Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-08 / 106. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP UTAZÁS 1993. MÁJUS 8., SZOMBAT \ \ Hollandok a kempingben Horgászparadicsom Ráckevén A Kis-Duna partjának legismertebb üdülőhelyén, Ráckevén nyáron igencsak pezseg az élet A 2500 üdüló'tulajdonoson kí­vül sok hazai és külföldi turista látogat el a főleg a Sávolyai kas­télyról és a szerb templomáról híres szép kisvárosba. A jelentős idegenforgalom érzé­kelhetően megváltoztatja a vá­ros hangulatát. Átmenetileg megkétszereződik a lakosság száma, de a nagy mozgás, a sok vendég ellenére nyugodt és ki­egyensúlyozott kisvárosban gyö­nyörködhetnek a Duna-parti táj szerelmesei. A szállodákat elfog­lalják a külföldi turisták, s bené­pesül a kemping. Bizonyára, régi jó szokásukhoz híven, eb­ben az évben is sok holland tu­rista érkezik, s egymást érik majd a Dunán a sétahajók me­lyeknek célállomása Ráckeve lesz. Gondoskodni a boltok meg- hosszabított nyitva tartásáról már nem az önkormányzat fel­adata, ennek ellenére a legtöbb üzlet vasárnap is nyitva van, hi­szen a kereskedőknek saját érde­kük, hogy a legforgalmasabb na­pokon kiszolgálják a vásárlókat. A közterület rendjének bizto­sítása viszont az önkormányzat dolga. Az intenzív parkgondo­zást igénylő területeket a helyi vezetés magánvállalkozóra bíz­ta. A bérlő színvonalas munkájá­nak köszönhetően teljes szépsé­gükben pompáznak a városköz­pontban lévő parkok, de a locso­lás, a nyírás a cseijetelepítés és a virágültetés sem hagy kívánni­valót maga után. A köztisztaságról az önkor­mányzat saját kft.-je gondosko­dik, a város központi részeinek rendszeres takarításával. Szemét- tárolókat helyeznek el, takarít­ják az utcákat, többek között azért, hogy Ráckeve hűséges ba­rátai az idén is régi pompájában lássák viszont a várost. A dunai strandot a kemping­gel egy vállalkozó üzemelteti, aki lefestette a kemping házait, hogy a tisztaság és a rendezett környezet még vonzóbbá tegye a nyaralók számára az itteni tar­tózkodást. A melegvizű strand szintén csak az üdülési idény­ben üzemel, hiszen — mivel mindössze 42 fokos — a téli üzemeltetéshez fűteni kellene, ez pedig másfél-kétmillió veszte­séget jelentene. Három nyílt üzemeltetésű szállodája van a városnak, ezen kívül a fizetővendéglátó szobák száma öt ven fölött van. Két ide­genforgalmi vállalkozó dolgo­zik Ráckevén, belföldi és külföl­di utakat, helyi programokat szerveznek. Megpróbálnak min­den vendégnek vonzó elfoglalt­ságot, kirándulást ajánlani. A horgászturizmus is jelen­tős, a ráckevei Dunára több mint százezer napijegyet adnak ki horgászoknak. Itt a legjobbak a horgászati lehetőségek a vízmi­nőség és a jó közlekedés miatt. A Dunán lévő horgászstégek fele a ráckevei szakaszon talál­ható. Ezekkel van is gondja bő­ven a helyi önkormányzatnak, mert egy részük felépítményes, környezetszennyezésük jelen­tős. Kilencvenkilenc százalékuk engedély nélkül épült, de nem le­het velük mit kezdeni, mert a víz­ügyi hivatal olyan megoldást ta­lált, hogy meghatározott időre engedélyezte fennmaradásukat, 1997 év végéig kell lebontani őket. így, akik leverték a cölöpö­ket a vízre, felhúztak rá egy fa­házat, hónapokig kint vannak, adót, szemétszállítási díjat nem fizetnek, ingyen használják a közutakat, az utakat, emellett szennyezik a környezetet. Min­den hulladékot, szemetet a Du­nába dobnak, mivel nincs meg­oldva az infrastruktúrája a fel­építményes stégeknek. Ebben a hónapban nyit az ön- kormányzat tulajdonában lévő autós mozi, amely több mint két­száz autó befogadására alkal­mas. Országos bemutató előtti filmeket vetítenek itt, ezért nagy a forgalom, az üdülőkön és a he­lyi fiatalokon kívül a környező településekről is sokan látogat­ják. H. Cs. «m Százezer látogató a Budakeszi Vadasparkban A Budakeszi Vadaspark kiváló lehetőséget kínál a vadon éló' álla­tok természetes környezetben való megismerésére. A 380 hektá­ron fekvő' létesítmény helyzetéről és jövőjéről érdeklődtünk Sóly­mos Dezsőtől a Budapesti Erdészet vezetőjétől. — Milyen idegenforgalmi szere­pet tölt be ez a vadaspark? — A maga kiterjedtségével egyedülálló az országban. Véle­ményem szerint a fővárosnak van erre a legnagyobb szüksége. A cél, hogy természetes környe­zetben mutassuk be az erdei álla­tokat. Évente több mint százezer látogatót fogadunk, de legalább ennyien járnak a külső területe­ken is. — Végeznek itt gazdálkodási tevékenységet? — Kizárólag állagóvó-fenntar- tó munkákat végzünk. Költségve­tési fonással erre a célra nem rendelkezünk. A támogatást pá­lyázati úton, illetve önkormány­zati segítséggel igyekszünk meg­oldani.-— Van remény bővítésre a kö­zeljövőben? — Nem csak a vadon élő álla­tokat, hanem a háziállatokat is szeretnénk bemutatni. Erre vo­natkozóan jelenleg készül egy ta­nulmányterv. — Milyen állatfajokkal talál­kozhatnak a látogatók? — Itt megismerhetik mindazo­kat az állatokat melyek hazánk­ban vadon élnek. Ezen kívül van bivaly és sörényes juh is. Jelen­leg madárházaink feltöltésén dol­gozunk. — Mi a legégetőbb problémá­juk? ' — Sajnos még a fenntartásra sincs meg a kellő fedezet. Erről valamilyen módon gondoskod­nunk kell. F. L. Lacházai Moby Dick Versenyfutás ® Ha valaki tízéviben pecabotot fog a kezébe, abból még nem feltétlen lesz vérbeli sporthorgász, még kevésbé halbi­ológus. Hegedűs János is műszaki pályát választott, a gép­iparban dolgozott több mint húsz évig, igaz, emellett hűsé­ges maradt a horgászathoz is, sőt komoly hazai és nemzetközi sike­reket ért el e téren, a vitrinben trófeákat, a bankban a megspórolt forintjait gyűjtögette kitartó szorgalommal. Hogy mennyi pénz gyűlt össze, azt nem kérdem, mint ahogy azt sem, jelenleg kinek és mennyivel tartozik. Mert Hegedűs gondolt egy nagyot, hátat fordított a szak­mának s felcsapott vállalkozónak. Kibérelte Pest megye talán legna­gyobb bányatavát és Moby Dick néven céget alapított horgásztatá- si szolgáltatásra. A 27 hektáros tó Kiskunlachá- za határában húzódik, ma még ke­vésbé festői kömyzetben, bár egyesek szerint a széljárta pusztá­nál nem kell szebb környezet, ta­vasztól késő őszig vadvirágból fon koszorút a természet a zölden csillogó tó köré. Horgászni csak ott lehet — ott érdemes — ahol hal is van. Hege­dűs a nyitást megelőzően 532 má­zsa pontyot, amúrt, süllőt és har­csát telepített a tóba, ami pénzben kifejezve közel egymilió forint. Egy alkalmazottja van, s a meg­nyitóra a rokonság jött el besegíte­ni. Kasszírozni a napijegy árát, ki­szolgálni a büfében és főzni a bür- gepaprikást. János barátunk úgy kiköltekezett — és úgy eladóso­dott —, hogy reklámhadjáratra már nem maradt egy huncut pe­ták sem, mindössze a Magyar Horgászban jelent megy egy nyúl­farknyi értesítés, amiért is némi kétségekkel indultam el, hogy ott legyek a megnyitón. Nem túlzók: a tó körül több száz kocsi állt, s a parton olyan nyüzsgés volt, mint egy országos kirakodóvásárban. Az ebadta Hegedűsnek még az időjárás is kedvezett, napfényes orcáját mutogatta a szeszélyes áp­rilis vége. — Hogyan tovább? — kérdem a boldog „milliomosjelölttől”. Mert azt már a nyitás előtt elárul­ta, ez csak a kezdet. Az Állami Vagyonügynökség széfében ott van az ő pályázata is, s ha sikerül megszereznie a tó és környéké­nek tulajdonjogát, a tó körül né­hány éven belül — tőketársak be­vonásával — kiépíti Magyaror­szág legkorszerűbb és legnépsze­rűbb horgászparadicsomát. — Pontosítunk. Nem csak Ma­gyarországon, de egész Európá­ban híre lesz. Már elkészíttettem a terveket, most 49 éves korom­ban kezdem el a versenyfutást egy régi álom megvalósításáért. Félkörben befásítom a tavat, a fák közé bungalókat építek. Kiala­kítok egy jókora térséget sátoro­záshoz, folyóvízzel és villannyal. egy álomért Hegedűs János előre iszik a róka bőrire, amiből a birkafőzés nagy­mestere, Kalapács Sándor sem marad ki Lesz csónakkölcsönző és horgász­kellék szaküzlet. Étterem, bár és ABC. És ha valaki netán megun­ta a pecázást, s többet szeretne lát­ni a pusztából, az fentről, sárkány- repülőről gyöngyörködhet a kun­sági tájban. Hegedűs János nem csinál be1 lőle titkot, terveiben, elképzelései­ben „vastagon" benne van az expó is. Ökörsütéssel, bográcsgu­lyással, s pitykés lajbiba bújtatott hangászokkal, akik szívet andalí­tó kunsági, nótákkal teszik emléke­zetessé a Moby Dick partján eltöl­tött kellemes estéket. Ezen a szeles, napfényes meg­nyitón még csak egyetlen bogrács alatt égett a száraz akácfa. Mert Kalapács Sándor szerint bürge- paprikást csak efölött szabad főz­ni. Márpedig ha valaki, Sándor bácsi csak tudja, negyven éve ő a legjelesebb bürgepaprikás szakér­tője az apaji pusztának. — Kóstolja meg — kínálja jó­szívvel. — A hús friss, tegnap még bégetett. Én ugyan nem kóstolom, mert nem vagyok híve a birkának, má­sok viszont tányérral, kanállal a kezükben türelmesen várnak a so­rukra. — Fog ez menni, gyerekek — mondja Kiskunlacháza újdonsült vállalkozója s végig simít a tanya falára kiszögezett birkabőrön. Me­lyet tegnap „segítettek” le ama bé- gető jószágról, aminek a húsa íny­csiklandozó, szép piros lében ro- tyog a hatalmas kondérban. (-matula-) wmmmmmmmmmmmttmmmm A Forma—1 hatalmas esemény Mogyoródon csak három nap az élet A mogyoródi emberek hihetetlenül leleményesek. Csak az a baj, hogy ez a jó tulajdonság már nem jellemzi a falu vezetőit. így a település életét nagymértékben meghatározó ese­mény, a Hungaroring is csak az egyéneket, a családokat, s nem az egész falut gazdagítja. Ekképpen összegezhető az a véleménycsokor, melyet a Hungaroring autópálya, illetve az augusztusi Forma—1-es futam illetve Mogyoród kapcsolatáról gyűjtöttem a helyszínen. Mogyoródon úgy mondják, hogy itt csak há­rom nap az élet. Azaz a falu határában húzódó autópályán rendezett néhány napos nyárvégi rendezvénny hoz csak életet e településre. Ilyenkor valóban benépesül a falu: s nemcsak idegen rendszámú autókkal telnek meg az ut­cák, de a helybéli gyerekek is kerékpárra kap­nak, s minden egyéb szervezett idegenforgal­mi-, vendéglátöipari- és kereskedelmi egysé­get kicselezve maguk karikáznak a külföldiek elé, s ajánlják fel házuk, konyhájuk szolgáltatá­sait. Az alkalmi „zimmer frei”-eknek ilyenkor — három napon át — se szeri se száma. Hogy mit kap az ajánlaton felül az autóverseny mesz- sziről jött szerelmese, azt csak a nyári kony­hákba, a melléképületbe kiköltözött háziak tud­nák megmondani. De ők nem szívesen beszél­nek a részletekről... — Nem a mogyoródiak hibája, hogy ilyen­fajta leleményességre adják a fejüket — mond­ja az egyébként nem helybéli születésű Juhász Mária, a település legszebb panziójának a Ring szállónak, s egyben étteremnek, söröző­nek a ügyvezető igazgatója, aki főijével, Per­mi Pállal együtt egyben tulajdonosa is e ki­emelkedően szép épületnek. — A nagyobbik baj az, hogy a falu egészében nem él a Hunga­roring, illetve a Forma—1-es versenyek nyúj­totta lehetőségekkel. Sőt, úgy látom: az önkor­mányzat nem is csinál presztízst ebből a kér­désből. Pedig — ha a hivatal valamiképpen el­lenőrizné a szobáztatást, a maszek vendégfoga­dást, az egyéni haszonból nem is kevés áramol­hatna át a közös kasszába. Mogyoród egyik legtekintélyesebb vendég­látóipari létesítményében a vezető haragját csak fokozza, míg ők többféle adót is fizetnek a szolgáltatásaik után, a faluban százával ágya­kat és szobákat kiadók csak saját zsebükre ter­melnek. — Az is nevetséges —- egészíti ki a fenti pa­naszt Juhász Mária —, hogy míg külföldön, egy-egy Forma—1-es autópálya mellett leg­alább tíz hozzánk hasonló szálló is megél. Ma­gyarországon, azaz Mogyoródon még az egyetlen egy Ring sem igazán gazdaságos. Per­sze ez nem azt jelenti, hogy veszteséges lenne az üzlet. Szezonálisan vitathatatlanul jó a for­galom. Hanem a téli, a tavaszi és az őszi idő­szakban: akár be is csukhatnánk... A faluban — elfogadva a fentieket sőt ko­rábbi tapasztalatokat is felelevenítve — arány­talanul kevés állandó felirat hirdeti, hogy: Zim­mer Frei. Ezek tulajdonosait hétköznap nehéz otthon találni, vagy ha éppen háztartásbeli is a háziasszony, a többiekkel egybehangzóan vall­ja: Mogyoródon csak három napig tart az élet. A szobakiadást itt senki nem tekinti fő megél­hetési formának. Azokból, akiről csak „hírlik”, hogy a For­ma—1-es versenyek idején külföldieket szállá­solnak el, még nehezebb valamiféle tartalmas véleményt kicsikarni. — Csak három nap az egész — mondják többen is legyintve. Ezzel azt jelzik, hogy mégha van is bevételük a szo­bakiadásból. az csak kiegészítő forrásul szol­gál a családi költségvetéshez. Holló Miklós polgármesternek egyik Szeme sír, a másik meg nevet, amikor a Hungaroring- ről, az ott rendezett autóversenyekről fagga­tom. — A Forma—1 vitathatatlanul nagy esemé­nye Mogyoródnak, sőt Magyarországnak, de az egész világnak is. Ekképpen éljük át mi is itt helyben ezt a versenyt: Mogyoród lakossá­gának jól jön ez az idegenforgalom szempont­jából is jelentős rendezvény. A helybéliek rá­álltak a külföldi vendégek fogadására. Az egész falu élete átalakul e néhány nap alatt: egészséges zsongás, kavalkád tölti meg Mo­gyoród utcáit. Ámi a versenyből reánk eső anyagi hasznot illeti az az éves bevételünknek csak töredéke. Tulajdonképpen — ezek tava­lyi adatok — a Forma—1-es verseny kapcsán — a parkolás céljára biztosított földterület ki­adásával, illetve az ahhoz vezető úton engedé­lyezett pavilonok, elárusító helyek bérleti díjá­ból mindössze hárommillió forintot vételez­tünk be. Ez olyan kicsi összeg, hogy meg sem látszik a falu anyagi gazdálkodásában. A polgármester sorolja, hogy például a Pipa csárda sohasem épült volna meg, ha (lém lett volna Mogyoród határában Hungaroring autópálya. Ugyanez a helyzet Ring fogadóval is. A baj csak az, hogy ezek a kiemelkedő ide­genforgalmi létesítmények az év nagy részé­ben kihasználatlanok, míg a verseny napjaiban nem bírják a terhelést. Ezért szükség is van a lakosság nélkülözhető szobáira. — Ami az egyéni idegenforgalomból szár­mazó bevételeket, konkrétan az adózást illeti, arra az önkormányzat nem számíthat — mond­ja a polgármester. — Az ilyen befizetések ugyanis bevallások alapján történnek. Azok a helybéliek, akik egy-két-három éjszakára kiad­ják szobáikat a külföldieknek, nem fizetnek te­vékenységük után adót, sőt ezt a szolgáltatásu­kat nem is tudjuk ellenőrizni. Ebből tehát nem profitál a község. Különben is: az a vélemé­nyem, hogy ennek a versenynek nem Mogyo­ród a gazdája. A Forma—1 az egész világé! Bizonyos tekintetben meg van kötve a keze a helyi hatóságnak: ahhoz ugyanis, hogy való­ban eredményesek legyenek ezek a rendezvé­nyek, kevés jogosítványa van a terepet legjob­ban ismerő önkormányzatnak. Nem ő felel a közbiztonságért, nem kérhet — rossz tapaszta­latok birtokában — például rendőri erősítést, vagy másfajta védelmet, s nem intézkedhet a kerítésen belül. — Hihetelenül rosszak a tapasztalataim a ta­valyi év rendezvényeiről — zárja véleményét a polgármester. — Olyan fokú volt a szervezet­lenség, az összevisszaság, hogy csak bizakodni merek: ez többé nem ismétlődik meg. Tény, hogy a falu határában lévő területek tulajdonjo­gának rendezetlensége is némiképpen gondo­kat okozott, de a legnagyobb bajt a rendőri fel­adatok elosztása, illetve a parkoltatás hiányos­ságai adták. S bár mi helybéliek mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy jól sikerülje­nek ezek a rendezvények, a verseny eredmé­nyessége mégsem csak rajtunk múlik. (ntallár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom