Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-13 / 85. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. ÁPRILIS 13.. KEDD Felszálltak a repülőgépek NATO-akció Boszniában Vélemények a húsháborúról Túlzó a tilalom (Folytatás az I. oldalról) Az akció parancsnoka az 57 éves olasz Antonio Rosset­ti tábornok, aki a Vicenza melletti Villafranca légitá­maszpontról irányítja azt. A NATO-központban ki­dolgozott szabályok szerint a tilalmat megsértő gépeket vagy helikoptereket figyel­meztetik, majd le is lőhetik. Erre a parancsot az akció pa­rancsnoka, Rosetti adhatja ki. A már korábban is őrjáratozó AWACS radarrepülőgépek eddig mintegy 500 esetben észlelték az október óta ér­vényben lévő berepülési tila­lom megsértését, többnyire szerb csapatszállító helikopte­rek révén. Előrehozott választások Sajtóértekezleten jelentette be tegnap Felipe González spanyol miniszterelnök, hogy János Károly király­tól kérte a parlament felosz­latását. González közölte, hogy az eredetileg október­re esedékes választásokat már június 6-án megtart­ják. A spanyol törvényho­zás két házában jelenleg González pártja, a Spanyol Szocialista Munkáspárt, a PSOE van többségben. A miniszterelnök néhány nap­pal korábban még azt mon­dotta, hogy nem hozzák előbbre a választások idő­pontját. Értesülések szerint azonban a PSOE számos vezetője követelte ezt a kor­mánytól, mert a vezetés jó­része attól tart, hogy októ­berben megismétlődne Spa­nyolországban a francia szocialisták katasztrofális veresége. A boszniai légtértilalom fegyveres ellenőrzése a NATO elkötelezettségének kiterjesztését jelenti most a délszláv konfliktusban, s nem csekély aggodalmat is ki­váltott, főként az érintett olasz támaszpontok környé­kén élő lakosság körében, mi­után a szerbek egyértelműen kinyilvánították, hogy ellen­séges cselekménynek tekin­tik a NATO repülőgépeinek megjelenését. Michael Boorda amerikai tengernagy, a NATO dél-eu­rópai erőinek főparancsnoka hétfőn beismerte, hogy a NA­­TO-gépeknek több problémá­val kell szembenézniük, ha lassú, alacsonyan repülő heli­kopterekkel és könnyű repü­lőgépekkel találják magukat szembe. — Minél lassabb és minél alacsonyabban száll egy repü­lőgép, annál nehezebb a gyors vadászgépeknek leszál­lásra kényszeríteni azt — idézte a tengernagy szavait a Reuter. Az utóbbi időben kevés esetben került sor a boszniai berepülési tilalomra vonatko­zó tavaly októberi ENSZ BT- határozat megsértésére, ám egy ENSZ-szóvivő szerint a szerbek nemrégiben helikop­terekkel szállítottak katoná­kat a kelet-boszniai, muzul­mán kézen lévő Srebrenica ostromához. Környezeti károk Litvániában Az első felmérések szerint a tá­vozó orosz hadsereg által oko­zott környezeti károk összege a 2 milliárd dollárt is eléri Lit­vániában, de egy alapos vizsgá­lat után az összeg akár sokszo­rosára is nőhet — jelentette be Vilniusban Stasys Kenzys, az orosz csapatkivonást felügyelő litván kormánybiztos. Az eddigi vizsgálatok sze­rint az orosz katonai létesítmé­nyek környékén 300 ezer köb­méternyi földet kell kicserélni olaj- és 370 ezer köbmétert egyéb vegyi szennyezés miatt. A tönkretett, mezőgazdasági termelésre alkalmatlan szántó­földek nagysága eléri a 6000 hektárt. Sok a szennyezett ter­mészetes víz és nem kizárható a radioaktív szennyezettség ve­szélye sem. Az orosz katonai jelenlét okozta környezeti károkat csak a csapatok távozása után lehet pontosan felmérni. Az orosz katonák — mint azt Jel­cin elnök a múlt héten megerő­sítette — az eredeti tervekkel összhangban, ez év augusztus 31-ig távoznak Litvániából. Ügyészségi eljárás A húsvéti ünnepek alatt sem szünetelt a „tiszta kezek” kampány Olaszországban: a római ügyészség eljárást indí­tott Claudio Martelli volt igazságügyi miniszter és a szocialista párt egyik volt ve­zetője ellen „csalásban és or­gazdaságban való részesség” gyanújával. A nyomozás tár­gyát képező eset 1990-re nyú­lik vissza, amikor egy római bankból értékpapírokat lop­tak el, majd svájci pénzintéze­teken keresztül hoztak forga­lomba. A svájci üzelmeket Martelli egyik közeli munka­társnője bonyolította az ügyészség adtai szerint. Zavarba ejtőnek minősítette a hús- és tejtermékek miatt ki­tört közös piaci—kelet-euró­pai kereskedelmi háborút teg­napi számában a The Inde­pendent című brit lap, mert az EK soros elnökségét adó dán kormány éppen most ké­szít elő egy közös piaci érte­kezletet Kelet-Európa támo­gatásáról. A viszály aláhúzza, hogy milyen korlátozó magatar­tást tanúsít az EK a kereske­delemben, amit Keletről gyakran bírálnak — írta a brit lap brüsszeli tudósítója, Andrew Marshall. Gyanús, hogy a tilalom a közös piaci gazdálkodóknak kedvez, akik mindinkább ellenzik a közös mezőgazdasági politi­kai reformját, miközben sú­lyosan megkárosítja a kelet-Franciaország az EK többi tagjával együtt részt vesz a dán kormány által szervezett nagyszabású koppenhágai ta­nácskozáson, amelynek témá­ja a közép- és kelet-európai országok gazdasága és a két nagy európai gazdasági szer­vezet, az Európai Közösség, illetve az európai szabadke­reskedelmi övezet közötti kapcsolatok kérdése lesz. Ezt a tanácskozást azon­ban nem a Közösség, hanem a dán kormány kezdeménye­zésének tekintik Párizsban, annak ellenére, hogy jelen­leg Dánia tölti be a Közös­ség soros elnöki tisztét és az EK legközelebbi csúcstalál­kozója is Koppenhágában lesz. így a dán fővárosban születő megállapítások első­sorban további tájékozódást jelentenek a Közösség, és ezen belül Párizs számára — hangoztatják a francia fővá­rosban. Itt aláhúzzák, hogy európaiakat — tette hozzá a tudósító. A brit lap munkatársa úgy értesült, hogy az EK mezőgaz­dasági biztosa, René Steichen túlzónak tartja a tilalmat, és a német tisztségviselőknek is fenntartásaik vannak. A The Independent idézte a magyar és a lengyel kijelen­tést arról, hogy ebben a két országban nincs száj- és kö­römfájás, viszont többmillió dolláros exportveszteséget szenvednek el az EK intézke­dése miatt. Szakértők szerint a száj- és körömfájás ismét megjelent ugyan Európában, de a betegséget Horvátország­ból származó szarvasmarhák hordozzák, és a kór Olaszor­szágra korlátozódik — olvas­ható a The Independent című brit lap hétfői számában. az EK tagállamai nem közös­ségként, hanem egyénileg vesznek részt a koppenhágai tanácskozáson. A dán fővá­rosban azonban jelen lesz az EK Bizottságának a külkap­­csolatokért felelős tagja, Sir Leon Brittan is. A dán kormány a megbe­szélésre a két nagy gazdasá­gi szervezet tagjaival együtt elsősorban a három balti álla­mot hívta meg, de ott lesz­nek a „Visegrádi Négyek”, továbbá Szlovénia, Romá­nia, Bulgária és Albánia kép­viselői is. Közép-európai diplomá­ciai források szerint ez a részvétel elsősorban általá­nos helyzetkép feltárását te­szi csupán lehetővé. Dánia már korábban is kiállt a balti államok és a két európai gaz­dasági szervezet együttműkö­dése mellett, s később bőví­tette ki a tanácskozás téma­körét. Senki sem lehet közömbös II. János Pál húsvéti áldása Rómában (Folytatás az 1. oldalról) A bazilika előtt emelt oltárt és a lépcsősort százezer Hol­landiából hozott színpompás virág díszítette: fehér, sárga, pi­ros, rózsaszín tulipánok, nárci­szok, jácintok, krókuszok. A húsvéti áldást az egyházfő 55 nyelven ismételte el, köztük magyarul is, amit a téren egy lelkes magyar csoport nagy tapssal fogadott. A pápai misét és áldást a televízió idén 62 or­szágban közvetíette élőben, köztük a moszkvai tévé is. II. János Pál külön szólt Olaszországhoz is, arra buzdít­va az olaszok millióit, hogy ne csüggedjenek az országot je­lenleg elsötétítő fellegek mi­att, hanem kerekedjenek felül a válságon a keresztény érté­kekre és az ország humanista, mélyen gyökerező kultúrájára támaszkodva. A nehézségek el­lenére Olaszországnak óriási­ak az erőtartalékai, képes de­rűs és biztos jövőt építeni ma­gának — hangoztatta. Aggodalommal említette mindazokat az országokat, ahol erőszak és elnyomás sújt­ja a családokat, népeket, nem­zeteket. így Afrikában Ango­lát, Szomáliát, Togót és Zai­rét, valamint a kaukázusi térsé­get, ahol szintén fegyverek szólnak. — A keresztények köteles­sége, hogy fellépjenek minde­nütt a világban, ahol éhezés, szegénység és igazságtalanság van, ahol megalázzák az em­bert. Meg kell újítanunk a tár­sadalmat az evangélium szelle­mében — mondta. A pápai misét szélsőséges katolikusok egy csoportja tün­tetéssel igyekezett megzavar­ni, tiltakozva a római iszlám mecset közeli megnyitása el­len. Dán kezdeményezés VÉLEMÉNY • Vétkesek és áldozatok Megvallom, engem is elfogott a „magyar fortyme­­leg” Landeszmann György főrabbi úr Heti Ma­gyarországban napvilágot látott ominózus kijelen­tése után a „bő gatyáról és fütyülős barackpálinkáról”. Pes­ti kiskocsmában, poharazgatva vitattuk a Landeszmann— Zoltai interjút, de — ahogy ez már lenni szokott — a bor­gőz hamar elszállt, ám maradtak a kételyek. Mert nem mindegy, hogy a sarki szatócs nyilatkozik-e vagy éppen­séggel egy főrabbi. Macska rúgja — gondoltam — és napi­rendre tértem volna a kérdés fölött, amikor véletlenül tudo­mást szereztem minap Landeszmann úr 1991-ben kelt vá­laszleveléről, amit Tóth Andor százhalombattai plébános­hoz írt. Ám mielőtt a levélre térnék, hadd szóljak előbb a Lan­deszmann—Zoltai interjúról még egyszer. Lényegében az asszimilációs törekvések és a másság megőrzésének ellentétéről van szó, én pedig — származá­som okán is — mindig a másság mellett törtem lándzsát. Világ életemben empátiával fordultam a másságukat őrzők — jelen esetben a zsidók felé. Átérzem a zsidó érzékenységet (megértem az indulato­kat is talán) az emberi értelem befogadó képességét megha­ladó borzalom, a szervezett népirtás után. Bárgyúságnak vélném, ha valaki féltéglával veri a mellét, hogy ennyi meg annyi zsidót mentettünk meg... A tények ugyanis ma­kacsok. Erdélyi vagyok, és magyarországi fogadtatásom nem volt éppen rózsásnak mondható. Százhalombattára teleped­vén teletömködték postaládámat gyalázkodó — és olykor fenyegető hangú — névtelen levelekkel, amikben vélt ro­mánságomat támadták. „Ne gondold, hogy nem tudunk ró­latok!” — szólt az egyik levél. István király Imre herceghez intézett egyik intelme ép­pen az idegenekhez szól: „Az egynyelvű és egyszokású nép gyenge és esendő”. De hol van már a tavalyi hó? Döb­benten és értetlenül állok (állunk) a parázsló gyűlölködés­sel szemben — és időnként félelem fog el. De térjünk a tárgyra. Tóth Andor atya, százhalombattai plébános évek óta dé­delgette egy világháborús emlékmű tervét, ami meg is való­­síttatott, ez év március 14-én avatták fel azt. Másfél évvel ezelőtt levelet írt Budapest főrabbijának, kérte hozzájárulá­sát ahhoz, hogy az emlékműre felvésessenek a zsidó áldo­zatok nevei is, és természetesen kérte a zsidó hitközség anyagi támogatását. Landeszmann György főrabbi úr posta­­fordultával válaszolt, és a kettős kérés egyikéhez sem já­rult hozzá. „Bármennyire szép gondolat a halál utáni egyenlőség — írja a főrabbi —, de nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a halálba hurcoltak nevei egy emlékműre kerüljenek azoké­­val, akik részesei voltak az elhurcolásnak, de a fronton vé­letlenül egy repesz eltalálta.” Magyarán szólva Landeszmann úr két csoportra osztja az akkori kis dunántúli falucska népét: vétkesekre és áldo­zatokra. Kérem tisztelettel, kik a vétkesek? Azok a paraszt­legények, akiket szántásra-vetésre szült anyjuk, de besoroz­ták őket Horthy seregébe? Akik hazájuktól távol véreztek el, és mit sem tudhattak a zsidók deportálásáról? Vagy ta­lán a civil áldozatok sorában keresendők a vétkesek? Ne tudná a nagytudású főrabbi, hogy Magyarország né­pének, „az utolsó csatlósnak” iszonyatos árat kellett fizet­nie a világégés után? Ne tudna a szovjet és román katonák rémtetteiről, lányok és asszonyok meggyalázásáról, a „Sztálin-vásárokról”? Az ártatlan civilek elhurcolásáról, sem a sváb asszonyok és leányok deportálásáról? Sem a le­szakadt részek magyar lakóinak megtizedeléséről? Alig hihetném, hogy ne tudna ezekről a rémtettekről a főrabbi úr. Hogyan is mondotta a költő? — „az igazat mondd, ne csak a valódit”... Pedig most — mikor szabadságunkat végre kivívtuk — mérhetetlenül nagy türelemre lenne szükségünk mindkét oldalon. Nem lenne-e bölcsebb dolog fel­hagyni az állandó ellenségkép kreálásával és keresésével, holott meglehet, már rég nincs ellenség talán? A „kétféle kultúra” kivonásának és hozzáadásának szá­­mítgatása ellenére én megkockáztatnám Radnóti Miklós gondolatával zárni soraim. „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, / s tudjuk mi­ben vétkeztünk, mikor, hol és miképp, / de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, / és csecsszopók, akikben megnő az ér­telem, / világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, / míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, / s fojtott szavunkra maj­dan friss szóval ők felelnek.” Szaniszló József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom