Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 22.. SZOMBAT Országjáráson a népjóléti miniszter Minden forintnak helye van (Folytatás az 1■ oldalról) A fórum résztvevői főként arra vártak választ a tárca vezetőjétől: kaphatnak-e programjaikhoz anyagi támogatást, jut-e nekik a jövőben béremelés, tesz-e valamit a minisztérium azért, hogy javuljon az intézmények gazdálkodása? — Tessék dolgozni! — mondta a miniszter, aki rögtön meg is nyugtatta az érdeklődőket, hogy a tárca természetesen szem előtt tartja a különféle programok támogatását, de azokat —- miként a bérek rendezését — sem központi előírások, illetve hivatali asztaloknál kimunkált egységes elvek alapján kívánja rendezni. A gazdálkodás, legyen szó akár a bérekről, akár az ágykihasználtságról vagy a programok beindításáról — alapvetően az intézmények feladata. Ugyanakkor a tárca azt vallja, hogy az egészségügy hosszú távon akkor lesz olcsó, ha most költünk rá — mondta végezetül amépjőléti miniszter. Mailár Éva Koncert Sóskúton Aki nem adta fel Most még a háttérben látható kőbánya gépei zugnak, ám hétvégén a rock-koncert több száz wattja „repeszti” a köveket. Vimola Károly felvétele Néhány hónappal ezelőtt arról adtunk hírt, hogy a sóskúti Cservenyi Károly, a Polgárok Házának üzemeltetője elkeseredett, csalódott az emberekben. A sóskúti születésű fiatalember hazalátogatva azt tapasztalta, hogy pang a község kulturális élete. Visszaköltözött családjával, mert arra gondolt: tenni kellene valamit. Meg is állapodott a falu polgármesterével, Kummer Jánossal, hogy öt évre — vállalkozóként — átveszi a kulturális intézmény működtetésének gondját. író-olvasó találkozókat, fotó- és képzőművészeti kiállításokat, műsoros esteket szervezett. De legnagyobb csalódására ezeken csak néhány érdeklődő lézengett. Nem baj, gondolta, legközelebb majd jobban sikerül. De az azóta eltelt két év alatt rá kellett döbbennie: az embereket nem érdeklik az ilyen típusú rendezvények. Annak idején igen keserűen mondta: nem tudom még, hogy abbahagyom-e ezt a tevékenységet, vagy sem, de ha igen, biztosan olyan munkát választok, mely végzése során lehető legkevesebbet kell az emberekkel foglalkozni. Szerencsére nem adta fel. Alapító tagja lett a községben működő Aggtini Klubnak, amely a falu huszonötharmincöt éves összetartó gárdájából áll. Közös programokat szerveznek, s azon igyekeznek, hogy falujuk élete pezsgőbb, színesebb legyen. Ez a harmincöt-negyven személyből álló kis társaság nagyon agilis. Segítségüket a helyi önkormányzatnak is felajánlották. így aztán részt vettek a gázprogram népszerűsítésében, s felkarolták a kábeltévé ügyét is. Most új ötlete támadt Cservenyi Károlynak. A határban lévő kőbánya már használatban nem lévő részét bérli a segítőkésznek mutatkozó Stockier Tibortól, a Pestkő igazgatójától, ahol autósmozit rendez be, rockkoncerteket szervez, abban reménykedve, hogy ez a műfaj talán érdekli a környéken lakókat. Első alkalommal — holnap este kilenckor -— Zámbó Jimmyt látják vendégül. Eltűnt a letargikus hangulat, a fiatalember lelkesen beszél a további terveiről, s arról, hogy elképzeléseihez sikerült támogatókat is szereznie. A közeljövőben — május 30-án — egész napos gyermeknapi műsor lesz a faluban, amelynek szervezésében tevékenyen részt vesz a helyi ön- kormányzat és az iskola is. A labdarúgópályán tartandó ünnepségen fellép a Manhattan együttes, valamint az Omikron Gyermekszínház társulata. A napot játékos vetélkedők teszik még színesebbé. Árpási Mária A magyar honvédelem napja Cegléden Bizonyították, hogy hűek hivatásukhoz — A honvédsereg visszafoglalta 1849. május 21-én az ország ősi székhelyét, Buda várát. Ez a fényes haditett a magyar szabadságharc egyik legnagyobb katonai gyó'- zelmét jelentette, amellyel a hadsereg egyértelműen érvényt szerzett az országgyűlés 1849. április 19-i Függetlenségi Nyilatkozatának — mondta egyebek mellett bevezetőjében Somkutas Imre ezredes, megbízott törzsfőnök Cegléden, a III. katonai kerületparancsnokság ünnepi állománygyűlésén, amelyet a magyar honvédelem napja alkalmából rendeztek. Az eseményen többek között részt vett dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő és a Tódor Gheorge ezredes vezette 4. román hadsereg delegációja. Ezt követően Borszéki Tivadar ezredes, a 111. katonai kerületparancsnokság megbízott parancsnoka ismertette Für Lajos honvédelmi miniszter és Lőrinci Kálmán vezérezredes együttes köszöntőjét, amely ekként hangzott: Ezen az ünnepen kegyelettel és tisztelettel hajtjuk meg zászlóinkat az 1848—49-es honvédsereg bátor katonáinak dicső emléke előtt, akik 144 évvel ezelőtt hősi harcban vívták vissza Buda várát az ellenségtől. Nemzeti hadtörténelmünk kiemelkedő fegyverténye jelkép, tanulság, egyben erőt adó példa számunkra. Népünk a honfoglalás óta eltelt 1100 esztendő alatt nemegyszer kényszerült puszta fennmaradásért vagy függetlensége védelmében fegyveres küzdelemre. E harcok és azok résztvevői — a végvári vitézek, Bocskai hajdúi, Rákóczi kurucai, Kossuth veres sipkás honvédéi -— a mai magyar honvédség legszentebb hagyományait alkotják. Az 1848—49-eS szabadságharcra, Buda várának bevételére emlékezve, a korábbi és későbbi honvédő háborúkra, azok hőseire gondolunk. A magyar nép sok évszázados álma vált valóra 1848 tavaszán. Az ország a forradalom nyomán visszanyerte a mohácsi csatasíkon elvesztett függetlenségét, és a modem polgári törvények elfogadásával a magyarság egy pillanatra lehetőséget kapott, hogy felzárkózzon a fejlett nyugat-európai népekhez. A vértelen forradalommal kivívott jogok azonban nagyon is hamar veszélybe kerültek. Csak a legnagyobb, s eddig soha nem tapasztalt méretű nemzeti összefogásnak volt köszönhető, hogy népünk meg tudott felelni a sors kihívásának. A közös akarat szinte a semmiből volt képes néhány hónap leforgása alatt egy európai szintű magyar haderőt létrehozni. Az általános áldozatvállalás volt az. amely lehetővé tette — a külföldtől elzárt, a maga csekély lehetőségeire utalt ország számára — a honvédség ellátását. Mindez napjaink magyar katonáinak is tanulságul szolgál. A független Magyar Köztársaság honvédsége a hagyományok és a korszerűség összhangjának megteremtésével joggal tekinti magáénak a nemzet érdekeiért bátran harcoló, önfeláldozó — a szabadságharcban oly sok dicsőséget — 1848-as honvédsereg teljes örökségét. És a magyar honvédelem napján tiszteleg a kiemelkedő, Európa csodálatát kivívó sikerei előtt. Az ország függetlenségéért és a demokratikus szabadságjog megvédéséért küzdő elődeink utat mutattak számunkra. Mert az országgyűlés által a közelmúltban elfogadott Honvédelmi alapélvek szellemében a mai honvédségre sem hárul(hat) más feladat. Önök, katonák ma már egy önálló nemzeti hadsereg tagjai, akik bizonyították, hogy hűek hivatásukhoz — az ország védelmére irányuló közakaratot és az állam ezirá- nyú tevékenységét kifejező honvédelmi politikához —, és megfelelnek a társadalmi elvárásnak. . Az elmúlt években az új nemzeti hadsereg megteremtésében, a nehéz gazdasági és szociális körülmények között végzett munkájukat, helytállásukat ismerjük, tiszteljük és becsüljük. A jövőben is számítunk a magyar honvédség hivatásos és sorállományára, valamint a közalkalmazottaknak helytállására, hogy nemzeti ügyünk, a Magyar Köztársaság védelme, az állampolgárok támogatásával, a honvédelmi politika elfogadott alapelvei és célja szellemében valósuljon meg. Meggyőződésünk, hogy önök a jövőben is mindent megtesznek a haza iránti kötelességüknek; nemzeti honvédségünk alapfeladatának sikeres teljesítése érdekében. Erre kötelez a katonai eskü és az 1849-es hősök példája is. Mindehhez jó erőt, egészséget és sok sikert kívánunk. Ezután Tóth Imre alezredes ismertette az elismerő és jutalmazó parancsokat. Eszerint a honvédelmi miniszter a honvédség harckészültségének fokozására, a haza védelmének erősítése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként ezredessé nevezte ki Erdődi Mihály alezredest. A magyar honvédség személyzeti főnöke soron kívül előléptette ezredessé Antall László őrnagyot, míg a szárazföldi erők parancsnoka ugyancsak soron kívül léptette elő őrnaggyá Szabó László századost. A honvédelmi miniszter Bene Györgyné honvédségi közalkalmazottnak 25 éves munkássága jutalmául oklevelet adományozott. Az említetteken kívül a II. katonai kerületpárancsnok- ság állományából és közalkal- mazottaiból negyvenen kaptak jutalmat, hárman pedig dicséretet. A ceglédi városi kamarazenekar rövid hangversenye után Borszéki Tivadar felavatta azt az emlékszobát, amely Cegléd és környéke — a magyar hadtörténelem — főbb mozzanatait, valamint a III. katonai kerületparancsnokság mai életét mutatja be. Közös törekvések Nagykátán megszüntetik a bölcsödét A gyermekgondozás ára (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepségen részt vett Josef Aufricht, a német nagy- követség főtanácsosa, Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének ügyvezetője, a Rajna menti település szinte valamennyi önkormányzati képviselője, és persze az érdeklődő helybéliek. Az ünnepi program az Ó-plébánia-templomban misével kezdődött, amelyet a Gazdakörben a szerződés aláírása, majd ve- csési iskolások műsora követett. A Dunamenti Svábok Alapítványa közreműködésével talált egymásra a két település. Rheinstetten képviselői az azonosságokat keresték a kiválasztandó magyar partnerkö- zségnél. Vecsés megfelelt elképzeléseiknek. Nagyjából hasonló nagyságú a két település, egy nagyváros árnyékában húzódnak meg. Ebből adódóan hasonlóak gondjaik, eredményeik, terveik. így köny- nyebben megérthetik egymást. Sok tehát a találkozási pont a községek életében. Tartalommal pedig az itt és az ott élők tölthetik meg a kapcsolatot. A közös munkák, törekvések, élmények, egymás segítése az, ami értelmet, jelentőséget ad annak, hogy aláírták a megállapodást arról, hogy a jövőben partnerek lesznek. J. Sz. I. Nagykátán hiába tiltakozott a lakosság egy csoportja több száz aláírással a városi bölcsőde bezárása ellen. A képviselő-testületi ülésen nem változtatták meg az eredeti megszüntető határozatot. A tizenháromezer lakosú kisvárosban ennek folytán július elsejétől nem működik ez az egészség- ügyi és szociális alapellátási forma. Az említett áprilisi döntés után lakossági nyomásra háromfős „ad hoc” bizottságot hoztak létre a bölcsőde helyzetének felülvizsgálatára. A munka „eredményeként” született jelentés azonban mind a testületi tagok, mind az írásos anyagot nem ismerő, a téma iránt az ülésen nagy számban érdeklődő hallgatóság számára homályos, nehezen értelmezhető „elemzésbe” bújtatta álláspontját. „Mi nem fogalmaztunk meg javaslatot, mert lehetségesnek tartjuk az érvényes határozat végrehajtását is” — mondta Akantisz Marcell „ad hoc”-bizottsági elnök, miután arra hivatkozott, hogy a vizsgálat idejére a képviselő-testület nem helyezte hatályon kívül korábbi határozatát. Ez — a bizottság szerint — szűkítette hatáskörüket. így abból a felemás általánosságból indultak ki, hogy a három év alatti kicsinyek ellátását alapfeladatnak kell ugyan tekinteni, ám ennek felvállalása az önkormányzat számára nem kötelező, eljárhat a helyi sajátosságok szerint... „A jelenleg indokolt igények kielégítésének megcélzására” (!!) az előterjesztés lényegében megismételte a bölcsődei funkciókkal kapcsolatos eddig is nyilvánvaló két lehetőséget: azaz meg lehet szüntetni s valami mást csinálni helyette, vagy fenn kell tartani... A felsorolt tények szerint a május 4-i adatok alapján a városi bölcsődében 19 volt a beírt gyerekek száma, közülük kettő tartósan nem jár, kettőt jelenleg igyekeznek oda beszoktatni. A bizottság megállapította, hogy a 17 ténylegesen járó bölcsődés közül 10 fő augusztusig, további három októberig betölti a két és fél éves kort, tehát felvehetők az óvoda kiscsoportjába, ahol már megkapja a város utánuk az állami normatívát. A két és fél év alatti gyermekek gondozására viszont egy gyermekfelügyelő csoport alakulhatna — amit csak tényleg indokolt esetekben vennének igénybe a szülők. A másik megoldás természetesen a jelenlegi formában való működtetés, ami „minden igény kielégítését lehetővé tenné, még a gyesen lévő szülő gyermeke is felvehető lenne...” Az érezhetően fonák megközelítés a bizottság jelentésében kiegészült azzal, hogy a bölcsődei dolgozói létszám a fenti adatok ellenére 14 fő, közülük az új konstrukcióban, „a feladatok más formában való ellátása mellett” nyolc személyt továbbra is foglalkoztathatnának. A képviselők közül dr. Sza- lay István az „ad hoc” bizottságtól szeretett volna új szempontot, tényleges alternatívát nallani, hangsúlyozva, hogy a gyermekgondozást nem szabad csak aszerint nézni, hogy mennyibe kerül. Dr. Tánczos Róza, a Tisztiorvosi Szolgálat vezetője kifogásolta, hogy ezt a szakhatóságot senki nem kérdezte meg az ügyben. Gulyás Gábor képviselő szerint kell a pénz a városnak, például kazánokra... Bodrogi Györgyné polgár- mester ezek után úgy tette fel a kérdést, hogy ki akarja megváltoztatni a bölcsőde megszüntetéséről hozott korábbi döntést? Kilencen szavaztak nemmel, heten mondtak igent. Ezzel a bölcsődekérdés látszólag eldőlt. Csak a hallgatóság néhány tagja nézett tanácstalanul egymásra: akkor most miben maradtak, lesz bölcsőde, vagy nem lesz bölcsőde Nagykátán? Egy képviselő segített: miért lenne? Leszavaztuk, nem? (tóth)
