Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 5.. SZERDA Összdiplomás-értekezlet a GATE-n Állást foglalnak az új rektor személyéről Miközben a végzős hallgatók búcsúznak, megújul legna­gyobb agrárfelsőoktatási in­tézményünk, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem veze­tése. A napokban választot­ták meg az új egyetemi taná­csot. A jelenlegi rektor. Kocsis Károly megbízatása 1993. jú­nius 30-án jár le. A földműve­lésügyi miniszter pályázati ki­írására az egyetem három pro­fesszora adta be pályázatát. Kocsis Károly mellett Sajgó Mihály, a mezőgazdaságtudo­mányi kar dékánja és Dohy János, az Állattenyésztési In­tézet igazgatója. A jelöltek programját meg­ismerő összdiplomás-értekez- leten, melyet május 6-án, csü­törtökön 10 órától az aulában tartanak, állást foglalnak az egyetem diplomás dolgozói a július 1-jével kinevezésre ke­rülő rektor személyével kap­csolatban. Az értekezletet szavazás követi, ami véleménynyilvá­nítást jelent, hiszen az egye­tem rektorát a földművelés- ügyi miniszter javaslatára — a művelődési és közoktatási miniszterrel egyetértésben — a köztársasági elnök nevezi ki. Az egyetem lapja, a Széna­nátha a múlt hét végén megje­lent 8. számában a tájékozó­dást elősegítendő mindhárom pályázóval azonos terjdelmű interjút közölt. B. G. Gyáli iparos napok Kiérdemelt megbecsülés Jól sikerült ünnepséggel zárult az idei, immár harmadik alka­lommal megrendezett gyáli iparos napok rendezvénysoro­zat, melynek programjairól és eredményeiről Karikás Pál, az Ipartestület elnöke számolt be a szép számmal összegyűlt hallgatóságnak. Az iparos napok megrende­zésével egy régi tradíciót kí­vánnak felújítani — úgy tűnik, sikerrel. Erre utal a helyi iparo­sok nagyfokú érdeklődése, az előadásokon való nagyszámú részvétel, s az a bemutató, melyre a nagyközség kézmű­vesei termékeik legjavát vitték el az előadással egybekötött ki­állításra. A záróünnepségnek két je­lentős eseménye volt. Ez alka­lommal került kiosztásra elő­ször a tavaly alapított Alapít­vány Gyálért díj, egy emlék­plakett a vele járó 50 ezer fo­rinttal. Az átadás előtt még ke­vesen sejtették, miért hangzik el Szabó Lőrinc „Ima a gyer­mekekért" című verse. Mert a hallgatóság még nem tudta, hogy kinek ítélték oda a díjat, s milyen célt fog majd ez az 50 ezer forint szolgálni. Sajnos akit legméltóbbnak tartottak erre a kitüntetésre, már nem él. Nagy Árpád plé­bánost. aki oly sokat tett Gyál felemelkedéséért (többek közt a nevéhez fűződik az új katoli­kus templom megtervezése és felépítése), s aki tiszta szívvel szerette az embereket, kivált a gyermekeket, öt évvel ezelőtt, élete teljében ragadott el a ha­lál. Helyette nővére, Nagy Má­ria vette át a Gyál térképét áb­rázoló bronzplakettet és az öt­venezer forintról szóló pénz­utalványt. Ez utóbbit csak né­hány pillanatra. Mert a köszö­nő szavak után átadta Kurucz Árpád önkormányzati képvise­lőnek azzal a kéréssel, hogy a pénzt fordítsák a szegény sor­sú, tehetséges gyáli gyerme­kek megsegélyezésére. — Ha élne, a fivérem is ezt tette vol­na — mondta az idős hölgy meghatott szavakkal. Ezt követően az Ipartestüle­ti Díj átadására került sor, me­lyet Solymári Bélának, az Ady Endre Általános Iskola nyugalmazott igazgatójának ítélt oda a kuratórium az okta­tásért és a községfejlesztés te­rén végzett kiemelkedő mun­kájáért. Solymári Béla 1950-től 1975-ig, egy negyed évszáza­dig állt az iskola élén, a 180 fős Ipartestület majd minden tagja az ő keze alatt tanult, Ka­rikás Pál szavai szerint az álta­lános tudnivalókon kívül tisz­tességet, becsületet és szorgal­mat is. Túl ezen — s talán ez a legnagyobb érdeme — hosszú évek hangyaszorgalmával ösz- szegyűjtötte és megírta Gyál monográfiáját, a község alapí­tásától 1975-ig. Talán lesz kö­vetője, aki felvállalja a folyta­tást. A díjat az a Kovács István­ná adta át, aki valamikor Béla bácsi kedvenc tanítványa volt, akit ő irányított a tanári pályá­ra, s ma már ő is őszülő hajjal, igazgatója Solymári Béla egy­kori iskolájának. A volt tanítványok közé tar­tozik Gyimesi István polgár- mester is, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor 50-55 gyerek szorongott egy- egy osztályban. Amikor Soly­mári igazgató úr nemcsak a tu­dományt töltögette a tanulók fejébe, hanem hétvégeken s a nyári szünidőkben maltert ka­vart, falat rakott, bővítgette az öreg alma matert, új osztályter­meket ragasztott a régiek mel­lé. — Gyál sokáig járt gyer­mekcipőben, pedig Pest küszö­be, az ország legnagyobb köz­sége. Ez a település mindig arra volt ítélve, hogy idegen ér­deket szolgáljon, például ide szorították ki azokat az eleme­ket, akiktől a főváros szabadul­ni kívánt. Idővel ezek az ele­mek is beilleszkedtek a köz­ség életébe, a gyermekeikből pedig az olyanok faragtak be­csületes, tisztességes embere­ket, mint Solymári Béla — mondta Gyimesi István egyko­ri tanáráról, akit ma, tizen­nyolc évvel nyugdíjba vonulá­sa után is megbecsülnek és sze­retnek a községben. (-matula-1 Szabadnak lenni jó, csak nehéz Kisnémedi ma és holnap Hegedűs András kisnémedi polgármester dolgozószobájá­ban ugyancsak elcsodálkozom egy kijelentésen: a falu 712 la­kosa közül 120 felnőtt polgár számít mozgássérültnek. Eny- nyien kapnak évente valami­lyen betegség után 12 ezer fo­rint állami segélyt, amit a pol­gármesteri hivatalnak kell megelőlegeznie a költségveté­séből. Az összeget később visz- szatérítik a kasszából. — Miféle kár vagy környe­zeti ártalom lehet a baj oka, hogy ilyen nagy arányban be­tegedtek meg? Bottal a rendelőbe Nagyjából ennyien kapják ezt a támogatást a szomszéd falu­ban is — közli a polgármes­ter. Szerinte ez a szám nem is kiemelkedő. Csupán a rende­letek felőli tájékozódás ered­ménye. Egy bizonyos életko­ron túl már tapasztalhatók a természetes kopások, ízületi bántalmak, a gerincsérv. Hi­ányzik egy ujj a kézről vagy a lábról, s mindezek után a kör­zeti szakrendelőben minősítik a mozgásszervi betegséget. A polgárok hozzák az igazolást, kapják a járandóságot. — Ha neki jár, akkor ne­kem is — jelenti ki a szom­széd, amikor utcabeli ismerő­sét a kertben látja munkálkod­ni, s mindjárt kétségbe vonja a betegségét. Mesélik a faluban, hogy volt olyan idős néni, aki bottal indult a váci szakrende­lőbe, s kezében a hivatalos pa­pírral aztán fürgén sietett ha­za, hogy ismét munkához lás­son. Zúdul a sokaság a váci szakorvosokhoz, akik alig győ­zik a munkát. Az asztmás be­teg is menne, s nem látja be, hogy ő más betegségcsoport­ba tartozik, neki nem jár ez a segély. Méltatlankodik, mert az állapota miatt ő is kisebb jö­vedelemért kénytelen dolgoz­ni, ha egyáltalán képes még rá. — Kétségtelenül elörege­dett a falu — mondja dr. Födi Márta községi orvos azt, amit mondhatna a szomszédos Piis- pökszilágyon is, ahol szintén ő rendel. Érszűkület, csípőízüle­ti szűkülések, veleszületett mozgásszervi rendellenessé­gek — sorolja a jellemző káro­sodásokat, amikkel eleinte még megküzdenek. Bár a pénznek nem ellenségei, nem szívesen adják meg magukat a munkához szokott falusi embe­rek. Az önállóság első' évei — Későbbi korban bizonyára jobban megérzik mindazt, amit most még csak igazoltat­tak — gondoltam magamban Hegedűs Andrással értekezve a falu dolgáról. Ő aztán tény­leg nem sajnálja azt a pénzt senkitől, sőt még tenne is hoz­zá, ha tehetne. Most viszont ezzel szemben egy kis szoron­gást érez. A kifizetett összeget ugyanis csak jövőre kapja visz- sza a község. Addig a helyi költségvetés terhe a segélyosz­tás, csak legyen miből. Az évi költségvetés fő ösz- szege mindössze 22 millió fo­rint. Nem több ez, sőt keve­sebb — tűnődöm megint ma­gamban —, mint a váci műve­lődési központ évi költségveté­se. Annak pedig jóval több a támogatásból szerzett pénze, mint ennek a községnek a la­kosság után kapott normatív járandósága. Marad még ezen kívül a személyi jövedelemadó vissza­utalt része, a gépkocsik súly­adója után járó hányad, s az­tán kész. Örülni kéne annak, hogy ami ellen pár éve a kör­nyéken háborogtak, tüntettek az emberek, a Paksi Atomerő­műből nem küldenek több szállítmányt a püspökszilágyi tárolóba. Csakhogy ezzel együtt elmarad az a pénz is, ami az ide küldött köbmétere­kért járt volna a két községnek. — Mégis — sorolja Hege­dűs András, az 1975-től 1990-ig közös igazgatás alatt állt, s most önállóvá lett falu polgármestere. — Tizenöt évig nem jutott ide annyi fej­lesztés, mint az utóbbi két év­ben. Egymilliót költöttünk utak építésére, modem beren­dezéseket vásároltunk az orvo­si rendelőbe. Bár igaz, ezekre a kiadásokra már a váchartyá- ni közös tanács idején takaré­koskodtunk. Az nagy ered­mény, hogy az emberek itt­hon, rendbe hozott községhá­zán intézhetik hivatalos ügyei­ket, saját képviselőik dönte­nek a falu sorsáról. Ám a né­hány felső tagozaton tanuló ál­talános iskolásnak még Vác- hartyánba kell naponta buszoz- nia. Az itthoni alsó tagozat osztályaiban, az óvodákban csak a legszükségesebb létszá­mot tudjuk foglalkoztatni. A kistelepülések anyagi, pénz­ügyi szorítását érezzük majd a közalkalmazotti törvény alkal­mazásának gondjai között. A jövendő ösvényei Mást, tágabb horizontot még nem lát maga előtt Kisnéme­di. A legfontosabb gazdasági szervezet a Váchartyáni Aranykalász Termelőszövetke­zet volt errefelé. Százhetven­millió forintos adósság alatt görnyedve, ellentmondásosan átalakulva születtek, vajúdnak a kft.-i, miközben az egykori földtulajdonosok egyelőre még föld nélkül kerültek ki nagy számban, munkanélküli­ként a keretei közül. Lakatos­üzemében huszonnégyen dol­goztak, tizennyolcnak fel­mondtak. Földre eddig még nem licitáltak Némediben, s egyelőre nincs is még nagy ér­deklődés. Hiába, elköltöztek a fiatalok. Ha az iparban nem lesz egy­hamar nagyobb munkaerő-ke­reslet, talán majd visszatér­nek. Akkor esetleg földet igé­nyelnek. Kovács T. István Pest megye adja a mintát Országos szűrővizsgálat indul Az angiológia azt jelenti: érsebészet, az epidemiológia, illetve az ehhez kapcsolódó vizsgálat magyarul az érbe­tegségek gyakoriságát felmérő' tesztelést fedi orvosi szaknyelven. Ezekkel a fogalmakkal Meskó Éva. a kere- pestarcsai Flór Ferenc Kórház belgyógyász főorvos asz- szonya ismertetett meg abból az alkalomból, hogy szű­kén vett szakterületének, az angiológiának nemzeti mé­retű vizsgálata indul Pest, illetve Borsod megyében. Az így kapott lakossági minta egy országos felmérés alapjá­ul szolgál a közeljövőben. — Egy különleges tudomány­ág az angiológia — avat a szakmai dolgokba Meskó Éva, a Flór Ferenc Kórház belgyógyász főorvosa. — Év­tizedekig a sebészek foglal­koztak ezzel az ággal, majd úgy 5-6 esztendeje egyre több belgyógyász kezdi saját­jának tekinteni az angiológi- át. A változás nem elsősor­ban valamiféle újfajta munka- megosztás. Inkább arról van szó, hogy a nemzetközi orvo­si gyakorlatban az utóbbi években jelentősen fejlődött ennek az ágazatnak a diag­nosztikája, s kialakult egyfaj­ta terápiás gyógyító gyakorla­ta. Emellett — nem utolsósor­ban — azért kezdtek a bel­gyógyászok is foglalkozni ez­zel a tudománnyal, mert pon­tos megállapítást nyert, hogy olyan alapvető életmódbeli, táplálkozás-élettani okok, ve- szélyeztetettségi tényezők ját­szanak szerepet az érbetegsé­gek kialakulásában, amelyek ellen, más hasonló motívu­mokra visszavezethető bajok­kal együtt, éppen a belgyó­gyászok feladata felvenni a harcot. Én személy szerint régóta elkötelezett angioló- gus vagyok: immár húsz esz­tendeje foglalkozom az érse­bészettel. S még egy szempont a fő­orvosasszony magyarázatá­ból: az orvostudomány mai állása szerint az érbetegsé­gek 30 százaléka alkalmas műtétre, míg a fennmaradó 70 százalékot életük végéig a belgyógyász szakorvosok ke­zelik. Ezért is kerül át az utób­bi években a sebészek praxi­sából a belgyógyászokéba az angiológia. Ugyanakkor — éppen az utóbbi években megnövekedett rizikófakto­rok miatt — egyáltalán nem mindegy, melyik szakágazat tartja kezében a sajnálatosan szaporodó érbetegek táborát. S mivel növekvő beteglét­számról van szó, a szakembe­rek elkerülhetetlennek tarta­nak egy országos szűrést. ..Sokkal több ugyanis az érbe­teg, mint amennyit regisztrá­lunk" — állapította meg Mes­kó Éva főorvosasszony. — Egy esztendeje készülő­dünk erre a vizsgálatra — mondja a szakember. — A szervezők úgy döntöttek, hogy Pest és Borsod megyék legyenek a mintaadók. Ázért esett például a mi területünk­re a választás, mert itt már 10 éve folyik epidemiológiai vizsgálat, s ennek tapasztala­tait jól tudjuk majd hasznosí­tani az országos teszteléshez is. Azt tervezzük, hogy egy korábban kipróbált kérdőív­vel megkeressük a megye la­kosságának 10 százalékát (ez 40 ezer embert érint a terüle­ten), s válaszaikból, illetve a konkrét szűrési eredmények­ből megrajzoljuk a nemzet ál­talános epidemiológiai képét. Csodákat lehet tenni azál­tal, vallja a főorvosasszony, hogy időben megállapítjuk a bajt, korán felismerjük a ren­dellenességet, és egy helyes diagnózis birtokában mi­előbb megkezdjük a célirá­nyos kezelést, vagy műtétre utaljuk a beteget. Ezért is vár­ja, keresi a szakember a prog­ramhoz nélkülözhetetlen pénzügyi segítséget, melyet akár, az ország lakosságának egészségmegőrzése érdeké­ben, egy alapítvány létrehozá­sára is fel lehetne ajánlani. — Mérhetetlenül sok ener­gia és lelkesedés van az angio- lógiai szakemberekben — mondja Meskó Éva főorvos. — Ugyanakkor pénz is kell ahhoz, hogy ezt a programot eredményesen végig tudjuk vinni a megyében. S az epide­miológiai vizsgálat nem áll(hat) meg a lakossági szű­résnél: folyamatosan kell ki- és átképezni szakemberein­ket, megtanítni nekik a speciá­lis ultrahangos érvizsgáló ké­szülékek kezelését. Ilyen tan­folyamokat már jelenleg is ve­zetünk kórházunkban, ahol az utóbbi években az ország 25 egészségügyi létesítményéből vettek már részt kollégáink. Az angiológiai szakorvosok nem ijesztgetni akarnak, ami­kor felhívják a lakosság figyel­mét erre az eddig kevéssé fel­tárt, alacsony fokon diagnosz­tizált betegségre. A megyében három helyen, Gödöllőn, Do­báson és Monot on elindított próbaszűrés kezdeti eredmé­nyei is azt mutatják, hogy az időben felismert elváltozás nemcsak a fent már említett korai beavatkozást segítheti elő, hanem megmentheti a be­teget az epidemiológiai szö­vődményektől is. — Ezzel a gondolattal — zárja a beszélgetést a kerepes- tarcsai kórház belgyógyász fő­orvosa — vissza is kanyarod­tunk a szakmai feladatainkat tartalmazó rangsor elejére: ne­künk, gyógyító szakemberek­nek ugyanis a betegség felku­tatása, a kezelés folytatása mellett a megelőzésre kell a legnagyobb hangsúlyt fekte­tünk. Mallár Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom