Pest Megyei Hírlap, 1993. április (37. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 83. (84.) szám

Futó Dezsó'

3

Kisújszállási história

Hej, milyen világ volt a Nagy-Alföldön valamikor, jó pár száz évvel ezelőtt. Tájban, emberben. A hajdani Nagy-Alföldet hasonlíthatnám egy nagy-nagy cseréptálhoz és abban vízben, amerre a szem ellátott, vagy még azon is túl, nád, káka, gyékény, súlyom, zsombékok, erdők, füzesek, lápok, zöldelő rétek és a vizekben soha nem látott, töménytelen halféleségek. Több vízi madár, mint csillag az égen. Kezdve a hattyúktól, darvaktól, túzokoktól, az apróbb vad madarakig: fácánok, foglyok. Ide járt csókolózni a Sárrét vizeivel nagyobb áradásokkor és a zöldárkor a Hortobágyon keresztül folydogáló Tisza. Ezen a vidéken, ahol út is alig akadt, még a XVII. században is inkább lóháton, vagy csolnakon közlekedtek az, emberek egyik településről a másikba.

De miért is írom mindezeket, amikor vagy már írtam, vagy még írni fogok —, mert ahogy öregszik az ember, inkább a múltban él, mint a mában, mert a jelen túlságosan is zavaros.

A történészek ugyanis olykor elferdítik, kicsit meg is másítják az eseményeket. Vegyük csak azt a félévszázadot, aminek mi magunk is részesei voltunk és vagyunk. Az átélt évtizedekről nem beszélhettünk, mert börtön vagy akasztófa is járhatott érte. A következő félévszázad emberétől már idegen lesz a könny és a vér, nem hallják már a csontok törését és számukra hihetetlen lesz, hogy juhaklokban, állatok helyett emberek ezrei és ezrei éltek éveken keresztül.

Az elmúlt hetekben a politikai érdeklődés középpontjába került a kisújszállási belpolitikai vitafórum. El sem akartam hinni, hiszen amióta az egypártrendszer összeomlott, a demokrácia pártjai között nem sok jó szó hangzott el egymás irányában. Már-már azt hihettem, hogy valami csoda történt. Tévedtem. Mivel történelmünkből ritkán derült ki az összefogás, inkább a torzsalkodás volt reánk jellemző. Igaz, a környező népek sem büszkélkedhettek egy akarattal.

A kisújszállási politikai tanácskozással kapcsolatban eszembe jutott az az ötven esztendő története, amelyiknek minden mozzanatát, eseményét velem együtt igen sokan átéltük. Engem nemcsak rokoni és baráti szálak fűztek Kisújszállásl'.z, ahol nemcsak a harmincas évek közepén jártam először, hanem mint riporter a „felszabadulás” után is észleltem és figyelemmel kísértem a város minden apróbb eseményét is. Ennek a városnak a története és politikai szereplői jellemzők voltak országunk állapotára. Kisújszállásra 1944 október első napjaiban érkeztek be a szovjet katonák. A város kétszer cserélt gazdát. A Vörös Hadsereg katonáit a városháza előtt mintegy harminc agrárproletár várta, akik nyomban jelentkeztek is szolgálattételre a megszállóknál. Polgármesternek a szovjetek a tanyasi tanító Herpai Sándort — aki ezt megelőzőleg nyilas volt — bízták meg. Azonnal policájokat is toboroztak a rendfenntartásra. — Ezek közé került a suszter Kis Ferenc, akiből politikai nyomozó, majd később az ÁVH vezetője lett, majd mint alezredes szerelt le 1969. december 1-jén. (Ekkor írta meg részletesen élete történetét a Szolnok megyei pártközpontnak.)

De nemcsak egy ilyen nyomozó tisztje volt Kisújszállásnak, jutott belőlük a megye más községébe és városaiba is. De ha már itt tartunk, értelmiségei is voltak a pártnak. Kiemelkedett közülük (nem annyira szellemileg) dr. Kovács Kálmán, aki előbb főispán, majd később haláláig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának profeszszora volt. Azonban a kommunista Kisújszállásnak legkiemelkedőbb „személyisége” Nánási László volt. aki EMLÉKEIM címmel részletesen megírta élete történetét. Ha ez a történet nem egy forradalmi korszak szereplőjének hű tükörképe volna, el sem hinné az ember foglalkozásának állomásait.

De térjünk vissza Kis Ferenc pályafutására. Kisújszálláson 1944 október közepére már megalakult a Kommunista Párt. A szovjet városparancsnok január l-jével rábízta a politikai és gazdasági rendőrség vezetését is. Mint ilyen, ugyancsak tagja lett a Nemzeti Bizottságnak, a párt operatív bizottságának, a titkos iratok kezelésével (TŰK) is őt bízták meg. A politikai rendőrség hatásköre kiterjedt néhány környékbeli városra, falura is. így lett Kis Ferencből élet és halál ura! A felállított népbíróságokhoz ő küldte a jelentéseket, háborús, népellenes bűnösök felkutatása, feketézők, árurejtegetők, közellátási bűncselekmények kinyomozása, népnyúzó nagygazdák leleplezése, és mint ahogy a pártnak szóló jelentésében írta: ezeken felül még az altesti munkásnők szabad szakszervezete orvosi papírjainak jegyzékbe vétele és ellenőrzése is. egyedül az ő munkaköréhez tartozott.

1945 tavaszán kezdtek hazaszállingózni a menekültek. Ezeknek nagy része az internáló táborokba került. Mint ahogy könyvében is írta, kiépítette a cselédlány elvtársnőkből a „B Hálózatát”. (Ezek voltak a besúgók.) Ezért vált országosan híressé Kisújszállás, mint a „RETTEGÉSEK VÁROSA”. Nem különben a kommunista párt és a rendőrség nagyfokú liszt-„zabrálása" miatt is. Ezekben az időkben történt a kunmadarasi zsidóverés is. Rákosi Mátyás és pártja próbálta meghamisítani az eseményeket. A Független Kisgazdapárt, a Kis Újság riporterét másnap korán reggel leküldte Kunmadarasra. Az eseményről a riportrer úgy számolt be, hogy valóban egy zsidó férfit és nőt, az ottani hetivásár alkalmából agyonvertek. Különböző rémhírterjesztések miatt a feszültség már amúgy is nagy volt Kunmadarason. A nyomozást a szovjet NKDV folytatta le, amelynek emberei, ha akartak, magyarul is jól beszéltek, de minden jegyzőkönyvet Kis Ferenc hadnaggyal írattak alá. Kisgazdapárti letartóztatások is voltak, de ezeket a fiúkat a tárgyalás után elengedték. Helyettük a volt nyilas, ekkor már kommunista ifjúsági tagokat tartóztatták le. A tárgyalást Karcagon tartották. A Rákosi által kívánt statáriális bírósági tárgyalásból semmi sem lett.

Egyebek között Kisújszálláson történt az is, hogy ez a derék politikai osztályvezető a helybéli református lelkészt, dr. Sipos Istvánt (akinek 7 fia volt) 11 alkalommal intemáltatta és több alkalommal annyira megverette, hogy csontjait törte. A lelkész egész életére hordozta ennek következményeit.

1946 végén kezdtek rendeződni a viszonyok, Kis Ferenc úgy érezte, hogy lassan kiszorul a rendőrség kötelékéből. Előbb Szolnokra helyezték, de lakása nem lévén, ismét visszakerült Kisújszállásra, azonban már nem vezetőnek. Nem tetszett neki a dolog és 1948 elején kérte a leszerelését. De nem engedték el. A párt áthelyezte a közigazgatási vonalra, tekintettel arra, hogy csak 5 elemije volt. Kinevezték árvaszéki elnöknek. 1949-ben propagandista lett, a vörös pártbizottság kooptált tagja, majd osztályvezető, szb-titkár. 1951-ben megbízott tanácstitkár, 1952 őszén személyzetis vonalra kerül az állami gazdaságba. Utána Budapesten a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban személyzeti főelőadó lett. Végül ismét visszakerül Kisújszállásra, a városi tanácsnál személyzetis lett, a III. számú felülvizsgáló csoport elnöke. Aztán jött a tsz-szervezés, beszolgáltatás. Ezeknek mindig ő lett az intézője és vezetője. 1956-ban a városi tanácstól mint személyzetist elbocsátották, XI. 4-én.

Utána sehol nem kapott munkát, végül ismét visszakerült a tanácshoz, igazgatási osztályvezető-helyettesnek, aztán szabálysértési előadó lett és így újra kezében voltak régi üldözöttjei. A munkásőrség keretében újra magára talált, ismét ő

volt. a TŰK kezelqje. Ez volt utolsó hivatala. Innen ment nyugdíjba 1969. XII. 1-jén.

De mint az elején jeleztem. nemcsak ez az egy jeles ember lett világmegváltó Kisújszálláson. A 30-as évek közepén meg is látogattam Nánási Lászlót, aki Ki« Ferenc írásában Nyakas László néven szerepel. Jóvágású, jó eszű ifjú parasztember, aki a Kisgazdapártnak 1939-ben képviselőjelöltje is volt. Képviselő ugyan nem lett, de ugyanebben az évben Makón a Maros vizén úszó rozzant dereglyén részt vett a Nemzeti Paraszt Párt megalakulásán. Voltak vagy harmincán, sokan el se mertek menni, mert a belügyminiszter a gyűlés megtartására kiadott engedélyét közvetlenül a gyűlés előtt viszszavonta. A csendőrség utasítást kapott a gyűlés megakadályozására. Ézért kerültek titokban a Maros vizén úszó vízi alkalmatosságra. (Én csak azért nem vettem részt ezen a gyűlésen, mert a választások után a Makói Független Újságot — ahol dolgoztam — a belügyminiszter ugyancsak betiltotta

tem.) Az alakuló gyűlés résztvevői a népi írók közül Szabó Pál, Kovács Imre és Erdei Ferenc voltak, a többiek féltek az esetleges letartóztatástól. De itt volt Nánási László, aki hűséges embere maradt élete végéig Szabó Pálnak. Elvileg parasztpárti volt tehát, de a gyakorlatban Rákosi Mátyás csatlósa lett. Ezért is tudott haláláig a politikai élet porondján maradni. Rákosi után Kádár János politikájának volt hűséges kiszolgálója.

Javában tartott az első világháború és Nánási apja,

mint annyi sok-sok tízezer szegényparaszt,a hazát védte. Fia, aki ezalatt végezte az elemi iskolát, kitűnt jó eszével. Tanítója behívatta édesanyját, hogy rábeszélje fia továbbtanulására. Édesanyja. férjének megkérdezése nélkül nem mert dönteni, s ha nehezen is, végül beleegyezett fia gimnáziumba menetelébe. Laci öröme azonban csak egy évig tartott. Édesapját sebesülése után, mint hadirokkantat leszerelték. Kitört belőle az agrárszocialista és közölte fiával, hogy vége a deákoskodásnak. Döntését azzal toldotta meg, hogy: okos gyerek vagy, de az okos parasztokra még nagyobb szükség van és lesz, mint a tanult csirkefogókra, lakályokra.

Az 1919-es országos „spanyolnátha” elvitte Nánási nagyanyját, így apja 6 hold szikes földet örökölt egy kis tanyával. Itt élt és apjával együtt dolgozott a legénnyé felnőtt fiú, aki jó hangú, jó táncos, leányokat kedvelő emberré lett. Érdeklődése központjában a politika volt. A környékben nagyon sok hasonló gondolkodású fiatallal ismerkedett meg, szeretett vitatkozni, és így egyre ismertebbé vált a neve. — Közben megházasodott. Harmincegy éves korában hívták be katonának, mint póttartalékost, de utána összesen 11-szer kapott behívót.

1944 decemberére került vissza Kisújszállásra, megszökött a katonaságtól. Még ki sem pihenhette magát, amikor a szovjet parancsnok és a már megalakult kommunista párt felrendelte a városházára, s őt bízták meg a város vezetésével. Rendőrkapitánynak is kinevezték.

Ugyancsak decemberben

alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés, ahova Nánásit akarták behívni Veres Péterek, de nem találták meg, s így helyette a Nemzeti Parasztpárt küldötteként dr. Pólya László ügyvéd került be. Aki később lemondott mandátumáról Nánási László javára, a Nemzetgyűlés budapesti ülésein már ő vett részt. — Ami nem sikerült 19.39-ben, 1943-ban sikerült, képviselő lett mégis.

Nánási Lászlóért Erdei Ferenc küldött a költözködéshez egy teherautót. Meg is pakolták, főleg élelemmel. Több mint 10 zsák liszt került az autóra, két jó nagy bödön zsír, kolbász, szalonna, száraz tészta. Ebben az időben nagy szeme volt minden ennivalónak. Jellemző — írta maga Nánási —, hogy a gépkocsivezetőnek a budapesti II. emeleti lakásba való élelem felhordásáért, a búcsúzáskor adott egy szűk félzsák lisztet, aki ezért kezet akart neki csókolni.

Akik a politikában egy kicsit is járatosak voltak, tudták, hogy a Nemzeti Paraszt Pártban görbe szemmel néznek egymásra Kovács Imre és Erdei Ferenc. Általában nem szerencsés dolog az, ha egy politikai pártban több is az író, mint kellene.

Ez aztán igazán beigazolódott a Paraszt Pártnál.

Nánási, bár a szíve inkább Kovács Imre felé húzott, mégis Erdei Ferencre tett: és nyert. A belső pártviszályok az 1947-es választásokig folytak. Ekkor Kovács Imre kivált a Paraszt Pártból. Maradt Erdei Ferencnek Nánási László. Mindkét képviselő Rákosi Mátyás hűséges csatlósává vált. Még baltával sem választhatták le róla. Mindketten részt vettek a mezőgazdaság szétverésében, illetve a téeszesítésben, majd maguk is hozzásegítettek sok embert a kitelepítéshez. Ezek után már nem volt szükség a Paraszt Pártra sem, helyettük jött az úgynevezett Hazafias Népfront, ahol majd Erdei Ferenc főtitkár, Nánási László pedig elnökségi tag lett.

A Rákosi időszak alatt Erdei Ferenc a következő miniszteri tárcákat töltötte be: belügy, földművelésügy, igazságügy (és még valamilyen miniszter volt). Aki enynyiféle miniszteri tárcát betölthetett, az igazán csak jó kommunista lehetett.

Nánási László a politikai életben való villogását Kádár János rendszere alatt is folytatta. Igaz, egy fokkal lejjebb: megmaradt képviselőnek. Viszont tagja lett az Elnöki Tanácsnak, és hogy a zsírosfazék mellett maradjon, a SZÖVOSZ elnöki székét is betöltötte.

Nehogy ebből a beszámolóból kimaradjon 1956-os szereplése. Ő is, mint a 800 000 tagból több százezer, ijedt egér módjára eltűnt.

és én szabadságra men«