Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-27 / 97. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 27., KEDD 7 Harmadnap hajnalán cserkészszínpadon Főhajtás Somogyváry Gyula emléke előtt se, a Kazinczy-cserkészcsa-Mint megannyi ré­­< -■ y\ ) gesz, hozza felszín­­/ i. fii \ re számos hazai tele­­pjjlés múltunk csere­peit. Megtisztítják a rárakó­dott szennyeződésektől, hogy teljes fényükben illeszthes­sék a fennmaradt darabok­hoz. Hogy egykor újra össze­álljon az életadó edény, amelyből jövőnk építéséhez meríthetünk. Szigetszentmiklós és a tele­pülés Somogyváry Gyula cserkészcsapata is vállalta e nemes feladatot, amikor egy­kori lakója emlékét újjáélesz­tette. Emlékét a két háború között tömegsikert arató első világháborús regények és a háború utáni ifjúsági színda­rabok szerzőjének. A magas erkölcsiségű embernek, aki országgyűlési képviselőként szembeszállt a zsidó törvé­nyekkel, bekapcsolódott a né­metellenes mozgalomba, és ezért a mauthauseni koncent­rációs táborba hurcolták. És aki szálka volt a Rákosi-rend­­szer szemében is. Letartóztat­ták, internálták és máig sem tisztázott körülmények kö­zött veszejtették el 1953-ban. Példaképe és iránymutató­ja lehetett volna a mindig új nemzedékeknek. És mégis: az elmúlt rendszerben kiadott Alföldi Lexikon még a nevét sem említi... Két éve Németh István cserkészcsapatot szer­vezett és nevezett el Somogy­váry Gyuláról, az író-politi­kus örökségének ápolására. Darabjainak népszerűsítésére megalakították a Gyula diák cserkészszínpadot. Tavaly Szent György napján, az író születésnapján emléktáblát avattak egykori lakóháza fa­lán. Idén, születésének 98. év­fordulójára százötven cser­készt hívtak egybe emlékez­ni. Velük emlékezett Somogy­váry Mária, az író lánya, a magyar szabadságharcos szö­vetség képviselői, és számos cserkészvezető. Az ünnepélyes cserkészes­küt és zászlófelvonást követő­en Németh István rövid beve­zetőjében névadójuk erkölcsi példamutatásáról szólt, majd hozzáfűzte: rendezvényük egyben a 3393-as Gödöllői Jamboree Emléktábor első munkanapja: felkészülés a tá­bortüzek programjaira. Az emléknaphoz méltóan elsőként Somogyváry Gyula Harmadnap hajnalán című ifjúsági darabját adta elő a Gyula diák cserkész-szín­pad. Jézus méltatlan halála láttán az Isten hiteelvesztése miatt gyötrődő Márk evangé­listát a feltámadás újra hívő­vé teszi. Erről szól a darab, ritka példájaként a jó ifjúsá­gi drámának. És előadása rit­ka példájaként a felkészült, igényes színjátszásnak. Az­tán sorra következtek a többi produkciók: csellódarab „az ötödik evangélistától”, J. S. Bach-tól, Radványi Kálmán: Jamboree legenda című ver­pat saját szerzeményű rek­lámparódiája, a pilisszentlvá­­ni Szent Borbála-csapat né­majátékai, a gitárkisérettel előadott énekszámok a men­­dei Julianus-cserkészcsapat előadásában. És szavalatok, táncok, dalok — és a dalok­hoz 150 cserkész csatlako­zott. A fiatalok közben a jól ismert cserkészkiáltásokkal biztatták egymást: Csaba ve­zér segíts... hűha, no de ilyet... Bocicsoki... Brávó, bravó, bravissimo... zengett a teremben, és fel-felcsattant a sajátos cserkésztaps is. A szlovák tánc és Mike Cu­­nikschank, a helyi gimnázi­um skót vendégtanárának du­dajátéka már a nyári nemzet­közi tábor hangulatát idézte. Délután a csapatok énekel­ve vonultak a Duna-parti ház­hoz, hogy megkoszorúzzák Somogyváry Gyula emlék­tábláját. És felhangzott a Haj­nal a Dunán, a kedves veran­dán született vers. Utána pe­dig megkezdődött a szoká­sos Szent György-napi aka­dályverseny, melynek ván­dordíját a Bathyány Kázmér­­cserkészcsapat nyerte el. Má­sodikként a szigetszentmikló­­si Lantmadár, harmadikként a mendei Julianus-csapat végzett. A szép napot este 10-ig tartó vidám program zárta, sok-sok énekkel, tánc­cal és játékkal. D. Veszelszky Sára Jelenet a Harmadnap hajnalábóI a Gyula diák cserkész­színpad előadásában Tatár Csaba felvétele Jánosi András grafikája Megyénk Kazinczy-díjasa Kihirdették a Kazinczyról el­nevezett Szép magyar beszéd verseny országos döntőjének eredményét vasárnap Győ­rött. Deme László egyetemi tanár, a bírálóbizottság elnö­ke ünnepi beszédében annak a véleményének adott han­got, hogy a vereny színvona­la emelkedett, A középisko­lás diákok értőn, és érthetően tolmácsolták az egyébként ne­héznek minősített kötelező szöveget, amellyel a múlt nyáron elhunyt Z. Szabó Lász­ló Kazinczy-díjas tanárra em­lékeztek, aki győri pedagó­gusként országossá szélesítet­te a Szép magyar beszéd moz­galmat, a versenyek motorja és 27 alkalommal szervezője volt. Az értékelést követően át­adták a Kazinczy-érmeket. Az idén 15 gimnáziumi és szakközépiskolai tanuló, illet­ve 15 szakmunkástanuló nyerte el a kitüntető érmet — köztük Kirchner Katalin, a nagykőrösi Toldi Élelmiszer­­ipari Szakmunkásképző Isko­la növendéke is. A határokon túli magyarokra 5 érem várt, mivel azonban csak Szlováki­ából és Moldovából érkeztek, a többi határokon túli terület­ről valószínűleg adminisztra­tív okok miatt távolmaradtak, így az öt éremből a zsűri egyet adott ki, Horváth And­reának, a nagymegyeri (Szlo­vákia) magyar tannyelvű gim­názium diákjának. varazsa ben is rengeteg öröm rejlik. Mindössze meg kell találni — hirdeti Jánosi András, még versben is. Neki úgy tű­nik sikerült. Alkotásait látva talán nekünk is menni fog.-jisz-Pomázi grafikus Budán A megfoghatatlan ír verset és prózát, H>4ÍkÜ rajzol, fest, kerámiá­kat és szobrokat ké­szít. De érdekli a lát­ványtervezés, az építészet. Sokan mondhatnák erre, na jó, vajon akkor melyikhez ért igazán? Meglepő, de minden­hez. Ezt igazolhatja a Pomá­­zon élő Jánosi András az An­gelika kévéházban közelmúlt­ban megnyílt kiállítása, amely május közepéig várja az érdeklődőket. Az ünnepélyes tárlatnyi­tón zsúfolásig telt a terem. Ezek szerint többen tudnak már róla valamit. Például azt, hogy soha nem szerette, ha azt firtatták, melyik mű­vészeti ágban érzi magát ott­hon. Mindabban, amit csi­nál. A művészet számára ki­hívás, kísérletezés, öröm. Sa­ját bevallása szerint azt nem tudja pontosan, kinek is van szüksége munkáira, egy vi­szont biztos: neki nélkülöz­hetetlen. Mármint az alko­tás. Viszik, hajtják az ötle­tek, így születnek meg a szobrok, festmények, ver­sek, dalok. Kazettái már megvehetők, a közelmúltban jelent meg Az utolsó ticket című könyve, ami műfaját te­kintve scifilo — krimi — misztikus regény. Képei is a megfoghatatlanról szólnak, az élet és halál misztériumá­ról, a szeretetről és a ma­gányról, a hitről és az igaz­ságról. Meg a boldogságról, amihez nem kellenek csuda dolgok. Csak néha nem vesz­­szük észre, hogy épp boldo­gok vagyunk, mert valami mást, felkavarót várunk. Ho­lott az élet apró eseményei-Gödöllőtől Japánig Karnevál és képkoncert Remsey Iván a Budapest Báb­színházban mutatkozott be tegnap este. Saját tervezésű bábjaival a színház előcsarno­kában. A kiállítás megnyitó beszédét Márk Tivadar Kos­­suth-díjas díszlet- és jelmez­­tervező, az Operaház örökös tagja mondta — majd Karne­vál és képkoncert címmel fel­nőtt bábelőadásra került sor a színházban. Ki Remsey Iván? Gödöl­lőn fogalom a Remsey név. Remsey Jenő a festőművész, Remsey György a drámaíró — a kettő ugyanaz a személy — még a régi a századelőn Körösfői Kriesch Aladár ve­zetésével szerveződött gödöl­lői művésztelep tagja volt. Már azokban a kezdeti idők­ben is foglalkoztak bábját­szással, talán elsősorban a te­lepen működő művészek gye­rekeinek szórakoztatására. Remsey Jenő legidősebb fia Remsey Iván. Gödöllőn élő fivérei szintén képzőmű­vészek — lakóhelyüktől nem messze immár utca viseli édesapjuk nevét. Remsey Ivánt a művészte­lepi bábelőadások varázsa mellett 13 éves korában dön­tő élményként érte, hogy megnézhette Vittorio Podrec­­ca olasz bábművész egyik előadását. Hatására egész éle­tére a bábjáték szerelmese lett. 1947-ben fivéreivel, édesap­jával együtt saját faragású figu­rákkal önálló marionettszínhá­zat létesített, mellyel Gödöllőn nyilvános előadásokat tartot­tak. Bábfiguráik bejárták egész Európát. Remsey Iván 1978-ban meghívást kapott Szicíliába, ahol a Palermói Nemzetközi Bábfesztivál zsűri­jében ő képviselte Magyaror­szágot. 1984-ben részt vett a drezdai bábos világ-kongresz­­szuson, ahol meghívták aztán Japánba is. 1988-ban megvá­lasztották a UNIMA Nemzet­közi Tanácsának tagjává, s eb­ben a tisztében ő képviselte a magyar bábművészetet a toki­ói világfesztiválon. 1991-ben az olaszországi Salemóban két kiállítása nyílt, majd a harma­dik kiállítása után Cava de Tir­­reni város díszpolgárává avat­ták. Idén választották meg a magyar Bábjátékos Egyesü­let díszelnökévé. (nádudvari) Zsámbéki kiadvány helytörténészeknek r~ü^B ^ helytörténet-kuta- Jj SS tók és monográfia­­v írók száma ugrássze­rűen megnövekedett az utóbbi években. Kutató- és gyűjtőmunkájukhoz kínál hasznos segítséget a Zsámbé­ki Főiskolai Füzetek sorozat 14. kiadványaként megjelen­tetett Honismereti olvasó­könyv. A szöveggyűjteményt a tudományos igényű helytör­téneti kutatás kialakításában kulcsfontosságú szerepet ját­szó történészek munkáiból válogatta Kovács József Lász­ló, a Zsámbéki Tanítóképző honismereti szakkolégiumá­­nak tanára. Tagányi Károly 1984-ben írt tervezetében a megyei mo­nográfiát településtörténetek összességének tekinti. Ezek megírásához dolgozza ki az adatgyűjtés és az adatok fel­dolgozásának módszereit. Ta­gányi írásával aztán a kötet valamennyi tanulmányírója vitatkozik. Mályusz Elemér például a történelmileg kiala­kult megye, mint egység kuta­tását javasolja és adja meg a tudományos igényű feldolgo­záshoz a módszereket. Tanul­mányát rendkívül izgalmassá és hasznossá teszi, hogy a ja­vasolt módszereket azonnal példákon is bemutatja. Váczy Péter a helytörténetírás, mint tudomány kialakulásáról, kor­látáiról, lehetőségeiről vala­mint módszereiről ír részlete­sen. Dr. Mollay Károly első­ként Belitzky János Sopron megyei monográfiáját elem­zi. S miközben számonkéri a tárgyi emlékek összességük­ben való értékelését, az elsőd­leges források felhasználását, valamint a megállapítások bi­zonyítékokkal való alátámasz­tását, a bőséges példákkal egyszersmind módszereket is ad a hibák elkerülésére. A másik Mollay tanul­mány a társadalomrajzhoz szükséges tehetség-térképek készítésének történetével és lehetőségeivel foglalkozik, számos külföldi és hazai mun­ka értékelése alapján. Be­litzky János A magyar hely­történetírás problémái című tanulmányában a hazai alap­műveket értékeli. Gyenis Vil­mos Emlékirat és parasztkró­nika című írásában a műfaj történetét mutatja be, bősé­ges példákkal illusztrálva. Ta­nulmánya második részében Öreg Gyiiker József 1863—70 között készült Nap­lóját elemzi. A szöveggyűjtemény befe­jező tanulmánya Kovács Jó­zsef László 1988-as Új tábor­verés című előadásának rész­köteteit tartalmazza a Zsám­béki Tanítóképző kéthetes honismereti táborairól, vala­mint honismereti szakkolégiu­­mának munkájáról. (A Zsámbéki Tanítóképző kiadásában megjelent kötet 150 forintos áron a helyszí­nen kapható, vagy postai úton igényelhető.) (Veszelszky)

Next

/
Oldalképek
Tartalom