Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-08 / 131. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JUNIUS 8.. KEDD Maglódi képeslap A tisztségviselés szolgálat Maglód nem agglomerációs település, pedig Pest szomszédságában fekszik, este, derült időben a községig látszanak a főváros fényei. Szerencsére azok a kedvezőtlen jelenségek mégis elkerülik, amit a nagy világvárosok árasztanak magukból. Csendes, a levegője tiszta, jelentős bűnözés nincs, s a vidék évszázadok alatt kialakult erkölcsi normáit az emberek tisztelik, betartják. Ez érződik az önkormányzat munkáján is, beleértve a testület és a polgármester kapcsolatát, amely igen jó. Ritka a hangos szó, nincsenek ellentétek. A községatyák nem marakodásra használják idejüket és energiájukat, mint teszik azt sok helyen. Bezzegh István polgármester mindezt a dolgok természetes rendjének tekinti. — Egy adott település felemelkedése az elöljárók összetartásán múlik, a széthúzás felaprózza az erőt, s ennek a község látja a kárát. Aki köz- szereplést vállal, az a ráosztott tisztséget szolgálatnak kell tekintse. Még a gyanú árnyéka sem merülhet fel, hogy személyes érdekek vezérlik. Maglódon egyetlen képviselőnek sincs olyan vállalkozása, mely a községhez kötődik, egyikünk sem vesz részt a helyi gazdasági életben. Kérdem én, milyen erkölcsi jogon dönthet valaki egy versenytárgyalás elbírálásakor, ha annak hátterében ő, vagy valamelyik rokona is jelen van, illetve érdekelt? Mi nemcsak meghirdettük, de be is tartjuk a közéleti tisztaság vastörvényeit, a községet szolgáljuk. Döntéseinket a széles körű nyilvánosság bevonásával hozzuk meg. Tudtam, hogy mit vállalok Hogy mennyire kifizetődő ez a nagy becsületesség, s hogyan értékeli a lakosság a vezetők önzetlenségét? Bezzegh István egy meglehetősen furcsa hasonlattal él: a kaméleon sem gondol a nászában arra, hogy közben elpusztulhat. Egyetlen cél vezérli, az utódok létrehozása. Nekünk úgy kell ezt a ciklust végigcsinálni, hogy amit teszünk, megvalósítunk, az maradandó értékké váljon, s húsz év múlva se kelljen szégyenkeznünk a nevünkhöz fűződő négy évért. Én előzőleg egy kis műemlék-restauráló kft.-t vezettem, ahol több volt a jövedelmem, mint most, polgármesterként. Tudtam, hogy mit vállalok, számoltam az anyagi veszteséggel. Azt nem állítom, hogy én vagyok a legjobb polgár- mester, de a tisztességemhez nem férhet kétség. Három év alatt, bármilyen . gondjaink voltak, egy talpalatnyi földet vagy községi ingatlant el nem adtunk. Helyi adókat nem vetettünk ki, a lakossá-, got nem sújtottuk újabb terhekkel. A fejlesztések alapja az a pénzt, amit a kormány biztosít a központi költségvetésből. Eddig, úgy érzem, nem volt okunk a panaszra, a leosztás tisztességes volt. Ezt a beruházások is bizonyítják. Megépült az új szeméttelep 40 millió forintért, befejezés előtt áll a gázprogram, amelyben 2300 család érintett, s ezer telefonigényt rendeznek el még ebben az évben. A munkálatok nyomát miridenütt látni, a község utcáinak jórészét mély árkok „tarkítják”. A gázosok a Mag- lód-pataknál birkóznak a nehéz talajjal, a meder alatt viszik át az ófalut ellátó gázvezetéket. Falujáró utunk soíán kilátogatunk a vízműhöz, mely egyik büszkesége a községnek. Joggal. A víz minősége kitűnő, a kutak vízhozama úgyszintén. Maglódon a legnagyobb aszály sem tud kifogni, s nemcsak önmaga ellátását biztosítja, de besegít a szomszédos Gyömrőnek. A vízmműhöz tartozó víztornyot már az önkormányzat építtette 1991-ben. Fúrják a harmadik kutat — Eredetileg, 1984-ben, víztoronnyal lett megtervezve, aztán menet közben „rábeszélték” a társulatot meg az egykori tanácsot, hogy kössék a mi vezetékünket is a gyömrői ellennyomó medencére. így akarták Gyömrő és Üllő vízellátási gondjait ellensúlyozni. Évekig folyt a vita a víz körül. Maglód Gyömrő- re mutogatott, Gyömrő meg Üllőre. Minek a vita, ha van megoldás? Megépítettük a víztornyot és leváltunk a két társközségtől. A két kút maximális hozama napi 1700 köbméter, de csak 900—1200 köbmétert termelünk, amiből jut Gyömrőnek is a nyári csúcsidőben. Ettől ' függetlenül már fúrjuk a harmadik kutat, számolva azzal, hogy idővel a meglévők vízhozama csökkenni fog. És mert áramkiesés. is előfordulhat, vásároltunk egy áramfejlesztő generátort, mely rá van kapcsolva a rendszerre, kiesés esetén automatikusan beindul. Utunk az egészségügyi központba vezet, a folyosókon és rendelőkben még érződik a friss építkezések jellegzetes illata. Hosszú évekig csak az alapellátásra futotta, minden másért Pestre, Gyömrőre vagy Monorra járt el a lakosság. Mindez a múlté. A rendelőintézet személyzetét szakorvosokkal töltötték fel, s olyan műszereket, gépeket vásároltak, amelyeket a korszerű technika élvonalában jegyeznek. Most folyik a laboratórium kipróbálása, és várják a fogászati röntgenkészüléket. Maglódon három év alatt többet fejlődött az oly sokat szidott egészségügyi ellátás, mint előtte húsz évig. Pallókon imbolygunk keresztül, homok, tégla- és csempe-hegyek közt. A kép láttán nehéz elhinni, hogy egy hónap múlva mindez eltűnik, s az építők kulcsrakészen átadják a rendőrőrs és telefonközpont közös épületét. A vállalkozó állítja, Bezzegh István meg azt mondja: próbálja ne átadni, megnézheti, mikor kap még egy megrendelést Maglódon. Ráadásul kötbért fog fizetni, mert az átadástól függ, hogy a telefonosok mikor kezdenek munkához. Megbecsülik a községben A tápiósági vállalkozó csak bazsalyog, ő biztos a dolgában. Az egészségügyi központot is ők építették, s ott sem volt csúszás, időre átadták. Járjuk a községet, gyakran megállunk. Mert ha már „úgyis itt járunk”, a polgár- mester szót vált az emberekkel, menet közben gyűjti be az információkat. Amerre elmegyünk, széles mosollyal köszöntik Bezzegh Istvánt, amiből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a maglódiak szeretik és megbecsülik a község első emberét. Bezzegh Istvánnak igaza van. Létezik olyan fizetség is, amit nem forintban mérnek, és jó érzés^este úgy lefeküdni, hogy masnap nyíltan nézhessünk az emberek szemébe. Matula Gy. Oszkár Egy törvény ürügyén Bizonytalan vállalkozók Csöndes hétköznap az érdi piacon. Tart a kora nyári hőség, néhány árus kínálja csupán portékáit. Vevő is alig, érdeklődve sétálnak a kirakott áruk között. A választék nem nagy, bár van itt zöldség, cipő, ruhanemű, és persze szeszes ital és dohány. — Hétvégeken nagyobb a forgalom — tudjuk meg Markovics Tiborné helyi vállalkozótól. Férjével együtt várják a vásárlókat. Elmondják, mióta elköltözött a piac, kevesebb a vevő. Igaz, hogy itt minden rendezett, asztalokon tarthatják az árut, sokkal kedvezőbbek a feltételek, de hát régebben a központban árusíthattak, az pedig könnyebben elérhető volt. Persze szóba kerül az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott jövedéki szabályozásról szóló törvény, ami a tisztességes piaci verseny feltételeit kívánja megteremteni, a feketekereskedelem visszaszorítása mellett. Jövedéki terméknek minősül a kávé, szeszes ital, a dohány- és kő- olajtermék. Mivel ők is ezekkel kereskednek — a kőolaj- termék kivételével —, azt szeretnék megtudni, vajon rájuk is vonatkoznak-e a szabályok. Számukra ugyanis nem elég egyértelmű ilyen szempontból a törvény megfogalmazása. Igaz, a rádióban hallottak róla, amit követően mindenféle vélemény kialakult a vásározók között, de pontos felvilágosítással egyikük sem szolgált. Azzal persze valamennyien egyetértenek, hogy az utcákon, az aluljárókban való árusításnak, az ebből kialakult áldatlan állapotnak véget kéne vetni. Ők a piacon helypénzt fizetnek. Vállalkozásuk beindításához félmillió forintos áruvásárlási kölcsönt vettek fel, amiből már sokat törlesztettek, de ha nem folytathatják tovább ezt a munkát, a többit miből fedezik? Számlán igazolják beszerzéseiket, emiatt gondolják azt, a törvény nem rájuk vonatkozik. A nagyobb lehetőség reményében vágtak bele ebbe az egészbe, ami nem bizonyult annyira jövedelmezőnek, mint hitték. Ha nem lenne a kölcsön, már abbahagyták volna a vállalkozást. A megálmodott családi ház ára nem jött össze. Lassan a lakótelepi lakás fenntartási költségeit sem könnyű előteremteni. Azért nem panaszkodnak, dolgoznak tovább. A férj autószerelő volt, a cége csődbe ment, nem volt sok lehetőség, mihez is kezdjenek. Várnak, előbb-utóbb kiderül, az elfogadott törvény érinti-e őket vagy sem. J. Sz. I. Markovics Tibor szerint a jövedéki törvény nem vonatkozhat rájuk Vimola Károly felvétele A vidéki kapitányságokat bővítik Több a rendőr, de nem elég A közelmúltban több rendó'ró'rsavató ünnepségen vettem részt, a legutóbb Dunaharasztiban. Alkalmam volt látni, mennyire örülnek az emberek annak, ha több rendőr jut a falujuknak. Jogosan remélik a változástól azt, hogy nyugalmasabb lesz az életük. Az őrsavatókon az is elhangzott, hogy tekintélyes összegeket áldoz a helyi önkormányzat a cél érdekében. Amikor számba veszik, hogy mennyi pénz jut új utakra, gázbefektetésre, egyebekre, azonos súly- lyal esik latba, hogy több rendőre legyen a falunak. Eszembe jutott mindez, amikor Lantos György alezredessel, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság személyügyi és szociális szolgálatának vezetőjével a rendőrutánpótlásról beszélgettem. — Milyen forrásokból táplálkozik az utánpótlás? — A parlament tavaly megszavazta, hogy az országos létszámot háromezerrel emeljük, ebből kétszáz rendőrt kapott Pest megye. Több mint kétezren tartoznak jelenleg az állományunkba. Sikerüt pótolni a korábbi hiányt, úgy is fogalmazhatok, hogy többen lettünk. de nem elegen. Most több mint ötszáz lakosra jut egy rendőr, de olyan területek is vannak, ahol nyolcszázra. Jóval kedvezőbb az arány a nyugat-európai országokban, ahol 300-350 lakos számíthat egy biztonsági fegyveres emberre. S ha figyelembe veszszük megyénk területének nagyságát, azt, hogy a lakosság lélekszáma meghaladja az egymilliót, valamint az agglomerációs sajátosságokat, nyilvánvaló, hogy van még tennivaló. — Születtek-e ezzel kapcsolatos új rendelkezések? — Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága határozata alapján rövidített sorkatonai szolgálat után jelentkezhetnek a pálya iránt vonzódó, érettségizett fiatalok három helyre: a rendőri ezredhez, a BRFK-ra és a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra. Ebből eredően 300 rendőr várható, egyharmaduk a mi területünkre. Idén szeptemberben húszán jönnek, ők lesznek az első fecskék. — Atérzi-e valamennyi ön- kormányzat az ügy fontosságát? — Mindenhol segítőkészek, de az anyagi lehetőségeik nem egyformák. Egy önkormányzat által finanszírozott rendőr egymillió-kétszázezer forintba kerül a településnek, beleszámítva a kiképzésére, a felszerelésére vonatkozó kiadásokat is. Ezt pedig nem mindenhol tudják vállalni. — Hová kerülnek az új emberek? — Túlnyomó többségük a vidéki kapitányságokra megy, a végrehajtó szolgálatot erősíti. Megkezdődött 1991-ben egy erős decentralizálási folyamat, ami folyik tovább. Újdonságként említhetem meg, hogy visszakerült hozzánk az autópályák ellenőrzése, létrehoztuk a közúti ellenőrző parancsnokságot. Erősítést kapott a települések közül Kerepestar- csa, ahol, mint ismeretes, menekülttábor van. Ott az ORFK keretéből hét egyenruhás rendőrrel növeltük a létszámot. To-' vábbi változás, hogy a tendenciáknak megfelelően létrejött a szervezett bűnözés elleni osztály. — Alkalmas-e a jelentkezők többsége a szolgálat ellátására? — Mindenkinek nagyon szigorú szűrővizsgálaton kell átesnie. Egészen sajátos összetevői vannak ezen a pályán a fizikai és a szellemi alkalmasságnak. így például a stresszhelyzetekhez való alkalmazkodó képességet is vizsgáljuk. Fizikailag jól felkészült, érettségizett fiatalokra van szükségünk. A jelentkezőknek csak mintegy harmada felel meg a szigorú felvételi követelményeknek. (Ga. J.)
