Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-02 / 126. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 2., SZERDA Harminc év után rehabilitálták Tartalékosként is a testületben maradt Az első ”Szatócs”a megyében A vidék szolgálatában Abonyban megnyílt a Szatócs Hálózat Rt. boltja. Barna Józsefné, nyugdíjas működteti a leánya házá­ban kialakított garázshelyiségben. Az idős asszony­nak nyugdíjkiegészítést, a kisváros lakosságának vál­tozatos, olcsó árukínálatot és kényelmesebb vásárlá­si lehetőséget jelent. A boltban beszerezhetők háztar­tási gépek, lakberendezési tárgyak, kozmetikumok, édesség, üdítőital-féleségek, kerti szerszámok és sok minden más, amire a ház körül szükség lehet. Dr. V. Fodor Endre Bálint rendőr alezredest, a Pest Me­gyei Rendőr-főkapitányság első embere, dr. Komáromi István ezredes, főkapitány ajánlotta figyelmembe, mond­ván: Bandi bácsi már ’56-ban rendőr volt, a szovjet meg­szálláskor tolmácsnak rendel­ték ki egy páncélos dandár mellé, s van néhány érdekes élménye, köztük a forrada­lom leverését követő május elseje. Fodor alezredest mindenki Bandi bácsinak szólítja az Aradi utcában, s bár tartalé­kos és nyugdíjas, gyakran megfordul a megyei főkapi­tányságon, lévén kuratóriumi elnöke annak az alapítvány­nak, melyet a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság állo­mányához tartozó legnépsze­rűbb kisrendőrök jutalmazásá­ra hozott létre a saját zsebé­ből. — Mikor vette fel az egyen­ruhát? — kérdeztem. — Esetemben a beöltözés csak képletes, én civilben jár­tam. Ugyanis operatív munka­társként alkalmaztak őrmeste­ri rangban. Akkoriban így ne­vezték a bűnügyi nyomozó­kat, hogy ezzel is jelezzék, a testület még a megnevezések­ben is elhatárolja magát a Horthy-rendőrségtől. — Elég kritikus időszak­ban választotta a rendőri pá­lyát, 1956 tavaszán. — Igen. És bár nekem a zsiványokkal volt dolgom, azért tudomásomra jutott olyan mozgolódás is, melyek előrevetítették az októberi eseményeket. Akkor Szeghal­mon szolgáltam. November 10-én, amikor egy szovjet páncélos alakulat elözönlötte Békéscsabát, sebtében átvezé­nyeltek Csabára tolmácsnak, mert tűrhetően beszéltem oro­szul. A lakosság megbénult — A lakosság hogyan reagált a megszállásra? — Megbénult. Képzeljen el száz és száz T—34-est az utcákon. Hogy lehetett ezek­kel szembeszállni fegyvertele­Aki már volt bajban, az tud­ja, milyen hosszú időnek tűnhet néhány másodperc is, amíg a tűzoltókra vára­kozik. Gyorsan terjednek a lángok, veszélyeztetve az emberi életeket és az anyagi javakat. Nemcsak a jószándékon, legalább any- nyira a felszerelésen, a tech­nikai eszközökön múlik, hogy minél előbb megér­kezzen a várt segítség. Sajnos, az utóbbi időben sok szó esett róla, hogy nül? Később kezdtek az em­berek felocsúdni, s tanúja vol­tam annak a tömegdemonstrá­ciónak. amit december 6-án rendeztek Csaba főterén. Iga­zi spontán megnyilvánulás volt. Néma, de annál kifeje­zőbb. A szovjetek kivonulá­sát követelte a lakosság a vá­rosból. Nem történt megtorlás — Lett ennek következménye? — Erről nincsenek pontos értesüléseim. Nyílt megtorlás nem történt, illetve a megtor­lásokra később került sor. Egy biztos: a megszállókat úgy hajtották be közénk, mint a pulit a nyáj közé. Az is parancsra tereli a jószágot, kötelességből harap a rend­bontó birkákba. A megszál­lók többsége nem jószántá­ból jött Magyarországra, esz­közei voltak egy gigantomá- niás nagyhatalomnak. Az is­ten tudja, honnan vezényel­hették őket ide a forradalom leverésére, magam tapasztal­tam, még csak hírből sem hal­lottak azelőtt rólunk. Elké­pesztően műveletlenek vol­tak. köztük a tisztek is. Egy jellemző eset: 1957. május el­sején az ünnepi program egyik mozzanataként a me­gye prominensei elvitték a dandárparancsnokot a gyulai várba, arra a helyre, ahol 1849-ben Paskievics nagyher­ceg előtt képletesen megtör­tént a fegyverletétel. Akkor is én tolmácsoltam, s mint ki­derült, a vendégek semmit nem tudtak az 1848-as ma­gyar szabadságharcról, sőt Paskievics nagyhercegről is akkor hallottak először. Ben­nem azért hagyott keserű száj­ízt ez a gyulai ünnepség, mert világosan éreztem, a mi pártvezetőink ezzel a gesztus­sal akarták kifejezni behódo- lásukat a megszállók előtt.-— Meddig maradt Békés­csabán? — ’57 nyarán a parancsno­kom válaszút elé állított. Me­hetek riyomozótiszti iskolába Moszkvába, vagy jogot tanul­ni Szegedre. Az utóbbit vá­lasztottam, a Szegedi Jogtu­nem jut elegendő pénz fecs­kendőre, gépjárművekre és egyéb berendezésekre. Az önkormányzatok segítenek, ha tudnak, de persze az ő le­hetőségeik is korlátozottak. Mit lehet tenni a helyzet jobbításáért? Most örömmel számo­lunk be egy új kezdeménye­zésről: bejegyezték a Szent Flórián Magyarországért elnevezésű alapítványt. A kuratórium elnöke Magyari Lajos százados a Tűzoltó­dományi Egyetemen doktorál­tam, de még az államvizsga előtt kikerültem a testület ál­lományából. — Leszerelték? — Önszántamból léptem ki, elébe mentem annak, ami úgyis bekövetkezett volna. Kezdődött azzal, hogy az 1956-os cselekmények jogi megítélésében én más elveket vallottam, mint amit elvártak. Aztán jött egy konkrét ügy, egy közönséges rablógyilkos­ságot politikai gyilkosságnak akartak átkozmetikázni. A tet­tes mindenképpen megérde­melte a kötelet, azzal viszont nem értettem egyet, hogy egy köztörvényes bűncselekményt a, politikai megtorlások legali­zálására használjanak fel. Eb­ben nem kívántam részt venni. — Tehát következett az ön­kéntes száműzetés? % — így is mondhatjuk. Le­szereltem, majd 27 évet húz­tam le két vállalatnál jogtaná­csosként. De lélekben megma­radtam mindvégig rendőrnek. Még 1987-ben én szerveztem meg az első magánalapítványt a Magyar Rendőrtiszti Főisko­la javára, 250 ezer forintos in­duló tőkével, amit megtakarí­tott pénzemből ajánlottam fel. A pártszervek nem voltak tőle elragadtatva, de akkor már nyilvánvaló volt, hogy a párt- rendszer nem tartja magát so­káig, ezért aztán nyíltan nem akadékoskodtak. ' Az elégtételt megkaptam — De a rendszerváltásra még várni kellett. — Az a fontos, hogy meg­történt, és én 1991-ben meg­kaptam a magam kis elégtéte­lét, alezredessé léptettek elő, s ha tartalékosként is, de vissza­kerültem a testületbe. Amire büszke vagyok. Gyakran kiké­rik a tanácsomat, előadásokat tartok. A napokban én adtam át két Pest megyei rendőr törzs- zászlósnak a Legnépszerűbb Rendőr Alapítvány díját, 50-50 ezer forintot. Ez annak az alapítványnak a kamatjai­ból jött össze, aminek első 100 ezer forintját szintén én álltam. ság Pest megyei parancs­nokságán, elmondta, az ala­pítvány célja anyagiakkal segíteni a korszerű tűzvé­delmi eszközök beszerzé­sét. Foglalkoznak emellett a megelőzéssel is, különös tekintettel a gyermekek és fiatalok oktatására. Terveik között szerepel, hogy ösz­töndíjat adnak a felsőfokú képzésben résztvevőknek. Beteg- és balesetbiztosítási alapot hoznak létre a tűzvé­delmi szervezetek tagjai­Dunakeszi olasz barátai A holnapig tartó Dunake­szi Vakáció rendezvényén a testvérvárosi kapcsola­tok jelentőségéről kérdez­tük Giuseppe Bursi urat, Casalgrande olasz város polgármesterét. Elmondta, hogy egy másik település népének élete, gondjai, tö­rekvései fontosak számuk­ra, tanulságokat vonnak le belőle. — Közeledik látogatásuk vége. Milyen eredményekről tud beszámolni gazdasági, kulturális vagy egyéb téren? — A kulturális eredmé­nyek a legjobbak. Dunake­szi zenekara és énekkara máris sikeresen szerepelt ná­lunk, a város lány és fiú csa­pata pedig kézilabda bajnok­ságon vett részt. Most itt a mi blues műfajt képviselő zenekarunk játszik, de hama­rosan labdarúgóink is eljön­nek szerepelni. Gazdasági kapcsolataink szintén fejlőd­nek, a tavalyi vásárunkon megjelentek a dunakeszi vál­lalkozók. Most a mieink jöt­tek el, akik a nálunk fő ipar­ágnak számító kerámiaipart, valamint a gépgyártást kép­viselik bemutatott áruikkal. Hoztunk élelmiszereket is, amelyekkel egyre több csere­akciót szeretnénk lebonyolí­tani. Jók a magyar borok, szívesen vinnénk belőlük. — A bortermelőik nem til­takoznának? — Nálunk ma már egyre kevesebb a szőlővel foglal­kozó kistermelő. Egyébként szívesen jönnének Magyar- országra a beruházóink is, de még nem világos szá­munkra, hogy milyen garan­ciákat kaphatnak, hogy mi­lyen feltételekkel vállalkoz­hatnának. — Önök jól érzik magu­kat az itteni közös vakáción? — Benissimo (nagyon jól). ízletes a magyar kony­ha főztje, csak egy kicsit erő­sebben fűszerezett az olasz­nál. Finom volt a gulyásle­ves és a magyar borok is kü­lönlegesek, de valamivel ne­hezebbek a mieinknél. Kül­döttségünk, illetve a velünk érkezett gyermekek is kelle­mesen érzik magukat, hi­szen az itt töltött négy-öt nap pihenésnek számít a ba­ráti környezetben. nak, s azok családjának szo­ciális, egészségügyi támo­gatására. Vállalati és hivatá­sos tűzoltóversenyeket szer­veznek. Az említetteken kívül még sok más célkitűzés is szerepel az okiratban. Az alapító a Fővárosi Korona Kereskedelmi Szolgáltató és Termeltető Kft. Az alapítvány nyitott, csekkszámla száma 216-97500-7052, bárki csat­lakozhat. — Hallottuk, hogy van egy ilyen lehetőség — mondja Barna Józsefné — valamit kell tenni, mert a hatezer forintos nyugdíjból nem lehet megélni. Átala­kítottuk a garázst, hiszen a feltételek szerint nem kell túl nagy helyiség a bolt be­rendezésére. Sokba került, több mint negyvenezer fo­rintba, de rertiéljük hama­rosan megtérül. Lassan megszokják az emberek, hogy itt minden olcsóbb és nagy a választék. De arra is van lehetőség, hogy ha olyat kémek, ami nincs, né­hány napon belül beszerez­zük. Sokan megállnak az üz­let előtt, nézelődnek. A bol­tos szíves szóval invitálja őket: Nem kell feltétlen vá­sárolni, tessék szétnézni! Az érdeklődők szatyrokkal jönnek kifelé: ha már eny- nyire olcsó, megvették, jól jön a háznál. Az abonyi üzletet egy szolnoki raktártelep látja el áruval. Lescsinszky György, a területi igazgató feleségével együtt dolgo­zik a hálózatnál. Egyelőre kilenc üzlet ellátását irá­nyítják, de a rendszer alap­ján és a tervek szerint ez százig emelkedhet. — A mi számítógépün­kön lehívható a boltokban levő pénztárgép adatbázisa — mondja Lescsinszky űr —, tehát lehetőségem van arra, hogy bármikor ellen­őrizzem, miből mennyi van még az üzletben, mi az, amiből fel kell tölteni a készletet. Sokszor ponto­sabbak az adataim, mint magának a boltosnak. He­tente egyszer töltjük fel a boltot, de ha sürgősen szükség van valamire, azt is megoldjuk. Igyekszünk sokat beszélgetni a bolto­sokkal, felmérni más üzle­tek kínálatát, hogy minél szélesebb választékot kí­náljunk. Legfőbb elvünk, hogy jó minőséget adjunk, olcsón, az igényeknek megfelelően. Az abonyi boltost sok-sok jelentkező közül választottuk ki. A feltételek nem megvalósít­hatatlanok, de szigorúan ra­gaszkodunk hozzájuk. El­sősorban azonosulnia kell a vállalkozónak a szatócs­hálózat szellemiségével: a cél ne a hirtelen meggazda­godás legyen, hanem a vá­sárlók szolgálata révén a biztos jövedelem, a bolt le­gyen mindig tiszta és ren­dezett. A nyitvatartási időt is rábízzuk a tulajdonosra, ő ismeri legjobban a helyi körülményeket. A polco­kat és a pénztárgépet bizto­sítjuk, hetente pontosan rögzített időben az áru szál­lítását is. A Szatócs Hálózat ve­zérigazgató-helyettese, Huszka József Leó rendsze­resen látogatja a közel száz üzletet, megkértük, meséljen arról, hogyan jött létre a hálózat, mi a lénye­ge? — Barátommal és egy­kori zenésztársammal, Cso­mós Jánossal felismertük, hogy a vidék, a falu ellátá­sa nem igazán biztosított. Az országot tíz területre osztottuk, amelyen egy- egy raktártelepet helyez­tünk el. Először ketten ala­kítottunk kft.-t, majd csat­lakozott hozzánk Hegedűs István. Tavaly már átala­kultunk részvénytársaság­gá. A hálózat számítógép- rendszer alapján működik, Budapesten van az iro­dánk, ahonnan figyelem­mel kísérhető az egész rendszer. A boltokat szin­tén számítógépes pénztár­géppel látjuk el, melynek kezelése egyszerű és kizár­ható a tévedési lehetőség. — Augusztusban lesz egy éves a Szatócs. Ennyi idő alatt sikernek könyvel­hető el, hogy majd száz bolt már működik. Hogyan tovább? — Vállalkozásunk leg­főbb elve a gyors forga­lom, kicsi haszon. Tehát anyagi lehetőségeink vége­sek, partnereket kell talál­nunk, hiszen igény van: több mint tízezren jelent­keztek üzletnyitási szándék­kal. Szeretnénk magyar üz­lettársakat találni, bár úgy tűnik, külföldről nagyobb az érdeklődés. A cél: 1000-1500 bolt létesítése, az árukínálat bővítése. Ter­veink között szerepel egy újság kiadása, amely ked­vezményes vásárlásra adna lehetőséget, a hálózat által forgalmazott termékek szer­vizhálózatának megszerve­zése, kereskedelemfejlesz­tési alapítvány létrehozása, melynek keretén belül biz­tosítanánk az eladószemély­zet képzését. Elképzelések tehát vannak és mindent megteszünk a megvalósítá­sukért. Bartos Csilla (matula) K. T. I. Tűzoltó alapítvány a megelőzésért

Next

/
Oldalképek
Tartalom