Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-14 / 111. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. MÁJUS 14.. PÉNTEK J3 A kisoroszi templomokról Lapjuk 1993. február 10-i számában Pamer Nóra tollából, „Szűkebb hazánk kinese” címmel rövid írás jelent meg, tele tévedéssel. A kisoroszi római katolikus templomot a XVIII. század elején építették és 1719-ben szentelték fel. Az építtető, Stahrenberg gróf volt, aki 1700 körül örökségképpen kapott szentendrei-szigeti birtokára katolikus németeket telepített a török kivonulása után az elpusztult munkáskezek pótlására. 1735-ben a katolikus templommal nem történt semmi, a katolikusok nem vettek vissza templomot, nem is volt rá szükségük, új templomuk még húszéves sem volt. A Kisoroszi Római Katolikus Egyházközség 1810-ig Visegrád fii iája volt, ekkor kapott plébániai rangot. 1719-től kb. 1780-ig a visegrádi káplán látta el a szolgálatot. 1780-tól a káplán már Kisorosziban lakott. Az anyakönyvek vezetését is akkor helyezték át. Ngm érthető az a mondat, hogy „A református templom állítólag 1784-ben épült.” Miért „állítólag”, amikor a főbejárat fölötti karzat mellvédjén ott a felirat: épült 1'803-ban. 1784 az építés kezdete lehetett. A katolikus templomra vonatkozó adatok megtalálhatók a kisoroszi plébánia irattárában, az 1780 előttiek a visegrádiban, továbbá az esztergomi érseki irattárban. A háromszáz főnyi katolikus közösség évtizedek óta békében él a kisebb református közösséggel, nem szabad az ökumené időszakában ezt a békét téves adatok közlésével megzavarni. Gy. Gy. (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) • * Tisztelt Uram! Szíves észrevételeit a Pest Megyei Hírlap 1993. február 10.-i számában közölt „Szűkebb hazánk kincsei” című cikkre vonatkozóan nagyon köszönjük. Levelét válaszadásra Vödrös Attila főszerkesztő úr nekem adta át. Cikkem fő célja egy analógián alapuló feltételezés volt a református templomtorony tervezőjére vonatkozóan; új adat stílustörténetének kiegészítésére, amelynek igazolására a római katolikus templommal kapcsolatos néhány adatot is közölnöm kellett. Nem volt szándékomban, és e rövid cikk keretén belül nem is lett volna lehetséges, a római katolikus templom építéstörténetét megírni. A félreértések onnan adódnak, hogy igen tisztelt levélírónk a református egyház iratait nem ismeri és a római katolikus templomra vonatkozó építéstörténeti adatokat sem ellenőrizte a levéltári adatokkal. 1755-ben ugyanis a római katolikus templom teljesen újjáépült; ezért utaltam cikkemben zárójelben a régi templomra, mint ismeretlenre. Fogalmazásom helyesebb és érthetőbb lett volna, ha így írom: formájában ma már nem ismert az a templom, amelyet a katolikusok 1735-ben visszafoglaltak. Helytelen fogalmazásomért ezúton kérem elnézését és nagyon köszönöm, hogy levelével felhívta rá a figyelmemet. Az a megállapítása azonban, hogy a cikk „tele van tévedéssel”, nem helytálló. Erre vonatkozó cáfolataimat külön közlöm. Végül pedig levelének utolsó mondatára kitérve, úgy gondolom, hogy az ökumenikus törekvéseknek nagyobb hasznára lenne a XVII. és XVIII. századi hazai általános vallás- történetre vonatkozó felvilágosítás, mint a tények elhallgatása még két évszázad múltán is. Csak a protestáns és a katolikus dokumentumok összevetése adhat magyarázatot arra, hogy miért volt szükség II. József türelmi rendeletére. Kiegészítő adatok a kisoroszi római katolikus és református templomok építéstörténetéhez A római katolikus templomra vonatkozó adatok a) Az 1783. évi cannonica visitatio szerint a Starhem- berg család a templomot 1755-ben építtette (Esztergom, Prímási Világi Leltár 195 kt. és ugyanott 168 kt.). b) 1798-ban kelt segélykérelmi beadványában a templom rossz állapota miatt Ribiánszky József kisoroszi lelkész azt írja, hogy a templomot körülbelül negyven évvel azelőtt (1798 előtt) építették (Országos Levéltár Kam Oeconom 1772—1800. a 3587 Föl. 290). c) 1787-ben lett önálló lelkészség, 1810-ben plébánia, a matrikulákat 1788 óta vezetik (cannonica visitatio 1812). d) Ha mai formájában nem is, de 1719-ben nyilván már állt az a római katolikus templom, különben nem állíthatták volna a reformátusok, hogy a katolikusok 1735-ben a templomukat visszavették, és csak 1783-ban alakult újra a református egyházközség (Ráday Levéltár, G. 205). Az a szó, hogy visszavették, azt jelenti, hogy eredetileg is katolikus volt. Az 1719. évi építésre írott adat nincs, kivéve a főoltár régi barokk keretének feliratát (az újabb keletű lourdes-i Mária-szobor felett): IN HONOREM SS ROSARII 1719. A református templomra vonatkozó adatok A református templom 1784-ben épült, tornya pedig 1804-ben. (Ráday Levéltár, G. 205). Az irodalom szerint, de nem az oklevelek bizonyítéka alapján, a templom 1803-ban épült, a karzaton látható feliratot véve alapul. Itt jegyzem meg, hogy az épületfeliratok nem minden esetben egyeznek meg a dokumentumokkal igazolt adatokkal. Ebben az esetben a karzat mellvédjén levő felirat már a toronnyal ellátott templomra utal, holott a torony nélküli épület jóval előbb is templomként szolgált. A tisztelt levélíró nyilván nem foglalkozott a templomfoglalások történetével. Ez igen bonyolult korszaka a magyar vallástörténetnek, amit egy mondattal elintézni vagy tagadni ndn lehet. Én magam végeztem ásatást olyan reformátusok által elfoglalt középkori katolikus templomban, amelynek írott forrásait feldolgozva kiderült, hogy a XVII—XVIII. század folyamán hatszor cserélt gazdát, vagyis felváltva a reformátusok vagy a katolikusok kezén volt. Ilyenkor mindig változtattak is a templomon, mert igyekeztek eltüntetni a másik vallás liturgiájára utaló nyomokat. Az említett ásatásomon Vörösbe - rény református templomában például az oltárokat és a sekrestyét szüntették meg a templomfoglaló reformátusok és magas kőfallal vették körbe az épületet. Én az adataimat legnagyobbrészt a Pest megye műemlékei (Akadémiai Kiadó Bp. 1958) kétkötetes elismert szakkönyvből merítettem, amelyet hivatásos művészettörténészek és levéltárosok írtak. Ha azóta (1958) behatóbb kutatást bármely műemlékkel kapcsolatban nem végeztek — amikor a levéltári adatokat is újra ellenőrzik —, akkor a könyv adatait hitelesnek kell tekintenünk, addig, míg azokat az épület feltárásával esetleg új adatok meg nem döntik. Pamer Nóra okleveles művészet- történész és régész műemléki szakmérnök És Győri Béla? Hiányolom a Rádió átszervezésében, hogy az egykor oly népszerű vasárnap reggeli adásban megszólaló Győri Béla főszerkesztésében jelentkező Vasárnapi Újság még mindig nem nyerte vissza régi fényét. Azt a fényét, mely igazi vasárnapi hangulatot keltett. A műsor a hallgatók többségének imponáló nemzeti érzelmeket tolmácsolt. Témái felölelték mindazt, amire a hallgatósága vágyott. Egyszóval: tartotta bennünk a hitet az igazi rendszerváltozásban. Ügy látszik, ezt bűnül rótták fel! És mi van azóta, amióta a liberális eszme győzedelmeskedett ebben az adásban is? Mást se hallunk, mint az élvonalbeli liberálisok mételyező megnyilatkozásait. Felvetődik a kérdés: kit is érdekel mindez? Szilárd meggyőződésem, hogy a lakosság túlnyomó része ezen a körön kívül áll. Hát akkor? Miért nem a többség akaratának megfelelő műsorszerkesztést végzik a Rádiónál? Avagy még mindig nagy a visszahúzó erő? Csúcs László alelnök úr figyelmét nyilván sok probléma köti le, de innen is szeretném felhívni arra, hogy már igen sokan várjuk a Vasárnapi Újság nemzeti megújulását. Annál is inkább, mert mi, a nemzetiek, nem pedig a liberálisok — melyek jórészt kripto-kommunisták- ból és azok leszármazotta- iból állnak — vagyunk többen, és a többségi akaratnak — mely a demokrácia alapja — kell érvényesülnie. Ahogyan visszakerült Chrudinák Alajos és Pálfy G. István a TV-ben régi helyére, ugyanúgy elvárjuk az alelnök úrtól Győri Béla mielőbbi visszahelyezését régi beosztásába! így fog helyreállni a többség és kisebbség helyzetében — a liberálisok el- szemtelenedése során — a megbontott egyensúly. Mert harc ez a javából! Aki ezt nem látja vagy nem akarja látni, az struccpolitikát folytat. Nekünk nem struccpolitikusokra van szükségünk, hanem a magyarság öntudatos képviseletét vállaló igaz magyar politikusokra, akik nem szégyenük felvállalni a magyarság eszmevilágát, mely eszmevilágban a hívő nemzeti felfogás a legfőbb követelmény! Nekünk nem kell az internacionalizmus! Elég volt belőle! Mi a magyarságtudatot akarjuk belenevelni gyermekeinkbe is! Minden valamirevaló nemzet kiállhat nemzeti önazonosulásáért, csak a magyar nem? Mert akkor mindjárt nacionalizmust kiáltanak a nem magyarsággal érzők. Forgó László Vác Szorobán módszer A közoktatás jelenéről és jövőjéről zajló országos viták közepette folyik a mindennapi munka az iskolákban, a pedagógusok érdeklődnek az új iránt, friss, hatékony módszerek alkalmazására törekednek, mert a gyerekek ma is járnak iskolába, nemcsak az új oktatási törvény megszületése után. Iskolánkban ebben a tanévben kezdték alkalmazni vállalkozó kedvű pedagógusok a szorobán módszert, ami a matematika tanításában hozhat korszakváltást. A kedvező tapasztalatok felkeltették több környező iskola tanítónőinek figyelmét. Május 6-án több mint harminc kolléganő látogatott el hozzánk Gombáról, Úriból és a másik sülysápi iskolából azért, hogy ismerkedjen e módszer lényegével, alkalmazásának lehetőségeivel. Külön öröm, hogy óvodapedagógusokat is vendégül láthattunk. A program Gulyásné Borbás Mária 1. osztályos tanítónő bevezetőjével kezdődött, melyben ismertette a SZOROBÁN lényegét, emlékeztetve arra, hogy ez a rómaiaknál és t az ókori Kínában is használt és hasznos eszköz volt. Ma japán „feldolgozásban” terjedt el és jutott el hozzánk is. A vendégek maguk is kézbe vették a számolóeszközöket, megismerkedtek a végezhető műveletek gazdag sorozatával. Ezek után a tanórai alkalmazás lehetőségeit bemutató órát láthattunk az első osztályban, majd Ordasiné Borbás Ágota a harmadik osztályban tartott matematikaóráján mutatta be, hogy az új módszer nagyobb gyerekeknél is menynyit segít az eredményes feladatmegoldásban. A közös munkával töltött délelőtt végén a látottak megbeszélése következett, jó hangulatú, élénk konzultáció zárta a programot. Az érdeklődés, az új iránti fogékonyság, egymás munkájának megismerése, megbecsülése haszonnal fog mutatkozni kisdiákjaink fejlődésében. Kecser György igazgató 2. sz. Általános Iskola Sülysáp HISTÓRIA Cegléd úrbéri terhei Ceglédet évszázadokon keresztül az óbudai apácák birtokolták. Amikor II. József feloszlatta a rendet, a mezőváros a vallásalaphoz került. A vallásalapot II. József abból a célból hozta létre, hogy a feloszlatott szerzetes- és apácarendek vagyonát átvegye, kezelje. Felügyeletét a Helytartótanács látta el, a birtokok közvetlen irányítását az uralkodó által kialakított tíz kerületben működő kamarai adminisztrátorok végezték. Az egyes uradalmak igazgatását a tiszttartói hivatalok alkalmazottat látták el. A ceglédi uradalom hatalmas kiterjedésű, az 1789-es felmérés szerint 70,046 holdas volt. Az úrbéri szolgálatokra kötelezettek közül 1787-ben 863, 1798-ban 805, 1808-ban 890 és 1818-ban 940 volt jobbágy, ugyanezekben az években a házas zsellérek száma 452, 665, 811 és 1007 volt, és az összeírok 200,190,166 és 277 házatlan zsellért is találtak a mezővárosban. A ceglédiek több alkalommal próbálták megváltani magukat az úrbéri kötelezettségek alól, de a város által telkenként felkínált 44 forintot az alap kevésnek találta. Cegléd 1790-ben beadvánnyal fordult a „Tekintetes Rendekéhez* kérve, hogy „az erőszakosan behozott terhes Urbáriumnak igája alól Kegyesen felszabadítani és azt megengedni, hogy vagy árendabeli (bérleti díj) tűrhető'örökös contractus- ra (szerződés) léphessünk, vagy azon árendák Capitális- sát (tőkéjét) le tevén és Szabad Városi Just nyervén akar ezen Nemes Pest Vármegyének kebelében meg maradjunk, akar pedig a Jászsági, vagy Kiskunsági distric- tushoz (kerület) Kapsoltassunk’lMivel a kérelem nem vezetett eredményre, a ceglédi tanács 1819. május 16-án úgy döntött, megpróbálja úrbéri tartozásai megváltását ismét kieszközölni. Pogány György
