Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
_§ PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JÚNIUS 8., KEDD 7 Pest megye a negatív példa? Evangélikus diakonissza egyesület a mozgássérültekért Nem kellett a PVCSV az önkormányzatoknak Pest megyét amolyan fekete bárányként emlegetik az országban — mondja Ritecz György a Galgamenti Vízközmű Kft. ügyvezető igazgatója. — Azzal „érdemeltük ki” ezt a jelzőt, hogy — az önkormányzatokkal teljes egyetértésben — az egykori monopolcég, a PVCSV felszámolása mellett döntöttünk. A dolog azonban nem Uyen egyszerű: sok szempontból is jobbnak láttuk ugyanis, ha — legalább is egyelőre — területi egységekre bontjuk a megyei víz- és csatomaközmű-rendszert. — A történet még 1991 szeptemberére nyúlik vissza: ekkor született meg ugyanis az a törvény, amely a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat vagyonának az önkormányzatokhoz történő átadásáról intézkedett — idézi fel a közelmúltat Ritecz György a Galgamenti Víziközmű Kft. ügyvezető igazgatója. — Nyolc üzemegység alakult az egykori monopolcég helyén. Ezekben a 92 helyi település polgármesterei, illetve azok által megbízott szakemberek kaptak jogot új üzemeltető szervezet, végrehajtására. A miénk, a Galgamenti Víziközmű Kft. 11 település nevében intézi az ügyeket: üzemeltetjük a már meglévő kutakat, kitermeljük, s eljuttatjuk a fogyasztóhoz a vizet, alkalmi hibaelhárítást végzünk, gondoskodunk az állóeszköz-fenntartásról, cseréljük az elhasználódott szerelvényeket, berendezéseket, folyamatosan, leolvassuk a mérők állását, illetve beszedjük a vízdíjakat. Tulajdonképpen csak a beruházás, a fejlesztés nem tartozik a hatáskörünkbe. Az első és legfontosabb kérdés, tudtuk meg a szakembertől, amely az önkormányzatok, mint új tulajdonosok előtt állt, az az volt, mi legyen a PVCSV- vei, illetve kire bízzák az örökölt, s kétségtelenül lehasznált állapotban lévő víziközműveiket. Elviekben a legkézenfekvőbbnek az látszott volna — s mind a két dilemmára egyszerre választ is adott volna —, ha a PVCSV mint egykori üzemeltető, némileg átalakulva, de tovább végezné a fenntartást és működtetést. PVCSV-t ne! — A 92 település szinte egyhangúlag nemet mondott erre a lehetőségre — összegzi a döntés lényegét Ritecz György. — Az önkormányzatok úgy határoztak, hogy végre maguk veszik kezükbe a „vízi-ügyeik” intézését. Az okok — bár sokszor nehezen megfogható, nem igazán konkrét, s bizonyítható állításokon alapulnak — egybecsengtek. Az új tulajdonosok nem bíznak meg a PVCSV-ben! Először is csalódtak a monopolcég személyi vezetésében — derül ki a szakember magyarázatából. Jó volt a „szimatuk”. Ezt mutatja, hogy az érintett vezérigazgatót egy esztendő alatt „lecserélték” egy vállalati biztossal. Mindemellett alapvető bizalmatlanság nyilvánult meg az egész PVCSV-vel szemben is. A települések nagymértékben csalódtak az addigi együttműködésben. Úgy vélekedtek, hogy a PVCSV nem volt az elmúlt évtizedekben kellően segítőkész, s a helyi problémák iránt megértő. A lakosságot leginkább pedig az bosszantotta, hogy az utóbbi években többszörösére nőtt a vízdíj, s emellé szinte alig kaptak valamiféle pluszjuttatást. Ennek a folyamatnak éppen az ellenkezője tapasztalható a helyi szerveknél: azzal együtt, hogy a települések önkormányzata felelősségteljesen átérzi a lakosság panaszát, a helyi problémákat, meg tudja tenni, hogy átvállal a vízfelhasználásból némi anyagi terhet. — Olyan üzemeltetőt szeretnénk, vallották az új tulajdonosok — idézi fel a véleményeket az ügyvezetői igazgató —, amelyik nemcsak a költségekbe enged belepillantást, de például a vízdíjak emelkedéséről is kikéri véleményünket. Ez már csak azért is elemi igényként jelentkezett az önkormányzatok részéről, mert olyan kimondhatatlanul nagy összegekről volt szó a monopolcég működésének éveiben (6,5 milliárdos közművagyon, évi 300 ezer forintos amortizáció, megszámolhatatla- nul sok tíz- és százezer forint pluszkiadás), amelyet a PVCSV fölöslegesen fizetett a hibásan működő egyéni vízrendszerek miatt. A vagyonátadás megtörtént — Természetesen megkaptuk a magunkét azért, hogy — ekképpen hangzott a kritika — szétverjük az egységesen és jól működő víziközmű- és csatornarendszert, s helyette egy nem kellő hatékonysággal dolgozó felaprózott szisztémát vezetünk be — mondja el őszintén a bírálatot is a kft. igazgatója. — Vállaljuk ezt a bírálatot azzal a kitétellel, hogy az egykori monopolcég feldarabolása, területi egységekre bontása elkerülhetetlen folyamat volt. Emellett már körvonalazódik az újraegyesülés is. Természetesen ennek a folyamatnak a pozitív hatása ma még kevéssé érzékelhető. Ugyanúgy folyik a víz a csöveken, mint történt ez évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Azt azonban már szinte minden fogyasztó érzi, hogy havonta találkozik személyesen a működtető cégek emberével, lecserélték a mérőóráját, mely a pontos s megbízható leolvasás alapja, olcsóbb lett a PVCSV áraihoz képest a víz is, s nem utolsósorban — a lakossági véleményezést elváró felelősség- teljes tulajdonosok kezében van ez a nagy közművagyon. — A Galgamentén már csak egy állomása van hátra a PVCSV felszámolásának — zárja le a tájékoztatást az igazgató —: most végzünk a vagyonátadás utolsó szakaszával. Hosz- szú, a legapróbb részletekbe menő érdekegyeztetés eredménye, hogy a hozzánk tartozó települések felében — az egy falu egy közmű elv alapján — önálló víziközmű működtető rendszer van, míg a másik 50 százalékban, ahol úgynevezett kisebbségi üzemek vannak, regionális együttműködés valósul meg. Ezen az üzemeltetési formán pedig már közös tulajdonosi csoportok alakultak meg. Maliár Éva A munkák jól haladnak s Ev végére lesz telefon A gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a kiterjedt információs rendszer, valamint a telefonhálózat kiépítése. Az érdiek is türelmetlenül várják, hogy telefon köthesse őket össze a világgal. Hogy hol tart most a beruházás? A Matáv által felajánlott hétezer-négyszáz állomásra már van jelentkező, ezért az önkormányzat leállíttatta a befizetéseket. Azonban azoknak sem kell búsulnia, akik ebből a keretből kimaradtak. Jelentkezhetnek még a polgárok házában lévő Matáv-ki- rendeltségnél. Ott előjegyzésbe veszik őket, s amikor lejár a befizetési zárlat, értesítik őket arról, mikor számíthatnak készülékre. Sok gondot okoz, hogy sokan csak egyszerűen postára adták a telefonbevezetésre szánt összeget, s írásban nem kötöttek szerződést a munkára, így aztán a befizetést igazoló csekken kívül semmi mással nem tudják igazolni, hogy ők telefonigénylők. Ők sajnos lemaradtak a listáról. Éppen ezért kérik az illetékesek azokat, akik így jártak el, jelentkezzenek az önkormányzat műszaki irodáján. Hogy mindez hogyan fordulhatott elő? Valószínűleg nem olvasták el figyelmesen azt a tájékoztatót, amelyet a csekkel együtt kaptak kézhez. Nagy kár, mert így egy évet csúszik a bekötési határidő. Legfeljebb akkor kaphatnak korábban telefont, ha a munkákkal előbb végez a kivitelező. Sokan fordulnak a polgár- mesteri hivatalhoz soronkívüliséget kérve, nem tudják, hogy ebben az esetben a döntés nem az önkormányzat joga. Ilyen igénnyel a Matáv Budapesti Igazgatóságát kell megkeresniük, s ha az műszakilag lehetséges, hamarabb elvégzik a szerelést. A munkálatok egyébként a terv szerint folynak, s ha csak nem jön közbe valami, tartani tudják a kivitelezők a december 31-i határidőt. (Á. M.) Munkahely- és otthonteremtés A protestáns egyházak mellett, a világon mindenütt működnek diakonissza egyesületek, amelyek a lelkészek munkáját segítik a szociális, egészségügyi tevékenységben. Magyarországon 1924-ben nyolc asszony megalakította a FÉBE egyesületet, magyarosítva a Bibliában szereplő Phoebe, szeretetből szolgáló, asszony nevét. A piliscsabai FÉBÉ júniusban adja át azokat a házakat, amelyek mozgássérültek számára nyújtanak otthont és munkahelyet is ugyanazon területen. A klotildligeti Soló (Shiloh ugyancsak, magyarosított bibliai elnevezés, helységnév Kánaán földjén) egyike volt azon épületeknek, amelyek 1950 előtt a diakonisszák tu’ajdoná- ban voltak. Jó megérzéssel az államosítás előtt átadták az evangélikus egyháznak, így maradhatott meg 16 idős diakonissza otthonául. 1990-ben üresen maradt az épület leromlott állapotban, a kert dzsungel képét mutatta. Gadó Pál a Mozgássérültek Országos Egyesületének egykori elnöke, aki ifjúságától kezdve keresztyén szellemiségben munkálkodott, felismerte a csodálatos környezet és a közel százéves épület adta lehetőségeket. Munkaképes korú mozgáskorlátozottak számára lakóházakat terveztek a telekre, felújították a már meglevő épületet. A munkát 1990 nyarán kezdték el, segítséget kapva az Építő Barátok nemzetközi szervezettől, amely kilenc héten át biztosította a munkaerőt, német, holland és olasz egyetemisták személyében. És elindult a munka... Jelenleg a felújított házban egyetlen házaspár lakik, a férfi súlyosan hallássérült. de fizikai erejét kiválóan tudja hasznosítani, felesége nagyszerű gépkocsi-vezetői adottságokkal rendelkezik. Napközben kézművesmunka folyik. Fából készült gyermek- játékokat állítanak össze, csomagolnak, keresztet szerelnek össze, fabábukat festenek a mozgássérültek. Néhány méterrel odébb pedig folyik az építkezés, melynek köszönhetően az első négy lakás nemsokára gazdára talál. A konkrét elképzelésekről Gadó Pállal beszélgettünk. — A felhalmozott tapasztalataim alapján, a nyugati országok jobb feltételeit megismerve és az itthoni nyomorúságot figyelembe véve mértem fel a lehetőségeket. A súlyosan mozgássérült emberek számára, Magyarországon csak úgy tudunk munkahelyet teremteni, ha az otthonukat a közelben alakítjuk ki. Gond a közlekedés, a lépcsők jelenléte, A majd’ százéves épület, felújítva kiválóan alkalmas a kézműipari műhelyek berendezésére. de az épületekbe való bejutás is. Az itt kialakított lakások az európai igényeknek megfelelő szolgáltatásokat biztosítanának, létfeltételeket és egyben munkalehetőséget is: Az első négy ház szerkezetkész állapotban van, csak a sajátságos adaptációkat, alakításukat kell elvégezni. Ehhez azonban tudnunk kell, kik fognak benne lakni, eszerint beépíteni a kapaszkodókat, a mosdók, tükrök magasságát. Személyzetet kell biztosítanunk, akik takarítanak, és gondozzák a lakókat. Ebben is érvényesíteni szeretnénk az önállóság elvét. Olyan embereket fogunk felvenni, akik esetleg maguk is mozgás- sérültek, és társaik, a gondozottak választanák ki őket, tanítanák meg nekik a gondozás módját, hiszen valamennyiü- ket másként kell kezelni. — A lakóházakban lehetőség lesz egyedi, otthonos légkör megteremtésére. Miből tevődik majd össze az anyagi fedezet a fenntartására? — Egyik pénzszerzési forrás a már említett kézművesműhely. A kertben, magasított ágyásokban, megteremnek azok a konyhakerti növények, amiket a lakók gondoznának és hasznosítanának. Van egy kis gyümölcsös is. Ezeken kívül mindenki hasznosíthatja képességeit, gondolok itt arra, hogy ha például valaki jól tud idegen nyelvet, fordíthat, taníthat. Aki képes rá, főzhet, takaríthat. Számítunk az önkormányzatok, gyülekezetek segítségére, amelyekből majd érkeznek a lakók. Épülnek a lakóházak, mintegy húsz ember talál majd otthonra a piliscsabai Siló-ban, folytatódik a sok éves hagyományokkal bíró FEBÉ egyesület szeretetszolgálata. Csepp a tengerben, részmegoldás a sok-sok mozgáskorlátozott ember gondjainak megoldására. De jó, hogy elindult a folyamat. .. Bartos Csilla Az újabb lakóépületek alapjait készítik a mesterek Erdősi Ágnes felvételei Az első négy család számára már készül az otthon
