Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-21 / 117. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 21., PENTEK Megpróbáltam becsületben élni Nekem szórakozás volt a tanítás Testvérvárosi kapcsolatok Espelkamptól Szászrégenig « Velkey Imre, a ^ ceglédi Kossuth Gimnázium nyu­galmazott ma­gyar—latin szakos tanára — erről lapunkban beszá­moltunk — vastaps köze­pette vette át (másik há­rom kitüntetett társaságá­ban) a város díszpolgára elismerést. A méltán nép­szerű személyiséggel eb­ből az alkalomból beszél­gettünk. — A Velkey család pe­dagógusdinasztia. Tér­jünk vissza a gyökerekhez. — Anyai ágon déd­apám, Tudós Kemény Pál, Mezőberényben — sző­kébb pátriámban — népta- nítóskodott ötven éven át. Nyugdíjbavonulásakor az akkori legnagyobb elisme­rést: a Tudóst kapta. Azó­ta márványtábla őrzi az is­kola falán emlékét. Nagy- néném szintén tanító volt. Édesapám és két testvére ugyancsak a pedagógus hi­vatást válaszotta. Szüleim véletlenül ismerkedtek ösz- sze. Édesanyám megláto­gatta az unokatestvérét a Honvéd Kórházban. Ott ápolták azt a rokonszen­ves tisztet is, aki az olasz fronton sebesült meg. Meglátni és megszeret­ni... Júniusban megismer­Az Észak-Csepel-szigeti Víz- és Csatornamű Kft. az országban az egyik legalacsonyabb víz- és csatornadíjakat állapította meg erre az évre — tájékoztatta la­punkat Bállá Dániel ügyvezető igazgató. A januárban négy telepü­lés — Szigetszentmik- lós, Tököl, Szigethalom és Halásztelek — részvé­telével megalakult kft. az önkormányzatok ve­zető testületéivel egyez­tetve azért csökkentette a tavalyi szolgáltatási dí­jakat, mert a munkanél­küliség sújtotta térség­ben a lakosság gondjait szeretnék enyhíteni. Mint ismeretes, a Pest Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat átalakulása után az addigi nyolc üzemmérnökség telephe­lye szerinti polgármeste­rek kapták meg az alapí­tói jogokat az üzemeltető szervezet létrehozására. A szigetszentmiklósi üzemegységhez tartozó hat településből azonban Taksony és Dunaharaszti nem vállalta a további együttműködést, így az említett négy település hozta létre a kft.-t. A kedtek, és szeptemberben örök hűséget esküdtek egymásnak. Tíz gyerme­kük született. — Miként teltek a na­pok egy ilyen komoly múl­tú, népes családban? — Édesapám minden este kihallgatást tartott —■ ő raportnak nevezte —, amelyen be kellett számol­ni arról, hogy aznap ki ho­gyan felelt, mit segített otthon, miféle jót cseleke­dett. Akivel valami baj volt, a fenekére ütött. Po­font sohasem adott, mert azt nagyon megszégyení­tőnek érezte. Vasárnap mindig elmentünk a temp­lomba. És persze sportol­tunk. — Mikor délit el, hogy ön is a katedrát választja? — Ötödikes koromban kezdtem ismerkedni a ta­nítással. Egy magántanu­lóval korrepetáltam. Ami­kor nyolcadikban megkér­dezték, hogy mi akarok lenni, némi habozás után azt feleltem: tanár. Egy nyugdíjas pedagógus is­mertetett meg a görög nyelv rejtelmivel, s olyany- nyira megkedveltem, hogy ebből a tantárgyból érettségiztem. — Könnyen bejutott az egyetemre? PVCSV-hez tartozó 92 te­lepülésen ez idáig 33 üze­meltető szervezet alakult a tervezett nyolccal szem­ben. Sajnos a vagyonátadás a vártnál jóval hosszabb időt vesz igénybe. Bár februárban az önkormány­zatok megkapták a köz- művagyont — a vezeték- rendszereket, a szennyvíz- telepeket — és az üzem­mérnökségi működtető vagyont — az épületeket, a gépeket —, a központi vagyon átadása még min­dig nem történt meg. Pe­dig a 110 millió forintos raktárkészlet, a központi épület, a vállalati üdülők átadása, illetve az értéke­sítésükből származó pénz jelentősen megkönnyíte­né a most induló szerve­zetek tevékenységét. A fölértékelt vagyonból la- kosság-számarányosan 35 millió forint jutna 'a volt szigetszentmiklósi üzemegység települései­nek. A jelenlegi körülmé­nyek között az üzemelte­tők kénytelenek a még számukra át nem adott, de a volt üzemegységnél található raktárkészlete­ket — a szerelvényeket, csöveket, munkaruhákat — használni. A pénzhi­— Mivel jelesen érettsé­giztem, automatikusan fel­vettek a Pázmány Péter Tudományegyetemre. A tanulás mellett még arra is szakítottam időt, hogy magántanítványokat vál­laljak. Előfordult, hogy egy délután három diák­nál is jártam. Többek kö­zött Varga József akkori közlekedési miniszter fiá­nak is nevelője voltam. A kegyelmes úr, aki engem igen kedvelt, felajánlotta, hogy Budapestre is mehet­nék tanárnak. Ám én, ami­kor megszereztem a diplo­mát, Újvidékre kértem ma­gam. — A ceglédi Kossuth Gimnáziumba 1945-ben nevezték ki. Ez alighanem egyszerűen zajlott le. — Talán . azzal kezde­ném. hogy a sajátomat — negyedszázaddal koráb­ban — édesapám kineve­zése előzte meg, 1920-ban — a ceglédi gimnáziumba. Ő 1944 no­vemberéig tevékenyke­dett. Az én ügyem nehe­zebb volt. Az idő tájt az idekerülő tanároknak egy bíráló bizottság előtt kel­lett igazolniuk magukat. Az elnök azt mondta tanít­hatok itt, ha két katona fe­lel a velem kapcsolatos ány meglehetősen megne­hezíti az üzemeltetést, hi­szen a meglévő rendsze­rek nem voltak kellőkép­pen karbantartva, a felújí­tási munkákra azonban a vagyonátadásig nincs le­hetőség. A Pest Megyei Vagyon­átadó Bizottság jelezte a településeknek, hogy azért húzódik az átadás, mivel nincs olyan szerve­zet, amely a vagyont átve- hetné. Ékkor a nyolc üzemegység telephelye szerinti polgármesterek egyik napról a másikra megalakították a PEVIZ Kft.-t — amelyet a 92 te­lepülés közösen üzemel­tet —, hogy ne legyen akadálya a vagyonátadás­nak. Bár ez hónapokkal ezelőtt volt, a mai napig nem történt előrelépés. Ä megoldatlan helyzet nem kis terhet jelent az önkor­mányzatok számára sem, hiszen az érintett települé­sek polgármesterei eddig 51 alkalommal találkoz­tak az ügyben. Az Észak-Csepel-szige­ti Víz- és Csatornamű Kft. jelenleg hetven em­bernek ad munkát. Az egykori üzemegység lét­száma tíz fővel csökkent, annak ellenére, hogy sok kérdésekre. Szerencsémre a szakaszomból — amely­ben zászlósként végeztem a feladatokat — egy ceglé­di fiatalember hazaérke­zett, s elfogadták az általa elmondottakat. — Immár legenda, hogy ön és a tanítványai között szoros volt a kap­csolat. Miként érte el, hogy mégsem éltek vissza a bizalmával? — Én nem a katedráról tanítottam. Úgy voltam társa a diákjaimnak, hogy érezték: az első vagyok köztük. Éppen ezért min­dent meg tudtam beszélni velük. Nekem szórakozás volt a tanítás, amelynek persze a céljaival is tisztá­ba voltam. Jókedvű és fia­talos maradtam a fiatalok társaságában. Az irodal­mat is embert gyönyörköd­tető, az élet kérdéseire vá­laszoló írásokkal próbál­tam megkedveltetni. Ma visszatekintek a negyvenöt esztendei peda­gógus-pályafutásomra, egy-egy tévedésem ellené­re mindig magamat adtam, s növendékeim jellemét igyekeztem formálni. Ami a legfontosabb: megpróbál­tam — amennyire lehetett — becsületben élni. olyan tevékenységet kel­lett az üzemeltetőnek át­venni — például a bér- számfejtést, a számlázást —, amit eddig a vállalati központ végzett. A kft. számos rendezetlen dol­got örökölt, többek kö­zött vízmérőórákat kellett cserélni, mivel nem mű­ködtek. Sok helyen for­dult elő, hogy az órákat a lakosság átállította, emi­att több szabálysértési el­járás indult, amelyek kö­zül három eset került át az ügyészségre. A négy településen mű­ködő kft. teljes körű szol­gáltatást egyelőre csak Szigetszentmiklóson és Tökölön végez. Halásztel­ken csak a csatornaművet üzemelteti, mivel a köz­ség a fővárostól kapja a vizet. Szigethalmon jelen­leg csak az üdülőterüle­ten van víz, de a kft. akár már holnap az egész köz­ségben meg tudná kezde­ni az üzemeltetést, ha a fogadókészség meglenne. A korábbi megállapodás szerint május 3-án kellett volna megkezdeni a rész­leges üzemeltetést, azon­ban ez a szigethalmi pol­gármester döntése miatt meghiúsult. Halász Csilla § Május 23-a és 28-a kö- ! zött dr. Karay Komé- ! lia jegyző vezetésével önkormányzati kül­döttség utazik a svájci Thun városba. Nagykőrös és Thun képviselői az oktatási, városfej­lesztési, energetikai, környezet­védelmi és a közigazgatási is­meretek gyűjtése, és nem utol­sósorban a globális együttmű­ködés építése céljából szerve­zik a mostani találkozót. Nagykőrösnek testvérváro­saival való erősödő kapcsola­tát jelzi, hogy az idei évben ez már a nyolcadik alkalma a Kö­rösi jelenlétnek valahol Euró­pában. Tavasszal a nagyszalon­tai Arany-ünnepségek járultak hozzá a kulturális és gazdasági kapcsolatok mélyítéséhez, majd Beregszászon a Beregi Heteli; rendezvénysorozatán nyílt mód ápolni a magyar— magyar barátságot. A németor­Éves közgyűlést tartott né­hány nappal ezelőtt Tápióság Barátainak Köre. A javarészt ma is ingázók lakta faluban — csakúgy, mint más helyeken is — a há­rom évvel ezelőtti választások­ra összeállt ugyan egy-két párt helyi szervezete, ők azonban lecsendesedtek a kampányzaj után. A megváltozott körülmé­nyek között ezért nagy jelentő­sége volt a minden sági lakost soraiba hívó baráti kör megala­kításának. Az élénkülés jelei A most lezajlott közgyűlésen Juhász János elnök örömmel állapította meg, hogy a kör működése pezsdítőleg hatott a sági társadalmi életre, hiszen kétszeri nekifutással létrejött a Faluvédő Egylet. A Tápióság- ra érkező idegenek figyelmét erre hívja fel a helységnévtáb­la alatt lévő felirat, jó lesz, ha betartják a rendet,.. Az élén­külés másik jele, hogy a kör­nyéken talán egyedül a ságiak csatlakoztak a tavaly október­ben újjászervezett Magyaror­szági Gyermekbarátok Moz­galmához, s alakították meg ez év elején a helyi csoportot. A baráti kör segíti tevékenysé­güket, miképpen az idei fel­adatok között fontosnak tartja a helyi iparoskor megszervezé­sét is? Szaporodnak ugyanis a vállalkozók a faluban, egyre jobban felismerik, hogy közös érdekeik miatt szükségük van az összefogásra. A kör értékelése szerint fa­lusi viszonylatban nem kis do­log, hogy rendszeresen — előbb havonta, majd negyed­évente — helyi újság jelenik meg Ságon, amelynek éppen a baráti kör a kiadója. A sajtó­termékre szükség van, igény­lik a polgárok, noha jó lenne, ha minél többen írnák le ben­ne a községet érintő vélemé­nyüket, javaslataikat. Ugyan­csak a baráti kör kezdeménye­zésének tulajdonítható a „Tá- pióságért Alapítvány" létreho­szági Espelkampban spárgater­mesztést tanultak a körösi gaz­dák, ugyanott a gazdasági ka­mara küldöttsége is puhatoló­zott a német és magyar vállal­kozások lehetséges közös cél­jairól. Szászrégenben a Keresz­tények a társadalomban cím­mel tartottak konferenciát, ahol Kiss János polgármester is előadást tartott. Bécsben az osztrák benzinkirály, ÖMV cégnél is járt körösi küldött­ség, az olasz Terme di Castro- caróban pedig előtárgyalások kezdődtek a termálgyógyászat témakörében. Ebben a félévben még egy további látogatást terveznek, május 24-én Nagyszalontára és Nagyváradra. Ez alkalom­mal, Fodor Ferenc lelkipász­tor vezetésével, a karitatív szol­gálat érdekében szervezik az utazást. zása, amelynek számláján sza­porodik a pénz, főleg az ön- kormányzat tett ki magáért. Kis híján elkéstek A jövőre nézve az az elképze­lés, hogy a falu múltját, népraj­zát, tárgyi, szellemi termékeit feltárja s megőrzi a jelen és a jövő generációi számára. Eb­ben a tekintetben kis híján el­késtek: a közgyűlésen néhá- nyan aggodalommal beszéltek arról, hogy ez a lehetőség már szinte a végét járja. Fogynak, kopnak az emlékek, elhuny­nak a múlt koronatanúi, tehát nagyon kell sietni. A ságiak mielőbb szeretnének egy falu­házat, pontosabban múzeu­mot, ahol bemutatnák a maiak­nak és az erre járó idegenek­nek a településen összegyűj­tött régiségeket, néprajzi érté­keket. Korábban már kisze­meltek erre egy, a falu köze­pén lévő ágasfás paraszti há­zat: a tulajdonossal nem sike­rült időben megegyezni, mi­közben az épület állaga annyi­ra megromlott, hogy nemrégi­ben le kellett bontani. Most új házat keresnek: más egyéb mellett emiatt is várják a sági­ak pénzfelajánlásait a már em­lített alapítvány számlájára. Természetesen számítanak az önkormányát eddigiekhez ha­sonló, gavallér támogatására is... Az idén folytatják Tápióság Barátainak Köre a falu kulturális életében ugyan­csak meghatározó társulat, hi­szen szervezett már a klubház­ban kerámiakiállítást, a napok­ban ért véget Horváth László farmosi festőművész kiállítása a Tápiómente templomairól. Hosszú idő után először hang­versenyt rendeztek Ságon, sőt közreműködésükkel jött létre az augusztus 20-ai nemzetkö­zi néptánctalálkozó a környé­ken egyedülállóan szép iskola­kertben. (tóth) F. F. Olcsóbb lett a víz Elhúzódó vagyonátadás * Értékmentő' sági barátok Faluházat keresnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom