Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-06 / 80. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 6.. KEDD Csúcstalálkozó után Egyértelmű támogatás Moszkvának Az amerikai kormány a korábban tervezettnél valamivel nagyobb, 1,6 milliárd dolláros sürgős támogatásban részesíti a Borisz Jetein elnök vezette orosz reformereket — jelentették be a kétnapos vancouveri csúcstalálkozó végén. A keretnek csaknem fele az amerikai termelők számára is előnyös gabonaszállításokból áll. Ezen kívül gyógyszert, oltóanyagot szállítanak, beruházási alapot állítanak fel és lakásokat építenek a külföldről hazatérő orosz tiszteknek, valamint szakértőket küldenek, Bili Clinton amerikai elnök arról beszélt a sajtó előtt, hogy a két ország újabb, partneri együttműködése szélesebb távlatokat igényel, és kész nagyobb segítséget is kérni a kongresszustól Oroszország számára. Az amerikai elnök ismét egyértelműen leszögezte: Amerika támogatja a reformok, a demokrácia, a piacgazdaság ügyét Oroszországban — nemkülönben Borisz Jelcint. Clinton felkérte a vezető nyugati országok, a G—7-csoport tagjait, hogy nyújtsanak szintén támogatást. Clinton elmondta: a programok összehangolására moszkvai iroda felállítását tervezik. — Borisz Jelcin közölte, hogy maradéktalanul elégedett a tárgyalásokkal. Hangsúlyozta: nem segélyeket kér, hanem azt, hogy adjanak a reformok útjára lépett országnak lélegzetvételnyi időt, mintegy két évet. Az orosz elnök elmondta, hogy Amerika és a többiek további segítségét várják a reformokhoz, de természetesen semmiféle politikai feltételt nem kapcsoltak a támogatáshoz. A két politikus egyaránt méltatta jó személyes viszonyukat. Jelcin megfogalmazása szerint mindketten tárgyszerűen, de bizonyos idealizmussal közelítik meg a kérdéseket. Az orosz elnök egyébként azt mondta, hogy megegyeztek az országával szembeni amerikai kereskedelmi megkülönböztetések felszámolásában. Clinton azonban jóval mértéktartóbb volt. Közölte, hogy a stratégiai exportkorlátozások fokozatos feloldásáról lehet szó, míg a tartós legnagyobb kedvezményt akkor tudják majd megadni, ha bizonyított, hogy senkitől sem tagadják meg az orosz hatóságok a kivándorlást. — Ugyanakkor immár mód nyílhat arra, hogy Oroszország eladja amerikai cégeknek űrkutatási technológiáját, valamint urániumát. Egyébként a felajánlott segítségben most a legfontosabb az olaj- és földgázipar fellendítése — hangsúlyozta Clinton. Moszkva a jelek szerint a délszláv válság ügyében továbbra is ellenzi, hogy keményebb nyomással bírják mérsékletre Szerbiát: Jelcin szerint az ügyben a fő kérdésekben értenek egyet. Az orosz elnök megismételte, hogy országa csapatainak Lettországból és Észtországból való kivonását attól teszi függővé, hogy biztosítják-e ott az orosz kisebbség jogait. Amerikai részről általában hangsúlyozták az emberi, a kisebbségi jogok jelentőségét a szovjet utódállamokban. Ennek hangot adtak az amerikai gyakorlatban szokatlan — nyilván orosz kérésre — kiadott terjedelmes, általánosságokban mozgó közös nyilatkozatban, amelyben síkraszállnak az atomfegyverek továbbterjedése ellen és a két START-szerződés életbe léptetéséért. Április négyről szóljon az ének — zeng a fülbemászó dallam, három évtized iskolai diáksága énekelte és hallgatta ünnepélyeken, tornatermekben, folyosókon és udvarokon, hogy érctorkok harsogva zúgják a szélnek felszabadítónk hősi nevét. Azóta elhamvadt a dal, még a tankönyvekből is kikerült, fekete betűs tanítási nap lett április negyediké, s nem osztanak jutalmat a pedagógusoknak ftó Csöppet sem bánom, hogy így történt, hiszen e nap — párjával, november hetedikével — sohasem tudott a szívünkhöz nőni, üres és tartalmatlan, idegen rítus maradt s megszokássá vált. Nem volt a miénk. A történelem talán igazságosabb lesz, hiszen kétségtelen, mégsem egy szürke hétköznapról van szó. Nagyjából ekkor ért véget a háború hazánkban, s a megszálló csapatok kiűzettek. Más kérdés, hogy az üldözők több mint negyven évig itt maradtak, ám ettől az akkori idők rövid eufóriája még érthető. (Érdekes azonban, hogy az idősebb generáció mindig a front szót használja a felszabadulás helyett.) De hamarosan véget ért a nagy reményű koalíciós korszak, jött a fordulat éve, aztán a rettegés és az embertelenség sötét időszaka. Az osztrák semlegességet, a szovjet kivonulást 1955-ben már fel sem foghatta a rabságba kényszerített magyar nép, ’56 novembere aztán végleg megadta a választ. Olyannyira, hogy a lényegesen konszolidáltabb és összehasonlíthatatlanul gazdagabb időkben is, egészen a nyolcvanas évek végéig, harsogták az érctorkok a felszabadító dicsőségét. Eszembe nem jutott volna rövid és felszínes történelmi öszszefoglalót írni, ha nem hallom a Munkáspárt idei ünnepi reto-Kolozsvári álláspont Nem létezik magyar Párizsi viharok A szombat éjjel bekövetkezett Francia Szocialista Párt szakadása nem formális ugyan, de a megválasztott „ideiglenes vezetőségben” csak Michel Rocard és Lionel Jospin hívei vannak, a többi frakció nem hajlandó részt venni abban. A közvetett úton eltávolított főtitkár, Laurent Fahius a France—2 televízió esti híradójában azzal vádolta meg Michel Rocard volt miniszterelnököt, hogy elnöki ambíciója érdekében feláldozta a szocialista pártot — de ezzel együtt a szocialisták esélyeit is arra, hogy két év múlva sikeresen szerepelhessenek az elnökválasztáson. — A végső szót a párttagságnak kell kimondania — jelentette ki Fabius, aki a párt baloldali értékeinek feláldozását is Rocard,szemére vetette. Az eddigi főtitkár nem nyilatkozott arról, vajon megpróbál-e külön szervezetet kialakítani a szocialista pártban, de kijelentette, ha a Rocard által júliusra meghirdetett országos tanácskozás csupán elnöki önjelölését szolgálná, frakciójával együtt nem óhajt részt venni azon. Olasz kenőpénzek A milánói ügyészség vizsgálati értesítést küldött Giulio Andreotti szenátornak, többszörösen volt miniszterelnöknek a pártoknak fizetett korrupciós kenőpénzek ügyében folyó vizsgálat keretében — közölték tegnap ügyészségi források. A bűnvádi eljárás a pártfinanszírozási törvény megsértése gyanújával indul. Az eljárás megindítását Francesco Saverio Borelli, milánói főügyész írta alá. A jelenlegi romániai helyzetben az interetnikai kapcsolatok jelentik a legfontosabb kérdést, mert olyan tűzfészkekkel vagyunk körülvéve — a volt Jugoszláviában, a Dnyeperen túli területeken és másutt —, hogy egy interetnikai összecsapás valóságos tragédiává válhatna Románia számára — mondotta Octayian Buracu, a kolozsvári székhellyel működő Etnikumközi Párbeszéd társaság elnöke. Buracu a Polgári Szövetség nevű mozgalom által a hét végén „Demokraták Fóruma” elnevezéssel megrendezett bukaresti tanácskozáson fejtette ki nagy elismeréssel fogadott gondolatait erről a témáról. — A kiutat csak az jelent-Jozef Moravcik szlovák külügyminiszter tegnap délután úgy tájékoztatta az MTI tudósítóját, hogy napok óta feszült figyelemmel dolgoznak a bősi erőművel kapcsolatos alávetési nyilatkozat szövegének egyeztetésén. Egyelőre még három vitás szó tisztázása van hátra. Moravcik elmondta: — Nagyon fontos, hogy a szlovák és a magyar kormány megegyezett: a bősi erőmű ügyét közös akarattal a Hágai Nemzetközi Bíróság elé viszik. Természetesen ehhez szükség van az indítvány jogalapját képező alávetési nyilatkozatra. A közös tárgyalásaink során odáig jutottunk, hogy e jogi dokumentumon most szakértők dolgoznak. heti. ha erőteljesebben tájékoztatjuk a lakosságot arról, hogy az úgynevezett magyar veszély, amellyel a lakosságot rémítgetik a szélsőséges erők, nem létezik, nincsenek magyar csapatok a határon vagy terroristák a hegyekben, és maga a román védelmi minisztérium és titkosszolgálat is leszögezte, hogy semmiféle ilyen értelmű információval nem rendelkezik — fejtette ki Buracu. Szólt a Demokraták Fórumán Octavian Buracu Tőkés László legutóbbi, sok vitát kiváltott nyilatkozatáról is. Megjegyezte, hogy az „etnikai tisztogatásról” szóló állásfoglalásnak, bár nem akarja védeni, megvolt az ígazságmagva abban az értelemben, A szlovák külügyminiszter a kormány több mint három órával elhúzódott rendkívüli ülését követő sajtótájékoztatón igen nyomatékosan hangsúlyozta: — Az alávetési nyilatkozat rendkívül fontos jogi dokumentumnak számít, melynek minden szava igen nagy figyelmet és pontosságot igényel, mert a későbbiek során a legkisebb hiba is komoly problémákat okozhat. Mivel a hágai per előreláthatólag többéves folyamat lesz, a mostani néhány napos csúszást — épp a fentebb jelzett okokból — nem tekintem nagy problémának — tette hozzá. Moravcik válasza szerint a szlovák fél igyekezett felgyorsítani a szakértői tárgyalások menetét. — Elveszély hogy mint a magyar lakosság képviselője. Tőkés püspök elmondhatja, hogy a jelenlegi hatalom egy sor akciója bírt rá arra sok magyart, hogy elhagyja az országot. Az Interetnikai Párbeszéd társaság — mondotta el Octavian Buracu, aki az 1989-es fordulat után Kolozsvár prefektusa volt, támogatta Doina Cornea asszony tiltakozását az ellen, hogy a kormány román prefektusokat nevezett ki a Székelyföldre. A kormány e lépése a legelemibb diplomáciai érzéket is nélkülözi — fejtette ki. Ha nem is lehet a kormány lépését „etnikai tisztogatásnak” nevezni, az tény, hogy megtisztították az adminisztrációt a magyar prefektusoktól. mondhatom, hogy az utóbbi napokban, éjt és nappalt beleértve, igen intenzív tárgyalások folynak. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy szerdán sor kerülhessen e jegyzőkönyv aláírására. Elárulhatom, hogy jelen pillanatban három szó képezi még a vita tárgyát. Ha ezt a három szót a nap során sikerült tisztázni, akkor az alávetési nyilatkozat szövege késznek tekinthető. Ha mégsem sikerül, akkor feltehetően még egy személyes szakértői tárgyalást kell tartani — mondta Jozef Moravcik, aki válaszában nem tért ki arra, hogy az ideiglenes vízelosztást rendező egyezmény kérdésében milyen a jelenlegi szlovák álláspont. Már csak három szó vitás Alávetési nyilatkozat Bősről VÉLEMÉNY Sosem hull le a vörös csillag? rikáját. Négy-öt éve írta Eörsi István, hogy mindig nagy érdeklődéssel figyeli Franz Josef Strauss megnyilvánulásait, mert azokból tudja, hogy mindennek épp az ellenkezője igaz. Nos, én is így állok Thürmerrel. Nem mintha a szabadságharcos drámaíró-költő és szabadelvű pápagyalázóhoz hasonlítanám magam, s a Baross utcai főideológust, Thürmert pedig a bajor mackóhoz. A párhuzam természetesen távoli, de tetten érhető. Nincs olyan kül- vagy belpolitikai kérdés, társadalmi-gazdasági probléma, amire ne reagálna az utódpárt — s mindig roszszul. A konkrét, pénzt hozó gazdasági ügyeket, pragmatikus segítséget — búzaértékesítés, privatizáció, mezőgazdaság, pitypang — most felejtsük el. Az állandó külpolitikai aggodalmak és téves reagálások azonban az aggódókat jellemzik. A nemzetközi segélyakciót Szomáliái agressziónak nevezték, hasonlóképpen viszonyulnak a délvidéki háborúhoz is. Nem hiszem, hogy minden magyar — beleértve a felelős kormányt is — AWACS-gépekről álmodott volna. Hogy mégis befogadtuk, közös európai érdek, illetve kényszer, hiszen a többség jóhiszemű segítségét támogattuk ezzel. így a Munkáspárt roszszalló tekintete könnyen felejthető. Nem az azonban az idei felszabadulás megünneplése. Megértem az érdekeltek lelki érzékenységét, hisz épp a minap határozott a parlament a tiltott jelvények, többek között a vörös csillag használatáról, ami köztudottan a párt szimbóluma. Lehet vitatkozni e döntés jogosságán, különvéleményem, hogy benne rejlik fiatal demokráciánk minden óvatossága. Néhány horogkereszt házfalakon, vécéajtókon — horribile dictu — még nem tömegbázis, csupán egyéni vagy szűk csoportos őrület. Tömegével léteznek úgymond fasiszta pártok az USA- ban, Svájcban, Franciaországban anélkül, hogy az adott, nagy hagyományú demokráciákat ez a legkisebb mértékben is veszélyeztetné. Ugyanakkor nem szabad lebecsülni — felnagyítani sem! — a jobboldali veszélyt, de nem árt hallgatni a másik oldalt sem. Például a Munkáspártot a zsúfolt nagygyűlésen. Hogy emlékeznek e napra, az elesett hősökre, ez természetes. Néhány mondat azonban túltesz minden ellenzéki retorikán, csúsztatáson, politikai fogáson. Agg férfiak és mozgalmi matrónák figyelik a szónokot, aki szemrebbenés nélkül harsogja, hogy ezt az országot elvették tőlünk s eljött az idő, hogy visszaszerezzük. Érdemes mély lélegzetet venni, mielőtt belemélyednénk e kijelentés félelmetes logikájába. Lehet, hogy a munkásmozgalom agyér-elmeszesedéssel küszködő mártírjainak bársonyos szavai ezek, engem azonban elképesztenek. Veteránok, ki vette el az országot, és főleg kitől? Most, amikor nincs idegen katona hazánkban, a bonyolult összefüggések mellett magunk dönthetünk saját dolgainkról, kié az ország? Valóban, már nem a mindenható párté, nem a megyei, járási suksükölő, a szocializmus szót logopédus nélkül kiejteni nem tudó funkcionáriusoké. A teljhatalmat, a kontroll nélküli munkásosztályönuralmat valóban elvette a szabad választás. S csak remélhetjük, nem csupán négy évre. A nosztalgiázok pedig álmodozzanak Kubáról. Kellemes idő, tengerpart, talán még olcsóbb is, Székely Ádám
