Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-02 / 77. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. ÁPRILIS 2., PENTEK ✓ Látogatóban Kecskés Agnes iparművésznél A fokozatokat nem lehet kihagyni. Csodálatosan szép kárpittal szemben ülünk Kecskés Ágnes iparművész lakásában. Két ajtó között beborítja a falat, kék alapon oroszlánok, madarak, stilizált bokrok látsza­nak rajta: paradicsomi állapot — az oroszlánok nem bánt­ják a madarakat. Kecskés Agnes lakástextil céljára tervez­te ezt a mintát, úgy gondolta, lakótelepi lakások függönye­it díszíti majd. A művésznő' az egyik kárpitja előtt Közös tárlat — Ami nappal függöny­ként szolgált volna, este, be­lülről kapva a világítást, a freskó szerepét tölthette vol­na be. De sem ez, sem más mintáim nem kerültek aztán lakótelepi lakásokba. Divat­ba . jöttek az olasz tapéták, azokat alkalmazták, pedig többe kerültek, mintha kime­szelik a falat és textillel díszí­tenek. Kecskés Ágnes Rózsa An­­na-díja, Munkácsy-díja után most kapta meg Gödöllőn az Elő gobelin című kiállítá­son a Nagy Sándor-díjat. Vele együtt kiállító pályatár­sai szavaztak úgy, hogy ő le­gyen közülük az idén alapí­tott díj első kitüntetettje. Több, Gödöllőn most látha­tó munkája a Víz alatt címet viseli. Falevelek a víz alatt... Supka Magdolna mű­vészettörténész megnyitó be­szédében azt mondta róluk: tódul-tódul kifelé a minta a képből... Valami „tódulást” érzek én is Kecskés Ágnessel be­szélgetve. Hogy sokkal több van benne, mint amennyit megmutat, megmutathat, hogy sokkal több dolgot létre­hozhatna, mint amennyit al­kalma van létrehozni. Tódul­na belőle a mondanivaló, a rajz, a kép — de nem lehet. Miért nem lehet? Milyen pályát járt be eddig? — Komáromi vagyok... ’61-ben érettségiztem Pesten, a Török Pál utcai képzőművé­szeti gimnáziumban. Akiket nem vettek fel rögtön a főis­kolára, azoknak fizikai mun­kát kellett vállalniuk. Én öt A Nemzeti Alaptanterv elő­készületei iránt még mindig nagy az érdeklődés pedagó­guskörökben. A legújabb változat előreláthatólag már a végleges lesz. Éppen ezért ma már nem annyira hozzátenni, véleményezni akarnak a tanítók, tanárok, mint inkább alaposan felké­szülni a végrehajtására. Ez tapasztalható a dunakeszi tantestületekben is. Amikor a városban híre év késedelemmel kerültem be végül az Iparművészeti Fő­iskolára, kézifestést, nyomott­anyag és gobelin szakot vé­geztem. Ezt a területet érez­tem legközelebb a festészet­hez —. a gimnáziumban festő szakos voltam. A főiskola elvégzése után a férjemmel, aki festő, anya­gilag nagyon takarékon él­tünk. Megszülettek a gyere­kek, de nem kaphattam táp­pénzt a Művészeti Alaptól, mert nem volt meg az erre fel­jogosító havi ezer forintos át­lagjövedelmem. Ha eladtam is valamit, az érte kapott pénzt nem mertem „megen­ni”, hanem befektettem a kö­vetkező munkámba. Mikor úgy volt, hogy Párizsba visz­nek kiállítani, százezer forin­tos adósságot csináltam, hogy megfelelő kiállítási anyagot tudjak készíteni. Eb­ből a kiállításból nem lett semmi... de kiállítottam más­hol. Hatvan-hetven kiállítá­som volt huszonhárom év alatt. ’76-ban és 77-ben a Fé­szek Klubban és a Fényes Adolf teremben voltak az első komoly és jól sikerült ki­állításaim, rpelyek hozták ma­guk után a többit. Megrendelések? Állami megbízások? Mint izgalmas, ám nem mindig sikeres kalan­dokról beszél Kecskés Ágnes ezekről a feladatairól. A koro­názópalást másolásáról. A pannonhalmi apátságban üveg között őrzött Szent Ist­ván palástjának nem tudni mi­kor készült, „kagylószakáll­­ból font selyemből” szőtt, fes­tett változatát másolta le kelt, hogy a Széchenyi Ist­ván Általános Iskola peda­gógusai tájékoztató megtar­tására hívták Burányi Ká­rolyt. a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium főosz­tályvezetőjét, több intéz­ményből jelentették be a nyílt konzultáción való rész-1970-ben a Nemzeti Galériá­ban rendezett évfordulós kiál­lításra. — Azt szoktam mondani, ennek a jövedelméből szület­tek a gyerekeim. A Vízügyi Főigazgatóság rendelése alapján jött létre a Dunakanyar című gobelin. — A Dömös fölötti Prédi­kálószékre jártam fel a Duna­kanyart rajzolni, oda, ahon­nét a Szent Mihály-hegyet szemben látja az ember. Az­tán kifizették a rajzot, de nem rendelték meg a gobelint. Kaland a Domus Áruház­zal... De oltárterítőit láthat­juk Ond, Sümeg és Kemenes­­pálfa templomában, és kárpi­tokat készített a körömi temp­lom szentélyébe a plébánia gobelinszövő szakkörének közreműködésével. — Négyéves voltam, ami­kor Komárom Szlovákiához került részéből kitelepítettek minket. Én Komáromból hoz­tam a képességemet a helytál­lásra, onnét ered az ellenkezé­sem is, az edzettségem is. Mi­kor a főiskolára kerültem, Magyarország képzőművésze­te éppen felszabadult a szoc­­reál kényszere alól. Nyugatra lehetett tekinteni, az avantgár­dot követni. Érdekelt, de én nem tudtam magamévá tenni. Nem irányzatokat akartam követni. A művészetnek úgy vételüket. A nagy érdeklő­désre való tekintettel módo­sítani kellett a rendezvény tervét: nem csupán- iskolai, hanem már városi tanácsko­zásként került sor az ese­ményre, a Radnóti Miklós Gimnáziumban. Itt a közel kétszáz általá­kéne lennie, mint ahogy a ma­dár fütyül. Azonkívül, a magyar kép­zőművészet útja, fejlődésé­nek ritmusa más, mint a nyu­gatié. A gödöllői művészte­lepnek öt perc adatott a művé­szet történetének időfolyamá­ból, de nézzük meg, mit tud­tak ebben az öt percben létre­hozni. Mert megvolt az alap­juk, tudtak rajzolni, ismerték a számukra érvényes hagyo­mányokat, tudták, mit akar­nak, ezért fel tudtak zárkózni a világszínvonalhoz. Mára sok mindent elfűrészeltek, ami innét nőtt ki; pedig alap nélkül nem nőhet fel művé­szet. Tavaly ősszel Tokióban állítottam ki a Magyar napo­kon, s a japánoknál is tapasz­talhattam: azért lehet nagy az avantgárd művészetük is, mert a hatezer éves hagyomá­nyukra épül. A Nyugat is fo­kozatosan fejlődött oda, ahol most van, mi nem ugorha­tunk egyet, fokozatokat ki­hagyva, mert annak csak visz­­szaesés lehet az eredménye. Lehetnék sikeresebb, csak rá kéne szállnom a hajóra, ami most megy. Eladhattam volna függönyöket, ha az olasz tapétákat utánzóm ve­lük — de akkor mit keresek Magyarországon, és miért va­gyok művész? nos és középiskolai tanár és tanító körében először Sza­bó Lajos, a Regionális Okta­tási központ (ROK) igazga­tója adott általános tájékoz­tatást az intézmény megala­pításának indokairól, körül­ményeiről, működéséről, az ott megkezdett munkáról. Ezt követően Baranyi Károly tartott részletes tá­jékoztatót az alaptanterv­ről, annak legfontosabb céljáról. Lépő Zoltán: Kitörés (fa) Lépő Zoltán, Solymáron élő szobrászművész és Da­niel Bidelnica komámói fes­tő- és gobelinművész mun­káit állították ki nemrég a Szlovákiai Kulturális Inté­zet (Rákóczi út 15.) galériá­jában. Lépő Zoltán hóna­pokkal ezelőtt telepedett A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése idén is kiadja a Szép Magyar Könyv-díjakat. Az ered­ményt tegnap ismertették, az ünnepélyes díjkiosztásra azonban csak június 4-én, az Ünnepi könyvhét nyitánya­ként kerül majd sor. A zsűri megállapította: a könyvki­adók nehéz helyzetük ellené­re is megjelentetnek szép könyveket, s talán növekszik is ezek versenyének jelentősé­ge. Az idén hét kiadóval több nevezett be a versenyre, mint tavaly — igaz, húsz művel kevesebbel. Díjakat és okleveleket ítél­tek oda a kiadványoknak. A legtöbb szépnek talált köny­vet a Helikon Könyvkiadó adta ki, 2 díjat — egyiket a négykötetes Múzeumi kalau­zért, másikat Csenkey Éva Zsolnay szecessziós kerámiák című könyvéért — valamint 8 oklevelet -nyert el. A Zsol­nay szecessziós kerámiák An­haza családostul Japánból, ahová a Kádár-rendszer kul­túrpolitikája elől menekül­ve jutott ki. Munkáin a ma­gyar és a keleti kultúra meg­lepő összefonódása figyel­hető meg. "A „Színes sze­lek” című közös tárlat ápri­lis 15-ig tekinthető meg. tall József miniszterelnök kü­­löndíját is megkapta. Az Officina Nova könykia­­dó 3 díjat és 3 oklevelet nyert. Díjazottjai: Hargitai— Budaházi: Kenyér című köny­ve, John Brookes: Kert a la­kásban és Jalsovszky—Tom­sk's: A tegnap világa. Utóbbi megkapta Demszky Gábor fő­polgármester különdíját is. Sikeres volt a versenyen a Springer Hungarica kiadó — 1 díjat és 8 oklevelet mond­hat magáénak. A díj Hütte: A mérnöki tudományok kézi­könyvéé. Díjat kapott még a Tan­­könyvkiadó Tolnai Gyuláné: Anyanyelvi munkafüzetéért, a Móra kiadó Szép Palkó című könyvéért és a Park kiadó Ké­pes gyermekenciklopédiájá­ért. A szép kiadványokat készí­tő nyomdákat is díjazták, leg­több elismerést, 3 díjat és 7 oklevelet a Kossuth Nyomda kapott. Nádudvari Anna Kecskés Ágnes: Szüretelő angyal (gobelin) Hancsovszki János felvételei Dunakeszi konzultáció Tanárok közt az új tantervról Tápiómenti templomok Tápiómenti templomok címen vándorkiállítást rendeznek áp­rilis 3. és szeptember 24. között Horváth László festményei­ből. A maratoni tárlat első állomása a nagykátai művelődési központ (április 10-ig tart nyitva), majd Tápióság, Tápiósze­­cső, Farmos, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiószentmár­­ton és végül Tápiószele következik. A Nagykátán nyíló ren­dezvénysorozat anyagi támogatását az Országos Közműve­lődési Alap, valamint a nagykátai Bartók Béla Művelődési Központ vállalta. 1992 legszebb magyar könyvei

Next

/
Oldalképek
Tartalom