helyszín a Fehér út. A Grund Grand Prix a ma­gyar futball történetének leg­nagyobb gyermekrendezvé­nye — öt korosztályban ed­dig 35 csapat nevezett, a soro­zaton körülbelül 3000-3500 gyerekfutballista lép pályára. A szerző a Dunai Kőolajban dobta a gólokat Lendületben a Budapest Trio Igazán nem panaszkodhatnak a sporttárgyú könyvek kedvelői, hiszen néhány héten belül im­már a második, a témába vágó kiadvány megjelenéséről szá­molhatunk be. Érdekesség, hogy az utóbbi években teljesen elár­vult sportkönyvkiadásban hiány­pótlóként — és örvendetes szín­foltként — jelenkezett Trio Bu­dapest Kiadó komoly iramot dik­tál: előbb az Egerszegi Krisztiná­ról szóló művel lepték meg a sportbarátok népes táborát, majd most közreadták a Magyar Sport Évkönyvét is. Amint a sajtótájékoztatóan Harle Tamás és Ládonyi László kiadók beszámoltak róla, már sokkal korábban is az utcára ke­rülhetett volna az évkönyv, ám egy számítógépes vírus az ő adatbankjukat is megtámadta, így a sok ezer tárolt és felhasz­nált alapinformációt újra át kel­lett „fésülniük”, ezért a csúszás. A hét nagyobb fejezetre osztott mű elkészítésében több mint fél- százan vettek részt; a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett munka első menetben 10 ezer példányban kerül a pultokra, de a kiadók remélik, hogy végül 25 ezerre is igény lesz. A későbbi terveikről szólva Marczinka Zoltán, az öt nap múlva utcára kerülő angol nyelvű kiadás borítójával A szerző felvétele megemlítették, hogy rövidesen utcára kerül Dénes Tamásnak a labdarúgóvilág egyik legmarkán­sabb klubjáról, a Milánról írt ösz- szeállítása, tervezik egy könyv megjelentetését Szeles Móniká­ról is, ám mindennek határt szab az anyagiak alakulása, mi­vel a „Föld ’92—93” című kiad­ványuk, finoman fogalmazva sem hozott kasszasikert. Pest megyei vonatkozása is volt a végén bejelentett új könyvnek, amely napokon belül angol kiadásban kerül ki a nyom­dából, de néhány hónap múlva — az anyagi garanciák birtoká­ban ez kijelenthető — magyarul is megjelenik. A kézilabdasport­ban hiánypótlónak számító, 300 oldalas műről a Nemzetközi Ké­zilabda Szövetség (IHF) edzőbi­zottságának vezetői még az elő­készületek időszakában rendkí­vül elismerően szóltak, a szer­zőt, Marczinka Zoltánt nem csak biztatták, hanem máris megrendeltek 50+200 példányt belőle. A kézilabdázás oktatásá­hoz igen nagy segítséget nyújtó alapmunkát három év alatt juttat­ta el a szerző a nyomdakész álla­potig. S hogy mi köze Marczin­ka Zoltánnak Pest megyéhez? Hát csak annyi, hogy 1985-től 1987-ig az akkoriban is NB I/B-ben szerepelt százhalombat­tai Dunai Kőolaj férfi kézilab­da-csapatában irányítóként és baloldali átlövőként egyaránt rendre szerepelt a bajnoki talál­kozókon. 1988-ban megrende­zett világkörüli útja során elju­tott az ötödik földrészre, Auszt­ráliába, ahol a kengurusok válo­gatottjába is ismételten beválasz­tották. J. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom