Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
PEST MEGYEI XXXVII. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM Ára: 13,50 forint 1993. MÁJUS 6., CSÜTÖRTÖK Magyarország újra meggyújtotta a lángot A királynő zsúfolt programja / Ujsághazugság? Minden mondás igaz is, meg nem is. Mert nyilván nem lehet arra az újságra azt mondani, hogy hazudik, amelyik igazat ír. Egymillió ember olvassa az ország legkedveltebb lapját, só't 1993. február 23-án egymillió + egy ember vette kézbe, mert még én is beleolvastam. A 18. lapon rátaláltam Robert Hammond közleményére, mely tudtára adta a Népszabadság milliós olvasótáborának, hogy az ausztráliai vállalkozó lemond tervezett nagyösszegű magyarországi befektetési szándékáról, mert egy képviselőnő' a tévéhíradóban „antiszemita kijelentést tett”. Hammond úr neve alatt ez áll a lapban: Biogenetical Co. Ltd. A Co. ugye társaságot jelent, az Ltd. pedig azt, hogy „korlátolt felelősségű”. Persze — szerencsére — nemcsak Horn elvtárs lapját nézem meg néha-néha, de figyelemmel kísérek más lapokat is. Ezek ugyan nem mondanak magukról ennyi szépet és jót, olvasóik viszont igen. Szóval gyakrabban forgatom például a Magyar Nemzetet, mint ama leg-leg-et. Különösen kedvelem az „Én nem tudom...”című rovatot, mert szerzője mindig olyasmiről ír, amit tud. Talán ezért olyan szerény a cím. Április 16-án is belelapoztam, s mit látok? Valóban kedvelt rovatomban olvasom, hogy egy Ausztráliából hazaszakadt és egy még ma is ott élő hazánkfia hiába tett tűvé mindent a távoli földrészen, nem sikerült ráakadniuk Hammond úr nagy befektetésektől terhes cégére. Magyarul: amit milliók áhítattal olvastak, az nem igaz. Úgy, ahogy Mucsán mondják: Újsághazugság! Illetve, mint példánk is mutatja, van olyan is, amelyik megírja az igazat. Tehát újságja, illetve újságírója válogatja. Mi is e szerint válogassunk az újságok között. Török Bálint Egy törvény kálváriája Földigénylők reménytelen helyzetben Pánikhangulat uralkodott a XVII. kerület földigénylól- nek legutóbbi összejövetelén, melyet azon alkotmánybírósági döntés apropójából tartottak, amely alkotmányellenesnek ítélte a külterületek lakói számára esélyegyenló'- séget biztosító 1993. évi I. törvénymódosítást. A közelmúltban az ellenzék indítványára Göncz Árpád köztársasági elnök fordult az Alkotmánybírósághoz, mivel a törvénymódosítást diszkriminatívnak találták a nagyvárosok belső' kerületeiben éló' kárpótlásra jogosultakkal szemben. Az ügyben Pest megye is érdekelt, hiszen a helyi termelőszövetkezet megyei területekkel is rendelkezik. Vidék és az expo A magyar vidéknek az 1996-os Budapesti Világkiállításhoz kapcsolódásáról tárgyaltak a megyei közgyűlési elnökök tegnap. A résztvevők szavazással erősítették meg szándékukat: létre kell hozni egy gazdasági érdekeltségű koordinációs szervezetet, amely a vidék programjainak egyeztetését és megvalósítását segítené. Fazekas László, a Társaság a Világkiállításért Egyesület felügyelő bizottságának elnöke javasolta, hogy a magyar vidék valósítsa meg a közép- és kelet-európai népek gazdasági és kulturális találkozóját az expo hat hónapja alatt. Az említett koordináció révén nemcsak a tartalmi, szervezési átfedéseket szűrnék ki, hanem önálló számítógépes információs rendszert hoznának létre, s a kül- és belföldi hírverés, a programokkal járó szolgáltatások szervezése is koncentráltan és gazdaságosan lenne irányítható. Barcza Egon, a TVE elnöke ezzel ösz- szefüggésben indítványozta: ésszerű, ha az eddigi tíz megye mellé a további kilenc is belép az egyesületbe, természetesen a megyei közgyűlések döntése alapján. Csak így válik lehetővé, hogy a magyar vidék összehangoltan, szervezetten mutassa meg magát a világnak. Tüzéreink Bahason (Cikkünk a 4. oldalon) „Nem is lesz” címmel Sándor András írását olvashatják a magyar—ukrán alapszerződés körüli vitáról lapunk 2. oldalán. II. Erzsébet királynő, Nagy- Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyság magyar- országi látogatáson tartózkodó uralkodója tegnap délelőtt felkereste az Országházat, és beszédet mondott a magyar törvényhozás előtt. Az Országház főbejárata előtt Szabad György házelnök üdvözölte II. Erzsébet királynőt, majd a vörös bársonyszőnyeggel borított főlépcsőn a Kupolacsarnokba vezette a magas rangú brit vendéget. Míg a házelnök elfoglalta a helyét az ülésterem elnöki emelvényén, Dörnbach Alajos, a parlament alelnöké kalauzolta az uralkodót a díszpáholyhoz. A királynő állva hallgatta meg Szabad György köszöntő szavait. A házelnök a parlamentáris demokráciához visszatért, történelme során sokat szenvedett országunk nevében köszöntötte a brit uralkodót. Szabad György a ház nagyrabecsülését tolmácsolva kérte fel II. Erzsébetet beszéde megtartására. Ezután a királynő emelkedett szólásra. Elöljáróban köszönetét mondott a törvény- hozásnak a meghívásért és azért a meleg fogadtatásért, amelyben magyarországi látogatása alkalmával részesítették. II. Erzsébet felelevenítette Magyarország közelmúlt történelmének szabadságküzdelmeit, hangoztatva, hogy jómaga és brit honfitársai is figyelemmel kísérték a magyarok sorsát. Látták, hogy a jobb világ reménységét, amely 1945-ben felvillant, hogyan zárta el a vasfüggöny sötétsége, és 1956 bizakodását hogyan követte árulás és sokéves keserű elnyomás. Hosszú esztendőkig folyt a küzdelem, amelyet a törvényhozás tagjai közül is oly sokan vívtak hazájuk szabadságáért. Kiváltképp meg- rendítőek voltak 1956 őszének azok a lidércnyomásos napjai, amikor Magyarország fényét brutálisan kioltották. — Magyarország most újra meggyújtotta a lángot, amely az érette hozott áldozatoktól még fényesebben ég. Magyarország nemcsak a szabadság ösvényét nyitotta meg, hanem rátalált arra a békés útra is, amely a függetlenséghez és a demokráciához vezet. A magyarok bölcsességének és érettségének fényes bizonyítéka, hogy ezt a hatalmon lévők és az alávetettek, a megszállók és a megszállottak közötti tárgyalások révén érték el, egyetlen puskalövés nélkül. — De ezt nem tekinthetjük meglepőnek. Évszázadokon át láttuk, hogy a magyarok mennyire hatottak a sajátjukénál sokkal tágasabb világra, mennyire gazdagították azt. Az emberi alkotó munka minden területén, a tudományban és az irodalomban, a költészettől az atomfizikáig számos magyar férfi és nő viselhette büszkén magyar nevét. Mily csodálatos, hogy ez a nagy tehetség ismét szabaddá vált, s megint kifejezheti magát önmaga és a világ javára — hangoztatta a királynő. A közelmúlt tapasztalatait általánosítva a brit uralkodó úgy vélekedett: a történelemírás megmutatja majd, hogy a kommunizmus, még ha idealizmusból és igazságérzetből született is, a gyakorlatban épp azokat árulta el, akiket állítólag szolgálni kívánt. Súlyos gyanakvást és megosztottságot hozott létre a társadalomban. Szétmarta a család, a vallás, az egyéni felelősség értékrendjét. De csak akkor derült ki, mekkora kárt okozott hosszú éveken tartó rombolásával, amikor végleg összeomlott. A jelen tennivalóira áttérve II. Erzsébet szólt árról, hogy Magyarországnak most egy zaklatott világban kell megbirkóznia az elmúlt évek következményeivel. — Könnyebb ledönteni egy régi építményt, mint újat emelni. (Folytatás a 3. oldalon) A Parlament 1992. december 15-én törvénymódosítást fogadott el, amely hivatott volt feloldani a nagyvárosok külterületein halmozódó feszültségeket. Az eredeti változat szerint a nagyvárosok lakói lakhelyük területén, illetve ahol földjüket elvették, licitálhattak. A módosított törvény külön egységként kezeli a főváros és a megyei jogú városok kerületeit, bizonyos előnyökhöz juttatva a helyi őslakosokat, akik ott vesztették el földjeiket, ahol jelenleg is laknak. Ezzel esélyegyenlőséget teremtettek, hiszen az őslakosok kizárólag egy helyen juthatnak földhöz. A közelmúltban az ellenzék indítványára — amely diszkriminatívnak találta ezt a módosítást — a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé terjesztette a már elfogadott törvényt. Az Alkotmánybíróság egyetértve az ellenzéki állásponttal a törvénymódosítást hatályon kívül helyezte. Ezzel értelmetlenné vált az érintett földrendező bizottságok munkája, hiszen hiába szolgálták mindeddig a helyiek érdekeit. Most az egész nagyváros kárpótlásra váró lakossága a kevés kiosztható földdel rendelkező külterületekre fog licitálni. A fővárosban a XVII. kerület az egyik legjelentősebb, kimérhető földterület tekintetében, azonban ez — különféle beépítések miatt — mintegy 40 százalékkal csökkent a kol- lektivizáit földterülethez képest. A kerület földrendező bizottságának elnöke, Kovács István elmondta, hogy mindannyian nagyon csalódottak az elvetett törvénymódosítás miatt. Egyéves munkájuk vált egy csapásra semmivé. A kerület földigénylőinek zöme kevés aranykorona értékkel rendelkezik. Ezek az emberek teljesen esélytelenné váltak a főváros egészével szemben. (Folytatás a 4. oldalon)
