Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. JÚNIUS 17.. CSÜTÖRTÖK 13 Biztonsági ellenőrzés és üzemeltetés feladatsor csoportok „B” járműkategóriára Az ékszíjfeszesség ellenőrzése Az akkumulátor clcktrolitsziní ell. A gépkocsi kulcsai Az ajtók nyitása, zárása A motorháztető nyitása A motorolajszinl ellenőrzése A motorolajok, motorolaj csere A fékolajszint ellenőrzése A híitőfolyadekszint ellenőrzése Teendők a hűtőfolyadékkal a leli üze­meltetés előtt Az akkumulátor clcktroli tszin t pótlása végezze cl mutassa meg mondja cl A tengelykapcsoló pedál holtjátékának ellenőrzése Kormányholtjáték ellenőrzése A világítás ellenőrzése Az irány jelző ellenőrzése (elakadásjelző) A biztosítéktábla Az izzókészlct A fényszóróizzó csere A helyzet jelző lámpa izzó csere A féklámpa izzó csere Az irányjelző lámpa izzó csere A műszerfal felépítése, a műszerek ismertetése Fűtés, szellőzés, páramentesítő (légkondicionáló) végezze el mutassa-23­mondja el Az ablakmosó folyadék ellenőrzése A Otto-motor hidegindítása Az ablaktörlő ellenőrzése A Diesel-motor hidegindítása A levegőszűrő A csomagtér nyitása A levegőszűrő téli — nyári átállítása A gcpkocsiemclő és az emelési pont Levegőszűrő betét csere A kerékanya kulcs A gumiabroncs ellenőrzése — légnyomás — kopottság — szerkezet A pólkerék A kerékcsere Az elakadásjelző háromszög felállítása A kézifékkar működésének ellenőrzése Az elsősegélynyújtó felszerelés A fékek működésének ellenőrzése (a iármű álló helyzetében) Az elromlott jármű vontatása (vontatókötél felerősítés) Könnyebb a műszaki Tiszteli Főszerkesztő Úr! A Pest Megyei Hírlap május 20-án megjelent számában az Ön által írt „Tanulj tanuló vezető” című cikkére az aláb­biakról tájékoztatom: A közúti járművezetők képzését, a k,épzés feltételeit és a vizsgáztatást a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképe­sítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM-rendelet szabályozza, amely tartalmá­ban és követelményszintjé­ben valóban gyökeres válto­zást, számos esetben szigorí­tást tartalmaz a hatályon kí­vül helyezett rendelethez vi­szonyítva. A szigorítások — ellentét­ben a cikkében írtakkal — el­sősorban a közúti közleke­dés biztonságát kívánják javí­tani, az elméleti, valamint a gyakorlati részek megemelt óraszámával, részletesebb te­matikával, a vizsgakérdések számának növelésével, a gya­korlati vezetés időtartalmá­nak meghosszabbításával, amelynek várható hatása a közúti közlekedésben részt­vevők érdekeit szolgálja. A „B” járműkategóriájú vezetői tanfolyamok eseté­ben az elméleti képzés része a biztonsági ellenőrzés és üzemeltetés tantárgy, amely a szerkezeti és üzemeltetési, valamint a gépjárművek biz­tonsági ellenőrzése, karban­tartása című tantárgyat vál­totta fel. Már az elnevezés­ből is kitűnik, hogy ez a tan­tárgy a járművek működésé­nek legalapvetőbb ismereteit kívánja a jelöltekkel elsajátí­tatni i. Ez azonban — a ko­rábbi „műszaki” ismereteket már nem tartalmazza, vagyis nem követeli meg a jármű­vek szerkezetének és műkö­désének részletes ismeretét, pontosan olyan megfontolás­ból, hogy a járművek műsza­ki állapotát, annak javítását szakszerviz, illetőleg szak­ember végezze el. (Cikkével ellentétben ez éppen nem szi­gorítást, hanem könnyítést hozott a képzés területén.) Mellékelten megküldöm a „B” járműkategóriára vonat­kozó azoknak a feladatok­nak a sorát, amelyek ismere­te szükséges a biztonsági el­lenőrzés és üzemeltetés című tantárgy vizsgájához. Ebből is megállapítható, hogy az Ön cikkében írt „sze­relőműhelybeli” és „szerelő­ruhában” történő gyakorlás­ra utalása nem helytálló. A feladatsorból jól kitűnik, hogy a jármű kerékcseréje a „legszennyezettebb” műve­let, amely elvégzéséhez azon­ban nincs szükség szerelőru­házatra. A képzés során a szakoktató mutatja be ezt a feladatot a tanulóknak, akik saját maguk dönthetik el, hogy a szakoktató segítségé­vel kipróbálják-e a szerelési műveletet vagy sem. A vizs­gán a vizsgabizottság ennek részletes szóbeli ismertetését is elfogadja. Megjegyzem, hogy képzé­si engedélyt a közlekedési fel­ügyeletek csak abban az eset­ben adnak meg, ha a kérelme­ző rendelkezik a jogszabály­ban előírt valamennyi szemé­lyi és tárgyi feltétellel. A fel­ügyeletek az engedélyezés so­rán — többek között — vizs­gálják azt is, hogy a biztonsá­gi ellenőrzés és üzemeltetés tantárgy elsajátításához a kép­ző szerv rendelkezik-e megfe­lelő „tanműhellyel”, illetőleg a gyakorlás célját szolgáló járművel, a feladatok elvégzé­sére szolgáló, például az izzó­cserékhez szükséges szimulá-. torokkal. Valnicsek Gyula a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetője Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium HISTÓRIA Béla király jegyzője (Anonymus) A magyarok cselekedeteiről XIII. (Gesta Hungarorum) Bolgárország vezérének követei Másnap pedig Bolgárország ve­zére különféle ajándékokkal el­küldte követeit Léihez, Bulcsú­hoz meg Bolondhoz, s könyör- gött nekik, hogy álljanak rá a békére. Azonfelül azt is meg­üzente, hogy nem fogja pártját nagybátyjának. Salán vezérnek, hanem meghódolva híven szol­gál majd Árpád vezérnek, és évi adót is fizet neki. Azok pe­dig ráállva a békére, és a vezér fiát zálogul elfogadva, Bolgáror­szág sok javával eltávoztak, a vezért pedig bántatlanul hagy­ták. Azután útjukat folytatva a Vaszil-kapuig mentek; majd in­nen továbbindulva Rác-földet hódították meg, s annak foglyul ejtett vezérét soká vasra verve tartották. Erről a helyről felkere­kedve egészen a tengerig jutot­tak, s annak a hazának a min­den nemzetét erőszakkal és szépszerével a magyarok vezé­rének, Árpádnak az uralma alá hajtották. Spalato városát szin­tén elfoglalták, sőt egész Hor­vátországot meghódították. A nemesek fiait kezesül össze­szedve vonultak innen el, és visz- szatértek Magyarországra Ár­pád vezérhez. Háborúikat és egyes hőstetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, higgyétek el a regösök csacso­gó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magya­rok vitézi tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledés­be menni. Azonban némelyek azt mondják, hogy egészen Konstantinápolyig mentek ők, sőt Konstantinápoly aranykapu­ját is bevágta Botond a bánijá­val. Mégis én, mivel ezt a histó­riaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiből hal­lottam, azért jelen művembe nem akartam beleírni. Zágráb, Pozsega és Valkó várak Bulcsú, Lél és Botond onnan to­vábbtartva, alászállottak a Pé- ter-gaznak mondott erdőn, és tá­bort ütöttek a Kulpa folyó mel­lett. Ezen átmenve, a Száva fo­lyóhoz értek. A Száván is átkel­tek. s elfoglalták Zágráb várát; majd ellovagolva, Pozsega vá­rát meg Valkó várát vették be. Innen is távozva, a Dunán a Ge- réc-révnél átkeltek, s megérkez­tek Árpád vezér udvarába. Mi­kor Lél, Bulcsú, Botond és a többi vitéz a második esztendő­ben nagy diadallal, épen és sér­tetlenül visszatért Árpád vezér­hez. nagy öröm támadt a vezér egész udvarában. Csaptak nagy vendégséget s mindennap pom­pásan lakmároztak a magyarok együtt a különféle nemzetekkel. Midőn a szomszéd nemzetek hallották véghezvitt jeles csele­kedeteiket, Árpád vezérhez özönlöttek; igaz hűséggel hódol­va szolgáltak neki, de volt is ré­szük jó gondviselésben; így az­tán igen sok vendég háznéppé vált. A Duna szigete Ezután pedig Árpád vezér elin­dult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll. és a Duna men­tén a nagy szigetig haladt. Tá­bort ütöttek a nagy sziget mel­lett, majd Árpád vezér meg ne­mesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenysé­gét és gazdagságát, továbbá, hogy a Duna vize milyen erőssé­ge neki, kimondhatatlanul meg­szerették. Egyszersmind elhatá­rozták. hogy ez lesz a vezéri szi­get, s a nemes személyek mind­egyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mes­terembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építte­tett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigá­zott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun em­bert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád vezér és ne­mesei pedig férfi- meg nőcselé­deikkel együtt békében és hata­lomban ott maradtak április ha­vától október haváig. Ekkor kö­zös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, tá­voznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják. Pan­nónia földjét, aztán hadat indíta­nak a karantánok ellen; sőt még arra is előkészültek, hogy el­mennek Lombardia határtarto­mányába. Azonban mielőtt ez megtörténnék, sereget akartak küldeni Gálád vezér ellen, ki­nek az'uralma a Maros folyótól egészen Haram váráig terjedt. Az ő ivadékából származott hosz- szú idő múltán Ajtony, akit Csa- nád megölt. E dologra Szovár- dot; Kadocsát és Vajtát küldték ki. Mikor ezek engedelmet nyer­ve ellovagoltak, a Tiszán Kani­zsánál átkeltek, és a Csesztreg vize mellett szállottak meg. Azonban semmiféle ellenség nem mutatkozott előttük, aki ke­zét emelte volna rájuk, mivel any- nyira rettegett tőlük azon a föl­dön minden ember. Innen to­vábbvonulva a bögei részekre jutottak. Ott két hétig maradtak. amíg annak a hazának összes la­kosságát a Marostól a Temes fo- lyóig meghódították és fiait ke­zesül összeszedték. Azután sere­güket nekiindítva, a Temes fo­lyó felé mentek, és a fövenyrév mellett ütöttek tábort. Midőn át akartak kelni a Temes folyón, el­lenük jött annak a hazának a ve­zére, Gálád, akinek ivadékából Ajtony származott, nagy lovas meg gyalogossereggel, azonkí­vül még kun, bolgár és blak se­gítséggel. Mikor másnap — minthogy köztük volt a Temes folyó — egyik hadsor sem bírt sehogyan sem átjutni a másik­hoz, akkor Szovárd meghagyta testvérének, Kadocsának, hogy serege felerészével vonuljon va­lamivel lejjebb, aztán akárho­gyan, de menjen keresztül, és üt­közzék meg az ellenséggel. Ka- docsa rögtön engedelmeskedett testvére rendeletének, a sereg fe­lével sebes vágtában lejjebb ke­rült. s minthogy az isteni kegye­lem volt a kalauzuk, az átkelést könnyen végrehajtotta. Midőn a magyar sereg egyik része Kado- csával odaát volt, felerésze Szo- várddal pedig az innenső olda­lon, akkor a magyarok megfút- ták a harci kürtöket, és a folyón átúsztatva heves küzdelembe bo­csátkoztak. S mivel az Isten járt előttük a kegyelmével, nagy győzelmet adott nekik, és az el­lenség úgy hullott előttük, mint a kévék az aratók után. Ebben a csatában elesett a kunoknak két vezére, a bolgároknak pedig há­rom kapitánya. Maga Gálád, a vezérük, futással ugyan megme­nekült, azonban egész serege el­olvadván, mint a tűznél a viasz, kard élén emésztődött meg. Ek­kor a diadal után Szovárd, Kado- csa meg Vajta onnan továbbin­dulva, a bolgár határ felé nyo­multak, és a Panyóca vize mel­lett ütöttek tábort. Gálád vezér pedig, amint fentebb mondot­tuk, elszaladt, és a magyaroktól való félelmében Keve várába húzódott. Harmadnap Szovárd, Kadocsa mgg Vajta, akitől a Ba- racska-nemzetség származik, el­rendezték seregüket, és Keve vá­rának a vívásához fogtak. Mi­dőn Gálád, amazoknak a vezére látta ezt, követeket küldve békét kért tőlük, és a várat különféle ajándékokkal együtt önként oda­adta nekik. Innen tovább men- vén, Orsóvá várát foglalták el. Egy hónapig tartózkodtak itt. Ekkor Vajtát a sereg harmadré­szével meg a lakosoknak túszul adott fiaival visszaküldték Ár­pád vezérhez. Egyszersmind avégett is küldöttek hozzá köve­teket, hogy adjon nekik engedel­met a Görögországba menetel­re, ahol majd aztán egész Mace­dóniát meghódítják a Dunától a Fekete-tengerig. Hiszen a ma­gyarok lelke abban az időben semmi mást nem áhított, csak földeket foglalni, népeket hódí­tani és hadimunkát végezni. Tudniillik a magyarok akkor úgy örültek az embervér kiontá- sának, mint a nadály, s bizony­bizony, ha nem így tettek volna, nem hagytak volna annyi jó föl­det utódaikra. De erről ne töb­bet! Vajta és a követek megér­keztek Árpád vezérhez, s elbe­szélték neki a történteket. A ve­zér pedig megdicsérte művüket, egyszersmind Szovárdnak meg Kadocsának teljes szabadságot engedett, hogy Görögországba menjenek, s ott földet foglalja­nak maguknak. Vajtának pedig hűséges szolgáltatásáért nagy földet adott a Tisza mellett, Tar- ras nevűt. Szovárdnak meg test­vérének, Kadocsának a követei ekkor, miután megkapták az en­gedelmet, visszatértek uraikhoz. (Folytatjuk) Polgári iskola Cegléden A polgári iskolát Magyarországon az 1868. évi 38. tör­vénycikk hívta életre. A törvényt megalkotó Eötvös /ri­zse/elgondolása szerint az új oktatási intézmény fel­adata az volt. hogy mindaz a gyerek, akinek később szüksége lesz magasabb képzettségre, de nem kíván felsőfokú tanulmányokat folytatni, találja meg „a pol­gári iskolában azon intézetet, melyben művelődési alap­jához szükséges ismeretekkel közgazdasági és politikai általános műveltsége mellett a mindennapi élet foglala­tosságaihoz szükséges tudnivalók birtokába juthasson”. Magyarországon az első polgári iskola Cegléd városá­ban alakult meg. A helység képviselő-testülete 1869. június 17-ei közgyűlésén az „1102. sz. végzéssel a nép­nevelés szent ügye s népünk jóléte érdekében elhatároz- ta egy felsőbb polgári fiú- és leányiskola felállítását az 1868-diki XXXV1I1. törvénycikk 59. § értelmében”. Az iskola első igazgatója Elefánti József lett. A törvény eredetileg alsó- és felsőtagozatú iskolákat képzelt el. Kürti Béla kutatásaiból ismert, hogy az. 1869. október 16-án megnyílt iskola felsőtagozatáért (5—6. osztály) a tanári kar szívós harcot folytatott, de Cegléden — éppen úgy, mint az ország más városaiban — a gya­korlatban csak az alsótagozaton, a 10—14 éves gyer­mekek képzését, nevelését végző 1—4. osztályokban folyt a munka. Az első tanévben 28 fiú és 22 leány vé­gezte el az 1. osztályt, az 1893—94. tanévben már 275 tanulója volt az iskolának. Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom