Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
1 | PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. ÁPRILIS 16.. PÉNTEK L3 Az igazgató köszöni Tisztelt Főszerkesztő Úr! Boldogan osztom meg örömünket Önnel, hogy 1993. április 2-án a Pest megyei önkormányzat közgyűlése egyszer és mindenkorra elutasította a Szent Rókus Kórház elidegenítésének gondolatát. A döntéshozatalban meggyőződésem szerint az Ön által számunkra biztosított, a demokrácia nyújtotta nyilvánosság és a képviselőknek a betegek sorsa feletti aggodalma meghatározó volt. Ezúton fejezem ki köszönetemet betegeink és a kórház kollektívája érdekében kifejtett nagyon értékes támogatásáért. Dr. Lichtenberger György orvos-igazgató az orvostudomány kandidátusa Budapest / Óvjuk múltunk tanúit! Nagyon felháborodtam és elkeseredtem, mikor a Pest Megyei Hírlapban olvastam arról, hogy egyáltalán szóba kerülhetett a Szent Rókus Kórház eladása. Vajon kinek az agyában születhetett meg ez az ötlet? Egyáltalán: van olyan haszon egy áruházon vagy szállodán (amit a Rókus Kórház helyén szándékoztak építeni), amely haszna elegendő fedezetet nyújtana a frissen renovált kórház földig való lebontására, helyébe az új létesítmény felépítésére, majd Pest környékén két új, XXI. századi színvonalon működő kórház létrehozására? Nyilván ilyen haszon nem létezik. A fő cél, gondolom, a múlt századból való kórház lebontása azért, hogy mint múltunk egyik tanúja tűnjön el. Vajon egyszer nem azt fogjuk észrevenni, hogy hűlt helye van a Mátyás-templomnak vagy a Nemzeti Múzeumnak? Hiszen ezzel az eladási tervvel is csak egyetlen újság foglalkozott intenzíven: a Pest Megyei Hírlap. A többi „független” (vajon kiktől független?) újság igencsak lapított, nemhogy írtak volna az ügyről valamit. Még szerencse, hogy a kórház megyei hatáskörbe tartozik, hiszen a budapesti önkormányzat, Demszky mesterrel az élen, biztos régen eladta volna. Emlékezzünk vissza, hogy a Szabadság teret is milyen könnyű szívvel adták el a Reichmann testvéreknek. (Hála az égnek, azóta tönkrementek.) Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Gondolom, pár év alatt minden, történelmünkhöz fűződő emléket meg lehet semmisíteni. Utána érthető lesz mindenki számára, hogy ez a mucsai, büdös, bőgatyás nép csak örülhet, ha néhány „hős” kozmopolita liberális idejön „kultúrát” teremteni. Nem gondoltam volna, hogy a rendszerváltozás után történelmünk megmaradásáért kell aggódni. Hotnbai Ilona Pácéi Nem kapja az újságunkat Először is elnézést kérek, hogy kérésemmel Önökhöz fordulok Hírlap terjesztési ügyben. Pesti barátaim javaslatára próbáltam megrendelni az Önök lapját. Most, máricusban örömmel láttam, hogy a postai szórólapon az Önök újságja is megrendelhetőnek volt jelezve. A helyi postahivatal szerint Nagykanizsára még ilyen újság nem jött, ezért érdeklődtek a Központtól a rendelési lehetőségről. Először fölmerült a lehetőség, hogy Postán küldik el, és csak másnaponként kapom meg a lapot. Majd újabb telefon megkereséssel örömmel közölték, hogy a többi országos laphoz hasonlóan a Pest Megyei Hírlapot is minden reggel kikézbesítik. Közben eltelt egy hét, a lap nem jön, a helyi postahivatal megoldható választ adni nem tud. Ezért fordulok a T. Szerkesztőséghez, hogy szíveskedjenek tájékoztatni az előfizetés realitásáról. A központi Hírlapterjesztéshez úgy érzem fölöslegesen fordulnék, ismervén azok bürokratikus hozzáállását. Amennyiben az előfizetés a lapküldés nem megoldható, kérem Önöket, hogy a március 12-én befizetett három havi 1029 Ft előfizetési díjat, címemre viszszautalni szíveskedjenek. Ismételten kérem szíves elnézésüket. Dr. Horváth József nyugdíjas sebész főorvos Nagykanizsa Nagykanizsai előfizetőnk levelét továbbítottuk a Hírlapkiadó Vállalat terjesztési osztályához. Bízunk abban, hogy az ügy kedvező fordulatot vesz, s olvasónk végre hozzájuthat lapunkhoz. A Szerkesztő Farkas Albert úr figyelmébe Olvastam a Pest Mef gyei Hírlap 1993. IV. / í|/f)5-i számában a „Cél: a csillagos égbolt” című levelét, mely meglehetősen ellentmondásos logikai okfejtést tartalmaz. Azt írja a második bekezdésben: „Nagyon csodálkozom, hogy még mindig vannak olyanok, akiket lóvá lehet tenni, aki még mindig elhiszi Torgyán szajkózását.” Majd később: „Most minden talpalatnyi földet visszaveszünk és megmunkálunk.” Ha jól meggondolom, akkor Torgyán Önt tette lóvá; mert felült annak a biztatásnak, amit annak idején a Parlamentben „szajkózott” a reprivatizációról, a teljes tulajdon visszaadásáról, a tulajdonnak az Emberi Jogok Kartájában rögzített szentségéről. Továbbá Ön is csatlakozott a „minden talpalatnyi földet viszszaveszünk” elhatározásával a nemzeti színű mezsgyekarók verőinek táborába. Még nem késő, nem kell visszavenni a földeket, ha Torgyán otthagyta Önöket, és nem akar szántanivetni Önök helyett. Volt ajánlat más pártok részéről is: MDF: „azé a föld, aki megműveli!” MSZP: „semmit vissza nem adunk” FIDESZ: „semmit vissza nem adunk” SZDSZ: „20 000 Ft kárpótlást mindenkinek” Miért nem választott ezek közül? Most nem lenne gondja! Torgyán nem erőszakolta Önre a földeket, mint egykori nagy vezérünk a tsz-ben a csillagos eget ígérve. Ha pedig mégis „minden talpalatnyi földet viszszaveszünk” kemény elhatározás mellett marad, akkor miért Torgyánt szidja, miért nem önmagát? Az FKGP által rendezett számtalan nagygyűlésen résztvettem már, és az előadó szájából mindig elhangzik: „még mindig a régi rendszer embereinél van a mérőszalag és a toll”! Ahogy Ön is írta. Az előadó természetesen Torgyán József volt! Talán ha egyszer mégis elfogadná a meghívást az úgynevezett Torgyán-féle gyűlésre és elmenne, akkor az Önéhez hasonló gondokat, vagy sokkal rosszabb körülmények között élő emberek gondjait, óhajait hallaná vissza. Torgyán ennyit tehet, ezt is nehezen, ebben a fene nagy demokráciában. Azt hiszem, ezt nem kell külön ecsetelnem. Akik az Ön ügyében tehetnének valamit, azt parlamentnek és kormánynak hívják. Csak emlékeztetni szeretném: az FKGP programjában benne volt az alacsony kamatra hitelt adó Mezőgazdasági Bank létrehozása. Hol van? A 36-oknak nevezett frakció miért nem valósítja meg az Ön kívánságait, pedig nekik van szavuk a Parlamentben. Az lehet, hogy ők nem mennek el Nyársapátra gyűlést tartani, és meghallgatni az Ön gondjait. Azt hiszem a lóvá tevőket köztük kellene keresni! Kedves Farkas Albert! Ugyanakkor levelének befejező része arról árulkodik, hogy Önöknél viszonylag kedvezőbb a helyzet, mint itt nálunk, vagy az ország más helyein. így aztán végképp indokolatlanná váltak a levele elején írottak! Lehet, hogy mi ezért látjuk jobban az ok-okozati összefüggéseket. Ezért nem szidunk senkit a sajtón keresztül, nem állunk be a szidalmakat szajkózok egyik táborába sem. Mi már rendeztük sorainkat, és tudjuk, hogy kire szavazunk, mert reményeink szerint már csak 1994 hozza meg vágyaink elérését. Kívánok Önöknek eltökélt szándékukhoz erőt, egészséget és főleg rendületlen kitartást. Bort, búzát, békességet! Zachár László Szigetszentmiklós HISTÓRIA Domonkos János Katonadalaink, katonanótáink A magyar katonanóták a katonaélet valamely mozzanatát felidéző, többnyire népköltői eredetű dalok, de egyre szaporodnak a műköltői eredetű katonadalok is: részben ezekkel mutatnak rokonságot már Balassi Bálint vitézi énekei. A vitézi ének leszármazottja a történeti ének. Az állandó hadsereg (1715—1945) hadi tárgyú lírai dalai tartoznak ide, melyeket az idegen érdekek szolgálatába kényszerített közlegények énekeltek. A besorozott, tényleges és leszerelt katonák életéről, érzelmeiről szólnak. A népi katonadal lényegében következetes maradt hagyományaihoz: és ugyanazt a paszszív ellenállást tanúsítja, amely a szabadsághare leverése utáni katonadalokban dominál. Mindössze két alkalommal emelkedett-ki a magyarság a dalokban tükröződő passzív ellenállásból: a Rákóczi-felkelés és a 48-as szabadságharc idején. Ezek a rövid dicsőség napjai, amelyek azonban megteremtették gyümölcseiket, az optimista, a katonaéletet dicsőítő, ekkor keletkezett katonadalokban. Ekkor születtek a szívből jövő, lelkes harci dalok. Garibaldi nevének bekerülése a magyar népköltészetbe és Kossuthtal együtt való emlegetése a magyar katonanótában, történeti szerepéből következik. Ám a dicsőség napjai rövidek, az igazságukért felkelők csalódása keserves, s a megtorlás kegyetlen. A földönfutóvá lett hősök tragikus sorsa, a reménytelenség szava elnyeli a szabadság napjainak emlékét. „A történetírónak katona- és hazafiúi dalainkat kell tekintenie, ha a népnek valamely korról szóló ítéletét akatja megismerni.” (Kálmány Lajos 1852—1919.) A katonadalok állandóbb, lassabban változó rétegük korabeli — betyárdalok, bordalok, pásztordalok, szerelmi dalok és egyéb dalok átalakítása; s egyrészük — a folyamatos körforgás révén — vissza is kerülhet a civil életbe (summásdal). Gyorsabban változó rétegük vegyes eredetű és összetételű: altisztek, tisztek, hadirokkantak félnépi, gyakran „kincstári”, a tömegelfogultságnak is hangot adó szerzeményei. A magyar katonanóták zöme a katonaélet menete szerint csoportosítható. de számos másodlagos műfaji csoport is kíséri. A katonasirató elsősorban az édesanyák műfaja. A besorozott és bevonuló fiaikat búcsúztatták siratóénekkel. Katonakeserves lényegében önsirató: a katonának besorozott legény szomorú hangulatú, egyéni panaszdala. A régi verbunkost a Ferenc József i időkben a sorozónóta váltotta fel. A tavaszi sorozástól az őszi bevonulásig hangzottak fel a búcsúzkodó jellegű újoncnóták. A kaszárnyái életről és a katonai kiképzésről sok, műfajilag eltérő alkotás szól. Lépéstartás elősegítő menetdal. valamint az élelmezésre, a bánásmódra panaszkodó lírai kaszárnyanóta. Az édesanyáról, az otthonról szóló dalokban a honvágy jut kifejezésre. A katonaélet vidámabb oldalát is megmutatják az egyes fegyvernemek vetélkedő, kérkedő jellegű dalai (bakanóta, huszárnóta, tüzérnóta). A katonaéletnek voltak természetesen pozitív vonásai a parasztkatona számára. Egyfelől a közös sorsot viselők közt valóban kialakult egy bajtársi közösség, a sok viszontagságon keresztülvergődöttek sorsközösségének érzete. Másfelől a katonai virtus. « testi erő és ügyességi próba, a személyes bátorság kipróbálása a katonák közt a gyakorlatok folyamán egészséges versenyszellemet fejlesztett. A civil életbe való visszatérés örömteli, hetyke hangú alkotásai a szabadságos katonadalok. A már kiszolgált katonának pedig minden gondolata az otthoné, a civil életé, amely reá vár. Külön műfaji csoport a háborús katonadal, ezen belül a csatadal, melyek panaszos vagy átkozódó hangon szólnak a harcokról, sebesülésről, halálról és a katonatemetésről. A mundérba kényszerített katonatömegek dalai fő jellemzője a fájdalmas panasz a kényszerű és nehéz katonaéletre; átok gyakran a vonatra, a gőzhajóra, esetleg az egész katonaéletre, sőt szülő édesanyjukra is. Továbbá a gyenge koszt, a kemény kiképzés költői ábrázolása. Mindezek fokozódnak a háborús jellegű alkotásokban. A magyar katonanóták alapján költői hitelű jellemzését adhatjuk a múltbeli katonaéletnek. Katonadalaink, katonanótáink keletkezése időrendileg is áttekinthetők: 1. Régi magyar történeti énekek kb. a 17. sz. közepétől. 2. Nemzeti mozgalom dalai, katonanótái. 3. Katonadalok a 19. sz. első feléből (katonafogdosás, toborzás, szolgálat idegen országban). 4. Jobbágydalok: a korszak paraszti panaszairól. 5. A szabadságharc és az ellenállás katonadalai (Garibaldinóták, Görgeyt elátkozó, Kossuth nagyságát kidomborító dalok). 6. Magyar katonák idegen érdekek szolgálatában: 19. sz. 2. felében a Monarchia Magyarországon kívül eső területén harcoló, állomásozó magyar katonák sorsát illusztráló katonadalok. 7. Katonaélet Ferenc József korában, az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregében: sorozás, élet a kaszárnyában, szabadság, leszerelés. 8. Az I. világháború idején: egyrészt feltűnnek régi katonadalok aktualizált formában; másrészt névtelen vagy ismert szerzők korabeli világháborús magyar katonanótái keletkeznek s terjednek el. A magyar katonanóták érdemi gyűjtése 1840-től mintegy száz éven át folyt. Jelentősebb összefoglalók: Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok. Bp. 1952., valamint Bartók Béla: A magyar katonadalok dallamai. Összegyűjtött írásai I. Bp. 1966. Gottlieb Antal váci nyomdája Vác városának első nyomdásza Ambró Ferenc Ignác volt, aki 1775-ben kapott szabadalmat Mária Terézia királynőiéi tipográfiája megnyitására. 1792-ben balt meg, vagyon helyett csak adósságot hagyva hátra. Házát és nyomdáját Gottlieb Antal Vencel vásárolta meg 1793 áprilisában 3441 forintért. Az új tulajdonos a nyomdászatot Pesten, a híres Patzkó-üzemben sajátította el. Gottlieb nagy lendülettel látott hozzá az officina fejlesztéséhez, a város is megbecsülte működését, mert 1799-ben tagja lett Vác tanácsadó testületének, 1809-ben tiszteletbeli szenátor, 1815-ben a közrendre ügyelő' alkapitány, végül 1822-ben, halála évében tényleges szenátor lett. A váci nyomda fontos szerephez jutott a 18—19. század fordulóján a nemzeti irodalom szolgálatában. Gottlieb jelentette meg az Uránia című folyóiratot 1794-tól. Az Uránia ugyan csak három számot élt meg — szerkesztője, a fiatalon elhunyt Kármán József kiválása miatt szűnt meg —, irodalomtörténeti jelentősége nagy. A folyóirat volt az első Magyarországon, amely a nőkhöz fordult elsősorban. Kármán és szerkesztőtársai felismerték a nőnevelés fontosságát, az Uránia több írása foglalkozott a nők erkölcsi nevelésével, műveltségének fejlesztésével. A folyóirat tipográfiája is alkalmazkodott a remélt olvasóközönség kényesebb ízléséhez: szép papíron, új és tiszta betűkkel szedett és nyomtatott füzeteket ígértek. amelyeket — ma már kissé szokatlannak tűnik — rózsaszín borítékban kívántak szétküldeni. A folyóirat lapjain jelent meg Kármán híres regénye, a Fanni hagyományai, a hazai szentimentális irodalom legnevesebb műve. Pogány György
