Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
MEGYEI HÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. JUNIUS 1., KEDD Székelyföldi körutazás A román Külügyminisztérium meghívására többnapos körutat tett a bukaresti diplomáciai testület Erdélyben: Brassóban, Kovásznán, Sepsiszent- györgyön, Csíkszeredán, Marosvásárhelyen és több más városban fordultak meg a hétvégébe nyúló országjáráson, amelyre részben elkísérte őket Melescanu — külügyminiszter is. A vendégek a prefektusokkal és a helyi választott — az út székelyföldi állomásain mindenütt magyar —- vezetőkkel találkoztak. A politikai pártok képviselőivel nem szerveztek külön megbeszélést. A Romániai Magyar Szó helyszíni tudósítása szerint az RMDSZ-listákon megválasztott Kovászna mégyei és sepsiszentgyörgyi tanácselnök az utolsó pillanatban kapott értesítést és meghívást, ugyanakkor az RMDSZ választottal által bojkottált Casunean prefektus azt közölte a diplomatákkal, hogy a városi és megyei tanácsok segítsége nélkül nem tudta volna megszervezni a fogadást. Melescanu külügyminiszter a Kovásznán rendezett vacsorán őszinte érdeklődéssel tudakozódott a székelység élete, hagyományai iránt. Sepsi- szentgyörgyön üdvözölte, hogy a két székely megye belépett az európai régiók nemzetközi szervezetébe és hozzáfűzte, hogy a többi román megyének is ott lenne a helye. Felavatták a békesség emlékművét Érden / Erezzük a magunkénak Elhelyezik az el nem múló gyász virágait Pünkösd vasárnapján, az érdi temetőben avatta fel — számos érdeklődő jelenlétében — Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára Eőry Emil szobrászművész kegyeleti emlékművét. — Ez a monumentális alkotás a két világháborúban elesetteknek állít emléket, de ezen a helyen gyertyát gyújthatunk azokért is, akik máshol, idegen földben, ismeretlen sírban nyugszanak — mondta Harmat Béla polgármester. A polgármester köszöntő szavai után Katona Tamás beszélt a két világháború szörnyűségeiről, ennek következményeiről: a rengeteg hadiárváfól és hadiözvegyről, akiket a szorgaHancsovszki János felvétele lom és a remény —- hogy hozzátartozójuk elvesztése nem volt hiábavaló — állított talpra. — Ez a lángot ábrázoló emlékmű is ezt a reményt szimbolizálja — mondta Katona Tamás. — A körülötte lévő — a lángra mutató — négy emlékjel (a római katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó vallás szimbólumai) pedig az emberek összefogását a békéért. Célunk olyan országot létrehozni, amelyben hasonló emlékművekre a jövőben nem lesz szükség. Ez a huszadik század emlékműve, érezze mindenki a magáénak — mondta. (Folytatás az 5. oldalon) Abony újra város A település visszakapta városi rangját. Nem ajándékként. Önök munkájukkal, lokálpatriotizmusukkal szolgáltak rá arra, hogy a belügyminiszter előterjesztésére, a köztársasági elnök — történelme során másodízben — Abonynak városi címet adjon — mondta egyebek mellett avató beszédében Verebélyi Imre, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára. Szombaton a település főterén megtartott jeles eseményen többek között részt vett Schamula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Skultéty Sándor címzetes államtitkár, köz- társasági megbízott, Inczédy János, Pest Megye közgyűlésének elnöke. Az államtitkár a továbbiakban méltatta, hogy Abony megőrizte természeti értékeit, s nem rombolta le betonkolosz- szusokkal. Az elmúlt időszakban gáz-, ivóvíz- és szennyvízcsatorna-hálózat készült, utak épültek. Mindez jó példa arra, hogy ha Magyarországon három erő — a lakosság, az ön- kormányzat és az állam — ösz- szefog, nem győzedelmeskedhet a kishitűség. Schamula György e szavakkal köszöntötte a népes ünneplő sereget: Engedjék meg, hogy átadjam a Magyar Köztársaság kormánya és Antall József miniszterelnök köszöntését. S az 6 nevében kívánjak a városnak boldogulást, fejlődést, gazdagodást — elsősorban a polgárain keresztül. Isten áldja meg Ahonyt és polgárait! Ezután Skultéty Sándor — akinek ősei is itt éltek —, a város szülötte szólt arról, hogy a település népe megszolgált az újra visszakapott rangért. Szorgalmas, becsületes munkájukkal kiemelkedő eredményeket értek el — az oktatásban, mezőgazdaságban, s a fejlődő iparban — az itt élő emberek. A címzetes államtitkár egy festményt ajándékozott az önkormányzatnak. (Folytatás az 5. oldalon) Magyar cégek Bukarestben Nicolae Vacaroiu román miniszterelnök nyitotta meg tegnap a TIBCO—93-at — a fogyasztási cikkek bukaresti nemzetközi vásárát —, amelyen önálló pavilonnal vannak jelen a magyar kiállítók is. A román kormányfő látogatást tett a magyar pavilonban is, ahol Rudas Ernő nagykövet és Kónya László kereskedelmi tanácsos fogadta. Mintegy húsz magyar kiállító szerepel a vasárnapig tartó bukaresti nemzetközi vásáron a Hungexpo Rt. szervezésében. A kiállító cégek az élelmiszeripartól a kozmetikai iparágakig, a mezőgazdasági, a textilipari cikkektől a luxustermékekig és a számítástechnikáig összesen 350 négyzet- méteres területen képviseltetik magukat. A bemutatón részt vesznek a román piacon már jól ismert magyar cégek, többek között a Videoton Rt., a Chemo Caola, valamint olyan, a közelmúltban alakult cégek, mint a Jacobs-Suchard Kft., a Sancel- la Hungary Kft. és a Syba- Flax Kft. A kiállítók között szerepel a budapesti Rekord magánáruház is. A felvonuláskor a legtöbb tapsot a majorettek kapták Egyszerű ez Most már csak a következő kormány lehet valóban a gazdasági fordulat kormánya — hallhattuk a legnagyobb ellenzéki párt hét végi küldöttgyűlésén, s ez — nyilván úgy gondolják — az övék lesz. Olyan találkozón hangzott ez el, melynek időzítése a lehető legszerencsésebben sikerült. Az ukrán—magyar vita kapcsán felbolydult a parlament, a pótköltségvetés tervezett kilátásba helyezése újabb feszültségeket hordoz, -s emellett itt a koalíció ismert válsága — ebben a zavaros helyzetben könnyű a kibicek dolga. Nem is maradtak el a bírálatok. Már-már rutinszerű koreográfia szerint ecsetelték, mennyire szörnyű hazánkban minden, amióta ez a kormány hatalmon van. Nem csodálkozom, hogy Lambsdorff úrra meggyőzőén hatottak a kiselőadások, netán egy holdlakó is elhinné a „szörnyűséges kormány — egyedül üdvözítő ellenzék” romantikába illő jellemzését. Mi azonban itt élünk, sokadszor halljuk mindezeket. Azt sem felejtjük el, hogy az elmúlt években különbözőegyenleteket sulykoltak belénk. Az elnök egyenlő a demokráciával, az idegen a széppel, a tv-elnök a sajtószabadsággal, a szürkeállomány a szakértelemmel. Most, megany- nyi szakmai remeklés után az erkölcs is szóba került. A szabaddemokraták harcot indítanak a korrupció és az adócsalás ellen. Örvendetes hír, s a roppant nehéz vállalkozás sikerében csak reménykedhetünk. Talán ez megszünteti az eddig meglehetősen- szelektív gyakorlatot, miszerint a kormány ügyei — alapítványok, ingatlanok, privatizáció — mind-mind ködös és tisztázatlan ügyletek, szemben például az ellenzék vezette főváros makulátlan kormányzásával. Ha csak ennyi sikerülne, máris könnyebb lenne a kormánynak. Legalábbis a következőnek. Székely Adám Debreczeniek is artanak A tét a demokrácia Beszélgetés Kónya Imrével Für Lajos ügyvezető alelnök lemondását követőén különösen felgyorsultak az események a Magyar Demokrata Fórum házatáján. Az ország közvéleménye és a külföld feszülten figyel, hiszen nem csupán a vezető kormánypárt sorsáról van szó. A magyar demokrácia jövőjét, az ország stabilitását is veszélyeztetheti egy esetleges kormányválság. A kialakult helyzetről beszélgettünk Kónya Imrével, az MDF frakcióvezetőjével. — Lát-e most esélyt arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum rendezi sorait, és egységes párt benyomását keltve vesz részt a jövő évi választásokon? — Ebben a kérdésben két válasz is van, amit a magam részéről elfogadok és megerősítek. Az egyik az, hogy 1994-ben lesznek a választások, a másik az, hogy egységes pártként veszünk részt azokon. Az egységet természetesen nem a választásokig, hanem jóval korábban, a közeledő nyári parlamenti szünetig helyre kell állítani. Csakis így, egy megújult, egységes arculatú Magyar Demokrata Fórummal kezdhetjük el a választási kampány őszi időszakát. A választásokat megelőző hónapokban nemcsak a kampányra kell figyelnünk, hanem az ország működtetéséből, az átalakításból adódó feladatokra is. Egy ellenzéki párt persze megteheti, hogy csak a választási kampányra koncentrál, miként azt már teszik is, hiszen van olyan, amelyik alig van jelen az Országgyűlésben, pedig még szó sincs a kampány finiséről. Ezt egy kormányzópárt nem teheti meg. A kormányzással együttjáró felelősség arra kötelez minket, hogy minden választási szemponttól függetlenül az ország hosz- szú távú érdekeit tartsuk szem előtt, és tegyük a dolgunkat az utolsó percig. — Ha mégis bekövetkezne egy kormányválság, vajon melyik politikai irányzatnak vagy irányzatoknak kedvezne leginkább ez a helyzet? — Ma Magyarországon egy kormányválság előrehozott választásokat jelentene. Más országokban megfigyelhető, hogy a kormányváltozások miatt nem borul fel a négyéves ciklus, és nem tartanak rendkívüli választásokat, de nálunk pillanatnyilag nincs olyan reális politikai erő, amelyik át tudná venni a kormánykoalíciótól a kormányzást. És nem hiszem, hogy akadna Antall Józsefen kívül olyan politikus, aki maga mögé tudna állítani egy bármilyen összetételű koalíciót... (Folytatás a 7. oldalon)