Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-20 / 116. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. MÁJUS 20.. CSÜTÖRTÖK Aggasztó a vajdaságiak sorsa Kivonulás a Baltikumból A délszláv válság első vonalában található Magyarországot felettébb aggasztja a vajdasági magyarság sorsa, amelynek helyzetén nemigen könnyít, hogy Budapest közösséget vállal a Jugoszlávia elleni embargóval. Nem is mulasztják el a magyarok, hogy e tényre minden alkalommal felhívják tárgyalópartnereik figyelmét — állapítja meg a La Libre Belgique című brüsszeli lap tegnapi száma, amely Jeszenszky Géza fényképével illusztrált rövid cikket közölt a magyar külügyminiszter belgiumi látogatásáról. Borisz Jelcin orosz elnök a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról kötött Start— II. egyezmény moszkvai parlamenti ratifikálásakor nagyobb ellenállásra számíthat, mint a Start—I. esetében — közölte a washingtoni szenátus külügyi bizottsága előtt Linton Brooks, a szerződés kidolgozásában részt vevő amerikai tárgyalócsoport vezetője. Az írás, amely nagyobb részt Jeszenszky Géza NATO-nál tett hétfői látogatásáról ad tárgyszerű ismertetést — részletesen idézve Manfred Wörner NA- TO-főtitkár hétfői sajtóértekezleten elhangzott kijelentéseit — a cikk második felében megemlíti: a miniszter kedden szűk körű sajtóértekezletet tartott a brüsszeli magyar nagykövetségen, és itt nagy megelégedéssel szólt az Észak-atlanti Szövetségnél folytatott tárgyalások eredményességéről. Utalt arra, hogy a magyar közvéleményt, különösen a jugoszláv határ körzetéBrooks úgy vélte: ezt az ellenállást nem maga a szerződés, hanem 'a képviselők és Jelcin párharca magyarázza. Ennek ellenére az orosz törvényhozásnak jóvá kellene hagynia az egyezményt — mondta az AFP szerint. Az amerikai szakértő egyébként úgy vélte, hogy az amerikai kísérleti atomrobbantások esetleges felújításának nem sok hatása lesz az ben élőket erősen foglalkoztatják a szerb kegyetlenkedésekről érkező értesülések, növelve ve- szélyeztetettségi érzetüket is. Kérdésre válaszolva a magyar külügyminiszter nem tartotta időszerűnek a közvetlen magyar részvételt a majdani boszniai békefenntartó műveletekben — jegyzi meg a lap, majd megemlíti, hogy kitért viszont azokra a súlyos gazdasági következményekre, amelyeket a nemzetközi szankciókban való részvétel eddig Magyarország számára okozott. orosz parlamenti vita kimenetelére. Az Egyesült Államok által bejelentett kilenc hónapos moratórium ugyanis július elsejével lejár, s a Clin- ton-kormányzatnak hamarosan döntenie kell a kísérletek sorsáról. A moratórium hívei azzal érvelnek, hogy az amerikai robbantások felújítása indokként szolgálna Oroszországnak és Franciaországnak saját kísérleteik folytatására. Távoznak a kéksapkások? Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár feljegyzésben javasolta a Biztonsági Tanácsnak, hogy vonják ki a világszervezet béke- fenntartóit Horvátországból, mivel a kéksapkások nem tudják teljesíteni megbízatásukat. Az ENSZ-főtitkár május 15-én keltezett és nyilvánosságra nem hozott feljegyzésében felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét: ne pazarolják el a világszervezet korlátozott eszközeit azzal, hogy egy nagy létszámú alakulatot állomásoztatnak Horvátországban, amelynek megbízatása kivihetetlennek bizonyult. A dokumentum másolatát ismertető dpa szerint Gáli annak ellenére vetette fel a csapatkivonást, hogy szinte biztosra veszi: a kéksapkások távozása után ismét fellángol az ellenségeskedés. Az ENSZ-csapatokat 1992 februárjában vezényelték a Horvátország déli részén megalakított szerb Krajinába. Feladatuk a szerbek lefegyve- rezése és a kisebbség védelme lett volna. Mivel a fegyverek begyűjtése nem sikerült, a horvátok háromszor indítottak támadást a szerbek ellen a békefenntartók szeme láttára. Elvben lehetséges, hogy Oroszország ez év végéig kivonja Észtországban maradt mintegy hétezer katonáját — közölte Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter az észt kollégájával, Hain Rehasszal Vilniusban megtartott találkozón. Gracsov ugyanakkor több feltételhez is kötötte az ez évi kivonulást. Szerinte a végső kivonásról csak azt követően kezdődhetnek meg a tárgyalások, hogy egyezmény született az orosz hadsereg hátrahagyott javaiért járó kompenzációról. A katonák távozásához arra is szükség van, hogy Észtország biztosítsa a hazatérő tisztek lakásgondjainak megoldásához szükséges összeget. A pontos kivonási Bili Clinton amerikai elnök úgy döntött, hogy elismeri az angolai kormányt — adta hírül tegnap a The New York Times. Az amerikai kormány mindeddig azért halogatta a luandai kormány elismerését, mert így próbálta rávenni a kormányzó MPLA és az ismételten háborút indított, ellenzéki UNITA ütemterv elkészítése előtt Gracsov szerint a két ország vezetőinek általános, politikai jellegű megállapodást kell aláírniuk. Az orosz miniszter lett kollégájával, Talavs JundzissaI is találkozott, s ismételten elutasította az idei, Lettországból való kivonulásra vonatkozó követelést. Gracsov 1994 végét említette mint olyan dátumot, amikorra az orosz csapatok zöme távozhat Lettországból. Oroszország azonban még ez után is évekig üzemeltetni kíván a balti állam területén három hadászati fontosságú létesítményt: a skrundai radarállomást, a liepa- jai haditengerészeti támaszpontot és a ventspilsi űrtávközlési központot. képviselőit a tárgyalásos megoldásra. A Reuter jelentése megjegyzi, hogy az egykor marxista irányultságú kormány elismerése éles fordulatot jelent az amerikai politikában, amely Ronald Reagan és George Bush idején az UNITA-t támogatta a 16 évig tartó angolai polgárháborúban. Start—//. -ratifikálás Lejár a moratórium Fordulat a Fehér Házban Elismerik Angolát VÉLEMÉNY Tirádák a közoktatásról A vezérszónokok nagy napjának is nevezhetnénk a parlament kedd délelőtti plenáris ülését, melyen a régóta várt s most benyújtott közoktatási törvénytervezet általános vitája folyt. Gondosan szerkesztett, remekbe szabott kiselőadásokat hallhattunk, érdekes volt a különböző rendező elvek köré felépített elemzések összehasonlítása. Az ukrán—magyar ellenzéki besegítés már a múlté, utoljára talán az Expo-vitán volt ennyire egységesen tagadó az ellenzék (bár a szocialisták az elején azt még támogát- ták). Világkiállítást rendezni persze nem kötelező, más a helyzet azonban az oktatással. Iskola volt és lesz, me’rt lennie kell. Bárhol és bármikor, háborúban és békében, diktatúrában vagy demokráciában ez az intézmény mindig működik. Ezt persze a felszólalók is tudják, irodalmi remekléseiket hallgatva azonban némi kétség támadhat: kizárólag az ő elképzeléseik az üdvözítők? Ha egy laikus, vagy idegen végighallgatta az — ismételten mondom, remekül szerkesztett, meggyőző — előadásokat, azon nyomban elképed. Ennyire bölcs és pragmatikus a parlamenti ellenzék, szemben az előterjesztő kormány és szakminisztérium farkasvakságával? Ha azonban némi hely- és témaismerettel rendelkezünk, könnyen átlátható a tetszetős baritonok szándéka. Általánosságban elmondható, hogy ferdítések, a tények nem valósághű ismertetése (magyarul hazugság), ellentmondások és szakmai tévedések tarkították mindhárom expozét, az előbb említett értékek mellett. Egyikük sem hagyta ki az olcsó poént, miszerint azt sem tudják, hányadik változatot kapják kézhez. Persze hogy tudják, hiszen közel két éve folyik az egyeztetés, épp ezek eredménye a sok módosítás. Pártokkal, szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel számtalan megbeszélés, egyeztetés, nemegyszer sikert ígérő eszmecsere történt. Mindezek tudatában a tárca konszenzuskeresését megkérdőjelezni nem épp illdomos. Ezt a magatartást persze megszokhattuk a két liberális párttól, pályafutásuk kezdetét is a tagadás jellemezte az EK ismert alá nem írásával. Ugyancsak felesleges azt szajkózni, mennyire késett a tárca a törvény benyújtásával, kiváltképp ennyi jó szándékú segítség mellett. A kormány persze hogy késik, sok mindennel késik, ennek oka azonban nem legendás lassúsága, hanem a feladatok sokasága. Végre-valahára elkészült az oktatási csomag, a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási és az akadémiai törvénytervezet. Utóbbiak meglétét kétségbe vonni — mi szükség erre? Éz vonatkozik a már negyedik változatában elkészült nemzeti alaptantervre, valamint a vizsgakövetelményekre is. Egyetlen példa az állapotokról, ami egyébként a hangulatot is érzékelteti. Köztudott, hogy politikai okokból bevonták a középiskolák negyedikes történelemkönyvét. A minisztérium pályázatot hirdetett, amelyre fura mód, senki sem jelentkezett. Tankönyv mégiscsak kell, így megbíztak egy szerzőt, aki példás gyorsasággal, hónapok alatt megírta a könyvet. Ugyanez a feszített tempó jellemezte a lektorok és a nyomda munkáját, így a könyv decemberben megjelent, s a második félévben már ezt használják a diákok. A Magyarország utolsó évtizedeit feldolgozó tankönyv sajtóbemutatóján azonban meglepő dolgok történtek. A szerző elmondta, hogy tárgyszerűen, a napi politikától mentesen elemezte 1940-től a folyamatokat, míg a legutóbbi éveknél már csak a tények felsorolására szorítkozott. Kifogásolták, hogy miért az ismert politikai államtitkár a könyv lektora. Fel sem merült, hogy történészi minőségben dolgozott... Baj volt, hogy miért a szovjet csapatkivonulás a legutolsó mondat, miért nem szerepel bővebben az ellenzék Nagymaros elleni fellépése. Miért így és miért úgy, miért nem amúgy? Volt olyan kolléga, aki felütötte találomra a tankönyvet, s egy vaktában megtalált mondatot bírált. Hisztérikus hangulat uralkodott, a megszeppent szerző szomorúan tekintett körül, hogy mire vállalkozott. Pedig csak tette a dolgát, talán épp azok helyett, akik meg sem kíséreltek segíteni a középiskolásokon, itt pedig, az elegáns szálló halijában golyózápor alá vették a történészt. Közelebbről vizsgálva a vezérszónokok előadásait, a szocialistáké volt a legmeggyőzőbb. Jánosi György e téma szakértője, nem hiába vész részt állandóan oktatási fórumokon, mégha kissé egyoldalú is, hiszen kizárólag elmarasztalja a tervezetet. Hogy hiányolja az átfogó koncepciót, ez politikai fogás. Az iskolaszerkezet átalakításáról alkotott véleménye azonban különös. Bármennyire is tiszteletben tartom más szemléletek eltérő véleményét, a nyolcosztályos iskola megbontását fájlalni — súlyos tévedés. Való igaz, hogy költséges az átalakítás, s az is, hogy ez az uralkodó, a magyar oktatás alapja, ám mai formájában már nem megfelelő. Ezen az alapon az egypártrendszer, a termelőszövetkezet vagy a szocialista gyáripar is megmaradhatott volna, hiszen szintén uralkodó volt. Az átalakítás valóban költséges, sokszor fájdalmas is, de elkerülhetetlen. Ehhez kapcsolódva örül a képviselő, hogy kitolódik a tankötelezettség határa, s ezzel a döntés is, ám egy mondattal később ennek logikus következményét már tévesen nevezi meg. A pályaválasztás nem kerül előbbre, hiszen 8—10 éves gyerekek esetében erről még nem beszélhetünk, itt legfeljebb irányításról van szó. Széles e hazában minden harmadik osztályban tanító pedagógus fel tudja mérni kis hibaszázalékkal a gyermekek képességeit. Jelenleg a legjobb nyolcadikosok átalusszák a tanévet néhány magatartás és tanulmányi szempontból rossz osztálytárs miatt. A tanárok idejének és energiájának zömét a fegyelmezés és a felzárkóztatás költi le. A felső tagozat kettősségét megszüntetni elsődleges érdek. És ez nem kasztosodás, nem zsákutca, hanem mindkét oldalon — a jó és rosszabb tanulók esetében is -— a hatékonyabb kibontakozás biztosítéka. Fölösleges aggódni a falusi iskolákért is, különösen azok egykori szocialista szétverése és központosítása után. Négy-hat, netán nyolc osztályt önállóan is biztosítani fognak, s ha a jelenleg még pártállami stílusú Volán-közlekedés is a szülők, gyermekek és önkormányzatok érdekeit veszi figyelembe, helyi szinteken megoldódik a helyzet. (Ma még szomorú nézni téli reggeleken a sok helyütt hétre, negyed nyolcra iskolába érő, álmos gyerekeket, a Volán ugyanis nem igazodik az iskolákhoz. Leleményes önkormányzatok iskolabuszai ezt is megoldhatják. Ugyanezzel válaszolható meg a térben és időben is tág horizontú Fidesz-felszólalás. Furcsán hatott Fodor Gábor kijelentése, miszerint a kormány leváltotta a törvény-előkészítéseket eddig vezető miniszterét, s az újnak még nem volt ideje a hatalmas anyag áttanulmányozásához. No, nem ez az aggódás meglepő, hanem az, hogy épp a Fidesz volt, amely interpellációival, sztrájkkal, nyilatkozataival másfél évig az exminiszter lemondatását szorgalmazta. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy Fodor Gábor indítványa, miszerint a kormány vonja vissza átdolgozásra az előterjesztést és a parlamenti pártok élőiről kezdjenek mindent, politikai időhúzás, szakmai érv vagy fiatalos tréfa-e. A legnehezebb a szabad demokraták felszólalását értékelni, itt volt ugyanis a legtöbb politikum. Valószínű, hogy Pető Iván ifjúkorában nem Comeniust és Pestalozzit falta, így feladata csak a szakértő team dolgozatának felolvasása volt, személye azonban súlyt adott a témának. Hogy nem lát esélyt a jelenlegi tervezet konszenzusos elfogadására, nem meglepő. Hogy az irányítás új rendszerét egészében elutasítja, az sem. Hogy a pártelnök szerint teljes a bizonytalanság az iskolai hitoktatás terén, javaslom, nézzen körül. Van, ahol megoldották, van, ahol nem. Ä legtöbb helyen szépen rendeződött, a néhány konfliktust hisztériásán felfújó sajtó, tv és rádió téma nem tipikus eset. Természetesen számtalan megoldatlan kérdést, bizonytalanságot tartalmaz a benyújtott törvénytervezet, erre lenne jó a higgadt szakmai munka. Szándékosan nem említettem a világnézeti semlegesség mindhármuk által felhozott problémáját. A leggyakoribb ellentmondás a tárca központosító törekvése. Valameny- nyien többször is említették, érdemleges bizonyítás nélkül. Pedig épp a vélt hiányosságok felsorolása igazolja az ellenkezőjét, hogy nincs centralizálás. Egyszerűbben mondva: nem a minisztérium mondja meg, hányas égő kell egy kisiskola szertárába. Végezetül három kérdés: Mi igazolja, hogy e törvény által csorbul az oktatás szabadsága és az iskolák autonómiája? Mi igazolja, hogy pártérdekből született törvény teremtődött, melyet a következő választások után azonnal meg kell változtatni? Mennyivel jobb az időhúzás, a törvénynélküliség vagy az ellenzék egységesen soha nem látott oktatási koncepciója a kormány most kidolgozott csomagtervénél? Választ persze nem várok, eleget ültem már oktatási fórumokon, ott sem tudtak meggyőzni. Mindenesetre nehéz parlamenti menet várható. Az osztálytermek tábláin hamarosan megjelenik az ó, ió, ció, áció. Remélem, a tisztelt Házban ez a betűsor nem a pankráció szóhoz vezet.
