Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-16 / 88. szám

g PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. ÁPRILIS 16., PÉNTEK 5 Taksonyi fejlesztési tervek épül sportcentrum Miért nincs Tigáz-igazolvány? Számít a fogyasztó észrevétele Mégsem A közelmúltban három, a hosszas vitákat sem nélkülö­ző ülés után fogadta el Tak­sony önkormányzati — kép­­viselő-testülete a község idei költségvetési terveze­tét, azzal a kiegészítéssel, hogyha már kimutatható, mennyi szabad pénzeszközt hozhattak át tavalyról, úgy az összeg felhasználásáról újabb összejövetelen hatá­roznak. Ahogy Nyeste István pol­gármestertől megtudtuk, ösz­­szesen tizenegymillió forint felosztásáról született döntés a napokban. Természetesen ezt a pénzt is a község fej­lesztésére kívánják fordítani. Egyes elképzelések idei meg­valósítását már az elmúlt év­ben elhatározták. Ide sorol­ható a Fő utcában, az üzlet­­központ előtti terület kőbur­kolása, vagy egy összekötő út építése, ami másik két utca forgalmát tehermentesí­tené. Igaz, ez utóbbit bonyo­lítja az, hogy két lakó kertjé­ből egy-egy részt ki kell majd sajátítani. Nyaranként, rendszeresen gondot okoz az, hogy a község magasabb területein akadozik a vízellá­tás. Ennek enyhítésére víz­tornyot, vagy víztározót kell kialakítani, amire a testület határozata értelmében idén sor kerül. Két esztendeje már an­nak, hogy az önkormányzat iparterületet alakított ki az 510-es út mentén. Itt a köz­­világítást kell megoldani, emellett járdát, kerékpárutat kívánnak építeni. Az önkor­mányzat —, saját forrásai mellett — a költségek fede­zésére pályázatot nyújtott be, amit, remélhetően el­nyernek. Akkor hozzákezd­hetnek az építkezési munká­latokhoz. Tavaly megvásárolt az önkormányzat egy öreg pa­rasztházat, amiből tájházat kívánnak kialakítani. Tak­sony nemzetiségi, svábok lakta település, és ez az épü­let, bár igen leromlott álla­potú, mégis, azt a hagyomá­nyos stílust őrzi, ami ma már ritkaság. Ezért is akar­ják megmenteni, ez évben megkezdve a felújítási mun­kálatokat. Az idei tervek, elhatározá­sok között a művelődési ház költségvetésének kiegészíté­se, a csapadékvíz elvezetésé­nek munkálatai szerepelnek, a járdaépítés és a már meglé­vő utak karbantartása mel­lett. Idén lényegesebben na­gyobb összegekkel támogat­ják a katolikus egyházközös­séget, mivel a templomhoz kapcsolódó épületeknél is szükséges bizonyos felújítá­sok elvégzése. Mihamarabb szeretné el­érni azt a képviselő-testület, hogy még egy rendőr le­gyen a faluban. Gépkocsit is vennének, a megyei kapi­tányságtól azt az ígéretet kapták, visszatérnek a kér­désre, már a közeljövőben. Elhanyagolt a csapadék­vízgyűjtő tó környéke, rend­betételére már eddig is ál­doztak, idén is költenek majd. E hónaptól három közhasznú munkást alkal­maz a polgáfmesteri hivatal, akiknek munkájához gépe­ket, eszközöket vásárolnak. Bővíteni kell az áramszol­gáltató hálózatot, erre is nagy összegeket tettek félre. A tanácskozáson a leg­több vitát a régi temető ügyében meghozott döntés váltotta ki. Már két éve ter­vezi az önkormányzat a fel­számolását, csak abban nem tudtak megegyezni, mi is le­gyen a további sorsa. Végh István, helyi vállalkozó és önkormányzati képviselő az­zal a javaslattal állt elő, épít­senek a területre egy sport­­centrumot, futballpályát, amely a helyi csapat -— egyébként megyei osztáyú — edzéseire nyújtana lehe­tőséget. Az építkezés költsé­geihez maga, és még né­hány taksonyi vállalkozó hozzájárulna. Még aláíráso­kat is gyűjtött, vagy három­száz lakos támogatta ily mó­don ezt a tervet. Most, hogy napirendre került az ügy, több ellenzője is akadt, akik valami mást képzeltek a régi temető helyére. A kép­viselők jó része is inkább ezen az állásponton volt. A demokrácia játékszabályai szerint tudott veszíteni Végh István. Elfogadta a többiek javaslatát, miszerint idén rendbetétetik az öreg temetőt, és jövőre döntenek arról, mi legyen belőle, ke­gyeleti park, vagy valami más, közhasznú épületnek biztosítsanak itt helyet. J. Sz. L 9 Egyik ceglédi olva­sónk telefonon mond­ta el, hogy a Tigáz szakemberei — akik overált viseltek -— becsenget­tek hozzá, mert a gázórát sze­rették volna leplombálni. Ám azt nem tudták igazolni — hi­vatalos irat híján —, hogy va­lóban a céget képviselik. Jel­legzetes munkaruhájukkal igyekeztek bizonyítani, nem rossz szándékkal érkeztek. Végül is beléphettek a lakás­ba. Korrektül elvégezték teen­dőjüket és elmentek. Olva­sónk nehezményezte, hogy a dolgozóknak miért nincs iga­zolványa. Ennek kapcsán ke­restük fel Sáfár Gyulát, a Ti­gáz ceglédi kirendeltsége üzemvezetőjét, akit egyebek­ről is faggattunk. — Alighanem érthető a bi­zalmatlanság az ismeretlenek­kel szemben — annyi elké­pesztő történetet hallani ma­napság. Az említett szituáció a kollégáknak is kellemetlen. Megkímélik-e őket és a polgá­rokat a hasonló kínos találko­zástól? — Köszönjük az észrevé­telt. Az igény teljesen jogos. Cégünk privatizáció előtt áll, hamarosan részvénytársaság­gá alakul. Rövidesen vala­mennyi dolgozónknak — aki közvetlen kapcsolatba kerül a fogyasztókkal — elkészül az új arculatnak megfelelő igazolványa. Addig is az a ké­résünk, hogy a Tigáz-emblé­­más, fekete-sárga formaruhát — ami kereskedelemben nem kapható, és szigorúan számon tartjuk (tehát nem le­het eladni) — fogadják el ga­ranciának. Aki ezt viseli, a mi kollégánk. — Hol tart a részvénytársa­sággá alakulás? — Voltaképpen elég régen készülődik az öt regionális gázszolgáltató vállalat az át­alakulásra. Többféle elképze­lés született. Szinte biztos, hogy az első lépcsőben száz százalékos állami tulajdonú rt. leszünk. A későbbiekben esetleg külföldi tőkét is bevo­nunk. A kirendeltségünk nem önállósodik. Ugyanis a szer­vezeti felépítés nemigen vál­tozik. — Önökhöz hány település és lakás tartozik? — Ezer kilométert megha­ladja a gázvezeték. Huszon­egy településen harmincöte­zer — Cegléden hétezerkét­száz — háztartási fogyasztó­nak szolgáltatunk. Ebben az évben Dél-Pest megyében je­lentős lesz a fejlődés. A tápió­­sági részen hat, Albertirsa, valamint Kiskunlacháza és térségében öt, illetve nyolc, Vecsés mellett három telepü­lésen valósul meg a gázszol­gáltatás. Ez bizony komoly feladat. — Cegléden a korábbi évek látványos fejlesztése után némi megtorpanás vár­ható? — Az egy természetes do­log, hogy egy-egy települé­sen — a gázellátás bizonyos szintjéig — a rohamos fejlő­dést, némi „pihenő”, majd újabb lendület követi. Itt a legnagyobb gond a ceglédi át­adó kapacitáshiánya volt. Az idén az önkormányzat költsé­gén — megvalósul a mintegy negyvenmillió forintos beru­házás. Jövőre pedig elkészül a 2-es fogadóállomás, ami hosszú távon garantálja a vá­ros gázigényének kielégítését. — A megnövekedett felada­tokhoz van-e elég szakembe­rük? — Nincs. Az újabb telepü­lések bekötésével — az év vé­gére — csak akkor boldogul­hatunk, ha a jelenlegi százhet­venötről kétszáz-kétszáztízre bővítjük a gárdát. Természe­tesen a ceglédi központi telep­helyen erről szó sem lehet. Csak ott, ahol az idén indul a gázszolgáltatás. — Akad-e arra példa, hogy az elvégzett munkáért nem fizetnek? — Ritka az efféle eset. El­lenben jelentős a gázdíjhátra­lék. Éppen ezért az idén ke­ményebb eszközökhöz kellett nyúlni. Hiszen annyival tar­toznak, hogy ezt csak hitelfel­vétellel tudjuk fedezni. A Mol Rt.-nek a gáz árát mi he­tente fizetjük. A rászorulók­nak néha kedvezményt adunk. Ám mindenkinek tu­domásul kell venni, hogy az elhasznált energiáért egy hó­napon belül fizetni kell. Min­denesetre kemény esztendő lesz az idei, nagy fegyver­tény lenne, ha megvalósíta­nánk elképzeléseinket. Szol­gáltatásaink színvonalát fej­leszteni kívánjuk. A fogyasz­tók jelezzék, ha valami nincs rendben, mi fogékonyak va­gyunk az észrevételekre. F. F. A Magyar Honvédség elit alakulatának számí­tanak a flottillások. A folyami matrózoknak mindig is nagy volt a becsülete. Tengerész-csi­kós ingüket, kék kimenőruhájukat, szalagos sapkájukat irigykedve nézi a többi katona. Amúgy egyáltalán nem irigylésre méltó az ide besorozottak élete. Az alapkiképzés sem könnyebb, mint máshol. Az aknaszedőkön szol­gálatot teljesítő fiataloknak értenie kell a hajó­vezetéshez, a fegyverek használatához, a szá­razföldi és vízi harchoz, Most, amikor nem­csak a szárazföldi, de a vízi határainkon is fe­szült a helyzet, még inkább szükség van a jól ki­képzett, felkészült katonákra, akik ha kell, úgy biztosítani tudják a szabad hajózást a Dunán. Kép és szöveg: Hancsovszki János Sirankó Ferenc főtörzsőrmester a kormánykeréknél A négycsövű gépágyú a hajó fő fegyverzete A csendes dunai öbölben horgonyoznak a flottillások hajói Békeidőben is feszült figyelemmel a folyón

Next

/
Oldalképek
Tartalom