Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17 / 89. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 17.. SZOMBAT Általános vita előtt Tetőpontján a válság Térségünk békéjének záloga A kisebbségek jogai A délszláv válság tetőpontjá­hoz érkezett, s rövidesen el­dől: a válság a békés rende­­zés_ hosszas és bonyolult pá­lyára tér át vagy a konfliktus nemzetközivé terebélyesedik, s új résztvevőkkel bővül — jelentette ki nyilatkozatában Pavel Kandel történész, a moszkvai Nemzetközi Kap­csolatok és Gazdasági Kap­csolatok Intézetének kutatója. — Ha az utóbbi változat kerekedik felül, akkor attól félek, hogy olyan folyamat in­dulhat el, amely Magyaror­szágot sem fogja elkerülni — jósolta a térséget kutató szak­ember. Hozzátette: — Ez per­sze egyáltalán nem kívána­tos, hiszen ellentétes a kör­nyező országok, Oroszország és a nemzetközi közösség egészének az érdekeivel. Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az érintettek elfogadják a Vance—Owen-féle rendezési tervet és ennek alapján ren­dezzék a boszniai helyzetet. Csurkin külügyminiszter­­helyettes az orosz parlamenti küldöttség missziója kapcsán elmondta, a Nagy-Szerbia stratégia jóval Jugoszlávia szétesése előtt lett kidolgoz­va, de nem a Szovjetunióban. Kétségtelen persze, hogy Ja­­zov (volt szovjet védelmi mi­niszter) és kollégái támogat­ták ezt a Szovjetunió fennállá­sának utolsó szakaszában, s bizonyos fokig bátorították ezeket a törekvéseket. Ezzel együtt is azt mondom, hogy maguk a jugoszláv belső té­nyezők határozták meg e fo­lyamat fejlődési dinamikáját. A The New York Times című amerikai napilap értesü­lései szerint a Srebrenicát védő muzulmán erők tárgya­lásokat kezdtek a szerbekkel a kelet-boszniai város feladá­sáról. A lap ezt szarajevói ENSZ-forrásokra hivatkozva közölte tegnapi számában. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa hétfőn és kedden általá­nos vitát tart Boszniáról, ame­lyen a világszervezet sok tag­állama készül kifejteni állás­pontját. A BT a hét elején — orosz kezdeményezésre és ameri­kai támogatással — április 26-ra, az oroszországi népsza­vazás utáni időpontra halasz­totta a Szerbia elleni határo­zat elfogadását, hogy ne nehe­zítsék a nacionalista, a szerbe­ket pártoló ellenfeleivel küz­dő Borisz Jelcin elnök helyze­tét. Budai Iván, a magyar ENSZ-képviselet helyettes vezetője a csütörtöki ülésén rámutatott: egyetért a BT so­ros elnökének álláspontjával, hogy méltányos kompromisz­­szumról van szó, amely mó­dot ad arra, hogy a tagálla­mok nyíltan kifejthessék né­zeteiket a tovább romló bosz­niai helyzetről és nem szen­ved sérelmet a BT tekintélye. ,,A Nyugatnak nem szabad el­felejtkeznie Közép-Európá­­ról” — jelentette ki Antall Jó­zsef miniszterelnök abban a terjedelmes interjúban, ame­lyet tegnapi számában közölt a tekintélyes francia lap, a Le Figaro. A szerbiai helyzetről szólva Antall József annak a nézeté­nek adott kifejezést, hogy Mi­losevic „pragmatikus politi­kus, aki egyaránt megjátssza a nacionalizmust és a kommu­nizmust”, és arra számít, hogy a Nyugat előbb-utóbb elfogad­ja, hogy kész tények elé állítot­­•ták. Az etnikai tisztogatásról, a vajdasági magyarságot esetleg Borisz Jelcin félreérthette Mi­­jadzava Kiicsi kormányfő ki­jelentését arról, hogy Japán nem kapcsolja egybe többié a területi vita rendezésének ügyét az Oroszországnak nyújtott támogatással — ja­pán diplomáciai körök sze­rint ez lehet az egyik oka an­nak, hogy Andrej Kozirev orosz és Muto Kabun japán külügyminiszter nem tudott megállapodni Jelcin japáni lá­togatásának új időpontjáról. A másik az április 25-i orosz­­országi népszavazás, ami tel­fenyegető veszélyről szólva Antall József kijelentette: re­méli, hogy ilyen fejlemény nem következik be, de megál­lapította, hogy „a határokon kí­vül élő öt millió magyar közül jelenleg a vajdasági magyaro­kat fenyegeti a legnagyobb ve­szély”. A nacionalizmus előretöré­séről,. a határok kérdéséről szólva a kormányfő leszögez­te: Magyarország tartja magát az általa aláírt szerződések­hez. „Nem áll szándékunkban vitatni a status quót, de szüksé­gesnek tartjuk, hogy a magyar kisebbségek jogait tartsák tisz­teletben. Ez Közép-Európa bé­kéjének záloga” — mondotta. jesen bizonytalanná teszi az előrelátást. Jelcin a japán támogatási szándék hírére azonnal beje­lentette, hogy szívesen elláto­gatna a szigetországba. Csak­hogy Japán nem a területi és a gazdasági segítség „össze­kapcsolásának” megszűnését, hanem azt jelentette be, hogy Tokió nem erőlteti a szigetvi­tát az ipari országok miniszte­ri értekezletén, viszont a két­oldalú kapcsolatokban válto­zatlanul tartja magát állás­pontjához. Japán vélemény Félreértés Moszkvában Maróti László Ferencet, az MDF népi-nemzeti körének alapítóját és elnökét eltávolították a Földműve­lésügyi Minisztérium Sajtó Osztá­lyának az éléről, főosztályvezetői beosztásából. Helyét Dögéi Imre foglalta el. Az eltávolítás április elejétől ér­vényes, de Maróti — utódja egész­ségi állapota miatt, Szabó János mi­niszter kérésére — a hónap közepé­ig maradt. Csütörtökön búcsúztat­ták a minisztériumban a kollégái. Maróti eltávolításának a híre nem robbant bombaként. Régóta rebesgették az FM-ben, hogy személyi változások lesznek. Az első változat szerint Gergácz Elemér miniszter­rel nemcsak Sárossy László politikai, hanem Raskó György közigazgatási államtitkár is távozott volna. S Raskóval együtt a régi, a pártállamot is kiszolgált — hogy finoman fo­galmazzak — baloldali érzelmű tisztviselők, elsősorban fő­osztályvezetők. Eltávolításuk nem kis tett lett volna, hiszen maga Gergácz miniszter is úgy nyilatkozott a Magyar Nem­zet február 13-ai számában, hogy az úgynevezett „közgaz­dasági részleg” — értsd: balosok — eltávolítását nem tudta végrehajtani, s ezt önön magának is mulasztásként rótta föl. A következő változat szerint — Magyar Hírlap, március 27. Népszabadság, március 29. — a „csurkisták”, illetve a népi-nemzeti vonal eltávolítása helyeződött kilátásba. Azon­ban erre sem került sor. Hírlik, hogy azért, mert számos fel­háborodott telefonhívást kapott vezető MDF-es és kisgazda tisztségviselőtől a miniszter, sőt — mondják — a miniszter­­elnök is. így aztán a március 29-ei, hétfői vezetői értekezle­ten nem vették például Lánczki Imre, Gyürk István, Földi Péter fejét, maradhattak főosztályvezetői beosztásukban, s az ugyancsak népi-nemzeti vonallal rokonszenvező Sala­mon Aurél is megúszta avval, hogy az összevont főosztá­lyán helyettes vezető maradhatott. Maróti László Ferencnek azonban mennie kellett. Akik a politikai események alakulását figyelemmel kísé­rik, azok ismerik Marótit. Az MDF munkáját, választási si­kerét szinte a kezdetektől segítő politikus az országgyűlési választások idején tett szert először hírnévre. Mégpedig av-VÉLEMÉNY Népi-nemzetiek val, hogy az egyik budapesti körzetben Haraszti Miklóssal szállt ringbe a mandátumért, s csak a választási cédulák többszöri megszámolása után, legfelsőbb Bírósági döntést követően került ki vesztesként a csatából... Később — Le­­zsák Sándor hívására — a Bem téri központban vállalt hiva­talt — az elnökség munkáját segítendő. A régi gazdasági ve­zetők felváltására hivatott szakértői kollégiumot szervezte. Ugyanezen célból alapította meg a népi-nemzeti kört is az MDF-ben. A Bem térről a következő év őszén kellett távoz­nia. A Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol az em­lített beosztása mellett ellátta a szóvivői teendőket is. Egé­szen április elsejéig. Munkája ellen nem emelt kifogást az új miniszter, Szabó János sem, Marótinak „átszervezés miatt” kellett távoznia. Elbocsátó levelében munkáját megköszönték. Valóban átszervezték a minisztériumot? Igen, több szer­vezeti változás történt az FM-ben Szabó János kinevezése óta, s ez érintette a sajtó önálló osztályát is: a politikai ál­lamtitkári „felügyelet alól” közvetlenül a miniszter alá ke­rüli. Annak ellenére, hogy a kormánykoncepció szerint a minisztériumi sajtókapcsolatokat a politikai államtitkárok felügyelik. Az FM-ben ez eddig volt így... Történt tehát átszervezés, azonban a sajtóosztály berkein kívül, ugyanis a munkakörök változatlanok maradtak. Maró­ti László Ferenc szerint ezért az eltávolítása bírósági úton megtámadható volna. Ő azonban mégsem kíván élni a lehe­tőséggel, ugyanis tudja, hogy legfeljebb erkölcsi győzelmet arathatna, munkája egy ilyen per után már lehetetlenné vál­na. Maróti László Ferenc tehát távozik. De ki is az a Dögéi Imre, aki elfoglalja a székét? Ha az olvasó erről képet akar kapni, javaslom lapozza fel a Számadás című hetilapnak az 1989 elejétől a múlt év kö­zepéig megjelent számait. Dögéi Imre ebben az időszakban ezt a lapot főszerkesztette. Nem kívánom idézet gyűjtemény­nyel untatni az olvasót, talán elegendő annak a bizonyításá­ra, hogy a Számadás nem kifejezetten az MDF, illetve a ké­sőbbi kormánykoalíció agrárpolitikája mellett kardosko-RMDSZ-látogatás Vasárnap indulnak Nagyvá­radról a Romániai Magyar Demokrata Szövetség listá­ján megválasztott parla­menti képviselők és szená­torok Budapestre, ahol az Országgyűlés meghívására tesznek látogatást. A szeptemberi választá­sokon az RMDSZ országo­san a szavazatoknak mint­egy 7,5 százalékát szerezte meg. Listáján 12 szenátor és 27 képviselő jutott be a román parlamentbe. Az RMDSZ tagja a Romániai Demokratikus Konvenció­nak, a demokratikus ellen­zék pártszövetségének. A román parlamentben jelenleg folyik a költségve­tési vita, amelyben az RMDSZ képviselőcsoport­ja aktívan részt vesz. A frakció eddig számos mó­dosító indítványt terjesztett be. Hétfőn az ortodox hús­­vétra való tekintettel a bu­karesti parlamentben szün­nap lesz, s kedden, amikor a vita folytatódik, az RMDSZ-képviselők és sze­nátorok visszatérnek a ro­mán fővárosba. Húsembargó Az EK felülvizsgálja? A gazdaságilag fejlett orszá­gok elismerik ugyan, hogy Magyarország rendkívül há­­tározottan alkalmazza az ál­taluk sürgetett intézkedése­ket a mezőgazdasági ártá­mogatások megszüntetésé­re, de nem áll szándékuk­ban érdemlegesen megvál­toztatni saját támogatási rendszerüket. Ilyen körül­mények között a magyar mezőgazdaság nem verseny­­képes a harmadik országok piacán. Az OECD által a magyar mezőgazdaság hely­zetéről készített, jelenleg még tárgyalás alatt álló részletes tanulmány azon­ban olyan érveket adhat a magyar tárgyaló fél kezébe, amelyeket a Nyugatnak is el kell ismernie — mondot­ta Raskó György, a Földmű­velésügyi Minisztérium köz­­igazgatási államtitkára az OECD Mezőgazdasági Bi­zottságának párizsi tanács­kozásáról. Raskó Gyögy az EK-tagál­­lamok képviselőivel folyta­tott megbeszéléseiről elmon­dotta: igyekezett megértetni, hogy a magyar húsáruk és él­őállatok exportja ellen beve­zetett behozatali tilalom tel­jességgel indokolatlan. Az ál­lamtitkár véleménye szerint van esély arra, hogy az EK esetleg már a jövő héten fe­lülvizsgálja a tilalom fenntar­tását. a pálya szélén dott..., hogy az egykor MSZMP politikai bizottsági tag, Szabó István által vezetett Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa alapította, s később a Nagy Tamás nevével fémjel­zett Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége adta ki. Ezért aztán semmi kivetnivalót nem ta­lálhatunk abban, sőt természetes, hogy a lap a választási kampányban az Agrárszövetséget, s annak vezetőjét az ugyancsak Nagy Tamást támogatta. Az Agrárszövetség azonban súlyos vereséget szenvedett a választásokon. Meg­jegyzem egyébként, hogy a legélesebben kormányellenes cikkeket nem maga Dögéi Imre írta, ezt a „lehetőséget” meghagyta munkatársainak, például Braun Ágostonnak, aki az egyik vezércikkében arról elmélkedik, hogy szemünk előtt tesznek tönkre egy húzóágazatot. Máshol a felszántat­­lan, bevetetlen földekről olvashatunk, arról, hogy mikent kí­sérleteznek a parasztsággal, és így tovább. Félreértés ne essék. A Számadásnak természetesen joga van a kritikához, ha pedig a demagógiával él, akkor elsősor­ban magát járatja le — igaz a földművelők gondolkodásá­ban kárt *is tesz. Ám a demokrácia egyebek között arról szól, hogy akinek ilyenhez kedve és pénze van, az megtehe­ti. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy a legnagyobb kor­mányzópárt legnépesebb irányzatának — a népi-nemzeti­nek — egyik meghatározó egyéniségét eltávolítják az admi­nisztrációból, s helyette éppen egy olyan tisztségviselőt al­kalmaznak, aki nemrég még nemigen rejtette véka alá a kor­mányzattal szembeni ellenszenvét. Nagy Tamás az elmúlt hónapban megnyerte az időközi választást a kunszentmiklósi körzetben. 1990-es kudarca el­lenére tehát még ebben a választási ciklusban képviselő le­hetett. Egykori segítőtársa, Dögéi Imre szinte vele egyidőben ér­kezett — az adminisztrációba. (Hardi Péter) 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom