Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-08 / 131. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 8.. KEDD Vállalkozó szellemű iskola Remek ötletek Felsőgödön Felsőgödi iskolások Fehéregyházán, Petőfi síremléke eló'tt Híd a kapu alatt Majd elküldöm a kottát A felsőgödi Németh László Ál­talános Iskola példája megerő­síti tapasztalataimat: a változó kor lehetőségeivel élni tudó ok­tatási intézmények nagy jövő előtt állnak. Az iskolai oktatást új koncepció szellemében szer­vezték át — a célra nyert 80 ezer forint pályázati támogatás birtokában — tudom meg Lu­kács Istvánná igazgató asszony­tól. Pályázati támogatásból vá­sárolták a fénymásolót, a mo­dem szövegszerkesztőt, a könyvtár számára 150 ezer fo­rintért könyveket, a tűzzománc szakkör számára a saját égető­kemencét. .. Huszonhét szakkö­rük mellett ügyes gazdálkodás­sal olyan programokat szervez­nek a gyerekeknek, melyekre eddig általános iskolákban nem volt lehetőség. A 45 tagú, kitűnő kómst ed­dig is eseményszámba menő ju­talomkirándulásokra vitte kar­nagyuk, Borbély Magdolna ta­nárnő. Országjárásuk során töb­bek között eljutottak névadójuk sajkódi házába is, Ella néni meghívására. Aztán a szombat- helyi kirándulás során kiruccan­tak Grazba és Bécsbe, majd két napra Salzburgba — az éjszaká­kat persze a buszban töltötték. S a napokban tértek vissza az idei nagy kirándulásról: az egy­hetes olaszországi útról. Az utazást Borbély Magdol­na hónapokig szervezte — amíg a legolcsóbb buszvállalko­zót, a legoptimálisabb szállásle­hetőségeket megtalálta. A 32 gyerek számára maguk főztek egész idő alatt — az előre elké­szített, mélyhűtve magukkal vitt félkész ételekből. A reggeli­re és vacsorára valót is itthon­ról szállították. — Sok gyerek először járt nyugaton, először fürdött a ten­gerben — emlékezik a tanárnő. — Karvász Kálmánná kolléga­nőm avatott idegenvezetésével megnéztük Velencét, Firenzét, Veronát és szép kirándulást tet­tünk a Garda-tóhoz. S ahány templomban csak voltunk, mindegyikben énekeltünk: Ve­lencében a Szent Márk széke­segyházban, a firenzei dómban és a Keresztelő Kápolnában, és Veronában is. Természetes, hogy az olasz utazás ötletét a gyerekek kitörő lelkesedéssel fogadták. Ahogy Farkas Márton tanár úr megér­tette, ha szomorúan is: a két év előtt tervezett erdélyi utazásra sem gyerek, sem pedagógus vállalkozó nem akadt. — Pedig műemlékek, és természeti szép­ség szempontjából szülőhazám is gazdag — mondja a Szászré- genből áttelepült tanár úr, majd hozzáfűzi: — A történelmi Ma­gyarország megismerése önis­meretünk elengedhetetlen felté­tele, és meg is érdemlik az anyaország érdeklődését azok, akik a nehézségek dacára kitar­tanak anyanyelvűk, szülőföld­jük mellett. Ezért dia- és videovetítése- ket, előadásokat tartott Erdély életéről, szokásairól, népvisele­téről, és tudatosította az együvé tartozást. Fáradozásai eredmé­nyeképpen a tavalyi egyhetes székelyföldi útra többen is je­lentkeztek, mint amennyien a buszban elfértek. A pályázati tá­mogatások birtokában szemé­lyenként mindössze kétezer fo­rintba került az utazás. A ven­déglátó családokkal pedig olyan kapcsolatok szövődtek, hogy azóta az iskola közvetíté­se nélkül is gyakori az oda-visz- sza utazás. A tavalyi út a felfedezés ere­jével hatott gyerekre, pedagó­gusra egyaránt. Idén ismét válo­gatni kellett a nyolcvan gyere­ket a tíznapos, Kelet-Kárpátok­ba tervezett útra jelentkezők kö­zül. Június 14-től pedig egy hét­re Felsőgödre várnak kilencven olyan szászrégeni és kézdivá- sárhelyi iskolást és tanárt, akik először járnak az óhazában. El­szállásolásukat és ellátásukat a tavaly vendégül látott gyerekek szülei, az igazgató asszony és a tanárok, valamint a segítségre jelentkező szülők vállalják. Völgyesné Molnár Éva és Porzsolt Adámné tanárnők az alsótagozatosoknak találták ki az ötletes és játékos moccanj programot. A minden évben más-más téma köré szervezett programsorozatot idén a sport fogja össze — tudom meg Völ­gyesné tanárnőtől. A szeptem­beri hátizsákos-kerékpáros tú­rán leveleket, terméseket gyűj­töttek és szép rajzokat készítet­tek — amelyekből aztán kiállí­tást rendeztek. Októberben tar­tották a „fut a suli” futóver­senyt, háromszáz gyerek rész­vételével. Novemberben több- fordulós vetélkedőt rendeztek az olimpiáról. Decemberben pe­dig — az iskolai korcsolyapá­lya birtokbavétele, a tátrai sítá­borok mellett — a pocsai egész­ségügyi gyermekotthon lakói­nak készítettek karácsonyi aján­dékokat és rendeztek szép ünne­pi műsort. Januárban játékos sportvetélkedőt, februárban pe­dig farsangot tartottak — szelle­mes sportjelmezekben. Márci­us—áprilisban készültek a sportplakátok, a sportolókat áb­rázoló gyurmafigurák, és a gye­rekek Felsőgöd híres sportolói­tól gyűjtöttek emlékeket. Az éves programot májusi osztály- kirándulás zárja, majd június 14-től Bakonybélbe megy egy­hetes táborba hatvan iskolás. Elmenőben még megtudom: az igazgató asszony megvalósí­totta Németh László két lányá­nak tavaly decemberi ötletét: az író gödi emlékeinek össze­gyűjtésére évente kiosztandó dí­jat alapítottak. Április 18-án Németh László halálának évfor­dulóján meghitt ünnepség kere­tében jutalmazták meg a leg­jobb dolgozatok szerzőit. S mi­közben megcsodálom a szakkö­rökben készült munkákból ren­dezett kiállításokat, a minapi pedagógustüntetésről érdeklő­döm. — Mi nem tüntetgetünk, mi dolgozunk — mondja az igazgató asszony. De a kollégá­kon kis kétkedés látszik: bi­zony megdöbbentőnek tartják az ígért fizetésemelés elmaradá­sát. Pedig ők valamivel jobb helyzetben vannak: idén az ön- kormányzat tizennégy százalé­kos béremelést adott az iskola számára. |). Veszelszky Sára Magamnak nem sok dolgom volt kottákkal, de mindig meg­hatott, mikor romantikus regé­nyekben olvastam az ígéretet: majd elküldöm a kottáját! Kot­tát küldenek! Az még szebb, mintha virágot küldenének. Szívhez szólóbb, mintha köny­vet, verseket. A zenét küldik el. Aki kapja a kottát, majd maga elé teszi a zongorára, megszólaltatja a zenét, és köz­ben rágondol arra, aki küldte... Ősztől még könnyebben ajándékozhatnak egymásnak a gödöllőiek kottát, mint addig. A Híd könyvesboltban és an­tikváriumban az is kapható lesz. Lemezek már most is kaphatók, komolyzene, eset­leg dzsessz. Szász Endre, a bolt vezetője ismeri a vevőit. Azok meg a boltot. Tudják, mire számíthatnak. Az egyik oldalon csupa antikvár könyv, a másik oldalon újságok. A könyvheti kiadványok mind­egyikét is megtalálhatják majd itt, ígéri Szász Endre. Különben legszívesebben talán antikváriusnak nevezi magát. Fél éve van Gödöllőn, akkor nyílt meg a Híd köny­vesbolt és antikvárium a Váro­si Múzeumban. Két hónapja a múzeumi bejárattal szemközti helyiségbe költözött. Szász Endre azt mondja, tu­lajdonképpen különös, hogy ilyen kisvárosban, mint Gödöl­lő antikvárium legyen. Az na­gyobb városokba való. S egyetértünk abban, hogy Gö­döllő különleges kisváros. Nem tudom, hogyan lesz valakiből antikvárius. Hogyan lehet a könyvek értékét felmér­ni? Becsüs — tanulok egy új kifejezést a könyvszakmában. Könyvtárszakos diplomája van, ami — mint mondja — nem árt, de kevés lenne. Jó, „házon belüli” tanfolyamokon sajátíthatták el a könyvek adás­vételével foglalkozók a szak­mát. — Volt három kitűnő tanfo­lyam. Az eladói, az antikvár­szakos eladói és a boltvezetői. A Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülete szervezte ezeket a tanfolyamokat, ame­lyek, úgy tudom, ma már nin­csenek. Pedig szükség lenne rájuk, esetleg alapítványi tá­mogatással folytatni kéne a képzést. Hogy a könyv kike­rült az utcára, bárki odaállhat árulni mindenfajta szaktudás nélkül, ezért is volt nagyszerű Varga Kálmánnak, a múzeum igazgatójának a kezdeménye­zése, hogy egy színvonalas könyvesboltot hozzon létre. A város vezetősége is támo­gat, úgy érzem, örülnek, hogy van a városnak antikváriuma. Azonban csak antikváriumból lehetetlenség megélni. így ho­zok új könyveket is, mindent, ami színvonalas. Szeretnék mindent tartani, ami máshol nincs. Talán leginkább nálam kaphatók a városban pénzügyi és közgazdasági kiadványok. De árulok művészeti könyve­ket, szépirodalmat, szociológi­át, történelmi műveket. Az an­tikvár részből jól fogynak a klasszikusok. Visszatérnek a törzsvásárlók, családias itt, al­kudozni is lehet. Ha arra gon­dolok, hogy tőke nélkül kezd­tem el, elégedett lehetek. A kezdéshez a Püski meg a Pont könyvesbolt adtak bizomány­ba könyvet, mert ők is fontos­nak találták, hogy Gödöllőn egy jó színvonalú kis bolt le­gyen, ami méltó a városhoz. A kezdettől visszatérünk oda, amibe most fog Szász Endre: a kották forgalmazásá­hoz. — Panaszkodnak a zeneta­nárok, hogy nagyon drága a kotta. Hát itt majd lehet antik­vár kottát is kapni, ami ol­csóbb lesz. Zeneművészeti végzettségem nincsen, de vala­ha én is muzsikáltam. Amíg beszélgettünk, egyre jöttek, jöttek, mindig jött vala­ki. Nincs olyan időszak, hogy órákig be sem néz senki? — kérdezem. Van olyan, hogy egy kis ideig üres a bolt, aztán megindulnak az érdeklődők és akkor egymás után jönnek — feleli Szász Endre. Ez olyan különös... Eltűnődünk: való­ban, milyen különös ez... Nádudvari Anna Könyvheti újdonságok a Kráternél Ablaknyitás alkotókra és alkotásokra Fesztivál Kisvárdán Gulyás Pál Nyugaton át kelet felé és Molnár Edit Előhívá­sok című kötetei más-más eszközökkel, de ablaknyitást jelentenek két jelentős irodal­mi korszakra —, mondta új kiadványaikról Turcsány' Pé­ter, a Kráter Kiadó vezetője a Tölgyfa galériában. A Gu­lyás-mű megjelentetése iroda­lomtörténeti jelentőségű. A népi mozgalom e meghatáro­zó személyiségének úttörő ta­nulmányai először látnak kö­tetben napvilágot. A tíz tanul­mányt Gulyás Klára válogat­ta és szerkesztette édesapja 155, nyomtatásban megjelent vagy kéziratban fennmaradt írásaiból. Gulyás Pál a népi írók megszállottságával fúrt le a világ és a magyarság kulturá­lis örökségébe, útkereső tö­rekvései során. Elsőként a szóbeliség és az írásbeliség határmezsgyéjén keletkezett nagy mítoszokhoz — a Kale­valához és a homéroszi epo­szokhoz — fordult, hogy a bennük összegezett kollek­tív népi tapasztalatok útmu­tatását követve találjon vá­laszt kora sorskérdéseire. Módszere — ahogy Gulyás Klára hangsúlyozta — nem a tartalmi feltérképezés, ha­nem az útkereső szándék kö­vetkeztében a kulcskérdések megkeresése és körüljárása volt. S mert nagy költő cso­dálkozott rá nagy művekre, a műveknek kijáró alázattal, máig felülmúlhatatlan tanul­mányokat hagyott örökül. Az eposzokat az európai kul­turális örökség két meghatá­rozó pólusaként boncolgat­ta. Külön gyönyörködve a kedves Kalevala természet­közelségben született, egy­szerű és tömör szépségében, a természetből életre kelt fé­lig isten félig ember hősei­nek játékos bemutatásában, a sajátosan ismétlődő sorok költőiségében. A görög tra­gédiákról és Dantéról szóló tanulmányában a kollektív művek mércéjével mérhető, egyéni művészi alkotásmód lehetőségeit kutatta. A Géni­usz Debrecenben című tanul­mány város- és magyarság­formáló erőkként jelenítette meg a helyi költői géniuszo­kat. A hű barátról, Németh Lászlóról szóló írás az ifjú­ság orientáló személyiségét, a kultúraszervező nagyságot mutatja be. S a címadó tanul­mányban Németh Kisebbség­ben című, nagy vihart kavart írásának ürügyén a magyar­ság arculatát ténylegesen meghatározó szellemi örök­ségről szól. S végül saját al­kotói műhelyébe enged be­pillantani a Líra műhelytitka című írásában. Molnár Edit művészalbu­ma folytatása a Nyugat nem­zedékéről készült albumnak. A kötet Kondor Bélától Pi- linszkyn, Juhász Ferencen, Sütő Andráson, Nagy Lász­lón át Karinthy Ferencig ti­zenkét nagy kortárs fényképe­it és szavaikat, tetteiket meg­örökítő személyes hangú nap­lójegyzeteket tartalmazza — hosszú évek kapcsolatainak eredményeit. Mert csak a hosz- szú évek kölcsönös érdeklő­dése eredményezhet élmény­szerű képet —, mondta Mol­nár Edit, és hozzáfűzte: Sütő Andrást, Simon Istvánt és Nagy Lászlót elkísérte a szü­lőföldre, édesanyjukhoz is. Mert ahogy ők műveikben, ő fényképeiben ment vissza művészetük forrásvidékére. (d. v. s.) A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulata kapta a Ha­táron Túli Magyar Színházak V. Fesztiváljának fődíját. Az erdélyi művészek Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő című zenés vígjátékával sze­repeltek, s arattak nagy szak­mai- és közönségsikert a kis- várdai seregszemlén. A zsűri különdíjjal jutal­mazta a Komáromi Jókai Mór Színház, a Marosvásár­helyi Színművészeti Akadé­mia és a Beregszászi Illyés Gyula Színház fesztiválpro­dukcióját. Elismerésben ré­szesült a Szatmárnémeti Északi Színház társulata is. A legjobb férfi alakítás díját — megosztva — Dráfi Má­tyás (Komárom) és Czinios József (Szatmárnémeti) kap­ta. A legjobb női alakításá­ért járó díjat Elekes Emma (Szatmárnémeti) vehette át. Epizódszerepéért Kassai Csongor (Kassai Thália Színház) és Lőrincz Ágnes Szatmárnémeti) ugyancsak elismerésben részesült. A legjobb rendezőnek járó dí­jat Beke Sándor (Komárom) érdemelte ki. Az életműdíjat Gyurkovics Mihály (Kassa) kapta. A közönségdíj a Nagyváradi Állami Színház társulatához került. Cseres Tibor búcsúztatása Cseres Tibor Kossuth-díjas író hamvasztás utáni búcsúztatása június 15-én 10.30 órakor lesz a visegrádi temetőben. Erről a Magyar írószövetség és a Magyar írókamara tegnap tájékoztat­ta az MTI-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom