Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK Újra indul a bukaresti metró Sztrájkok Romániában A román Legfelső Törvényszék május 31 -ig felfüggesztette a bukaresti metró dolgozóinak hétfő óta tartó sztrájkját. Bár a bukaresti metró szerelvényei már harmadik napja nem közlekedtek hajnal és délután 4 óra között, a Fratia szakszervezethez tartozó sofőrök munkabeszüntetése miatt egyes fővárosi buszjáratokat sem indítottak reggel, s a taxiforgalom is ritkult, a főváros a hétköznapok szokásos képét mutatta tegnap délelőtt. Az újságok megjelentek, a rádió és a televízió zavarLord Owen, az EK jugoszláviai megbízottja tegnap Brüsz- szelben tárgyalt a NATO illetékeseivel a boszniai béketerv megvalósításáról. A békeközvetítő azt mondta az egyik brit tévének, hogy a békefenntartó erőknek akkor is meg kell kezdeniük a bevonulást, ha a boszniai szer- bek megint elvetik a béketervet. — Ez átmeneti nehézséget okoz, ám Milosevic szerb elnök majd kihúzza a szőnyeget a boszniai szerbek lába talanul sugározta műsorát, az üzletek kinyitottak. A sztrájk hatását mutatja, hogy egyes benzinállomásokon nem mértek üzemanyagot, egyes egészségügyi intézményekben csak sürgős esetekben intézkednek. A rádió és a Rompres jelentése szerint munkabeszüntetésekre került sor a főváros és vidék egyes gazdasági egységeinél. Az általános sztrájk igazi sorsa a kormány és négy nagy szakszervezeti központ — a Fratia, az Alfa, a Szabad Szakszervezetek Orszáalól, ha akadékoskodnak — mondta Lord Owen. A BBC értesülése szerint Lord Owen arról beszélt Manfred Wörner NATO-főtit- kárral, hogy milyen szerepet játsszék a nyugati szövetség a békefenntartásban. Brit vélemény szerint amerikai csapatokat csak úgy lehet bevonni az akcióba, ha azt a NATO vezényli, habár ENSZ-felha- talmazással. Londonban úgy vélik, hogy a több mint 50 ezres békefenntartó egységbe gos Tanácsa (CNSRL) és a Nemzeti Szakszervezeti Tömb (BNS) — és a kormány között szerdán délután a kormánypalotába újra kitűzött tárgyalásokon dől el. A hat központ közül, amely előzőleg a kormánnyal tárgyalt követeléseiről, az Elektromos Művek dolgozóit magában foglaló Univers nem csatlakozott a kormánynak újabb tárgyalásokat javasló szakszervezeti kezdeményezéshez, az orvosszakszervezet pedig külön megbeszélést kezdett az egészségügyi minisztérium képviselőivel. legalább 30 ezer amerikai katonát kellene bevonni, és a vezetésben fontos szerep hárulna a NATO gyorsreagálású erőinek brit parancsnokságára. A Daily Mail azt írta, hogy ha minden kötél szakad, a britek és a franciák végül is belemennének a szerb tüzérség és az utánpótlási vonalak bombázásába Boszniában, de csak akkor, ha Clinton amerikai elnök letesz a muszlim bosnyákok fölfegy- verzéséről. Lettország Még mindig megszállva A lett emberi jogi bizottság bejelentése szerint már több mint 70 ezer ember írta alá a testületnek az ENSZ-hez és más nemzetközi szervezetekhez intézendő felhívását. A petíció kéri a címzetteket, hogy szólítsák fel a lett hatóságokat: még a június elején esedékes parlamenti választások előtt adják meg az állampolgárságot mindazoknak, akik azt igénylik és biztosítsanak az ország minden állandó lakosának egyenlő szociális és gazdasági jogokat. A három éve független Lettországban nincsen állampolgárságról szóló törvény, s nem is lesz, amíg az új parlament meg nem kezdi a működését. A még hivatalban lévő, és az összes lettországi lakos által választott legfelsőbb tanács ugyanis politikai nyomásra kimondta magáról, hogy nincs joga az állampolgárságról szóló törvényt elfogadni, mivel a megszálló oroszok jelenlétében és részvételével választottak. Az ország függetlenségének helyreállítását kimondó és jogszerűségében senki által meg nem kérdőjelezett nyilatkozatot ugyanez a testület fogadta el. Ha minden kötél szakad... Boszniai bombázás? VÉLEMÉNY Az ember nem szívesen bírálja a külpolitikát. A világ felé a külpolitika reprezentálja a nemzet egységes arculatát végső kérdésekben: nem célszerű ezen az arcon diszharmonikus, zavarodott vonásokat felmutatni. Éppen ezért a külügyi kormányzatnak a dolga a szüntelen egyeztetés a politikai palettán: a külügyminiszternek lehetőség szerint még az ellenzék támogatását is meg kell szereznie minden lépéséhez, az pedig magától értetődik, hogy saját pártja minden árnyalatának egyetértésével ül le a diplomácia zöldasztalaihoz. 1993. május 4-én — az angol királynő érkezése napján — aggasztó jelenségnek voltunk tanúi a parlamentben, s nemcsak mi magyarok, hanem az egész világ. Elvi akadályokba ütközött parlamenti ratifikálása az első olyan alapszerződésnek, amelyet a kormány olyan országgal írt alá, melynek a történelmi Magyarország területének egy része birtokában van, 200 ezernyi magyar lakossággal együtt. A szerződésnek egy elvileg rendkívül jelentős pontját nem az ellenzék, hanem a kormánypárt egy része, valamint független képviselők kifogásolták. Egy mindenekelőtt érzelmi töltésű képviselőnő a szerződést „diktátumnak”, esetleges elfogadását „hazaárulásnak” minősítette. Olyan vita kezdődött a parlamentben, amelyet nem most, hanem már régen le kellett volna folytatni, már a kormány egész külpolitikai stratégiájának megalapozásakor, ha ugyan ilyen stratégia hosszú távra (a nemzet múltja és jövője elég hosszú táv) létezik. Ehhez hosszú távú nemzeti stratégia szükségeltetett volna, amelyre a külpolitika felépül. Egy ilyen stratégia kidolgozásában azoknak kellett volna adni a főszerepet, akik neveltetésüknél, tapasztalataiknál fogva, s egyáltalán az összes körülmény — külső és belső feltételek — optimumánál fogva minden idegszálukban magukban hordozzák a nemzeti életösztön „kulturális génekbe” programozott reakcióit, s tudatos cselekvéseiket ez a reflex alapozza meg. Csakhogy az 1990-es Magyarország a Tiszának egy olyan súlyommal borított állóvízágához hasonlított, amelyről a rajzó tiszavirágok száműzték a teknősöket. Az Ukrajnával kötött alapszerződés azt a mondatot tartalmazza, hogy „a Feleknek egymással szemben területi követelésük nincs és a jövőben sem lesz”. Ennek a mondatnak azért rendkívüli a jelentősége, mert modell és precedens. Ha ez törvényerőre emelkedik, akkor mind a román, mind a szlovák állam joggal követelheti, hogy a velük kötendő alapszerződésbe „Nem is lesz” is bekerüljön ez a mondat. Ezzel szemben túlságosan gyenge érv, hogy az akkor még nem létezett ukrán állammal szemben ők aláírták a helsinki egyezményt. A banánhéj a mondatnak a második fele. A jelenlegi ukrán és a jelenlegi magyar kormány jóstehetséget tulajdonít magának? Vagy előre meg akarja kötni minden utána következő kormánynak a kezét? A nemzetközi politikai helyzetek és konstellációk előre nem látható módon változnak. Kárpátalja nem természetes része Ukrajnának, mint például a Dnyeszter és Dnyeper köze. A történelmi Magyarországnak ezt az ezer éven át integráns részét a trianoni békediktátum (az bizony, igenis, diktátum) Csehszlovákiának juttatta; annak nyomán, hogy Csehszlovákia Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország közös akaratából megszűnt, Kárpátalja visszakerült a magyar anyaországhoz; 1945-ben pedig, egy látszatnépszavazás 99,99%-os eredményével igazolva, a hódító jogán birtokba vette a Szovjetunió és közigazgatásilag az Ukrán SzSzK-hoz csatolta. így örökölte meg a feloszlott Szovjetunió utódállamaként létrejött Ukrán Köztársaság, amellyel a lehető legjobb barátságban lenni magyar nemzeti érdek. A helyzetet bonyolítja, hogy Kárpátalját három nemzetiség lakja: ruszin, magyar és ukrán. Vajon ilyen körülmények között, ilyen előzmények után, mondhatja-e jó lelkiismerettel bárki, hogy Kárpátalja nem probléma többé? Jó lelkiismerettel annyit ki lehet mondani, hogy Magyarországnak nincs területi követelése Ukrajnával szemben, s ha a határ átjárhatóvá válik, ha a kárpátaljai magyar nemzetiség kulturálisan és szellemileg integrálódhatik a magyar nemzet egészébe, a most formálódó európai berendezkedésben Magyarország nem kíván határmódosítást. Ám azt, hogy egy más helyzetben nem is lesz területi követelése, a jelenlegi kormány nem szavatolhatja. Mi lesz, ha egyszer Ukrajnában szélső nacionalista kormány kerül hatalomra (adja Isten, hogy ilyen sose forduljon elő), és a kárpátaljai magyarság létét veszélyezteti? Mi lesz, ha egyszer a kárpátaljai ruszinok maguk fogják szorgalmazni Ukrajnától való elszakadásukat (adja Isten, hogy erre sohase legyen okuk)? S mi lesz, ha valami egészen más történik, ami jelenleg még meg sem fordul senkinek a fejében? Annak a bizonyos hiányzó nemzeti stratégiának egy alapelvet tartalmaznia kellett volna: a nemzet elvileg és érzelmileg sohasem mond le a történelmi Magyarország egységéről, de gyakorlatilag sohasem tesz erőszakos vagy fenyegető lépést a jelenlegi határaik között élő szomszédos, történelmileg új ál Mitterrand gyászbeszéde Tragédiából politikai ügy „Fals hangnak” nevezi első oldalán hatalmas címbetűkkel a France-Soir tegnap, Francois Mitterrand elnöknek volt miniszterelnöke, Pierre Bérégovoy temetésén elmondott beszédét. A lap azt írja, hogy az elnök ezt az alkalmat „a számla rendezésére” használta fel, egyrészt a jobboldallal, másrészt az azt támogató sajtóval, amikor rendkívül éles hangon őket tette felelőssé a tragédiáért. A Hersant-csoport másik lapja, a Le Figaro is sajnálatosnak nevezi Mitterrand megnyilatkozását. „Az elnök a jelek szerint elhatározta, hogy ezt a személyes tragédiát politikai üggyé formálja át” — írja a lap vezércikke, külön aláhúzva, hogy Mitterrand ugyan „megjelölt néhány felelőst, de óvakodott attól, hogy megnevezze őket”. A Le Párisién kommentárja „nagyonis politikus” beszédnek nevezi az elnök szavait, amelyek a lap szerint „az együttélés új korszakában első nagyszabású politikai megnyilatkozását” jelentették. „Néhány nappal azelőtt, hogy közzétennék a szocialistapárti kormányzat tevékenységének Balladur megbízásából készült pontos mérlegét, a köztársaság elnöke- jó előre benyújtotta szakértői ellenvéleményét az utolsó szocialista kormány munkásságáról” — hangoztatja a lap. Segély Oroszországnak A Hetek már május végétől megkezdik az orosz támogatások folyósítását, és ehhez elegendő feltételnek tartják a reformszándék jeleit Oroszországban, nem várnak tényleges eredményekre — írta a Financial Times című brit lap tegnapi száma. A Hetek biztosítják az orosz kormányt afelől, hogy átutalják a pénzeket, ha Moszkvában megfelelő gazdaságpolitikai döntéseket hoznak. Tavaly még az volt a feltétel, hogy érjenek el jónéhány konkrét célszámot az infláció és a költség- vetési deficit kezelésében. A Hetek politikai döntése nyomán az IMF erősen leengedte a feltételek tűréshatárát — írta a brit gazdasági napilap. lamalakulatok ellen, melyeknek államalkotó népeivel a lehető legjobb, igaz baráti viszont kívánja fenntartani. A nemzet nem törekszik az 1918-as Magyarország restaurálására, ezzel szemben törekszik a térség népeinek és államainak a kossuthi konföderációkoncepcióig sűrűsödhető integrálódására, amely teljes épségben őrzi meg a nemzetegyéniségeket. Ennek a ratifikációs vitának a kirobbanása a parlamentben beláthatatlan külpolitikai károkozással fenyeget. Zétényi Zsolt módosító indítványában a határrevíziós törekvéseknek nyomát sem lehet fölfedezni; mégis az egész vita alkalmat ad — az érintetteknek, a lidércnyomásban szenvedőknek, az Edvárd királyoknak, akiknek fülébe zúgja átkait a velszi lakoma — arra a. propagandisztikus célzatú következtetésre, hogy „a magyaroknak hátsó gondolataik vannak, és nem hajlandók lemondani birodalmuk helyreállításának ábrándjáról”. Ez a ratifikációs vita számunkra cseppet sem előnyös optikával fog megjelenni a velünk ellenséges nyugat-európai és amerikai liberális sajtóban. A hibát a három szócskával — „nem is lesz” — a kormány követte el, más oldalról viszont az érzelmi túlfűtöttséggel („hazaárulás”) Maczó Ágnes megduplázta. (Nincs emberileg rokonszenvesebb, mint az, hogy „ami a szívemen, az a számon”. Ám nincs ennél veszedelmesebb a politikában.) Lehet hivatkozni Szent István örökségére, melyről a nemzet nem mondhat le. Ám lehet hivatkozni arra a Szent István-i örökségre is, amely nem egyéb, mint a realitások könyörtelen felismerése. A nemzetnek immár nincs véráldozat-tartaléka. S most, május negyediké óta, a fellélegzett 200 ezer kárpátaljai magyar szívét újra szorongató aggodalom markolja. A vitatott passzusban az egyedül helyes szöveg a következő lett volna: „A Feleknek nincs területi követelésük egymással szemben. Ha ilyen vagy más jellegű érdek- vagy nézetkülönbség bármikor a jövőben a Felek között előfordulna, a Felek kötelezik magukat, hogy ezeket erőszak és egymásra ártalmas lépések nélkül, a kölcsönös előnyöket szem előtt tartó barátságos egyezkedésekkel oldják meg.” Félő, hogy most már valamilyen veszteség és kár nélkül a kialakult helyzetet megoldani nem lehet (csak a rossz és a még rosszabb között lehet választani). Hol vagytok, Bethlenek, Zrínyiek, Széchenyik, Deákok? A kor nem ismer kíméletet politikai óvodák iránt. A /
