Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-10 / 107. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. MÁJUS 10., HÉTFŐ Vecsési focisuli Kölyök-pezsgó' is dukált Sulisok a rajt előtt: 3-as számmal Megyesi Péter (1986), aki első lett a legifjabbaknál. Jobbszélen testvére, Pál, baloldalt pedig a papa A dunai tiltott fürdőzésektől a három olimpiai győzelemig Papp Laci másfél millió dollárja Ha a ringben nem is mérkőzhetett a világbajnoki címért, 27 évvel később, 1991-ben megkapta az erkölcsi elismerést jelen­tő övét a WBC-től, amit egyébként csak az aktív világbajno­kok viselhetnek A szerző felvétele Két éve alakult meg Vecsésen a focisuli, három korcsoport­ban 60 gyerek tanulja a labdarú­gás fortélyait. Hetente összesen 11 edzésen vesznek részt a fia­talok, Szécsényi Pál irányításá­val. Legutóbb a diákolimpia ecseri területi csatározása moz­gósította a gyerekeket, de más elfoglaltságuk is van. Havonta kirándulni mennek a közeli, il­letve távolabbi nevezetes tájak­ra. Nem hiányoztak a helyi Ló- ti-Futi viadalról sem. Messzi­ről kitűntek szép „egyentuhá- jukkal”; a nagyobbak piros, a kisebbek piros-fehér csíkos mezt viseltek. A szerelést az A kosárlabdázás mai változatát az amerikai Springfield egye­tem oktatója, James Naismith dolgozta ki 1891 decemberé­ben. Egy diósdi kosárlabda csa­pat megalakítását pedig Csib- rák Csaba testnevelőtanár 1993 tavaszán. Az ötlet egyik alappillére egy korszerű torna- csarnok. A Diósd és Érd határá­nál, a 70-es főút mellett találha­tó általános iskolához tartozó létesítmény- a nyolcvanas évek végén épült, amely 36 méter hosszú, 18 méter széles és 200 fős lelátóval rendelkezik. A lég- befuvásos szellőztető rendszer, a speciális műanyag burkolat, az öt öltöző és a hozzátartozó zuhanyozók akár versenyszerű sportolást is lehetővé tesznek. Jelenleg reggeltől délutánig az iskolai tanórák foglalják le a termet. Délután a helyi szakosz­tályok, leginkább diák- (torna, foci, kosárlabda, tenisz) tarta­nak edzéseket. Az esti órákban viszont mindenki számára nyi­tott a csarnok. A diósdi sporto­lók, és a gyerekek ingyen kap­ják a lehetőséget, míg a terem­sportok kedvelői óránként 900 forintért bérelhetik a létesít­ményt. Ez adta az ötletet az általá­önkormányzat vásárolta, éven­te 150 ezer forinttal segíti az utánpótlás nevelését. Testvérek is vannak a nebulók között, a Megyesi testvérpár mellett Má­tyás Attila, Krisztián és Ferenc képviseli színeiket. A Lóti-Futira készülve két­szer is lefutották a 3 kilométe­res távot, s a bemelegítés meg­hozta gyümölcsét. Akárcsak ta­valy,most is jól szerepelt a Foci­suli. Nem csupán a rendezőség díjait kapták a leggyorsabbak, hanem a Focisuli felajánlását is kiérdemelték: az érmeseknek 3, a 4—6.. helyzeteknek 2 üveg Kölyök-pezsgő dukált. — Reitter — nos iskola testnevelő tanárának Csibrák Csabának, hogy ősztől egy férfi kosárlabda csapattal nevezzenek be a bajnokságba. A felkészülés már most elkez­dődött. Rendszeres edzésekkel és mérkőzésekkel készülnek az őszi pontvadászatra. Az együt­tesben volt NBI-es játékos is szerepel az egykori Bp. Hon- védos Horváth László. A kicsik már egy lépéssel előbbre járnak, hiszen az isko­la leánycsapata első, míg a fiúk másodikak a körzeti baj­nokságban. Nehéz bárkit is ki­emelni a csapatokból, ha még­is, akkor legtöbbször Pluhár Andrea, Halász Éva, Mihalek Tamás és Dudás Tamás neve kerül előtérbe. A kosárlabda mellett egy má­sik terv foglalkoztatja a sport- kedvelőket. Lehetőség lenne az iskola területén egy uszoda építésére. A műszaki feltételek és a terület adott, a költségekre azonban nincs elég fedezet. Pe­dig így egy helyen lenne a fe­dett tornacsarnok, az uszoda és a labdarúgó pálya (az iskolával szemben van a Diósdi TC sporttelepe), így mindenki talál­hatna kedvére való lehetőséget. O. Gy. Régóta folyó vita, amelyet va­lójában sosem lehet eldönteni: ki is Magyarország valaha élt legeredményesebb sportolója? Vannak, akik az öttusázás egy­kori nagyságát, Balczó And­rást helyezik az első helyre, mások a közelmúltban meg­halt kardvívó virtuózt, Gere- vich Aladárt, míg megint má­sok Papp Lászlót, a dinamitök- léről vilászerte híres ökölvívót látnák a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokán. Mivel a költőinek is mondható kérdést mi sem dönhetjük el, így ma­radjunk abban, hogy mindegyi­kük az „egyik legnagyobb” ka­tegóriába tartozik. Természete­sen áll ez Papp Lászlóra, akit még ma is csak egyszerűen Papp Lacinak szólít a fél or­szág. Pedig az idő neki is kegyet­len tampóban halad előre, s bi­zony már azt is múlt időben kell leírnunk, hogy Papp Laci nyugdíjba ment. Egészen pon­tosan 1992. december 31-étől hivatalosan nem dolgozik. Ami évtizedekig csak véletle­nül sikerült, az manapság már nem számít bűvészmutatvány­nak: a telefont ugyanis rendsze­rint maga a háromszoros olim­piai bajnok veszi fel. Miután azt kértem tőle, hogy mielőbb találkozhassunk, hát a követke­ző napra elő is jegyzett. Csen­getésemre a Mester kissé álmo­san nyitott ajtót a koradélutáni órán. — Tudja, amióta visszavo­nultam, megengedhetem azt a korábban elképzelhetetlen lu­xust, hogy ebéd után alkalom­szerűen ledőlök — adta a ma­gyarázatot Papp László. — Per­sze teljes nyugdíjas elereszke- désróí továbbra sincs szó, hi­szen gyakran felmegyek a sza­badság-hegyi edzőtáborba, hogy egy kicsit segítsek Szán­tó Csöpinek, az utódomnak. Tudja, más a mindennapos ké­szenlét, azt már tényleg nem tudtam és nem is akartam vál­lalni. A bunyó nélkül azonban még mindig nem tudok meg­lenni. Igazából négy. évvel ezelőtt indult be nálunk a kispályás labdarúgó-bajnokság. Jelen­leg még csak fővárosi csapa­tok vetélkednek a bajnoki cí­mért, de már vidéken is mutat­koznak kedvező jelek. Egye­lőre a hazai népszerűség még nem vetekedhet a nyugat-eu­rópai országokban tapasztal­takkal, mindenesetre a ma­gyar és belga ligaválogatot­tak soproni mérkőzéséről a Eurosport is adott összefogla­lót. Áprilisban Nápolytól délre, Palinuróban ért el szép sikert az itthon legjobbnak tartott Ló'rinc csapata. A nyolc részt­vevőt felvonultató tornáról két év után ismét első hellyel tértek haza. A pestlőrinciek vendégjátékosát, a TRIMEX- et erősítő Gál Tibort először a kispályás labdarúgás sajá­tosságairól kérdeztük. — A FIFA szabályai sze­rint 4+1 fős csapatok játsza­nak kézilabdapályán, kétszer másodpercekkel később már a mai legjobbakról beszélt. Név említése nélkül, inkább csak ál­talánosságokat mondott, ame­lyek azonban véleménye sze­rint majd mindegyikükre érvé­nyesek. — Csöpi nagy haverom, 6 tényleg szívvel-lélekkel csinál­ja a munkáját, a tanítványok­ról már nem mondhatom el ugyanezt. Ezek a mai srácok — tisztelet a kivételnek — nem veszik igazán komolyan a dolgokat,pedig tudják, hogy a boxért kapják a fizetést. Ebből élnek, ezt kellene tisztessége­sen csinálniuk. Sem magukért, sem a mesterükért nem akar­húsz perces mérkőzéseket. Ta­lán szokatlan, hogy nálunk nem lehet hátulról szerelni, becsúszni; meg kell előzni az ellenfelet a labdaátvételben. — Milyen fogadtatásban volt részük Olaszországban? — A döntő ugyan este 10 órakor kezdődött óriási hőség­ben, de így is kint tombolt a kisváros apraja-nagyja. Az eredményhirdetést követő fo­gadást pedig igazi olaszos temperamentum jellemezte. — A kispályás foci mellett játszik még a megyei I. osztá­lyú Iklad csapatában is, rá­adásul testnevelő tanár a cse­peli AMK-ban. Két békaüge­tés levezetése után, hogyan áll át a labdarúgásra? — Ez az igazi kikapcsoló­dás számomra, ráadásul olyan hosszú ideje csinálom, hogy nehéz lenne abbahagy­ni. Akit egyszer megfertőz a labdarúgás, az addig űzi, amíg bír menni! F. T. nak megszakadni. Pedig aki a pofonokat nem csak kapni, de adni is akarja, nem elég, hogy tehetséges legyen. A sikerek­hez rengeteget kell gyakorolni. A Mester sokak szerint túl­zásba viszi a prédikálást, de az eredmények messzemenően őt igazolják. Nemcsak a szorító- ban, hanem a felkészülési idő­szakban is verhetetlen volt. Ha megindult, az újtába kerülő er­dőkben olyan ritkítást vitt vég­hez, mint senki más. — Én az edzőmet, Adler Zsigmondot mindennél többre tartottam. Amit mondott, az ne­kem szentírás volt. Amikor pe­dig 1953-ban a varsói Eb előtt két héttel közölték velem, hogy Adler nem utazhat, telje­sen magam alá. keveredtem. Ki­mentem, de a szovjet Tyisintől simán kikaptam. Egészen ki voltam borulva, Adler nélkül csak kóvályogtam. Amikor az­után két évvel • később 1955-ben a Nyugat-Berlinben megrendezett kontinensvetélke­dőre Adlert ismét itthon akar­ták hagyni, hát én is lemond­tam az utazást. Ma sem bá­nom, hogy így döntöttem, pe­dig fél évre eltiltottak, egyide­jűleg megvonták tőlem az ösz- szes anyagi juttatást. Ahogy telt-múlt az idő, a Mester szép lassan megnyilat­kozott. Felidézte egész pályafu­tásának szinte valamennyi, fon­tosabb állomását. Az 1926 már­cius 27-én született Papp Laci Angyalföldön nőtt fel, rendsze­resen járt a Dunára a haverjai­val fürödni a természetesen til­tott területekre, de a futballnál jobban semmit nem szeretett. Azután csak elkerült a MOM levente ökölvívó szakosztályá­ba, onnan a BVSC-be vitt az út­ja, de csak a II. világháborút követően került igazán a reflek­torfénybe. A csapatbajnoki be­mutatkozást követően 1946-ban már a bajnokságon is bizonyított, s bár beszedett egy-két vereséget, 1948-ra egyértelműen beérett az olim­piai kiküldetésre. — Sorrendben finn, luxem­burgi, belga, olasz és angol el­lenfelem volt, csupa kemény­kötésű fickó — emlékezett. Há­rom k.o. után két pontozásos győzelem, s máris örülhettem az olimpiai aranynak. Persze ez az életben sokkal, de sokkal izgalmasabb volt, mint így, el­mondva — hangsúlyozta. Mivel Papp Laciról köztu­dott, hogy igen szerény ember, így jószerivel valóban harapó­fogóval kellett kihúzni belőle a dolgokat. Annyit azért elárult, hogy három olimpiai elsősége közül az 1952-ben, Helsinki­ben kiharcolt aranyérmet tartja a legtöbbre, az született meg a legnehezebben. — Mindjárt az amerikai Tor- reí-szel kezdtem, aki később profi világbajnoki címet is szerzett, vele igazán nem unat­koztam! Azután kanadai, an­gol, bolgár és dél-afrikai riváli­sok következtek: valóban ne­héz sorozat volt. Nehézségek később is adód­tak e páratlan pályafutás so­rán. 1955-ben például a len­gyel Pietrzykowski elleni mécs­esére szintén nem ment ki Ad­ler, vesztett is, s ezután jött Melbourne, a harmadik nagy lehetőség az életében. Papp Laci a harmadik arany történe­tének felidézése helyett inkább a hazaérkezésről akart szólni. — Azt kértem az akkori ve­zetőktől, konkrétan Marosán Györgytől, hogy három olim­piai elsőség után engedjenek el profinak, hogy tudjak egy kis pénzt keresni. Megígérte, s tulajdonképpen be is tartotta a szavát, hiszen kiengedtek. 1962-re a sok kacskaringó elle­nére megszereztem a profi Eu- rópa-bajnoki címet, s azt továb­bi három alkalommal megvéd­tem. Amikor azután végre a vi­lágbajnoki címért is megküzd- hettem volna, nem engedtek ki Amerikába. Másfél millió dol­lárt vesztettem ezen a döntésen. A beszélgetés nagy részén jelen volt egyetlen fia, az if­jabb Papp László ekkor félig komolyan megjegyezte: „Pa­pa, inkább te is kártyáztál vol­na az elvtársakkal, akkor talán kiengednek.... ” Nem engedték, ez már törté­nelmi tény. Papp Lacit azóta az edzői munkássága is fénye­sen igazolta. Badaritól az olim­piai bajnok Gedó Györgyön, Kajdi Jánoson keresztül, mind-mind nagyon sokat kö­szönhettek a szép lassan meg­őszült, változatlanul hullámos hajú bajnoknak. Annak a Papp Lacinak, akinek hatalmas po­fonjait ma is megtekinthetik azok a sportbarátok, akik a óbudai Vörösvári út 7-ben, a Számkép Kisszövetkezetben megvásárolják a profi meccsei­ről készült videokazettát. — Legalább másnak maradt rólam emléke ezekkel, a felvé­telekkel, az én személyes emlé­keimet ugyanis szinte szó sze­rint széthordták az újságírók —nevetett kényszeredetten Papp Laci, aki nem csinál tit­kot belőle, hogy a legkemé­nyebb időkben is rendszeresen járt a Lékai téri katolikus temp­lomba. S mintegy slusszpoén­ként elárulta, hogy 42 év mun­kaviszony után 19 ezer forint a nyugdíja. Jocha Károly Jelentkezési tudnivalók Sportoktatói tanfolyam A Pest Megyei Sportigazgatóság a szakember-utánpótlás biztosítá­sa érdekében az 1993/94-es tanévben — megfelelő számú jelentke­ző esetén — kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovas, röplabda, te­nisz és úszás sportágakban sportoktatói tanfolyamot rendez. Az je­lentkezhet. aki a 18. életévét betöltötte, de 45 évesnél nem idő­sebb; legalább középfokú iskolai végzettsége van; és sportágában alapjártassággal rendelkezik. Jelentkezési határidő: 1993. május 31. Ä jelentkezési lapok a sportigazgatóság titkárságán (Bp. V., Ste- indl Imre utca 12.) szerezhetők be. A tandíj várhatóan 6000 forint körül lesz. Az elméleti oktatás októberben kezdődik. Szombati na­pokon 13 alkalommal 7-8 órás foglalkozást tartanak. Az elméleti viszgák után 5—10 napos gyakorlati edzőtáborozás következik, ki­kérő nem adható. Csibrák Csaba csapata Diósdi kosaras tervek Szavait mintegy igazolandó, Csepelen békaügetést vezényel Ikladról Palinuróba

Next

/
Oldalképek
Tartalom