Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZLJKEBB HAZÁNK 1993. MÁJUS 21., PÉNTEK 5 SZDSZ-diktatúra Százhalombattán I. Százhalombatta nemcsak az égbenyúló hatalmas környezetszennyező' kéményeiről híres-hírhedt, hanem arról is, hogy az olajra épült „sikamlósan-kőkemény” kommunista fellegvárban az SZDSZ—Fidesz támogatottságú független jelöltek „agyon” nyerték a helyhatósági választásokat. A polgárok egyhangú véleménye: elmaradt a rendszerváltozás. A szabaddemokratáknak egyébként nem volt nehéz dolguk, hiszen az MDF a győztes parlamenti választások után, finoman szólva is „leült” Százhalombattán. Ugyanakkor, egy, az MSZMP mellett végsőkig kitartó közalkalmazott, a múlt minden tapasztalatával szállt ringbe az SZDSZ képviselőjeként a helyhatósági választokon. Talán ennek is köszönhető, hogy a polgármesteri „széket” is ő kapta meg, és alig egy hónapos liberális múlttal lett a város első embere. Sokak véleménye szerint ezzel kezdetét vette a romlás virágainak kivirulása. A virág azonban egy idő után bűzleni kezdett, és a helyi SZDSZ is elindult azon a bizonyos képzeletbeli lejtőn. Sőt, a szabaddemokraták battai szervezete, mint ahogy az már történni szokott, két táborra szakadt. Az eset mindennapos, a százhalombattai csak annyiban tekinthető speciálisnak, hogy a hatalomból kiszorított liberálisok nem a Tölgyessy-féle „puha emberek”, hanem Pető Varjas Frigyes, az SZDSZ százhalombattai szervezetének egyik legrégibb tagja: — Az elmúlt időben felvetődött sok probléma miatt — köztük a polgármester és az őt körülvevők tevékenysége — többen csalódtunk az SZDSZ-ben. Hangsúlyozom: nem a liberalizmusban. Sokan vagyunk, akik az elmúlt évben már nem látogattuk a párt összejöveteleit. Ez év február első felében volt egy gyűlés, ahol a vezetőség lemondott. A hatalomra törekvők olyan egyéneket — a városi kung-fu szervezet — akartak rövid idő alatt behozni az SZDSZ-be, akik szerintem csak név-párttagságot, és nem a liberális elveket követnék. Ezzel szerettek volna szavazattöbbletet elérni, ami sikerült is nekik. Bozi László, a helyi SZDSZ volt elnöke egyébként „önként” lemondott a tisztségéről. Az ülés azzal fejeződött be, hogy a sza- kadárok győztek. Ezt követően megalakítottuk az SZDSZ százhalombattai liberális platformját, mert nem értettünk egyet a szervezet újonnan megválasztott vezetőségével. Akik a hatalom megszerzéséért és annak megtartása érdekében antidemokratikus magatartást tanúsítottak, diktatórikus eszközökhöz folyamodtak, ami nem vall liberális gondolkodásra. * Bozi Lászlót, aki két évig volt a százhalombattai SZDSZ elnöke, kérdezzük: — Százhalombattán hogyan jött létre a Szabad Demokraták Szövetsége? — Az SZDSZ megalakítását az erőműben dolgozó szűk kör, nyolc-tíz ember kezdeményezte. — A városban is voltak követói? — Nem a tagságunk létszáma volt jelentős, hanem a szimpatizánsok száma. Úgy érzem, jó programot állítottunk össze, ezért nyertük meg a helyhetósági választásokat. — A többi párt mennyire maradt le? — Több utcahosszal. Később ez lett az egyik legnagyobb gond. Az önkormányzat képviselő-testületében nincs megfelelő súlyú ellenzék. — Mikor kezdődött a városi SZDSZ belső' válsága, és mi vezetett a pártszakadáshoz? — A bajok akkor kezdődvén hűséges követői. tek, amikor megéreztük azt, hogy a polgármesternek nincs politikai kötődése a párthoz. Vártuk, hogy eljár a szervezet üléseire, és elmondja: valójában mi történik az önkormányzatban. De nem jött el. Egyszer csak azt vettük észre, hogy önállósította magát, és mi, szabaddemokraták vagyunk a huszonnyolcadik senkik. Itt ütött vissza az, hogy „függetleneket” támogattunk. A polgármester ezekből a politikailag sehová sem tartozókból kialakította magának azt a szűk baráti, haveri csoportot, amely a városban meghatározó tényezővé vált. A szakadás pontosan egy éve, a jegyzőváltáskor kezdődött. Az 1992. évi költségvetési tervezet összeállításakor 150 millió forint hiány keletkezett, amitől az SZDSZ akkori vezetősége nyilvánosan elhatárolta magát a város előtt. A volt jegyzőnő a felelősséget a közgazdász polgár- mesterre kívánta áthárítani, amiben volt is igazsága. Vezér Mihály polgármester, érezve a helyzet tarthatatlanságát, el méltóztatott fáradni a városi SZDSZ-szervezet ülésére, ahol bizony tőlem és társaimtól nem éppen dicsérő minősítést kapott. Ő a problémák fő okát a jegyzőnő alkalmatlanságában látta, és avval érvelt, hog# már korábban is jelezte: le kellene váltani a jegyzőnőt. Elsőként írta alá annak leváltására felszólító beadványt, amit később a színfalak mögött — nyilván felelősségvállalási gondok miatt,— próbált nekem mint elnöknek, illetve a szervezet politikai döntésének beállítani. Holott ekkor már saját pozícióját mentette, illetve egyéb más cselekedeteit próbálta elfedni. A történtek után a jegyzőnő képviselő barátja a százhalombattai újságban utalt is erre: „a polgár- mester a költségvetés időszakában nem a hivatalába illő tevékenységet folytatott”. Erre a tevékenységre vonatkozóan — az SZDSZ akkori •vezetőségének teljes egyetértésével — hivatalos állásfoglalást kértem az illetékes felügyeleti hatóságtól, amire a birtokomban lévő válasz alapján „bűncselekmény” minősítést kaptam. Ettől kezdve a helyi szervezet néhány tagja egyre erősebben követelte a helyzet tisztázását, megoldását. A polágármester továbbra sem jelent meg a szervezetben. Ennek oka ismét az a bizonyos felelősségvállalás... Végül 1992 őszén bejelentettem, hogy a következő tisztújítás után még a vezetőségben sem kívánok szerepet vállalni. Ennek több oka volt: részben belefáradtam, másrészt nem tartom normális dolognak, hogy az SZDSZ-es polgármester és a szervezet helyi elnöke között az utóbbi tíz hónapban csak a köszönőviszony állt fenn. A szervezet egyik fele — köztük jómagam — úgy gondolta: olyan vezetőség szükséges, amely biztosítja a tagságnak, hogy a szervezetben a képviselőjelöltjeit a következő választásokra demokratikus módon jelölhetik, és nincsenek bérelt helyek. Tévedtünk, veszítettünk... Az önkormányzati törvény tiltja, hogy polgármester bármelyik pártban vezető tisztséget tölthessen be. Ezzel szemben Batta polgármesterének közpénzen fenntartott irodája olyan „agit-prop” központtá alakult, amit egyetlen cél vezérelt, hogy olyan SZDSZ-veze- tőség és -tagság kell, amely biztosítja a hatalom átmentését a polgármester és támogatói számára. Módszereik: a hatalmi pozícióból ígéretek, megfélemlítések, „betarát- sok", valamint a legfontosabb, leszámolás a párton belüli másképp gondolkodókkal. Eljött a „hosszú kések éjszakája”, a másképpen gondolkodó SZDSZ-ügyvivőbi- zottságot megszüntették, így annak elnökségét is. Egy másképp gondolkodó volt SZDSZ-elnök bizottsági tagságát is ez a sors érte. Az ön- kormányzat történetében mindkét eset a mai napig egyedülálló, mindezt már az új helyi SZDSZ-vezetőség kizárólagos javaslatára tették. — Hogyan történt a tisztújítás? 1— Volt néhány megfélemlített szabaddemokrata, akik nem jöttek el a szavazásra, és tulajdonképpen minimális különbségtől függött az eredmény. Az ülés levezetését Hódosán Róza igen elfogult közreműködésével döntően befolyásolta azzal, hogy a szervezetet megosztó problémákról — polgármester és hatalmi baráti köre — nem lehetett beszélni. Az SZDSZ pártközpontja a helyi hatalmat megvédte úgy, hogy e demokratikus párt helyi szervezetének jövőjét meghatározó tisztújító ülésen kizárólag csak szavazni lehetett, de tiszta vizet önteni a pohárba, azt nem! Úgy tudom, azóta közülünk senki nem ment el a szabaddemokraták ülésére. Ha Hódosán Róza, mint SZDSZ-es ország- gyűlési képviselő, valamint az Eörsi Mátyás-féle etikai bizottság volt tagja, egy meghatározott ülést úgy irányít, hogy ott ne lehessen etikai kérdésekről beszélni, akkor felvetődik: jó pártban vagyunk-e? Egyébként már korábban is kértem etikai vizsgálatot a Pesti megyei szervezőtől Vezér Mihály polgármester ellen. Ennek a tisztújító ülés jegyzőkönyvében is szerepelnie kellene — bár nem olvastam —, hogy a vizsgálatot megtartották. Úgy gondolom. nem kellő indok, hogy Eörsi Mátyás parlamenti elfoglaltsága miatt nem történt meg a vizsgálat. Már több mint három hónap múlt el, és a Mérleg utcában „csend honol”. Ha az SZDSZ központi vezetősége úgy gondolja, hogy a választások előtt nem jönne jól egy újabb polgármester-ügy, akkor nagyo téved. Ha mint SZDSZ-elnök- ként tett tavaly őszi jelzéseimet figyelembe veszik, akkor úgymond, ez az ügy „házon belül” kezelhető lett volna. Hisz a másképp gondolkodóknak ez volt a fő és elsődleges céljuk. — A „győzteseket” hogyan lehet meghatározni? — A hatalom átmentése és annak hozadéka irányzat, semmi más. — Az elmúlt években az SZDSZ úgy váltogatta az elnököket, mint a mondásban szereplő' bizonyos alsónadrágot... Önök, ha jól értettem, a szabaddemokraták jelenleg hatalmon lévő' elitjét, a Petó- féle csapatot támogatják... — Igen. Mi Pető Ivánra szavaztunk, ők a polgármesterrel együtt többségükben Tölgyessy Péterre. Szóval érdekes égy információ... Azonban nem ez volt a törés okozója, hanem a helyi hatalom birtoklásán, illetve a párt etikájában történt hasadás. Mi — ez a mi a továbbiakban másképp gondolkodókat jelent — úgy gondoljuk, hogy a polgármester, ráadásul egy szabaddemokrata polgármes'- ter egyéni vagyonának gyarapítását a környezetének politikai, szociális helyzete kell hogy meghatározza. Annál is inkább, mivel közpénzekről van szó. A jövedelem mértékét nem ismerni, hanem érezni kell tudni. Az pedig alapvető, hogy a város első emberének a jövedelemforrásának etikusnak és legálisnak, tehát a polgármesteri beosztással ösz- szeférhetőnek kell lennie. Támogatom a Pető Iván képviselte liberalizmust. Többször találkoztunk, meghívtam a városi liberális klubba, ahol sokat beszélgettünk. A mostani elnök egy személyiség, aki szimpatikus az embereknek. Azonban más az egyéni szimpátia, és megint más az SZDSZ politikai irányvonala, amit szerintem „nem csak” Pető Iván határoz meg. — Úgy érd, hogy az elnök személyisége és a mögötte meghúzódó politikai eró' két különböző' dolog? — Nem különböző, én azt mondanám: nem ugyanaz. Szerintem az igazán ideális SZDSZ-elnök Kis János volt, akit racionális gondolkodónak tartottam. De a mostani elnök népszerűsége abból fakad, hogy is mondjam: a nők szexisnek tartják. Ez engem nem téveszt meg. — Ön szerint a pártelnök mögött egy veszélyes politika húzódik meg? — így van. Azért nem any- nyira vészes, hiszen támogatói vagyunk. Úgy gondolom: Pető Iván személyisége eltakarja azt az SZDSZ-en belüli politikát, amelyet a Haraszti Miklós és társai-féle, kemény magnak titulált csoport képvisel. Ezzel nem mindig értettem egyet. Mégpedig azért: mert nem lehet az ilyen elit- séggel politizálást csinálni ebben az országban. Néhány elit ember nem határozhatja meg egy ország sorsát. Tíz-tizen- két, magát politikusnak valló egyén képtelen igazán „lenyúlni” a szavazókhoz, nem is jönnek a tizenhárom-tizennegyedikek! — Az önkormányzatokat figyelve sok gondja lehet az SZDSZ belső'felügyelőinek... — Jelzéseimre többször azt a választ kaptam, hogy nőtt az ázsiónk, most vigyázni kell mindenre, ami a külvilág, a szavazók véleményét befolyásolhatja. Ez így igaz, de attól még ügy marad az ügy, ha nem veszünk tudomást róla, főleg a helyi mikro- kömyezet számára. Miért kell a nyilvánossághoz fordulni, feszíteni a húrt — mondják a központban. De nem csak ott. Amikor bementem, hadd ne mondjam meg melyik újsághoz, az egyik szerkesztő elküldött a jó ...ba, majd hozzátette: hát kell ez a Petőnek, mit akartok!? — Ez elég furcsán hangúk? — Pedig így igaz, — A pártból való kilépésről nem gondolkodtak? — Nem vagyunk a pártunk elárulói, attól, hogy a demokrácia adta nyilvánossághoz fordultunk, továbbra is szabaddemokraták maradunk. Nem leszünk kisgazdák... Azok vagyunk, aminek maradtunk, és azért léptünk ebbe a pártba, mert itt találtuk meg azt, ami a génjeinkben benne van. De nem a hatalom birtoklásában^ a hatalom lerablásá- ban. A Tölgyessy nevével jelzett SZDSZ-es politikának nagy értéke abban volt, hogy nem állt mögötte az a „kis elit”, akik gyakran nép-nemzeti demagógiáról beszélnek. Holott van liberális demagógia is, amit Hódosán Róza nagyon jól képviselt az említett százhalombattai tisztújító választáson. Most az SZDSZ-es kemény mag dönt. De Tamás Gazsit is idesorolják, de ő legalább egyéniség. Nála nincs -„kemény mag”, mert ő a kemény mag. — Ön szerint tehát a városi SZDSZ kettészakadásánál a Petó'-féle irányvonal — jóllehet azt támogatják — megakadályozza, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a százhalombattai szervezet belső' problémája. Ugyanakkor a városi hatalomban a Töl- gyessy-féle SZDSZ-es vonal uralkodik... — A városban jelenleg hatalmon lévő SZDSZ-ben nem arról van szó, hogy ki kit támogat, hanem arról: ki az igazi liberális. Úgy érzem Százhalombattán jelenleg mi képviseljük a tiszta liberalizmust. — Az SZDSZ egyik csoportja a helyi hatalom birtoklását, a másik pedig a liberalizmust akarja átmenteni a következő' válasdásokra... — Azt mondanám, a tisztességünket. — Akkor Százhalombattán megszűnik a liberalizmus? — Azért harcolunk, hogy maradjon a tisztességes liberalizmus, amire az emberek az első választáskor is szavaztak. A lényeg az, hogy a mostani polgármesterrel választást nyerni nem lehet. A törvény tiltása ellennére beavatkozott a napi politikába, pontosan azért, meg megágyazza magának a sikert a következő ciklusra. A szervezeten belüli válság is azért robbant ki, mert közelednek a választások. A ’90-es szavazások folyamán a polgármestert és baráti körét — ezt mindig hozzáteszem — pozícióba hoztuk. A legfontosabb feladatunk: azt a helyzetet, amit csináltunk, meg kell oldanunk, hogy tisztességgel menjünk bele a következő választásokba. Rossz úton jár a városi SZDSZ-vezetés, csak remélhetem, hogy a későbbiekben úgyis kiderül, kik álltak a jó oldalon. A jövőben az ügyvezetőségben sem akarok szerepet vállalni, nehogy az legyen: ezt az egészet személyes okokból indítottam. Bár elismerem: én javasoltam Vezér Mihályt polgármesternek, amikor behoztam egy taggyűlésre, ahol a javára nyilvánosan lemondtam a mandátumomról. Most már látom, nagy hibát követtem el. Ezért szeretnénk elérni, hogy az illetékesek nézzenek utána a polgármester ténykedéseinek, hiszen a Százhalombattán létező pártok is várják a polgár- mester-ügy megoldását. Röviden: le kellene mondania! K. L., az SZDSZ városi szervezetének tagja, aki, mint elmondta: jó oka van annak, hogy ne adja a teljes nevét a nyilatkozatához: — Mostanában nem járok a szabaddemokraták gyűléseire, mert a konzervatív felfogásommal úgy érzem, hogy nincs keresnivalóm olyan helyen, ahol a hatalmi szemlélet, és nem a liberális gondolkodás az uralkodó. A jelenlegi vezetést kiszolgáló csoportból még antiszemita megnyilvánulások is voltak. Ez nem azonos, még csak nem is közelít ahhoz a felfogáshoz, amellyel ezt az egészet elkezdtük, sőt az ilyen szemlélet ellen léptem fel jómagam is. Bánhidai Károly (A Pesti Hírlap nyomán)