Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-27 / 97. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. ÁPRILIS 27., KEDD S Érvek és ellenérvek a repülőtérről Bari Janó lakást követel Bizonytalanok az áporkaiak Az éhségsztrájk nem megoldás Bari Janó kéri, hogy így szólítsák. Az ismert váci festó' napközben a váci Március 15. tér díszkútjának kó'peremén ül a feleségével. Éhségsztrájkot folytatnak. Nem könnyű, különösen napjainkban, a gazdasági érdekekkel szembehelyezni a látszólag távoli jövőben körvonalazódó természetvédelmi érveket. Ezt igazolja a kiskunlacházi reptér építése körül kialakult vita. A helyi érvelés ügy hangzik, munkahelyek teremtődnek a beruházással, és egy ilyen létesítmény magával vonja a térség fejlődését is. Mert szükség lesz utakra, az infrastruktúra fejlesztésére, az átutazókat kiszolgáló bolt- és egyéb hálózat kialakítására, és így tovább. Ez az egyik, nem elhanyagolható szempont. Az ellenérv szerint a repülőtér működése megbontaná az ország egyik legértékesebb természetvédelmi területének nyugalmát, zavarná a: Észak-Európából, Afrikából érkező madarak vonulását. Ráadásul, tovább nőne a már amúgy is nehezen elviselhető főváros-centrikusság. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium ellenzi a terv megvalósítását, ezen indokok alapján. Az érintettek pedig azt szeretnék, ha elkészülne a reptér. Lehet, A nap minden órájában a pénzben kifejezhetetlent védik, s mégis, hogy tudnak örülni néhány tízezer forintnak, ami hivatásukat segíti. Ok a mentősök. Erre gondoltam, amikor Korsós Attila mondatait hallgattam az aszódi mentőállomáson. A főápoló arról számolt be boldogan, hogy működési területükön, a tizenkét településből kilenc önkormányzata hajlandó volt áldozni felszerelésük gazdagítására, a gépkocsik tárolásának javítására. A rendelőintézet szomszédságában található állomáson két mentőkocsi számára volt garázs. A többi Nysa és Toyota a szabad ég alatt hált. Kocsiszín kölcsön palával — Megesett, hogy a hó alól kellett „kimenteni” az egyiket, amikor szülő nőért indultunk — emlékezett vissza. — Az udvarban most társadalmi munkában lebetonoztunk újabb három kocsinak szükséges területet, és a vérségi önkormányzat segítségével — szakembereket és építőanyagot küldtek — elkészült a könnyűszerkezetes mentőautó-szín. Igaz, a tetejére egyelőre kölcsön pala került, mert a Galga Afész technikai okokból még nem tudta idehozni ajándékát. A mentők gyakran emlealáírásokat gyűjtenek majd mindkét oldalon. Hogy milyen döntés születik, még nyitott kérdés. Egy nagyforgalmú tranzitrepülőtér zajjal, légszenynyezéssel jár együtt, ami természetesen hátrányosan érinti a környéken lévő településeket is. Aporka esik legközelebb Kiskunlacházához, ezért is kérték ki véleményüket a beruházással kapcsolatban. Még az elmúlt év őszén rendeztek itt az önkormányzatok képviselői ■— Apaj és Bugyi község részvételével kiegészítve — egy tanácskozást, azt követően, hogy megkapták a hatásvizsgálat anyagát. Ahogy Bánfalvi Sándorné jegyzőtől megtudtuk, ők nem ellenezték a tervet, de azt kérték, hogy a lehetőségek szerint csökkentsék a zajszintet, és tartsanak éjszaka szünetet. A fel- és leszálló pálya útjába esik a község, ez pedig azt jelentené, hogy alacsonyan zúgnak majd el fölöttük a gépek. Azt. hogy ez milyen hatással lesz a település csendjére, lakóira, még nem tudni. Az is élénken él még az áporkaiakban, hogy ’86 májusában egy getik, hogy mindenkit érhet baleset. Közúti tragédiával szerencsére ritkábban találkozunk, mint az utakon suhanó, vagy szirénázó mentőautókkal. A Toyoták láttán arra gondolunk, hogy azok mindennel felszerelten sietnek a betegért, vagy a beteggel a kórházba. Az új kocsik valóban más minőséget képviselnek, s jelzik e szolgálat korszerűsödését, de Korsós Attila azt is elmondta, hogy ezeket a japán csodákat is lehet még gazdagítani. — A települések anyagi hozzájárulásával vásárolhattunk három nitralgin fájdalomcsillapító készüléket — tájékoztatott. — Aszód 50, Kanal 75, Iklad 25, Galgamácsa 20, Vácegres 10, Galgahévíz 25, Túra 40, Domony 25 ezer forintot küldött. Bagról, Hévízgyörkről és Váckisújfaluhól még nem kaptunk választ levelünkre. Aggódnak polgáraikért A készülékek egyik palackjából oxigént, a másikból gyenge narkotikumot tud belélegezni a beteg. Erős mellkasi fájdalom esetén ez csökkenti a gyötrődést, ami egyébként húsz percig is kínozhatja az embert. „Mentősebességgel” is kell ennyi szovjet katonai repülőgép lezuhant, épp az általános iskola épületére. Szerencsére senki nem sérült meg, de ezt mégis nehezen felejtik a helybéliek. Az is igaz, hogy az áporkai munkanélkülieknek — hatvan-nyolcvan körüli a számuk a községben — is munkahelyet jelenthetne a megépült reptér. Az ellenérvek között szerepel az, hogy csökkenhetnek a faluban az ingatlanok értékei, hiszen ki kívánkozna reptér közelébe költözni? Bár, megnyugtatták őket azzal, hogy tapasztalatok bizonyítják, minden ilyen esetben körbeépül a környék. Az áporkaiak várnak. Akár így, akár úgy dől el ez a kérdés, számukra is változásokat hozhat mindez. Ha nem lesz reptér a szomszédságukban, akkor azon kell majd elgondolkodniuk, hogyan fejleszthető a község, a meglévő adottságokra épülten, hogyan teremtődhetnek munkahelyek. Ha lesz, akkor az más természetű változást hoz életükbe, átalakítja a most nyugodt, kicsi falut. idő, amíg például Galgamácsáról a hatvani kórházba érkezik az autó. A fájdalomcsillapító 4—5 percen belül eltűnik a beteg szervezetéből, ezért is előnyös. A támogatásról döntő képviselő-testületek bebizonyították, hogy aggódnak polgáraikért! — A mentőeszközök további gyarapítása érdekében az idén szeretnénk létrehozni az Alsó Galga Mente Mentésügyének Alapítványát — ismertette az állomás újabb tervét a főápoló. A gondolatot bizonyára támogatni fogják majd magánszemélyek, vállalkozások is. Sokan talán éppen akkor határozzák ezt el, amikor május 8-án, az aszódi mentőnapon ismerkednek ennek a hivatásnak a tudnivalóival. Katonákkal, rendőrökkel — Oktató céllal szeretnénk bemutatni munkánkat. Ott lesznek mellettünk a gödöllői mentőállomás dolgozói és a honvédség aszódi műszaki ezredének mentőegysége, a gödöllői rendőrkapitányság, a tűzoltóság, valamint az aszódi rendőrőrs ugyancsak részt vesz rendezvényünkön — mondta búcsúzóul Korsós Attila. Balázs Gusztáv Bari János festőművészt három évvel ezelőtt egy képzőművész barátja fogadta be magához. Azután történt ez, hogy Dunakeszin leégett a lakása, másikat pedig nem tudott szerezni helyette. Jellegzetes haj és ruhaviselete alapján senkivel sem téveszthető öszsze, városszerte ismerik. Azt mondja, a korábbi tartózkodással ellentétben ma már a helybeli művész társadalom is befogadta. Autodidakta művész, akinek szürrealista jellegű, álomszerű képei közül írásunk megjelenése idején több is megtekinthető a verőcei művelődési házban rendezett kiállításán. Harmadik éve láthatók a festményei a váci Margaréta kávézóban és a Duna eszpresszóban. Látták műveit Budapesten az Almásy téri Szabadidő Központban, váci klubokban, s más helyeken. — Cigány ember vagyok — vállalja öntudattal — de nem cigányfestő — jegyzi meg ugyanakkor. Művei mégis a cigány élet meseszerű tükröződései. A Portyázó cigányok című festménye például bíborszín alkonyatot ábrázol, sötétzöld tónusú esti tájban, fűre telepedett, gyermekét gondozó asszonnyal. Mellettük a kutya, a szekér és a mesebeli ló. Egyiptomi figurák képei a lakás falán. Ez is közel áll hozzá. A kisgyermek első ingecskéje keretben. Úgy alakult, hogy mikor a pici kinőtte, a művész ecsettörlőnek használta. Ebből lett az érdekes műfajú kompozíció. Avantgárd irányzatúnak tartja a felesége művét. Tükörcserepekből készült alkotás figurákkal, keretben. — Hogy is kérdezzem... Maguk mindketten szabadúszók? Nincs állásuk? — érdeklődőm a Március 15. téri lakásban. — Mi művészettel foglalkozunk. A feleségem ír, és fest is. Én is írtam verseket, de mostanában inkább a festészet érdekel. Sajnos nem megy olyan jól, hogy megélhetnénk belőle. Én nem tudok lakást venni. A barátomnál egy szabad szoba volt csak, nem tudtam dolgozni. Ezért jöttünk ide ebbe a helyiségbe, amelyet bútorraktárból alakítottunk ki magunknak. De most az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vissza akarja szerezni. Ezért kikapcsoltatta az áramot. Nem tudok dolgozni. Kilenc hónapos kisgyermekünket a feleségem édesanyja vette magához, mert itt már fűteni sem tudunk. Beadtam a lakáskérelmemet, de semmi jót nem ígérnek. Ezért vagyok úgy elkeseredve, hogy döntöttem: A feleségemmel együtt addig folytatjuk az éhségsztrájkot itt a Városháza előtt, amíg nem kapunk lakást. Ha kell, még a halált is vállalom. — Nem könnyelmű kijelentés ez? A gyermekért is felelős. Talán mégis tehetne más megoldást keresni. — Nem látok más kiutat. Mindent megpróbáltam már. Jártam a tanácsokat azelőtt is. Mindenütt éreztem, hogy a színem miatt hátrányban vagyok. Ez tegnap is így volt a polgármester úrral szemben — állítja határozottan Bari János. — Olyan biztos ebben? Nem inkább a különc haj és ruhaviselete az a másság, amit nehezen fogadnak el az emberek? — érdeklődöm kellő tapintattal. zik, hogy valamivel másabb. A művészetemet külsőmön is igyekszem megjeleníteni. Azt, hogy hetven centis hajam van, hogy csak feketében járok, ezt én választottam. Ez az én jogom. Bár tudom, hogy sokan tesznek rám megjegyzést. — Tényleg csak az éhezést lehet választani? Nincs más út? — Nincs. Kihasznál ez a város, mert szereti a művészetemet, de nem segít rajtam. Vállalnám ennek a lakásnak is az önköltséges átalakítását, hisz eleve nem raktár a rendeltetése. Több olyat is lefényképeztem, amit raktárnak használnak a város szívében, miközben ezrek vannak hajlék nélkül. A fiam az, akiért megtennék mindent és nem lehet velünk. — Kínos ügy ez és én őszintén sajnálom Bari Jánost — mondta Harmati Ferenc alpolgármester, aki hivatali szobája ablakából minden pillanatban láthatja a festő házaspárt. — Mégsem teremthetünk precedenst azzal, hogy valahonnét lakást kerítünk neki, mert akkor tömegesen sztrájkolhatnának itt jogos igényt támasztó emberek, akiken nem tudunk segíteni. Ő hivatalosan nem váci lakos. Azt a raktárt önkényesen foglalta el, s elvileg nálunk az ilyen személy ki is zárja magát a jogosultak sorából. Az áramköltséget nem fizette. Még akkor sem tehetünk kivételt vele, ha festőművész. Az éhségsztrájk semmi esetre sem megoldás. Nehezíti a dolgot, hogy feleségével állásuk, állandó keresetük nincs. Magam sem látom még, mit tehetnénk. Őszintén szólva: Bari János kis híján negyven éves. A saját sorsáért mindenkinek magának kell felelősséget éreznie. — A művész azzal különbö- Kovács T. István Iskola épül Vecsésen Iskolát építtet a vecsési önkormányzat. Ez év július közepéig egy öttantermes iskola, majd év végéig egy tornacsarnok épül fel. Ezt követően lebontják a régi iskola épületét, a helyére pedig egy tizenegy tantermes oktatási részleg épül, amelyet szép ívű híd köt majd össze a már felépült részekkel. A kivitelező Hérosz részvénytársaság szerint a létesítmények határidőre elkészülnek. Vimola Károly felvétele .1. Sz. I. SM Apró(?) örömök a mentőállomáson Segített a Galga mente
