Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-02 / 126. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUN1ÜS 2., SZERDA Harc a régészeti értékekért Programparkok a Duna mentén Jól látható a rétegződés zadtól épített 300 méteres vaskori sánca Európában egyedülállóan épen maradt meg. A 20-30 méter széles vízmosásos árokkal körülvett területen a 4000 éves, kora bronzkori nagyrévi, a több mint 3000 éves középbronzkori vatyai és a 2500 éves kora vaskori hallstall kultúra gazdag leletanyagát rejti a föld. — Rendkívüli értéknek számít a földvártól nyugat- dél-nyugat irányban emelt, több mint száz, 10-60 méter átmérőjű és 0,2-5 méter magas temetkezési halom és gazdag leletanyaga. A vaskori nép törzsi vezetőinek holttesteit teljes harci díszben, ntágViniola Károly felvételei lyán elégették, és maradványaikat kedvenc használati tárgyaikkal, fegyvereikkel, és edényekben elhelyezett étel- lel-itallal együtt helyezték a döngölt agyag, vagy lapos kövekből rakott padlójú; gerendákból épített sírkamrába. A halmokat a kamra fölé emelték. A fennmaradt leietek írásos források hiányában rendkívül fontos információkat közölnek a vaskori nép életéről és szokásairól. — Milyen állapotban vannak ma ezek a régészeti emlékek? — A 100 hektáros terület —, amelyen a földvár, a sánc, valamint a halmok helyezkednek el —, nagy része magántulajdonban van, kisebb részét bérlők művelik. A terület jelentős hányada régészeti és természeti védelem alatt áll. Az ellenőrizhetetlen mélyszántástól, az építményektől, a telkek elaprózódásától a halmok pusztulnak. Az őskori járószintre emelt .sírkamrák pedig végveszélybe kerültek. .— Mikor és milyen lépéseket tettek értékeik megmentéséért? — Egy 1977-ben készített rendezési terv a halmok egész térségében régészeti bemutatóparkot javasol, amelyet több lépcsőben valósítottak volna meg. A terv továbA név: Százhalombat- fgB ta őrzi annak a több. mint száz vaskori te- metkezési halomnak az emlékét, amelyek köré a város egykor települt és amelyek 2500 év után is fennmaradtak. Dacolva a természet és az ember pusztításával. És fennmaradt az ide temetettek lakhelye, az egykori földvár is. Noha a ritka becsű régészeti együttesről az országban kevesen tudnak. Vagy ha tudnak is, vajmi keveset tesznek azért, hogy a magántulajdonba került, kertműveléstől és házépítésektől végzetes pusztulásnak indult halmokat megmentsék. A tenni akaró kevesek segítségében bízva, és az ügyért harcolók örökségének felhasználásával Pál Attiláné a százhalombattai Matrica múzeum munkatársa — igazgató asszonyának, Poroszai Ildikónak a támogatásával — sokat tesz lakhelye értékeinek megmentéséért. De mi is indította a fáradságot nem kímélő küzdelemre, amelyet évek óta folytat? — kérdeztük. — Mindig borzasztóan bántott, ahogyan szülővárosomban a múltat feledtetni igyekeznek, hiszen tudtam, nekünk is vannak értékeink, melyekre büszkék lehetünk. Amikor 1987-ben a Matrica múzeum munkatársa lettem, döbbentem rá igazán, milyen gazdag Százhalombatta történelme. És arra is: nemcsak nem törődtünk értékeinkkel, hanem még hozzá is járulunk pusztításukhoz. — Százhalombattát a közvélemény gyokértelen, újkori szocialista városként ismeri. Elég, ha nagymúltú országos napilapunknak egy közelmúltban megjelent cikkére utalok. — Országos jelentőségű értékeink az európai őskorban épültek. Érd—Százhalombatta határában, festői környezetben emelkedik a Duna fölé a bronzkori-vaskori erődített telep, amelynek a Kr. e. 7. száHalomsír bá javasolta a táj egészének természeti és régészeti védelmét. Az Olajterv által 1989-ben készített rendezési terv már csak hat hektárnyi, az utolsó csupán három hektárnyi területtel számol. Ez három nagy és két kisebb halmot foglal magába. Az önkormányzat 1991-ben 6 miliő forintot különített el az ingatlanok megvásárlására, mely után a telkek a város tulajdonába s a Száz halom Alapítvány kezelésébe kerülnének. Kisebb zökkenőkkel ugyan, de folyamatosan vásároljuk az ingatlanokat. A régészeti feltárást, a kutatást a Művelődési Minisztérium finanszírozza és szakmai célokra kérhető támogatás más forrásokból is. —- Szeretnénk, ha részletes rendezési terv szabályozná a tulajdonosok jogait és kötelességeit, a beépíthetőség módját a régészeti és természeti védelem szempontjainak figyelembevételével. — Ön több mint 100 oldalas tanulmányt készített Százhalombatta és környezetének természeti, kultúrtörténeti és közösségi értékeiről. Részletesen foglalkozik a környező nyolc településsel is. — A külföldi példákból megtanultuk, hogy csak sokoldalú szórakozási és kikapcsolódási lehetőségekkel lehet az idegenforgalom figyelmét felkelteni. A mai anyagi lehetőségek birtokában ez csak a települések összefogásával érhető el. Környezetünkben minden település hordoz rendkívüli értékeket, az összehangolt cselekvésre próbálom a magam eszközeivel ösztönözni őket. A háború előtt a térségben élő organikus kapcsolat- rendszer volt, amelyet mindannyiunk hasznára újra kell éleszteni. Erről minden településnek vannak elképzelései. Magam három témapark megvalósítását javasoltam, és próbálok tenni is az ügy érdekében. Az érdi szigeten egy Finn-Ugor Szabadtéri Múzeum, Tökölön egy játékváros, Százhalombattán pedig régészeti bemutatóhely épülne. Ez utóbbi több célt szolgálna: a tudományos kutatás mellett az oktatás és az idegenforgalom is profitálhatna belőle. A bemutató- helyről szakemberek bevonásával készítünk terveket. A főváros közelében fekvő, vízi úton is megközelíthető, gyönyörű Duna-parti prog- rampark-rendszer az expo egyik nem mindennapi látványossága lehetne. D. Veszelszky Sára A Szeretetszolgálat teljesítőképessége véges Fél éve már, hogy a Római Katolikus Egyház Szeretetszolgálata által Ipolytölgyesen megépíttetett otthon javára tett alapítvány létezik. Gyűlik is a. pénz, bár — mint ezt megkeresésünkre Málics. Jánosné kuratóriumi titkár elmondta — véges a Szeretetszolgálat teljesítőképessége. — Olyan gyermekek élnek itt az otthonban, akik — éppen halmozott és súlyos fokú testi sérülésük miatt — kiemelten nagy gondoskodásra és ápolásra szorulnak — mondja az alapítvány kuratóriumának titkára. — Nekik minden olyan dolog plusz ajándék, ami egy egészséges ember számára természetes. Az otthon örömmel fogad minden pénzbeli és természetbeli adományt. Málics Jánosné meséli, hogy terveik közül a legfontosabb egy fizikoterápiás helyiség mielőbbi berendezése. — Elmondani is nehéz, menynyire nélkülözhetetlen lenne ennek a szobának a berendezése — magyarázza. —- Sok olyan, már majdnem felnőtt lakónk van, akiknél nagyon előrehaladott az izmok és idegek sorvadása. Ezeknél a betegeknél még egy vérvétel is gondot okoz. Alig képesek ugyanis — a rendszeres mozgás hiányában — kiegyenesíteni a karjukat. Ezen a problémán segítene a fizikoterápiás kezelő kád, a kiegészítő felszerelésekkel. Az otthon lakói az apadó anyagi forrásuk mellett sem érzik, hogy magukra hagyták volna egykori alapítóik, korábbi támogatóik — mondja a titkárasz- szony, s tovább sorolja, mi mindenre lesz még égetően szükségük az említett beruházás után. mé. Az Ipolytölgyesi Szent Erzsébet Szeretetotthon A lapítványának számlaszáma: 290-15735. Devizát a 401-4318-00290 és a 407-4318-00290 számra lehet átutalni. Lesz még folytatás? Hullámzó hulladékügy Tovább gyűrűzik az aszód— galgamácsai veszélyeshulla- dék-lerakótelep ügye. Ami azért kezd most üggyé terebélyesedni, mert olyan hírek terjedtek el, miszerint bővíteni szeretnék a háromszázezer köbméter lerakókapacitású telepet, úgy, hogy hétszázezer köbméter befogadására legyen alkalmas. Erről, és szorosan a témához kapcsolódó kérdésekről tárgyalt a napokban a Közvélemény ’93 elnevezésű aszódi közéleti klub néhány tagja, Urbán Imre Kartal, Dudás János Vácegres és Csibi József Verseg polgármestere. Akik az aszódi fiúnevelő intézet klubtermében tartott összejövetelükön leszögezték, nem kívánnak úgymond a háttérben egyezkedni, céljuk a lakosság, a közvélemény tájékoztatása, tágabb értelemben a Galga mente környezetének védelme. Az események 1989-re nyúlnak vissza. Ekkor kezdte meg működését az országban elsőként a lerakótelep. Nem kevés pénzbe került, de már akkor időszerűvé vált az, hogy a veszélyes hulladékok. — ami a magyar gazdaságban éppúgy nagy mennyiségnézetet látszik alátámasztani az, hogy szóba került a telep kapacitásbővítése. Jöttek az érvek, persze, mindkét oldalon. Szakemberek igyekeztek megnyugtatni mindenkit, azzal, hogy semmilyen veszélyt nem jelent a lerakó bővítése a környező településekre. A kétkedők szerint az lehet, hogy most nem mutatható ki káros hatás, de mi lesz ötven, száz év múlva? Az ügynek persze ez csak az egyik része. A másik az, hogy időközben kiderült, a csupán szóban beígért kompenzációból három település —Aszód, Galgamácsa, Iklad — részesülhet, a többi nem. Az, hogy a többiek utólag kimaradtak, kissé sértő is, bár ez nem rontott azon az együttműködési gyakorlaton, amit kialakítottak a Galga menti községek polgármesterei. Azt viszont már nehezebben értethetik meg a lakókkal, hogy a gázberuházást — amire nemrégiben határozták el magukat a falvak — így saját költségeiken, a kompenzáció felhasználása nélkül kell megvalósítaniuk. Mert erről a kétszázmillió forintról sokan tudtak a környéken. Számítottak rá. Ezek szerint hiába. Az aszódi hulladéklerakó-telep fóliával bélelt gödrei lassan telnek. A második veszélyességi fokozatú betonpiramisok belsejébe kerülnek a festékiszapokat tartalmazó tartályok. A 25 évre méretezett lerakó bővítése is szóba került s ez azt jelenti, hogy a gyártóknak jobban megéri kifizetni a köbméterenként majdnem 30 ezer forint tárolási költséget, mint a bírságot. ben képződik, mint másutt — végre megnyugtató helyre kerüljenek. A telep, mivel távol esik minden településtől, eddig nem okozott különösebb gondot a környékbelieknek. Azt persze nem lehet mondani, hogy kedvelték volna, elfogadták létezését. Ehhez hozzájárult az is, hogy voltak olyan ígéretek, miszerint az érintett települések kétszázmillió forint kompenzációt kapnak a telep működésének ellentételezéseként. Sőt, azt is megjelölték az akkori illetékesek, hogy gázberuházás esetén felhasználhatnák a községek ezt az összeget. Erről viszont írás nem maradt fönn. Ez utóbbi tény okozott később némi gondot, mivel időközben megkezdődött a privatizáció. Egy osztrák cég vásárolta meg az állami részvényeket, és ez volt az, ami gondolkodóba ejtette az embereket. Attól tartanak, hogy a saját veszélyes hulladékunk mellé kapunk külföldit is. E Ami tovább színesíti a képet, az az, hogy nemrégiben, közvélemény-kutatás után úgy határozott Galgamácsa képviselő-testülete, nem kell sem a bővítés, sem a kompenzáció. Ezek után természetes volt, hogy' az aszódi önkormányzat sem támogatja a telep bővítését, viszont igényt tartana a kompenzációra. Itt tart az ügy jelenleg. Tartottak fórumokat, tanácskozásokat, valószínűleg még szerveznek néhányat. A kompenzációból kikerülő települések — Kartal, Túra, Vácegres, Verseg és még mások — polgármesterei úgy vélekednek, már nem is a pénzről van szó. Kicsit furcsállják ugyan a történteket, de a lényeg most inkább az, hogy ne kerüljön sor a telep bővítésére. Végül is ez a dolog leállt, az emberek szavaztak Galgamá- csán. A bővítés ellen tették le voksaikat. J. Sz. I.
