Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. MÁJUS 4., KEDD 5 Még egyszer a Rókus-ügyröl Tisztelt Szerkesztőség! Még Pest Megye Önkormány­zatának döntése előtt eljutott hozzám annak a levélnek a má­solata, amelynek alapján a Pest Megyei Hírlap mellett országos napilapok is írtak arról, hogy magát egyelőre megnevezni nem kívánó külföldi beruházási társaság meg kívánja vásárolni a Rókus Kórházat azzal a való­színűsíthető céllal, hogy annak helyén bevásárlóközpontot léte­sítsen. Én magam az ajánlatot nemcsak abszurdnak, hanem — a levél tartalmának és formulájá­nak ismeretében — a szélhámos­ság határát súrolóan komolyta­lannak tartottam. Éppen ezért kérdést kívántam intézni az Or­szággyűlés plenáris ülésén a kör­nyezetvédelmi és területfejlesz­tési miniszterhez, tudván, hogy Budapest egyik legismertebb műemlékegyütteséről van szó, amelynek értékét növeli, hogy fennállása óta eredeti funkcióját tölti be. Megnyugvással vettem tudo­másul, hogy Pest Megye Köz­gyűlése gyorsan és határozottan döntést hozott ebben a kérdés­ben. Éppen ezért az okafogyottá vált kérdésnek az Országgyűlés plenáris ülésén történő elhangzá­sát már feleslegesnek tartottam, ám arra kértem Dr. Gyúrkó Já­nos környezetvédelmi és terület­fejlesztési minisztert, hogy kér­désemre a válaszát írásban szí­veskedjen megküldeni. Ez meg­történt, és annak tartalmát a jö­vőre nézve tanulságosnak tar­tom mindenki számára megis­merni, akinek egyáltalán eszébe jut a Rókus Kórház bármilyen formában történő megszünteté­se. Tanulságosnak tartom ízért, mert tudomásom van arról, hogy korábban is hasonlóan „megalapozott” ajánlat a kórház eredeti funkciójának megfelelő fejlesztéstől elriasztott, valóban komoly befektetőket. A Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter Úr válasza remélem egyszer és mindenkorra minden­ki számára világossá teszi, hogy a Rókus Kórház épületegyüttese hosszabb távon is eredeti funkci­ójának megfelelően, kórházként fog üzemelni. I)r. Fodor István országgyűlési képviselő A miniszter válasza Dr. Fodor István képviselő' úr, a Rókus Kórház állítólagos ér­tékesítése tárgyában felvetett kérdésére A Rókus Kórház — hírek sze­rinti megvételével kapcsolato­san — a Népjóléti tárcával egyeztettünk, ennek figyelembe vételével a következőkről tájé­koztatom: 1993 márciusában egy magát megnevezni nem akaró beruhá­zási csoport ajánlatot tett a Pest Megyei Önkormányzat tulajdo­nában lévő Semmelweis Kór­ház épületének megvételére. Az ajánlatot a Megyei Önkor­mányzat két bizottsága (népjólé­ti és gazdasági) megtárgyalta és 1993. április 2-án napirend előtt a megye közgyűlése határozatot hozott a vételi ajánlat további részletes vizsgálat és tárgyalás nélkül elutasítására. A Közgyűlés határozata úgy gondolom mindannyiunk számára megnyugtató, annál is inkább, mert a Kórház — és ezt hangsúlyoznom kell — Budapest Műemlékjegyzéké­ben a Rókus-kápolnával együtt elsőosztályú műemlék­besorolású, védett ingatlan. A Kórház és Kápolna a közöt­tük eredetileg is meglévő ajtó közelmúltban történt megnyitá­sával napjainkban újra szerves egységet képez. A Kórház azon műemlékeink közé tartozik, mely fennállása óta megtartotta eredeti funkció­ját és attól eltérő hasznosításá­val nem értünk egyet. A Kórház épületében az aláb­bi időben folyamatos korszerűsí­tési munkálatokat végeztek, melynek köszönhetően a szol­gáltatásai országos viszonylat­ban is egyre színvonalasabbak, és így egyesítik a műemléki érté­kek megőrzését a korszerű, ere­deti használattal. A megyei Vagyonátadó Bi­zottságtól és a Fővárosi Kerüle­tek Földhivatalától kért felvilá­gosítás és iratok alapján tudo­mást szereztünk arról, hogy a Pest Megye Közgyűlésének el­nöke a Gyulai Pál u. 2. sz. alatti Rókus Kórház épületének tulaj­doni jogát kérte a Földhivatal­nál Pest Megye Önkormányzatá­nak javára bejegyeztetni. A tulajdoni lapon a műemlé­ki védettség ténye ugyan nem került bejegyzésre, de feljegy­zésre került az a tény, hogy a tu­lajdonjog bejegyzése folyamat­ban van. A bejegyzés a mai na­pig még nem történt meg. A Pest Megyei. Vagyonátadó Bizottság a Rókus Kórház önkor­mányzati tulajdonba adásával nem foglalkozott, arra vonatkozó­an kérelem hozzájuk nem érke­zett. így mivel a vagyonátadás az épület műemléki voltát figyelem­be véve nem történt meg, az in­gatlan tulajdoni jogának Pest Me­gye Önkormányzata javára törté­nő bejegyeztetésére jogalap nincs. Az ingatlan vagyonátadásá­hoz, továbbá értékesítéséhez is szükséges az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal hozzájárulá­sa, de ilyen irányú megkeresés Hivatalunkhoz nem érkezett. Az épület bontása műemléki szempontból nem engedélyezhe­tő, ehhez való hozzájárulásunk fel sem merülhet. ✓ Állsz ott, mint egy cserép muskátli! Rendhagyó osztályfőnöki óra A tíz, huszonöt vagy még en­nél is több éves érettségi talál­kozó jelentős élménynek szá­mít, élmény a volt diáknak és nosztalgiára ad okot az egyko­ri tanárnak. Az Ócsai Bolyai Napok al­kalmával a Bolyai János Gim­názium tantestülete nyílt, rend­hagyó osztályfőnöki órát tar­tott az Egressy Gábor Szabadi­dő Központ színháztermében, melyre meghívtak — az évfo­lyamtól függetlenül — né­hány volt „bolyaist”, akik az ócsai alma materben érettsé­giztek s az itt kapott útravaló- val indultak el az 'életbe. Az osztály ez alkalommal a színpad volt, katedrával és pa­dokkal. A katedránál Uhrin Sándor tanár ült, az asztalnál pedig azok, akik — egy kivé­telével — valamennyien a pe­dagógiát választották hivatá­sul. Az egy kivétel Pusztai Er­zsébet népjóléti államtitkár, aki az orvosi hivatást cserélte fel egy időre a politikai pályá­val. Pusztai Erzsébetet gyakran látni a képernyőn egy-egy par­lamenti közvetítéskor. Többnyi­re komoly, ha felszólal erélyes. Nos, ez alkalommal szerény kislányként válaszolgatott egy­kori tanárának, azzal a csöpp szorongással, ahogy az órákon diák felel a napi leckéből. —Lesz szíves elmondani, hogy lett országgyűlési képvi­Ketten a „véndiákok” közül: Bodzsárné Kucsera Ágnes, aki nemcsak érettségi bizonyítványt, de férjet is a Bolyaiban szer­zett, valamint dr. Pusztai Erzsébet népjóléti államtitkár, amint épp felel az osztályfőnök úr kérdéseire. selő és miként került államtit­kári tisztségbe? — Őszintén szólva egyikre sem vágytam, mert szeretem a hivatásomat és szeretnek a betegeim is. Én döbbentem meg leginkább, amikor tudo­másomra jutott, hogy megvá­lasztottak képviselőnek, s ma sem tudom, annyi jó magyar orvos közül miért pont rám esett a választás, amikor nép­jóléti államtitkárt kerestek. Olyan ez is, mint az érettségi bizonyítványom. Fogalmam sincs, hogyan lettem eminens. hisz az első jegyem, amit az ócsai gimnáziumban kaptam, kettes volt. Pedig szerintem négyest érdemeltem volna. Később rájöttem, az alacsony osztályzattal akartak még töb­bet kihozni belőlem. Most, utólag köszönöm a következe­tes szigort és az emberséget, melyből egyaránt kijutott min­den diáknak. — És maga, fiam, mit ka­pott tőlem útravalóul? — kér­dezte a tanár úr Kovácsné Molnár Arankától, a gyáli Ady-iskola igazgatójától. — Egy szellemes kérdést. Ki tetszett hívni felelni, én meg csak álltam némán a táb­la előtt, pedig készültem. Ak­kor azt kérdezte tőlem a tanár úr: mit állsz ott, lányom, mint egy cserép muskátli?! Ez a fél­ig tréfás, félig szigorú kérdés feloldotta bennem a szoron­gást, és megoldotta a nyelve­met. Hosszú tanári, pályafutá­som alatt magam is sokszor , feltettem ezt a kérdést — majd mindig sikerrel. Valami kedves emléke min­denkinek van, sorban felelnek az egykori „nebulók”. Vadász­ná Sárközi Márta, Bakné Sik­lósi Katalin, Hernádiné Gon- da Mária, Bodzsárné Kucsera Ágnes, Tímár László. A tanulságos osztályfőnöki órát egy most matúrára készü­lő diák kérdése oldotta hangu­latossá. — Tessenek elmonda­ni azt is, hogyan lógtak a diká- kok annak idején. A válaszokból kiderült, öt­letben akkor sem volt hiány, a diák akkor is túljárt a tanárok eszén. — Ti csak hiszitek, fiaim — legyint Uhrin tanár úr elné­ző mosollyal. Egy-egy kópésá- gotokon vagy füllentéseteken legalább olyan jól mulattam, mint ti magatok. És annak is szívből örülük, hogy mind­egyikötökből rendes ember lett. Matula Gy. Oszkár Tornaterem Törteién Törteién régóta álmodnak egy tornateremről, melynek tervei már elkészültek, s a helyet is kijelölték, de a felépítéséhez szükséges pénz még nem gyűlt össze — tudtuk meg Fe­hér István jegyzőtől. Jelenleg mintegy tízmillió forint áll az önkormányzat rendelkezésé­re, a beruházás azonban körül­belül harminckét millióba fog kerülni. A község képviselői állami céltámogatást pályáz­tak meg, de a parlamenti dön­tésre még várniuk kell. A ter­vek szerint a mostani piactér helyére, a József Attila úti álta­lános iskola mellé kerülne a tornaterem, ugyanis ez eset­ben nem kell új fűtési rend­szert kidolgozni. Az építke­zést két évre ütemezték. (-y) Földet vásárol Szigetújfalu A szigetújfalui önkormányzat megvásárolja a Csepel-szigeti Szövetkezettől a falu- területén lévő volt állattartó telep«!. Er­ről döntött ünnep előtti ülésén a helyi képviselőtestület. A ma­jort a szigetcsépi székhelyű szö­vetkezet felértékeltette, és en­nek álapján négymillió forint (plusz áfa) vételárért fogják új­ból birtokba venni a szigetújfa- lusiak egykori területüket. A tervek szerint gépkocsiparkoló fog itt létesülni. Ez a gépkocsi­val rendelkező vállalkozóknak fog parkolási lehetőséget bizto­sítani, hogy a teherautók, bu­szok és nehézgépek ne zavar­ják a falu lakosainak nyugal­mát. A testületi ülésen döntés szü­letett az iskolaigazgató megbí­zásáról is. Ketten nyújtották be pályázatukat az önkormányzat­hoz, az eddigi megbízott igaz­gató és a helyettese. A képvise­lők nehéz döntés előtt álltak, annál is inkább, mert a nevelő- testület mindkét helybeli, ráter­mett pedagógust alkalmasnak találta. Végül Pintérné Varga Rozáliát bízta meg a testület öt évre e feladat ellátásával. A képviselőtestület a társada­lombiztosítási választásokra ké­szülve döntött a választási szer­vek tagjainak és póttagjainak megválasztásáról is. Meghall­gatta a művelődési ház igazga­tójának éves beszámolóját, aki­nek saját elhatározásából be­nyújtott felmondását ezt köve­tően a testület jóváhagyta. Halász Csilla Véndiákok búcsúja „Nincs a világnak még olyan csodája, mint amikor a gödöl­lői gazdász felül a lovára. Fe­lül a lovára, rágyújt pipájára, az Atyaúristen is lemosolyog rája”. Ha más nem is, de ez a néhány hagyományos sor biz­tosan megmarad a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi ka­rán végzett, vagy majdan vég­ző valamennyi hallgatójának emlékezetében. A ballagási hagyományok­nak talán a tanrendnél is erő­sebb az ereje az egyetemi vá­Sajgó Mihály dékán a hallgatók társaságában rosban. El sem lehet képzel­ni, hogy az államvizsgák, a diplomaosztó előtt ne búcsúz­Búcsúztatás a városháza előtt A szerző felvételei zanak el lóháton és szekéren az öreg gazdászok a várostól, így volt ez a napokban is. Elől lovagoltak a fanfáro- sok, utánuk haladtak a díszes kocsikon a gazdászok egé­szen a városháza előtti díszté­rig. Ott Gémesi György ke­nyérrel és borral fogadta az életükből öt esztendőt Gödöl­lőn töltött hallgatókat — a hozzátartozók és a kíváncsis­kodók népes tábora előtt. A Chopin zeneiskola fúvószene­kara közreműködésével felejt­hetetlen marad az élmény mindenkiben. A hintók a főté­ren viszont a jövőt sejtették, néhány év múlva — amint megújul a Grassalkovich-kas- tély — bizonyára felülhetnek majd rájuk a turisták, hogy felkeressék a város többi ne­vezetességét.- balázs -

Next

/
Oldalképek
Tartalom