Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

PEST MEGYE/ HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. MÁJUS 4.. KEDD Akik érettünk a tűzbe mennek „A (áng, mint a tenger árja hömpölygőit lefelé az öt-liat eme­letes házakkal sűrűn beépített völgyekbe, melyek még tele voltak elárusító bódékkal. Ja-, olaj-, gabona- és dióraktárak­kal is. A tűzvész elegendő táplálékra találva, sorozatos robba­násokká eró'södött, s hallatlan gyorsasággal liarapózott el egész utcák hosszat. A városon kívül táborozó, vagy a vízveze­tékeken álldogáló emberek a lángok színéről találgatták, hogy mi ég. A szörnyű légáramlat időnként ezer- és millió­szám hozta ki a lángtengerbűl az izzó dió- és mandulahéja­kat, s hirtelen felrepítette a magasba, mint megannyi fényló' lepkerajt. ” Dr. Sági János ezredes, a Pest Megyei Tűzoltóság megbízott parancsnoka mondja: „Eddig még minden katasztrófave­szélyt sikerült elhárítani' A Újabban a rendszámtáblákat lopják Meddig terjed a magántulajdon szentsége? A látványt hátborzongatóan elénk táró leírás akár napja­ink valamelyik rettenetes tűz­vészéről is szólhatna, de nem így van. Az idézet Henryk Si- enkiewitz Quo Vadis című re­gényéből való, és az ókori Róma pusztulását ábrázolja. Elhárított katasztrófák Ősrégi dolog az emberiség heroikus küzdelme az olykor végzetesen ellenünk forduló elemekkel szemben. Időszá­mításunk után az I. és a II. században hazánk területén, a Római Birodalomban már szervezett tűzoltás működött. Ami pedig a folytatást illeti, Szent István király törvényei között a tűzrendészetről is rendelkezett. Nem véletlenül jutottak eszembe ezek a dolgok. Min­den év május 4-e Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének a napja. Szokássá vált ilyenkor a megemlékezés azokról, akikhez egyébként csak ve­szélyhelyzetben fordulunk. Felkerestem dr. Sági János ezredest, a Pest Megyei Tűz­oltóság megbízott parancsno­kát, és napi gondjaikról be­szélgettünk. — Ezredes úr, milyennek ítéli meg Pest megye tűzvédel­mi helyzetét? — Sajnos, nem sok jót mondhatok, még abból az al­kalomból sem, hogy most ün­nepelünk. Örülök annak, hogy látványos bemutatókra is van erőnk, mert szeret­nénk. hogy azok is megismer­jék a munkánkat, akik nem kerültek velünk közvetlen kapcsolatba. Ami azonban az általános helyzetünket illeti, kevés pénz jut arra. hogy a szükségleteknek megfelelően fejleszthessük a technikán­kat. és érdemeik szerint meg­3ÉC Időről időre fokozza . tevékenységét, mind ÍA> szélesebb körben gya­korolja jószolgálati küldetését a Váci Egyházme­gyei Karitasz szervezet. Mint Hollik István igazgatótól megtudtuk, újabban a váci Já- vorszky Ödön Kórház igazga­tóságával kötöttek egy na­gyon fontos megállapodást. — Mindenki ismeri azt a szívszorongató érzést — mondta az igazgató —, ami­kor a kórházi látogatás idején senki sem lép az élete során magára maradt, rokonok, vagy család nélkül élő ember ágyához. Nem kérhet szíves­séget, nincs kinek üzenjen, panaszkodjon. Szomorúságu­kon akarunk enyhíteni azzal, fizethessük az embereinket. Sajnos, a termelést közvetle­nül nem szolgáló tűzvédelmi kiadásokat legtöbb helyen mi­nimálisra csökkentették. Sem az adórendszer, sem a biztosí­tási rendszer nem segíti elő a biztonság növelését. A gaz­dálkodó szervezetek jelentős része elhanyagolja a karban­tartást, a technológiák korsze­rűsítését. A leállított üzemek állapota fokozatosan romlik, újraindításukhoz tűzvédelmi szempontból is egyre na­gyobb ráfordításokra lenne szükség. Út és vasúthálóza­tunk sajátosságai, valamint a gépjárműpark műszaki állapo­tának romlása miatt egyre sű­rűbben kell egységeinket köz­úti balesetekhez, gépkocsitü- zekhez riasztani. Ezek az ese­mények nem egyszer már- már katasztrófahelyzetet idéz­nek elő. Mindezek ellenére el­mondhatom, hogy a legna­gyobb veszélyeket sikerült el­hárítanunk. Ilyen volt tavaly Százhalombattán a vasúti tar­tálykocsiból történt ammónia- ömlés. a közelmúltban pedig az alsónémedi MÉH-telep gu­mitárolójában keletkezett tűz. Kevés az önkéntes — Tavaly köztudomásúan, a nagy szárazság is hozzájárult ahhoz, hogy rendkívül sok volt a tűzeset. Idén tapasztal­nak-e javulást? — Idén eddig már több mint 900 alkalommal kellett tűzesethez kivonulnunk, s ez arányosan nem nagy csökke­nés a tavalyihoz képest. Amit viszont sikerként nyugtázha­tunk, hogy kevesebben vesz­tették el életüket a lángok kö­zött. Ebben feltétlenül szere­pe van annak, hogy tűzoltó­ink mindent megtesznek, ami erejükből telik. — Az utóbbi időben gyak­ran merül fel a gyújtogatás hogy a kórházi személyzettel együttműködve fokozott fi­gyelmet fordítunk az ilyen be­tegekre. Kölcsönösen tájékoz­tatjuk egymást helyzetükről, tapasztalatainkról és össze­hangoljuk a cselekvéseinket. Látogatási időben a karitasz önkéntes munkatársai keresik fel az ilyen betegeket. Beszél­getnek velük, mint a családta­gok. segítenek elrendezni ki- sebb-nagyobb gondjaikat. Amikor a kórházból kikerül­nek, a lakóhelyükön vesszük gondjainkba őket. Ha pedig ott nem működik szerveze­gyanúja, ami azután igazoló­dik. Minek lehet ezt tulajdoní­tani? — Összefügg egyrészt az­zal, hogy nagyon sok a bűn­cselekmény, és a tettesek így akarják a nyomokat eltüntet­ni. Másrészt a családi viszály­kodás, a bosszú is nemegy­szer ilyen végzetes cselekede­tekhez vezet. Tavaly 160 eset­ben történt bizonyíthatóan gyújtogatás, ami rendkívül sú­lyos dolog. Ugyanakkor azon­ban a gondatlanság ennél is nagyobb veszélyt jelent. Csaknem kétezer alkalommal bebizonyosodott, hogy a do­hányzás, az eldobott cigaretta- csikk miatt keletkeztek a lán­gok. — A közelmúltban írtunk arról, hogy valamelyik telepü­lésen súlyos égési sérüléseket szenvedett egy tűzoltó, holott ez talán megelőzhető lett vol­na, ha vannak önkéntesek, akik a helyszínt már az első percekben biztosítják. Más­hol mi a helyzet az önkénte­sekkel? — A megyében 198 telepü­lésen kellene önkéntes tűzol­tóságnak működni. Sajnos azonban csak 95 szervezet van, s közülük sem mind­egyikre számíthatunk tűzol­tásnál. Országosan is példa­mutató azonban a pomáziak tevékenysége. Jó egyesületek működnek Kiskunlacházán, Aszódon, Pilisvörösváron, Farmoson, Tápiógyörgyén, Nagykőrösön és még sok más helyen. Furcsa azonban, hogy a több mint 50 ezer la­kosú Érd nem tud egy műkö­dőképes egyesületet szervez­ni. A Pest Megyei Tűzoltó Szövetség támogatásával sze­retnénk az önkéntes mozgal­mat fellendíteni. — Hogyan élnek azok az tünk, az önkormányzatok fi­gyelmét hívjuk fel rájuk, a házi gondozó szolgálat foko­zott segítségét kérjük. A Caritas Hungarica, azaz a Magyar Karitasz or­szágos hálózata kezdeménye­zéséhez is csatlakoztak a vá­ciak. A szenvedélybetegek ér­dekében hatékony segítséget tervező egyházi intézmény országos felmérésbe kezdett. A váciak is dolgoznak már azokkal a kérdőívekkel, me­lyek kitöltése után feltérké­pezik hol, milyen szerveze­tek, hogyan, milyen esetek­Erdó'si Ágnes felvétele emberek, akik a szónak nem­csak jelképes értelmében; ké­pesek értünk a tűzbe menni? Esküjükhöz híven — Gyakran apáról fiúra örök­lődik a hivatás, a szakma sze- retete. A tavalyi nagy erdőtü­zeknél például hívás nélkül jelentkeztek szolgálatra mun­katársaink. Olykor emberfe­letti feladatokat vállalnak azért, hogy életeket és értéke­ket mentsenek. Tény viszont, hogy az anyagi megbecsülé­sük ezzel közel sincs arány­ban. Az átlagfizetés bruttó húszezer forint a beosztottak­nál, a tiszteknél sem haladja meg a harmincezret. Ilyen kö­rülmények között bizony nem vonzó ez a pálya, s ez nemcsak a mi állományunkra vonatkozik. Helyzetünk, mű­ködésünk megfelel az orszá­gos átlagnak. — Ezek a gondok mindany- nyiunkat érintenek. Valameny- nyien kerülhetünk olyan hely­zetbe, hogy életünk, va­gyonunk a tűzoltók kezében van. Mit terveznek a jelenlegi helyzet javítására? — Minden körülmények kö­zött eleget teszünk esküben vállalt kötelezettségünknek. A katasztrófaveszélyt eddig min­dig sikerült elhárítanunk, s eb­ben a felkészültségen túl a sze­rencse is közrejátszott. Látni kell azonban, hogy ha a tűzvé­delem helyi önkormányzati fel­adattá válik, súlyos problémák adódhatnak, hisz a települések önállóan nem tudnak megbir­kózni ezekkel a feladatokkal. Számunkra ezért egyértelmű, hogy a tűzvédelmi szolgálta­tást csak megyei szintű koordi­nációban, a megyei önkor­mányzatnál lehet megoldani. Gál Judit kel küzdenek? A teljes infor­mációk birtokában határoz­zák majd meg a módszerek alkalmazását, a betegek meg­találásának módját. Egyelőre három lehetőség látszik a szenvedélybeteg emberekkel való kapcsolat megteremtésére. Az egyik, hogy az illető maga jelentke­zik és kér segítséget. A má­sik, hogy a család jelzi a gon­dokat, s ugyanezt teheti meg az ismerős, a szomszéd is. Éppen azért van nagy szükség minden magyaror­szági erő és jószándék egye­sítésére, mert ezen a téren na­gyon nehéz eredményt elér­ni. Ám annál nagyobb szük­ség van rá. K. T. I. A sittről szabadulok kötele­sek bejelentkezni az illetősé­gi helyük rendőrségén. Nem azért, mert a rendőrök igényt tartanak az efféle ud­variassági „vizitre”... A minap J. K. állított be az Örkényi rendőrőrsre; 90 napig élvezte a Székesfehér­vári Büntetőintézet vendég­szeretetét. Tulajdonképpen megúszhatta volna pénzbír­sággal is, eredetileg erre ítélte a dabasi bíróság, mert többszöri figyelmeztetés el­lenére vezetői engedély nél­kül furikázott különböző ko­csikkal, ámde J. K.-nak nem volt pénze — honnan is lenne, ha soha nincs állan­dó munkája —, így hát be­vonult „bűnhődni”. Bará­tunk a 90 nap alatt jó 15 ki­lót szedett magára. Az őrs­parancsnok, Gelle Ferenc alig ismert rá. Ezt a kis epizódot azon a hatszemközti beszélgetésen mondta el, melynek során Kovács István polgármester az Örkényi közlekedési mo­rált tette szóvá az őrspa­rancsnoknak, kérve, hogy a rendőrség nagyobb szigor­ral lépjen fel a szabályokat semmibe vevő járműveze­tők ellen. Örkény és környéke tele van lestrapált kocsironcsok­kal, amik évek óta nem vol­tak technikai vizsgán. A fel­szólításra többnyire nem áll­nak meg, a rendszámtábla alapján viszont rendre holt­vágányra jut a rendőrség. Mert újabban nem kocsit lopnak, hanem a kocsiról a A napokban tartotta éves közgyűlését az Inter-Euró- pa Bank. A közel harminc százalékban olasz tulajdonú pénzintézet a romló gazdál­kodási körülmények ellené­re is a hazai bankszektor át­lagát meghaladó teljesít­ményről adott számot rész­vényeseinek. A cég saját vagyona ta­valy tovább növekedett, jól­lehet fejlődésének üteme — különösen az utóbbi jó fél évtized rendkívüli dinami­kájával összehasonlítva — lelassult. A bank mérlegfő­összege a múlt évben 33,8 milliárd forintos szinten ma­radt, adózott eredménye pe­dig 800 millió forintra csök­kent az 1991-es kétmilliárd forinttal szemben. Az ellentmondásos, s a magyar bankszektor tagjait eltérő súllyal, de egyaránt érintő, kedvezőtlen környe­zeti hatásokra az Inter-Euró- pa Bank szolgáltatásainak rendszámtáblát, s ezeket rakják fel a roncskocsikra. — A minap elcsíptünk egy Ladát — mondja Gelle Ferenc. — Azonnal kide­rült, hogy a forgalmi enge­délybe bejegyzett rendszám nem egyezik a táblával. Le­szereltük a táblát, mire a srác flegmán; annyi baj le­gyen főnök, van még né­hány tartalék. A pénzbírsá­got ezen is akkor fogjuk be­hajtani, amikor a nagyha­rangból pipacs lesz. Gelle Ferencnek a meg- rendszabályozással kapcso­latban van egy elgondolása: — A szabálytalanságon ért kocsikat el kellene ko­bozni egy meghatározott időre, és egy telepen tárolni napidíj fejében. Ha aztán az elkobzási idő leteltével a tu­lajdonos nem tudja a tárolá­si díjat kifizetni, a kocsit el­árverezném. A jogászok erre azt mondják, ez ellent­mond a magántulajdont védő jogszabályoknak a tu­lajdonától senkit nem lehet megfosztani bírósági határo­zat nélkül. Ezzel szemben ha valakit tiltott pálinkafő­zésen érnek, a főzőüstöt azonnal elkobozzák... Nem vagyok jogász, te­hát nem állíthatom, hogy Gelle főhadnagy javaslata jó vagy rossz. Azt viszont adófizető polgári minősé­günkben igenis elvárjuk, hogy az illetékesek — a jog­alkotók — teremtsenek ren­det és szüntessék meg eze­ket az áldatlan állapotokat. (matula) és megcélzott ügyfélköré­nek szélesítésével válaszolt. Erőteljesen bővült a külke­reskedelemhez kapcsolódó okmányos és egyéb fizetési forgalma. A folyószámla­szolgáltatások nemzetközi színvonalú technikai hátte­re s az ügyfélkapcsolatokra edzett szakemberállomány egy lendületesen bővülő ügyfélkör megfelelő kiszol­gálását s új banktermékek bevezetését tették lehetővé. 1992 végére az Inter-Euró- pa Banknál folyószámlát ve­zető cégek száma 1670-re, a forint folyószámlák állo­mánya 3,2 milliárd forintra, a devizaszámláké pedig 1,6 milliárd forintra nőtt. A kap­csolódó szolgáltatások so­rát gazdagítja a múlt év so­rán bevezetett vállalati Eu- rocard, majd az ez év végé­re tervezett forint hitelkár­tya, csekk-kártya és csekk­kibocsátás. (Árpási) Magányosok és szenvedélybetegek Számíthatnak a váci karitászra Tájékoztatták a részvényeseket A vagyon tovább növekedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom