Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK Még nincs végleges döntés Elismerés a legjobbaknak Környezetvédők a repülőtérről A magyarországi légi közlekedés és különös tekintettel a ferihegyi, kiskunlacházi repülőtér fejlesztése környezetvédelmi, természetvédelmi és területfejlesztési szempontból is jelentős kérdéseket vet fel, ezért a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium az üggyel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adja. Kormánydöntés született arról, hogy Magyarország területén a központi állami repülőtéren túlmenően négy regionális repülőtér üzembe helyezése indokolt a hazai célirányú kül- és belföldi utasforgalom lebonyolítására. A kormánydöntés meghatározta a lehetséges telepítési alternatívákat, de a lakossági véleményektől és regionális környezeti hatásvizsgálattól tette függővé a végleges döntést. A vizsgálatok jelenleg folynak, és a tényfeltárást követően a KTM az érdekeltek és érintettek teljes körű tájékoztatását, illetve szükség szerinti érdekegyeztetését fogja kezdeményezni. Első megközelítésben úgy tűnik, hogy a Magyarországra irányuló célforgalmat és a belföldi forgalmat a ferihegyi és a debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi térségben lévő repülőterek jelentősebb kapacitásbővítés nélkül képesek fogadni, a szükséges környezetvédelmi intézkedések betartása mellett. Nincs viszont kormány- döntés arról, hogy szükség van-e Magyarországon egy Távol-kelet—Amerika relációt kiszolgáló európai jelentőségű transzkontinentális „átszálló” repülőteret létesíteni, mely a jelenlegi Ferihegyi forgalom tízszeresét jelentené. A KHVM e forgalom lebonyolítására a ferihegyi és kiskunlacházai repülőtéregyüttest tartja alkalmasnak, és az ezzel kapcsolatos tervezést már be is indította. A környezetvédelmi tárca álláspontja abban tér el a közlekedési tárca koncepciójától, hogy a kormány- döntést megelőzően indokolatlannak tartja a konkrét fejlesztések beindítását, kényszerhelyzetet teremtve ezáltal. A KTM álláspontja szerint sem a főváros, sem a ráckevei Duna-ág menti térség, sem a Kiskunsági Nemzeti Park nem bírná el ezt a terhelést. Az ország szempontjából is kezelhetetlen káros következményekkel járna a budapesti agglomeráció további felduzzasztása. Több szovjet katonai repülőtér maradt hazánkban, melyek eleve kínálják a hasznosítás lehetőségét. Ezek között vannak olyanok, melyek területfejlesztési szempontból előnyösek lehetnek — például a ritkán lakott alföldi térségben Kunmadaras vagy az ország déli részén Kalocsa —, míg mások igen nagy környezeti kockázatot jelenthetnek, mint például Kiskunlacháza. A KTM szükségesnek tartja, hogy a részdöntések meghozatala és a lakosság közhangulatának indokolatlan felbolygatása előtt teljes körű vizsgálaton nyugvó, és azon alapuló kormánydöntés szülessen gazdasági, környezet- és természetvédelmi, közlekedési, stratégiai megfontolások alapján a transzkontinentális repülőtér szükségességét vagy elvetését illetően. A telepítés ügyében pedig csak ezt követően lehet több altematí- vás helykijelölő eljárás keretében dönteni. Tekintettel arra, hogy e döntés országos és európai kihatású, így a lokális helyi érvek mellett az ország érdekének kell elsődlegesen érvényesülni. Az utóbbi idődben egyre több szó esik arról, hogy a kiskunlacházai telepítést a munkahelyteremtés indokolja. A munkanélküliség az ország más részében is gond, Kunmadaras térségében talán még súlyosabb, mint La- cházán. Míg Kiskunkachá- zán a munkanélküliség kezelésére más módok is vannak, az üdülőterület és idegenforgalom fejlesztése, a ráckevei Duna-ág és a bányatavak menti területen 100 ezer fő további üdülő fogadása, addig a hátrányos helyzetű alföldi térségben a repülőtérfej leszés a gazdasági holtponttól való elmozdulást jelentheti és a ritka településhálózat miatt környezetterhelési szempontból sem jelent számottevő problémát. A munkanélküliség mellett azonban a KTM-nek egyéb szempontokat is komplex módon kell kezelnie. A környezetvédelmi tárcának kötelessége figyelmeztetni Ferihegy és Kiskunlacháza érintett lakosságát arra, hogy a tervezett transzkontinentális tranzitrepülőtér zajterhelése, az öttíz percenként menetrend szerint áthaladó repülőgépek zajhatása az évente 1-2 alkalommal megrendezett szovjet légigyakorlathoz lesz hasonlítható. A repülőtér-fejlesztés következményeként várható légszennyezés, az ipari és raktározási tevékenység intenzív növekedése, az ezzel együttjáró népességletelepedés közlekedési, vízellátási, környezetterhelési szempontból kezelhetetlen folyamatot indít be az egyébként is sűrűn lakott budapesti agglomerációs térségben. A fentieken túlmenően a tárcának kötelessége védeni a nemzetközi bioszférarezervátum részét képező Kiskunsági Nemzeti Parkot is, nem a lacháziak ellenére, hanem az ő érdekükben is. Egy törvény kálváriája Kettős portré Lovasrendőr Veresegyházon Vimola Károly felvétele (Folytatás az 1. oldalról) A kerület valaha öt önálló közigazgatási területből állt. Ezeket a falvakat a háború után Budapesthez csatolták, majd elkezdődött a kollektivizálás. Ebben az időben indult el a főváros felé a falvakból kiüldözött, földjeiktől megfosztott emberek vándorlása, ekkor szakadtak fel először a sebek. Most, ha kedvező változás nem történik, másodszor is megtörténhet ugyanez. Szauter Rudolf és dr. Bállá Gábor Tamás országgyűlési képviselők az MDF részéről, és Dragon Pál az FKGP-től múlt év novemberében önálló indítvánnyal fordultak a parlamenthez. Indítványukban megállapították, hogy a meglévő törvény a nagyvárosok külső területein élő kárpótlásra jogosultakat hátrányos helyzetbe hozza. A törvény értelmében a nagyvárosok betelepült lakosai két helyen is licitálhatnak, a külső területek őslakosai azonban csak helyben juthatnak földhöz. A gyakorlatban pedig az történik, hogy a nagyváros belső kerületeiben élő magas aranykorona-értékkel rendelkező licitálók nagy része — sajnos többnyire spekulációs szándékkal — ezeken a külterületeken fog földet igényelni. Ugyanez vonatkozik a főváros közvetlen környezetében fekvő agglomerációs területekre is. Ennek orvoslására jött létre a fent említett törvénymódosítás. A földrendező bizottság elnöke elmondta, hogy terveik szerint a helyi földigénylők legalább 800 négyszögölnyi területhez juthattak volna. Ez a terület már elegendő ahhoz, hogy egy család megtermelje saját szükségleteit. Az őslakosság egy része még rendelkezik gazdasági épületekkel, termelő- eszközökkel. Feke László Tűzoltóverseny Dabason A hagyományokhoz híven idén is Dabas volt a házigazdája a Pest megyei tűzoltók versenyének. Tegnap délelőtt 8 órakor sorakoztak fel a résztvevők, akik csapatosan kismotorfecskendő szerelési versenyben, egyénileg pedig százméteres akadályfutásban mérték össze erejüket. Ezt követően még látványos horoglétra bemutatót is tartottak. Megnyugtató volt látni, hogy milyen gyorsan és ügyesen végzik a kiszabott feladatokat, nemcsak a fiatalok, hanem a gárda idősebb tagjai is. Sági János ezredes, a Pest Megyei Tűzoltóság megbízott parancsnoka elismeréseket és jutalmakat nyújtott át Szent Flórián napja tiszteletére huszonnégy tűzoltónak és megjutalmazta a verseny legeredményesebb résztvevőit. A csapatvereny nyertese a Leidinger István főhadnagy, a pomázi önkéntes tűzoltók parancsnoka belügyminiszteri dicséretet és jutalmat kapott Erdősi Ágnes felvételei ceglédi együttes. Második helyezett Dabas, harmadik a DEPÓ parancsnokság, negyedik Vác, ötödik a szigetszent- miklósi csapat. Az akadályfutási verseny győztese Hömyék Károly őrmester (Vác), második Veli- kovszky Zoltán törzsőrmester (Dabas), harmadik Mózes Sándor őrmester (Cegléd). Dicséretet és jutalmat kapott kiváló teljesítményéért a negyvenkilenc esztendős Deminger János szi- getszentmiklósi főtörzsőrmester. Az ünnepségen jutalmazták meg Miklós István, váci őrmestert, aki az alsó gödi templom tűzoltásánál végzett kiemelkedő munkát. * „Fegyvert, s férfit énekelek. Fegyvert, mely nem pusztításra, banem a veszni készülő vagyon megmentésére került ki az izzó kohó alól. Férfit, aki erejét a legszentebb, a legnemesebb eszme, a tűzoltás és tűzrendészet szolgálatába állította.” így írt több mint nyolcvan évvel ezelőtt a krónikás: Erdély Ernő gróf Széchenyi Ödönről, a hazai tűzoltóság nagyjá- ról. Követőivel, két kitüntetettel beszélgettem, akik Szent Flórián napja alkalmából vették át az elismerést: Pásztor József alezredessel, a ceglédi tűzoltók parancsnokával és Leidinger István főhadnaggyal, a pomázi önkéntes tűzoltók parancsnokával. * Pásztor József boldogan mesélte: meglepetés volt a számára, amikor értesítést kapott, hogy május 3-án feleségével együtt jelenjen meg a Parlamentben. Az asszony nyomban fodrászhoz rohant, válogatott a ruhái között, hogy mit vegyen fel, szóval lázasan készülődött. Ilyen előzmények után jött el az ünnepi pillanat, amikor Pásztor József átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét. Kértem, beszéljen arról, hogyan jutott el idáig? Mint elmondta, eredetileg nem erre a pályára készült, pedagógus szerett volna lenni. Az első felvételi azonban nem sikerült és mivel édesapjának a rokkantnyugdíjából éltek, nem volt (ehetősége újra próbálkozni. így lett tűzoltó, de nem bánta meg a pályamódosítást. Hivatásává vált a mestersége. Tanulásra is alkalma nyílt. Elvégezte a tiszti iskolát, az akadémiát, majd 1981-től parancsnok. Az első nagy élménye azonban jóval korábbi, és ettől a naptól számítja elhivatottságát. Szörnyű vasúti szerencsétlenség történt 1968. december 22-én a Mende és Sülysáp közötti kereszteződésben, ahol két vonat egymásnak szaladt. A balesetnél negyvenhármán meghaltak, és százketten megsérültek. Az akkor még nagyon fiatal tűzoltó résztvett a mentésben, és egész életére elkötelezte magát a pályán. Ma is ennek szellemében dolgozik, és munkatársait arra neveli, hogy első és legfontosabb, az emberi élet. * Leidinger István főhadnagy, a pomázi önkéntesek parancsnoka belügyminiszteri dicséretben és jutalomban részesült. A fiatalember édesapjától, aki 1947-től négy évtizeden keresztül volt Po- mázon tűzoltóparancsnok, öröPásztor József alezredes, ceglédi tűzoltóparancsnok elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét költe a pálya iránti vonzalmat. Ami pedig az elméletet illeti; az Építőipari Műszaki Főiskola tűzrendészed tanszékén szerzett üzemmérnöki tudását hasznosítja. Sok helyen sajnos még nem érzik át eléggé ennek a tevékenységnek a fontosságát, de Pomá- zon az anyagi gondok ellenére kitűnően működik a gárda. Öten vannak hivatásosak közöttük, akik minden körülmények között tartják a frontot, de ötven- nél is nagyobb létszámú az önkéntes csapat. A legkülönbözőbb helyzetekre is fel kell készülniük. Egyik emlékezetes esetük volt, amikor két méter mély kútból kellett kimenteni egy asszonyt, aki már több mint hat órát töltött a hidegvízben egy betongyűrűbe kapaszkodva. A szerencsétlen nő, önkívületben már azt sem tudta felfogni, hogy menteni jöttek és küzdeni kellett vele, hogy ki tudják húzni. Mégis sikerült a mentés, eredményes volt az erőfeszítésük. Beszélgettünk Leidinger Istvánnal arról is, hogy az önkéntesek különböző munkákkal keresik meg részben azt a pénzt, ami a kivonulásukhoz, a felszerelésükhöz szükséges. Egyik vállalkozásuk az, hogy taxis-diszpécser központot létesítettek, de emellett különböző kemény fizikai munkákat is végeznek. A parancsnok megkért, írjak arról, hogy az elismerés, amit kapott, nemcsak neki szól, hanem mindazoknak, akik vele együtt végzik ezt a munkát. Köszönetét érdemelnek a feleségek, akik tudomásul veszik, hogy olykor éjszaka jön a hívás, más esetben az ünnepi ebédet szakítják miatta félbe. Amikor baj van, azonnal menni kell és segíteni. Gál Judit
