Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁJUS 5., SZERDA ^ 5 A Pest megyei közgyűlés hírei Negyven éven át őrizték az építőanyagot Gondok a könyvtárban (Folytatás az /. oldalról) Rendkívül érdekes és érté­kes vélemények, javaslatok hangzottak el, hiányérzetünk csupán abból adódott, hogy a kapcsolattartás, az együttmű­ködés lehetőségeit nemigen keresték a különféle ifjúsági szervezetek, intézmények. Általános tanácstalanság uralkodott el a bizottságon, amikor terítékre került a Szentendrén levő megyei könyvtár és információs központ immár három éve rendezetlen helyzete. Úgy tűnik, a szentendrei önkor­mányzat számára nagyon ké­nyelmes álláspont a haloga­tás.- A tegnapi bizottsági ülésre meghívást kaptak ugyan, de a személyes jelen­lét helyett csak egy telefax érkezett, melyben értesítik a bizottságot, hogy kinevez­tek ugyan egy háromtagú de­legációt, amelynek a polgár- mester is tagja, de csak egy későbbi időpontban kíván­nak az üggyel foglalkozni. Hogy mikor, arról nem szói az értesítés. Jelen volt az ülésen Ta­kács Gábor, az információs központ valamint Biczák Pé­ter a megyei könyvtár igaz­gatója is, akik elmondták, hogy a két intézmény fize­tésképtelenné válik, ha nem történik szemléletváltás a helyi önkormányzat állás­pontjában, annál is inkább, mert telekkönyvileg Szen­tendre tulajdona a könyvtár épülete. A bizottság úgy döntött, hogy újabb tárgyalási idő­pontot jelöl ki — május 11 -éré, rendkívüli bizottsági ülésre várja a szentendrei önkormányzat képviselőit. Remélhetőleg addig kiala­kult elképzelésekkel és őszinte tárgyalási szándék­kal felvértezve érkeznek az érintettek annál is inkább, hisz a május 14-ei közgyűlé­sen jó lenne, ha végre dön­tés születne. Bartos Csilla Behajtani Tilos A fejlődés ára M ajosházán jelenleg két beruházás is zaj­lik. Épül a gáz- és az ivóvízhálózat több, szomszé­dos település összefogásával. A munkálatok jó ütemben ha­ladnak, ebben a hónapban a ki­vitelezők már felállítják a víz­tornyot, hamarosan sor kerül az ehhez kapcsolódó nyomás­próbákra. Mindez egyben azt is jelenti, fejlődik az alig több, mint ezer lelket számláló köz­ség, és ez örvendetes tény. Ami kissé beárnyékolja ezt a képet, az az, hogy a csőfekteté­sek miatt tilos lesz a jövőben behajtani a Széchenyi sétány­ra, pedig itt van a buszforduló, a rendszeres Volán járatok kö­tik össze Majosházát a környe­ző falvakkal, a fővárossal. A napokban ez a gond is megoldódott. A kivitelező IN- NOTERV, a szigethalmi Vo­lán és a közlekedésrendészet munkatársai megállapodtak László Józseffel, Majosháza polgármesterével abban, hogy más járműveknek tilos lesz be­hajtania az utcába, ez alól csak az autóbusz lesz kivétel. Nem­sokára elkészül az új menet­rend, amit elküldenek a köz­ségbe. Arra is gondolt a pol­gármester, hogy egy ideig a közlekedésfenntartók segítsé­gét is igénybe veszik, annak ér­dekében, hogy érvényt szerez­nek az új közlekedési szabá­lyoknak. A közlekedési táblák is nemsokára a helyükre kerül­nek, és csak idő kérdése, míg mindenki megszokja az új ren­det, nem hajt be személygép­kocsival az érintett utcába. Kis kényelmetlenség ez, viszont cserébe lesz iható víz, olcsóbb fűtés. J. Sz. I. A tisztesség jogán Egyszer már megírtam és most is fenntartom, Pest me­gye helyi lapjai közül az egyik legkorrektebb és legigé­nyesebben szerkesztett a kis- kunlacházi A mi újságunk című havilap. Ami részben annak tudható be, hogy szer­kesztője, Gál Róza, nem ama­tőr, hanem jólképzett újság­író. Mindezt azért írom le, mert a lacházi újság legutób­bi példányában arról olvas­tam, hogy szerkesztőjét sú­lyos támadás érte egy önkor­mányzati ülésen, szavahihető­ségét kérdőjelezte meg az egyik képviselő egy cikk kap­csán. Erre az írásra annak ide­jén én is felfigyeltem, s mert közérdekű volt, tartalmát részben felhasználva én is megírtam, de előbb pótinfor­mációkat kértem a polgármes­tertől, majd a kéziratot beol­vastam Kocsis Mihálynak, írásom február 17-én jelent meg, s a benne foglaltak el­len senki nem élt panasszal, amiért joggal hittem, hogy sem Gál Róza, sem jómagam nem vétettünk, nem hágtuk át a hitelesség és etika szabá­lyait (a cikk arról számolt be, hogy milyen külföldi tőke fel- használásával kívánja az ön- kormányzat megoldani a tele­pülés szennyvízhálózatának a kiépítését, és miként reagált erre az ellenzék). Nos, a két azonos témájú cikknek mégis lett negatív visszhangja, az egyik képvise­lő úr — nyilván az ellenzéki­ek közül — úgy a helyi la­pot, mint a Pest Megyei Hírla­pot, hazugnak nevezte. Ami szerintem nemcsak a két la­pot, de Kocsis Mihály polgár- mestert is dehonesztálja, mi­vel az általunk megjelentetett cikket az ő hozzájárulásával közöltük. A Btk. szerint a nagy nyilvá­nosság előtt tett alaptalan rá­galmazás becsületsértésnek és hitelrontásnak minősül, ami pénzbírságot von maga után. A rágalmazó ezt nyilván nem tudta. Mi nem kívánunk élni eme jogunkkal, ám cserébe elvár­juk, hogy a kérdésben érdekelt képviselő a jövőben több tisz­teletet és lojalitást tanúsítson lapunk iránt, mely mindenkor a hiteles hírközlésre törekszik. Matula Gy. Oszkár Hazátlanul Perőcséríybe tartok a 2-es úton. Rútság után egy fiatalember stoppol. Fölveszem. — Meddig vigyem?-— Hantig. — Ott lakik? — Igen. — Mekkora az a település? — Nem túl nagy... Unalmas hely, nincs szórakozási lehetőség, sok az öreg. — Vagyis csökken a község lélekszáma... — Csökken, biztos csökken... Bár most be­költözött néhány román. — Román?-—Az hát. Onnan jöttek, Romániából. — S hogy értenek szót a helybeliekkel? — Tudnak azok magyarul, olyan magyar románok, tudja, na... Tudom, persze, hogy tudom... — Merre járt? —fordítok a beszélgetésen. — Pesten. — S mit csinált ott? — Szakmát tanulok, ívhegesztést. — Miért éppen azt? Ezzel a végzettséggel fog munkát találni? — Talán... Van egy haverom, aki Német­országban lakik, ő mondta, hogy majd segít kinn elhelyezkedni. — S itthon sehol sem alkalmaznák? — Hát, nem tudom, még nem kérdeztem. De kinn a kezdő is sokkal jobban keres, mint Magyarországon az, aki már régen a szakmában van. — Szóval Németországban akarja megala­pozni a jövőjét, pénzt keresni, amit aztán ha­zahoz, házat ve.tr beléíle, s családot alapít? — A, dehogy. Ha lehet, kinn maradok. Nem akarok visszajönni Magyarországra. — Nem? — Nem. Minek jöjjek haza? Kinn később is jobban fogok keresni. Hardi Péter Kellenek a tiszta források A siklódi új református templom, melvnek építőköveit négy évtizedig őrizték a polgárok § A nagykőrösi pol­gármester, Kiss János neve időn­ként fel-felbuk- kan külöhböző rendezvé­nyeken idehaza, de határa­inkon túl is. Főleg azo­kon a fórumokon gyakori vendég, ahol az egyete­mes emberi értékekkel, a társadalom időszerű prob­lémáival foglalkoznak. Többnapos kintlét után most tért vissza az erdé­lyi Szászregénből, ahol Keresztények a társada­lomban címmel rendeztek találkozót az erdélyi, az anyaországbeli és más­honnan érkezett egyházi személyiségek, közigazga­tási vezetők részvételé­vel. Az esemény folytatá­sa volt annak a három év előtti holland—magyar egyházi tanácskozásnak Nagykőrösön, amelyet az­után tavaly a debreceni követett. — Személy szerint ön, mivel járult hozzá a mos­tani konferenciához? — kérdeztük a polgármestert. — Ezeknek a találkozá­soknak, kiváltképpen az anyaországbeli és határa­inkon kívüli magyarok kö­zött, elsősorban az a prak­tikus célja, hogy minél jobban megismerjük egy­mást. Állíthatom, nagyon sokat tanulhatunk az erdé­lyiektől mind emberi tar­tás, erkölcsösség tekinte­tében, de vonatkozik ez azokra a román nyelvűek- re is, akik már régen együtt élnek a magyarok­kal. ők is, akárcsak a mie^ ink, képesek elgondolni együtt a jövőt. A gondot, a feszültségeket elsősor­ban az erőltetett betelepí­tések okozzák. Ami a kér­dést illeti, nos, nekem Nagykőrös, a Duna—Já­sza közi régió bemutatása volt a feladatom. Úgy gondolom, sikerült egy vázlatos, de kerek, átfogó képet nyújtanom a város múltjáról, jelenéről és ter­veiről, szellemiségéről, amelynek középpontjá­ban természetesen az itt fellelhető keresztényi érté­kek szerepeltek. Volt sze­rencsém köszönteni a 625 éves Nagykőrös nevében a vendéglátó települést, a 800 éves Szászrégent, melynek elöljárói, egyhá­zi vezetői elfogadták meg­hívásunkat a nyárra terve­zett körösi ünnepségekre. Ezenkívül Siklód, Ma­gyarrégen és még több más településen átadtuk a meghívót. — Sokat hallunk arról az egyenes derékkal viselt szívós kitartásról, ellenál­lásról, amit az erdélyi ma­gyarok tanúsítanak a köz­ponti hatalom elnyomó politikájával szemben. Gondolom, konkrét szemé­lyes élményei is vannak erről. — Természetesen sok példát tudnék mondani. A legmegkapóbb talán a sik­lódi templom ' története. Kós Károly neves kolozs­vári építész tervezte a régi helyébe, amelyet még 1951 -ben lebontot­tak. Rá egy évre, a ma­gyar prefektust román hi­vatal váltotta fel, amely megtiltotta az építkezést. Pedig minden megvolt a templomhoz. Cserép, ge­renda, tégla, lemez. Hihe­tetlen, de igaz, a lakosság 40 éven át őrizgette az építőanyagot a pajtákban, különböző száraz helye­ken egészen a múlt esz­tendőig, amikor végre megkapták az építkezés­hez az engedélyt. Érde­kesség a történetben a hozzá fűződő emberi reak­ció is. Egy akkor kint tar­tózkodó holland házas­párt annyira megindított a templom históriája, hogy hazájukban gyűjtést szer­veztek, amihez azután sok magyarországi ado­mányozó is csatlakozott. S az eredmény? Idén ősz­szel lesz a templomavató. — A kintiek életének köznapi epizódjaiból mit mesél el szívesen idehaza? — Az emberek viselke­désében szinte minden mozzanat az összetartást, a magyar kultúra és szel­lemiség ösztönös és tuda­tos védelmét fejezi ki. En­gem nagyon meghatott például az, hogy a csalá­dok, öregek és gyerekek tudnak együtt énekelni. A szülőfaluhoz rendkívül erős szálak kötik az el­származókat, akik ha tehe­tik, visszatérnek. Siklód papja örömmel mesélte, hogy fiatalodik a telepü­lés, gyarapodik az általá­nos iskola létszáma. Én kezdettől fogva szorgal­maztam a testvérvárosi kapcsolatok építését, melynek keretében mód nyílik egymást jobban megismerni. Ahogy emlí­tettem, sokat lehet oda­kint tanulni. A körösi gim­nazisták mesélték, hogy kintjártukkor olyasmire döbbentek rá, amit csak hallomásból aligha hisz­nek el: Kőröstől 800 kilo­méterre, mélyen Erdély­ben úgy beszélik a ma­gyart, mint idehaza, ha­csak nem szebben. Az ilyen élményekkel azért is szívesen példálózom, mert itthon nem minden­ki látja e törekvések jelen­tőségét. A kapcsolatokból mindjárt valami gazdasá­gi lendületet remélnek. A pénz nem minden, előbb a tartalmi értékekkel gaz­dagodjék a lélek, a szel­lem, ami idővel kihat ter­mészetesen a gazdasági életre is. Az elmúlt 40 év alatt erkölcsösségben na­gyon elszegényedtünk, szükségünk van a tiszta forrásokra. M. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom