Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
$ | PEST MEGYE1 HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. MÁJUS 22.. SZOMBAT 5 Hétköznapok Tartogat még örömet az élet Hajdú bácsi, az idős érdi lakatosmester meditativ természetű ember. S nem is akármin elmélkedik, tűnődik. Most idős korára az foglalkoztatja, amiről tevékeny évei alatt „nem volt érkezése” elgondolkodni. Az Élet az, ami szemlélődő gondolatait megtölti. Az ÉLET. ha lehet így csupa nagybetűvel. Nem volt érkezése mindezzel foglalkozni, mert hiszen élt, benne volt a sűrűjében. Gyermek fejjel élte át az első világégést. Ebből ugyan kevésre emlékezik, de mégis vannak róla személyes tapasztalatai. Akkor már öten voltak testvérek. Téve- teg emlékeiben egy idős asszony képe dereng fel a nagyanyáé, aki, hogy fiát katonának vitték, s menye az aprógyermekek gondját kellett ügyelje, előlépett családfőnek. Idős asz- szony? Ezt csak a gyermeki képzeletre valló emlékezés színezi így, hiszen negyvenvala- hány esztendős lehetett. Egy sorban dolgozott a férfiakkal, kapált, szántott, aratott. A dologidő nyugalmasabb szakában esténként „felment a faluba”, s együtt poharazgatott a férfiakkal, még dohányzott is. Az egyetlen nő volt a faluban, aki dohányzott. Aztán jó pár év múltán — tallózik emlékeiben — inasnak vitte be apja: hosszú, fáradságos gyalogút volt be a fővárosig. Egy másik emléke szintén apjához fűződik, ahogyan megbotránkoztatta őt hajdanán. Már segédként egy ízben nagyon szép, új télikabátban látogatott haza. — Mibe került ez Sándor fiam? — kérdezte az apja. Megmondta. — Jézusisten — sápítozott az apa. — Eny- nyi pénzen egy ökröt lehetne venni fiam. Hogy nem tudsz a pénzre vigyázni? — De az ökröt nem vehetem a hátamra — feleselt vissza a hetyke legényke. Tiszteletlensége miatt megvolt a baj, másnap már indult visz- sza a városba. Aztán jött a férfikor. Árván maradt lányt vett feleségül, házat kellett építeni, jöttek a gyerekek is. Küzdelmes, szép évek voltak ezek. S még mi minden a hosszú élet során. Hajdú bácsi most már csak a postást várja havonta. De vajon csak ezt várja? — Mire nyugdíjasok lettünk, egy gyerek sem maradt a háznál. Öten voltak pedig. Megnősültek, férjhez mentek valamennyien. S el is költöztek. Makacsok voltak ők is, akár én. Igazuk van, ha önállóak akarnak lenni. Én is mindig a magam életét éltem. Ahogy olvastam valahol: nem spekuláltam, éltem. Most, hogy eltávolodtam kissé tőle, most látom át igazán. Úgy van ez, mintha az ember egy nagy festményt nézne egészen közelről: akkor csak a részletekbe üti az orrát, de ha tesz néhány lépést hátra, már az egészet belátja. — Az emberi életet leginkább egy létrához hasonlítanám — mondja később. — Ötven éves koráig mind felfelé halad rajta az ember, aztán áttér a másik ágra és lefelé indul. De még akkor is, mindig tartogat valami örömet az élet, ha nem mást, hát a mások örömeit. — Most a legnagyobb unokámmal cimbo- rálok. Tizenhat éves, szerelmes és nagyon boldog. A fiam meg dorgálja miatta: álljon az esze inkább a tanulásra. De hát most van a szerelem ideje, amikor fiatal az ember. A gyerekeket, ha megérti az ember, könnyebb velük. — Olyan az élet, mint a pelyvás búza, de ha jól csépel az ember, tiszta gabonát nyer belőle. A jó cséplés titka pedig a dolog sze- retete és a becsületes élet. Jól csépelni nem könnyű munka fiam, fáradságos, de megéri. Paizs Tibor Nincs pánik a megyében Kábítószerek — álhírekkel Egyre gyakrabban hallunk híreket, látunk elriasztó képsorokat a hazai drogfogyasztásról. Nincs miért szépíteni a helyzetet, szembe kell nézni a tényekkel. Ez a szenvedély, mely személyiségre és egészségre egyaránt károsan hat, hozzánk is eljutott, de mintha ezt is felnagyítanánk, pánikot keltve kivált a szülők közt. Egyesek minden iskola körül sétáló járókelőben zugárust gyanítanak, akik LSD-vel átitatott bélyeggel, matricával próbálják megrontani az ártatlan ifjúságot. Ez persze nem azt jelenti, hogy a bűnüldözési szervek tétlenül várnák, amíg a veszély valóban befészkelné magát az országba. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon a nemrégen megalakult Szervezett Bűnözés Elleni Osztály, egyszerűbb nevén az akcióosztag kapta feladatul a kábítószer-terjesztés ellenőrzését és megfékezését. — Mi a valós helyzet a megyében a kiskorúakra nézve? — kérdeztük Tóth Érné! rendéit• alezredesién, az akcióosztag parancsnokától. — Egy kicsit hasolít ahhoz az ezópusi meséhez, ahol a pásztor farkast kiabált, holott nincs is ordas a közelben. — De egyszer csak eljött és felfalta a pásztort. — Azért vagyunk, mi hogy ez ne következhessen be. A megye valamennyi rendőrkapitányságával állandó kapcsolatot tartunk, a legjelentéktelenebb jelzésre is felfigyelünk. Óvodák, iskolák tájékáról egy év alatt ösz- szesen két vészjelzés jött. A lefoglalt bélyegekről kiderült, hogy teljesen ártalmatlanok, s a celofán tasakban árusított „heroinról” pedig az, hogy közönséges szódabikarbóna. Néhány „ötletes” srác így akart zsebpénzhez jutni. — Ki dönti él egy lefoglalt „áruról”, hogy ártalmas vagy nem? — Azonnal átküldjük a Központi Bűnügyi Szakértő Intézetbe analízisre. Egy korszerű laboratóriumban felkészült szakemberek várják, akik pontosan megállapítják a szer összetételét. — Igaz, hogy Magyarország tranzit útja lett a kábítószer-csempészésnek ? — Ez sajnos igaz. A drogok valahonnan közel- és távol-keletről indulnak, többnyire olyan személyek közvetítésével, akik előzőleg éltek itt Magyarországon, például az itt állomásozó, majd hazatértük után leszerelt volt szovjet katonák. De még ezeknél is veszélyesebbek az afgán veteránok, akik alapos kiképzést kaptak és rengeteg tapasztalattal rendelkeznek az illegális cselekmények megszervezését illetően. Ezeknek a szállítmányoknak a zöme nyugatra megy, csak elenyésző részük marad Magyarországon. A „nagymenők” nem bélyegben és matricákban utaznak, a kemény drogot viszont átlag magyar polgár nem tudja megfizetni. Egyetlen „belövéshez” szükséges adag 1000 forintnál kezdődik. Persze van egy szűk réteg, aki megengedheti magának. De ezeket nem az iskolák környékén kell keresni, hanem az exkluzív lokálokban, masszázsszalonok- nak álcázott kétes mulatókban. Az is tény, hogy a drog- fogyasztók közt akadnak fiatalok is. Olyan befutott szülők gyerekei, ahol a papa és a mama azt hiszi, azzal letudták a szülői felelősség terhét, ha pénzzel tömik a gyereket, de nem ellenőrzik, hogy hol és mire költi el azt. Aztán ha baj van, az ilyen szülők a leghangosabbak, vádolják az iskolát, a rendőrséget, no és persze a rendszert, mert nem fordítanak elég gordot a fiatalság nevelésére. Holott a gyerek nevelése mindenekelőtt a szülő feladata. A cikk elején Ezopust idéztem. Figyelni a veszélyre kötelességünk, az óvatosság soha nem árt. De a túlzásba vitt kábítószer-ellenes propagandának is van hátránya. Kétségeket támaszt a pedagógusok iránt, a szülő aggódva engedi el a gyereket az iskolába. Olyan színben tünteti fel a rendőrséget, hogy nem foglalkozik vagy nem képes megbirkózni a kábítószer terjesztőivel. Vagyis összességében pánik hangulatot kelt. Nyugodt lélekkel, felelősséggel ki merem mondani. Pest megyében erre semmi ok. Matula Gy. Oszkár Lerakótelep Aszódon Közellenség a veszélyes hulladék? A magyar gazdaság ismert „terméke” a veszélyes hulladék. Ebből évente hárommillió köbméter keletkezik — hallottuk azon a társadalmi vitán, melyet hétfő este rendezett a Közvélemény ’93 aszódi közéleti klub a Fiúnevelő Intézet klubtermében. Az eszmecsere célja az volt, hogy a résztvevők megvitassák az Aszód—galgamácsai Veszélyeshulladék Lerakótelep jövőjére vonatkozó elképzeléseket. A hírek szerint a 300 ezer köbméteres lerakási kapacitást 700 ezer köbméterre kívánják növelni — azonos területen. Ennek fejében az érintett települések — Iklad a harmadik — kétszázmilliós kompenzációt kapnának. A lerakótelep az országban elsőként épült meg; 1989 májusában kezdődött az üzemeltetése. Hatszázmillió forintba került. Ha évente 10 ezer köbméter hulladékot raknak le, harminc év alatt telik meg. Mindeddig azonban kapacitása alatt dolgozott. A sok millió köbméter hulladék néhány ezreléke kerül megnyugtató helyre. A szakszerű lerakás ugyanis drága, a gazdaság szereplői pedig - szegények. Ezért mérgeződik a föld mélye — de nem a Gal- ga menti telep alatt. Osztrák vevó' A környék lakossága békésen együtt él a teleppel — bár sosem szerette meg. Megnyugtató, hogy nem látni, mert távol fekszik várostól, falutól. Még fontosabb, hogy a szigorú technológia révén semmilyen szennyezés nem hagyhatja el a kerítését. A beruházást végig kísérő, az üzemeltetést is figyelő társadalmi ellenőrző bizottság 1991 -ben kör- nyezetvédelmi díjat kapott, a kivitelező Pyrus Kft. pedig az Ipar a környezetért Alapítvány aranyérmét vehette át. Sokakban mégis benne maradt a tüske: semmit' sem kapott a három település ezért, hogy itt épült fel a telep, ide kerül a veszélyes hulladék. És jött a privatizáció! Igaz, az Ipari Minisztérium már évekkel ezelőtt felhívta a polgármesterek figyelmét a szükségessé váló bővítésre, de erre csak tőkeinjekcióval nyílik lehetőség. Egy száz éves múltú osztrák cég vásárolta meg az állami részvényeket. Ezután rögtön felmerült a kérdés az emberekben, mi a garancia arra, hogy nem kerül a telepre külföldi hulladék. Hiszen megtörtént már, a gal- vániszappal megrakott tehervonat jutott át határon — segély felirattal. Egerszegi János, az üzemeltető Pyrus Kft. ügyvezető igazgatója a fórumon leszögezte, az osztrák cég úgy vállalta a részvények átvételét, hogy nem hoz külföldről veszélyes hulladékot a Galga mentére. Az pedig jól felfogott érdeke, hogy együttműködjön a társadalmi ellenőrző bizottsággal. A rendszerváltozásnak köszönhetően a telep bővítéséről már nem dönthetnek az érintett települések feje fölött. Az aszódi, a galgamácsai és az ikladi polgármesternek együttesen kell aláírni a beleegyezést. Ha nem írják alá, kompenzáció sincs. A galgamácsai Negyela Pál elmondta, a helyi képviselő-testület először a bővítés mellett szavazott. Miután a polgármester majd több képviselő lemondott, közvélemény-kutatás alapján úgy döntött az önkormányzat, hogy sem a bővítés, sem a kompenzáció nem kell. Ezek után az ikladi testületnek nem kellett döntenie, közölte Madarász István polgármester, aki megjegyezte; ha mi nem is engedjük meg a bővítést, utódaink rákényszerülnek. PCB a búzában Éppen a lerakó létesítését megelőző környezetvédelmi vizsgálat derítette ki, hogy a : környéken termő búzában PCB található, ami most rakódik le a májunkban. Feltételezhetően az Ipari Műszergyárban elégetett műanyag „hamuját” esszük évek óta. Jó példákként említette, hogy az ikladi nyolcadikosok rendre ellátogatnak a veszélyeshulladék lerakótelepre, továbbá: az iskolában gyűjtött elemeket a telepen helyezik el. Ha a hazai „veszélyeshulla- dék-termést” összevetjük a lerakó lehetőségeivel, kitűnik, hosszú távon remek üzlet lesz az osztrák tulajdonosnak a működtetés. Csak egyetlen példa — ugyancsak az ikladi polgármestertől —: a műszergyár már nyolcmillió forintot fordított a közeli berceli gyáregységének kitisztítására^), de a német partner még most sem vette át a megvásárolt üzemet! A galgamácsai döntés nyomán az aszódi önkormányzat sem támogatja a bővítést, viszont kéri az elmaradt kompenzációt. szögezte le Ba- gyin Jószef aszódi polgármester, hozzátéve, Mácsán a korábbi megegyezéssel szemben már az esetleges kárpótlás 90 százalékára tartanak igényt. Vulkán hátán Itt tartunk ma. A Pyrus Kft. vezetője szerint az ide-oda eldugott veszélyes hulladék vizeink elszennyezésével előbb-utóbb megmutatja ön- mágár. Nem a lerakóteleptől kell félni, hanem a kommunális szeméttelepektől, ahová mindenféle ellenőrzés nélkül kerülnek veszélyes hulladékok. Erről is rendezhetne vitát a most bemutatkozott, jó kezdeményezésnek tűnő Közvélemény ’93 klub. Az aszódi szeméttelep ugyanis időnként vulkánokkal vetekedve köpi a lángot, pöfékeli a füstöt. Igaz, jobbára nem Aszód irányába. A viták pesze nem pótolhatják a cselekedeteket. A fórumon elhangzott, hogy a lakossági ellenőrzés a legszigorúbb ellenőrzés. De az önellenőrzés sem hiányozhat! Ehhez meg kell teremteni a szelektív szemétgyűjtés lehetőségét. Balázs Gusztáv Az éveken keresztül gazdaságtalanul működő nagykőrösi strand most új szolgáltatásokkal várja fürdővendégeit. Igaz, a fiatalságnak elég a meleg idő és máris keresi a hűsítő vizet, az idősebbek a városban gyakori vízhiány miatt keresik a fürdőt. Az új étkezde megnyitásával haza sem kell már menni ebédelni, ez is megoldható lesz a kellemes környezetben Erdősi Ágnes felvétele
