Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-10 / 107. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 10., HÉTFŐ 13 Előfizetett — de lapot nem kapott Megrendelni és megkapni — nos, ez a folyamat a Pest Me­gyei Hírlap esetében nem egyetlen pillanat alatt zajlik le. Bár — meg kell monda­nom őszintén — eleve nem számítottam arra, hogy min­den olajozottan és zökkenő- mentesen fog menni. Az első kísérletet a lap elő­fizetésére március második fe­lében tettem. A postán azon­ban készségesen a tudtomra adták: elkéstem, ezt a hónap első felében kellett volna, s áprilisban már nem tudják hozni a lapot. Jó, megértet­tem. Április esején aztán előfi­zettem májusra, s jóhiszemű­en, meggondolatlanul vártam. Hiába. A Pest Megyei Hírlap nem jön. A postahivatalban ér­deklődésemre megtudtam: az előfizetésemet április 20-án (!) továbbították a Hírlapkia­dó Vállalathoz. Arra, hogy va­jon miért kellet a pénzemnek a postán várakozni két hétig, nem kaptam magyarázatot. Kaptam viszont egy telefon­számot azzal a tanáccsal hogy hívjam fel. Én, aki már fizet­tem, s a nekem járó szolgálta­tás elmaradt, a saját költsége­men keressem a pénzem. A te­lefonszám egyébként a Hírlap­kiadó Vállalat terjesztési osz­tályáé, ám ide az előfizetésem május 5-ig nem érkezett meg. Tizenöt nap kevés a Miskolc és Budapest közötti útra. Sze­rintük ennek megvan az oka. Nos, szerintem is. Az önök lapjával — a posta legalábbis így gondolja — rossz lóra tet­tem. Bizonyosan jobban já­rok, ha — mondjuk — azt rendelem meg, amelyikre na­ponta kilenc millió ember nem kíváncsi. Ebben az eset­ben valószínűleg mazsorettek között, fúvószenekarral jönne a lap. A Pest Megyei Hírlap­ról pedig — ezt a pénzem árán megtanítják nekem — mondjak le. S vegyem Tudo­másul, hogy a Magyar Postá­nál továbbra is rendszerválto­zatlanság uralkodik, vagyis nem azt kapom, amit kérek, hanem olvassam azt, amiről ők úgy ítélik: olvashatom. Én azonban — bármennyire is igyekeznek — sem a kommu­nizmust, sem az effajta gondo­latrendőrséget nem kívánom. Ezzel szemben viszont to­vábbra is követelem ami en­gem —- pénzemért megillet: a Pest Megyei Hírlapot. Nádai Endre Miskolc Környezetvédelmi siker jjjj£ A környezetkárosí­i i tás a huszadik szá­mt zad végi ipari társa­' :r dalmak pestise: sok­szor jóvátehetetlen károkat okoz természeti környezetünk­ben, veszélyezteti élővilágun­kat, életünket, egészségünket. A károkat helyreállító vagy már magába a megelőző mun­kába is egyre nagyobb szám­ban és mértékkel kapcsolód­nak be egyének, társaságok, intézmények. Nagy örömünk­re többnyire fiatalok, akik el­szántságot, elhivatottságot éreznek e munkára. A Paksi Atomerőmű Rt. a tanév során Környezetvédel­mi Diákpályázatot hirdetett. Az országos pályázaton több mint száz középiskolás diák vett részt. Április 2-án és 3-án rendezték meg Pakson a Kör­nyezetvédelmi Ifjúsági Napo­kat, amelyeknek keretében ki­hirdették a pályázat eredmé­nyét. Starecz József váci di­ák, a budapesti piarista gimná­zium,második osztályos tanu­lója „A Dunai Cement- és Mészmű okozta környezetká­rosítás Vácon” című dolgoza­tával harmadik helyezést ért el. A pénz- és a tárgyjutalma­kon kívül talán az volt a leg­nagyobb ajándék, hogy a résztvevők belülről is megte­kinthették az atomerőművet, s a vezérigazgató ebéden látta vendégül őket. Nagy megtiszteltetés volt a gyermekek számára az is, hogy Marx György akadémi­kus egyenként méltatta a mun­kájukat. Ez a gesztus, vala­mint a meleg fogadtatás olyan motiváció volt a részt­vevők számára, ami remélhe­tőleg örökre elkötelezi őket a környezetvédelmi és környe­zeti kultúra számára. Starecz József szép sikere nagymértékben köszönhető Bissi György mérnöknek. Szi­li Józsefnek és a Gönczöl Tár­saság önzetlen és baráti segíté­sének. Mi, váciak bízvást bízunk abban, hogy az a város, ahol ilyen lelkes vezetők a környe­zetvédelem élharcosai, nem maradhat sokáig „piszkos ti­zenkettő” szomorú listáján. M. Gy. Vác (A teljes név és cím a szerkesztőségben) Kárrendezés tanulsággal Fazekas Mátyás úrnak, Veres­egyház Tisztelt Uram! Hivatalunkhoz eljuttatott levelére és a Pest Megyei Hírlapban megjelent olvásói levélre, az alábbiakat hozzuk szíves tudomására. Az Ön által képviselt, Bra­zíliában élő Kajdacsy-Balla Gábor iktatószám: 21426/91. valamint Kajdacsy-Balla Krisztina iktatószám 21427/91. kárpótlási igénye 1993. január hóban került hi­vatalunkhoz, több mint 1500 hasonló ügy egyikeként. Sajnálatos módon a társhi­vatalnál adminisztrációs hiba miatt a hiánypótlással nem Önt vagy a szintén megbízott ügyvédnőt keresték meg. Az ügy nekünk is tanulságul szol­gál. Hivatalunknál a fenti két kárpótlási üggyel már foglal­koztunk, a szükséges hiány­pótlásért az egyik magyar megbízottat Ungomé dr. Bo­ros Zsuzsa ügyvédet, vala­mint a gödöllői földhivatalt írásban megkerestük. A hiányzó bizonylatok megérkezése után, a fenti két kárpótlási ügy elbírálásra ke­rül. Dr. Sztáray Mihály a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal vezetője Esélyegyenlőség? Kárpótlási ügyekben — így jegyekben is — számos ma­gyar állampolgár érdekelt. Most csak azokról szólnék, akiket vagyoni kár ért az el­múlt rendszerben, ezen belül is az elrabolt földek kárvallott­jai indítják meg igazán a szí­vemet. Tőlük csak azok ne­vezhették magukat szerencsét­lenebbnek, akiktől az életüket is elrabolták. De a probléma majdnem tökéletesen azonos volt. Ugyanis a föld a parasz­HISTÓRIA Fenyvesi László Megyénk történelméből Tisztújító közgyűlés 1656-ban Mint más „menekült” várme­gyék, a Fülek várába szoru­ló Pest-Pilis-Solt megye köz­hatósága is rendre megtartot­ta tisztújító közgyűléseit. Ilyen volt az is, melyre 1656. április 20-án került sor. Mivel az alispáni tiszt­ség betöltetlen volt, ezért négy jelölt — Bene János, Földváry János, Libercsey Mihály és Balogh Dániel — közül megválasztották a vic- ispánt. Földváryra esett a legtöbb voks, ám mivel ő nem volt jelen, helyette Vá- mossy István tette le a hiva­tali esküt. Május 4-re újabb közgyűlést hívtak össze, hogy azon az új alispán sze­mélyesen pótolhassa az el­maradt esküt. A korábbi szolgabírók kö­zül Szerémy Lukácsot, Egry István és Battik Pétert meg­erősítették tisztségükben. Vi­szont Kutassy György és Báthori László helyébe Pá­pay János és Thassy Mihályt választották szolgabírókká. Egyúttal felhatalmazták őket a hátralékos adó beszedésé­re is. A megyei adószedő, vagyis a perceptor számadá­sainak ellenőrzésére pedig Bene Jánost, Battik Pétert, Hamvay Ferencet, Pápay Já­nost és Thassy Mihályt jelöl­ték ki. Guthy István 12 forin­tot kapott fáradozásai fejé­ben. Ismertették III. Ferdinánd király leiratát, melyben kö­zölte, hogy a nyolcados or­szágos bíráskodást Szent György napján, azaz április 24-én fogják megtartani Eperjes városában. Makay György, Belényesi Péter és önmaga nevében Libercsey Ferenc eltiltotta a szomszé­dos falvakat Várszög, Bo- vár, Kás, Miske és Drágszél Solt megyei puszták jogta­lan élésétől. Végezetül Guth János ügy­véd — ura. Gyarmati Balas­si Imre gróf, Gyarmat vár fő­kapitánya, Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja nevében — eltiltotta Szentegyed, Szentgyörgy és Parócza puszták jogtalan használatá­tól Zsámbok, Szentlászló, Túra, Almás, Fél és Saru fal­vak lakóit. A nosztrai pálosok szobi vámja A középkori Pest megye még igen kezdetleges álla­potban leledző polgári fejlő­désének halovány nyomait a kézműiparokra, a piacokra, a vásárokra, a vámokra és a kereskedelem egyéb szférái­ra vonatkozó okleveles infor­mációkból mutathatjuk ki. Tudvalevő, hogy nem csu­pán az 1405-ös, igen jelen­tős városi dekrétumával, ha­nem számos kisebb, helyi ér­dekeltségű intézkedésével is támogatta Zsigmond király a városiasodás, a kereskede­lem meglevő csíráit. Ebbe a folyamatba sorolt be ama rendelkezése is, melyet kirá­lyi székhelyén, Budán bocsá­tott ki 1409. ápirlis 19-én. Az ország kalmáraihoz inté­zett parancslevelében szigo­rúan meghagyta mindegyi­küknek, hogy ama vámot, melyet a Pest megyei Szo- bon szoktak szedni a mária- nosztrai pálosok részére, aki­ket ez a bevétel jogosan illet meg, mindenkor készséggel fizessék meg. Ha nem így járnak el, akkor a visegrádi vár királyi várnagyai fogják behajtani tőlük a vámot, bír­ságolás terhével. A Szob faluban szedhető telonium (vám) bevételét még I. (Nagy) Lajos király adományozta az egyetlen, magyar alapítású szerzetes- rend, a pálos atyák nosztrai rendházának, röviddel el­hunyta előtt, 1382. július 18-án. Adományát özvegye, Erzsébet királyné a saját ne­vében is megújította két hó­nap múlva, a szeptember 24-én, Semptén kiadott ado­mánylevelével. Szob és Márianosztra helytörténeti kutatói e há­rom értékes oklevél fénymá­solatát DL 6937, DL 6950 és -DL 9542 jelzetek alatt szerezhetik be a Magyar Or­szágos Levéltárból. ték a paraszti réteg megcsúfo­lása, és olyan mélyen sértő, amely még a kárpótlás fogal­mába sem fér bele. Az pedig egyszerűen a tragikumikum fogalomkörébe tartozik, hogy 80-90 éves károsullak licitál­ni járjanak. De vajon mit tud­nak az eljárásról és a kárpótlá­si jegyekről? Tudják-e vajon, hogy a 30 százalék körüli éves kamat csak jelképes ér­ték, azt ők forintban fel nem vehetik, de állami vagyon vá­sárlásakor (például árverésen) a névleges érték ezzel meg­emelkedik. Vajon végig tudta-e gondol­ni ez a megfáradt, kifosztott, megöregedett réteg az állami üzletek előtt ácsorogva, hogy milyen merénylet is készül el­lene, amikor becsalogatják az üzletekbe, hogy a névérték 62 százalékáért vásároljon tévét, rádiót, isten ne adja, húst, sza­lonnát, kolbászt!? Lássuk hát számszerűen: 10 ezer forint­ból a „hiénák” részesedése: fennmaradó 38 százalék, vagyis 3 ezer nyolcszáz forint az első év kamata háromezer forint, majd a második év ka­mata 3 ezer 900 forint. Össze­sen: 10 ezer 700 forint, szem­ben a tulajdonosnál maradt 6 ezer 200 forinttal. A kettő há­nyadosa: 172,6 százalék. Te­hát csak kérdezzük: kinek a kárpótlása történik napjaink­ban? És kié lesz a felvásárolt kárpótlási jegyekkel birtokba vehető állami vagyon? így, ilyen módon, az egyszerű kis­ember kijátszásával?! így gon­dolták a törvényalkotók is? Alighanem ezt szoktuk nevez­ni mai, divatos szóval esélyegyenlőségnek megválto­zott államrendünkben! Sajnál­juk, hogy ez is megtörténhet! Vedres Józsefné Budapest Nemesség igazolása Pest megyében Az egységes, „egy és ugyanazon szabadságot élvező ne­messég kialakulása hosszú időn keresztül, a 13. század­tól a 14. közepéig tartott. Nagy Lajos 1351-es törvénye — mely az Aranybullát újította meg egy pont, az öröklé­si jogról intézkedő (ősiség) kivételével — ennek az egy­ségesülési folyamatnak volt fontos állomása. A várme­gyékben élő, addig különböző jogállású nemesek kezd­ték kiépíteni intézményeiket: kialakult a nemesi várme­gye. Az egyes megyék vezető tisztségeibe az ott honos, jómódú birtokos nemesek kerültek. A vármegye legfon­tosabb testületi szerve a közgyűlés, a Congregatio Gene­ralis lett. Ezen minden, a vármegyében élő nemesnek —- vagyoni helyzetétől függetlenül —• joga volt megje­lenni és szavazni. A közgyűlés irányította a vármegye életét, azon választották a tisztségviselőket, ott hirdet­ték ki a törvényeket, az adományleveleket — egyszóval hatásköre a vármegye minden ügyére kiterjedt. Bár a 14. században szórványosan még előfordult, hogy nem nemesi jogállásúak — ha különben vagyonuk volt — megjelentek, fontos volt tudni, kik a nemesek, kik ve­hetnek részt a közgyűlésen. Ezt szolgálták a nemességi igazolások. Mivel a megyei írásbeliség még meglehető­sen kezdetleges volt a korszakban, a káptalanok végez­ték rendszerint az igazolások kiállítását. A budai kápta­lan 1354. május 10-én állította ki a lefolytatott vizsgá­lat alapján a szükséges okmányt arról, hogy a Pest me­gyei Bugyi faluban élő Tódor fiai. András és Elek „kétség­telen Pest »jegyet'”nemcsek. Ezzel András és Elek meg­szerezte a jogot a részvételre a közgyűlésen. Pogány György tembemek is az életet, az élet értelmét jelentette. Ezért és ebből éltek. Legtöbbje tíz kör­mével kuporgatta össze kis va­gyonkáját, amelyet az 50-es években csak úgy egyszerűen elvettek, „szép” szóval élve „betagosítottak”. Volt, nincs! — így kellett ezt tudomásul venni. Majd az elrabolt föl­dek jórészén az életet jelentő termelés is megszűnt, különfé­le építkezések telkévé vált. így történt ez családunk egy hektárnyi földjével is, amely­re épületeket húztak az or­szág egyik nagyvárosának „bejáratánál”. Itt nevelődtek az ÁVH-s ve­rőlegény-palánták, majd ké­sőbb a nagy testvér fiai vagy 25 éven át, mígnem eljött az úgynevezett rendszerváltozás a maga faramuci földosztó igazságtételével. Megjött hát a kárpótlás! Azért a földdarabért, amelyre az épületek annak idején ráhú­zódtak, és amely ma a nagyvá­rosi egyetem központja lesz a maga kutatási, kiállítási és be­vásárlóközpont-részlegével, ma kárpótlásként 40 ezer fo­rint jár. Ismétlem: 40 ezer fo­rint! Mert: bármi is történt a sze­rencsétlen parasztgazda föld­jével rögtön vagy később, az ma föld, egyszerű anyaföld. Piaci értéke ■■nincs, azaz nem vehető figyelembe. Pedig ha ez a darab föld ma a tulajdo­nos kezében lehetne (vagy az építkezések idején lehetett volna), minimum 10 millió fo­rintot érne! És akkor még min­dig csak ezerforintos négyzet­méterenkénti árral számol­tam, ami az adott esetben szin­te nevetséges. Lássuk hát a család példáján keresztül, hogy is néz ki a kárpótlás! Azt rögtön leszögezhetjük, hogy ez a példátlan töredékér­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom